Pf.21288/2015/7 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.288/2015/7/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Csapó, Szilágyi és Világosi Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Világosi Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Engert Christian ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt I. rendű alperes neve „f.a." (I. rendű alperes címe) I. rendű és a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség (8000 Székesfehérvár, Hosszúséta tér 1.) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránti perében a Székesfehérvári Törvényszék

1. június
2. napján meghozott 12.P.21.817/2012/
3. számú ítélete ellen a felperes
4. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes leszállított keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze egyetemlegesen az alpereseket 1.647.000 forint kártérítés megfizetésére. Előadta, hogy a vörösiszap katasztrófával okozati összefüggésben a tulajdonát képező családi ház értéke 1.200.000 forinttal csökkent. A teherautók forgalma megnőtt, ezért a falak megrepedtek, amelyek helyreállítása 447.200 forint költséggel járt. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 140.000 forint, a II. rendű alperesnek 150.000 forint perköltséget, valamint a bíróság gazdasági hivatal külön felhívására 358.750 forint állam által előlegezett költséget. Az így meg nem térült költség és kereseti illeték az állam terhén maradt. Megállapította, hogy a vörösiszap tárolásához kapcsolódóan a veszélyes üzemi felelősség szabályai alkalmazandók. A perbeli ingatlan továbbra is a felperes tulajdonában áll, és nem áll szándékában annak értékesítése. Szakértői bizonyítást folytatott le, értékelte az elsőfokú eljárás során a felek által benyújtott magánszakértői véleményeket, illetőleg egy másik perben készített szakértői véleményt is. A beszerzett szakértői vélemények aggályt ébresztettek a kirendelt szakértő véleményével szemben (
5. számú szakvélemény), ezért újabb szakértői véleményt szerzett be (
6. számú szakértői vélemény). Mindkét szakértő azt állapította meg, hogy az ingatlan ipari katasztrófa előtti forgalmi értéke 7.900.000 forint volt, amelyben értékcsökkenés következett be. A szakértők által meghatározott értékcsökkenés eltérő mértékének az volt az oka, hogy különböző időállapotnak megfelelően határozták meg az ingatlan forgalmi értékét. Abban azonban egyetértettek, hogy a
7. óta fennálló ingatlanpiaci válság a legtöbb ingatlannál értékvesztést okozott, amely fokozottan érvényesíti a hatását a gazdaságilag elmaradott térségekben, így Ajka és Devecser környékén is. Az ipari balesettel okozati összefüggésben az ingatlan kereslet megszűnhet, de ez csak a károk felszámolásáig tartó átmeneti állapot. Közép-Európában már alig van olyan terület, ahol a lakosságnak nem kell számolnia ipari környezeti kockázattal. A
8. számú szakvélemény szerint az ingatlanok néhány hónapig ugyan forgalomképtelenné váltak, de ez csak a helyreállításig tartott, és a katasztrófa tartós értékcsökkentő hatása ezt követően már nem igazolható. A piac az ipari üzem szomszédságából eredő kockázatot megszokta, tudomásul vette, 4 év elteltével annak hatása már nem érvényesül, és a balesettől számított 8-10 év elteltével teljesen elfelejtődik. Az
9. és
10. számú szakvéleményt az elsőfokú bíróság ítélkezésének alapjául elfogadta, és erre tekintettel megállapította, hogy a felperes ingatlanában az ipari baleset csak átmenetileg okozott forgalmi értékveszteséget. Mindez kártérítésre nem ad alapot, hiszen csak a végleges vagyonvesztés minősül kárnak. A tanúvallomások szerint az iszapömlés előtt a felperes ingatlanán nem volt repedés, azonban az ingatlankárok láthatóvá válásának, illetve a tehergépjármű forgalom megnövekedésének időbeli egybeesése önmagában nem igazolja a károsodás balesettel való összefüggését. Mindezt cáfolta az
