Bf.103/2016/30 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a/ pont) miatt 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, míg A II. r. vádlottat önbíráskodás bűntettének kísérlete (Btk. 368. §

(1)bekezdés) miatt 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Mindkét vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésükbe beszámította. Elrendelte a II. r. vádlottal szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.B.XIII.23617/2013/

1. számú ítéletével kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtását. Kötelezte a vádlottakat részben egyetemlegesen, részben pedig külön- külön, az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene az I. és a II. r. vádlott, valamint az I. r. vádlott védője az ok megjelölése nélkül, továbbá a II. r. vádlott enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1285/2015/
2. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartott alaposnak. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és a mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozott. Mindössze a tényállás személyi és történeti részében található elírások miatt (az ítélet
3. oldal
4. bekezdésében a próbaidő lejártának éve
5. év helyett
6. év, továbbá a
7. oldal utolsó előtti bekezdésében az elkövetési