11. számú szakvéleményt kiegészítő szakértői vélemény, amely rögzítette, hogy az utcai oldalon a falazott kerítés és a házfal közötti repedés azért keletkezett, mert az építéskor az egyes ingatlanrészeket nem kötötték össze megfelelően, a repedés ferde iránya pedig arra utal, hogy az ingatlan alapzatát sem tökéletesen építették. A javítás előtt a melléképületen láthatóvá vált repedések pedig korábban alakultak ki azért, mert az istálló és a ház falát nem kötötték össze, míg a járólapokból készült járda repedései az alapok nem megfelelő tömörítésére vezethetők vissza. A járda melletti falakon látható vakolathiány és elszíneződés pedig a falak alatti szigetelés hiányára utal. Mindezek alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az épület károsodása az életkorára és a nem megfelelő építettségére vezethető vissza, ezért az nem áll okozati összefüggésben a megnövekedett gépjárműforgalommal. A felperes nem bizonyította, hogy kára keletkezett, illetve azok az épületkárok, amelyek javítását elvégeztette, az ipari balesettel állnak összefüggésben, emiatt a keresetét nem lehetett teljesíteni. Mindezekre tekintettel a kártérítés egyéb feltételeit nem vizsgálta. A felperes a keresetét az utolsó tárgyalási határnapon szállította le, ezért az alpereseket megillető ügyvédi munkadíjat a legmagasabb összegű kereseti követelés alapján állapította meg. A felperes részleges költségmentessége folytán a szakértői költségek fele részének viselése alól mentesülhetett. A kereseti illeték megállapításának mellőzése a 10/
12. (XII. 16.) NGM rendelet 5/A. §-án alapult. Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes az ítélet megváltoztatásával az alperesekkel szemben a kereset teljesítését kérte, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Az elsőfokú ítéletnek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító részét érintő fellebbezését a másodfokú eljárásban visszavonta. Fellebbezésének indokai szerint
13. október 4-én nem egy megszokott árvíz öntötte el a települést, hanem olyan katasztrófa történt, melynek az egészségre, természeti környezetre gyakorolt hatásai hosszú távúak és ma sem tisztázottak. Az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatala során lényeges tényektől tekintett el. A
14. számú szakvélemény összefoglalása megállapítja, hogy a perbeli ingatlan esetében három fő értékcsökkentő hatás halmozódik egymásra, és ezek egyike a környezeti baleset. Súlyos aránytévesztés a szakvéleménynek az a megállapítása, mely szerint a helybeli ingatlanok a katasztrófát közvetlenül követő, legfeljebb néhány hónapos időszakban lehettek forgalomképtelenek, és az értékcsökkentő hatás mára már elenyészett. A katasztrófa hatásai a mai napig is fennállnak, így a felperes ingatlanjánál is fennmaradt az értékcsökkentő hatás. Az ingatlanok árára a pszichés tényezők is jelentősen hatnak. Utalt egy szakértői megállapításra, amely szerint a katasztrófa épített környezetre gyakorolt hatása kb. 10 év alatt múlik el. Ezt a hatást 2014ben még 10%-ban határozta meg, mert a bizalmi helyzet a gazdasági környezetnél sokkal lassabban áll helyre. A felperes tanúkkal igazolta, hogy a 15 évvel korábban felújított házon a katasztrófát megelőzően nem voltak repedések, és az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy másodlagos kár jogcímén az ingatlanokban keletkezett károk enyhítésére a Magyar Állam az ingatlan utcájában is kárenyhítési szerződés keretében ingatlanonként több százezer forint összeget fizetett ki, amely igényét a felperes azért nem érvényesíthette, mert a károk felmérésekor nem tartózkodott otthon. Indítványozta a Veszprémi Katasztrófavédelmi Igazgatóság megkeresését, amit az elsőfokú bíróság indokolás nélkül mellőzött. Az a tény, hogy egy épület régi, és az építésekor nem a legjobb műszaki lehetőséget választották, még nem bizonyítja, hogy károsodása kizárólag ezekre a tényezőkre vezethető vissza. A 30 tonnás teherautók több hónapon keresztül naponta, kora reggeltől késő estig hordták a bontási anyagot egy olyan utcában, ahol addig szinte kizárólag az utca lakóinak személygépkocsijai közlekedtek. Méltánytalannak tartotta a megítélt ügyvédi munkadíj mértékét is, mert az elsőfokú bíróság azt a legmagasabb összeg alapulvételével határozta meg, miközben a felperes a keresetet leszállította. Nem fogadta el az ítéletnek azt a rendelkezését sem, hogy a felperes csak részleges költségmentességben részesült, mert a
15. számú végzés ellen fellebbezést nyújtott be. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy a bekövetkezett kár és a magatartása közötti okozati összefüggést a felperesnek kellett bizonyítania, e kötelezettségének azonban a szakértői bizonyítás eredményeként nem tudott eleget tenni, amelynek következményét neki kell viselnie. Az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezése a Polgári perrendtartásról szóló
16. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
17. §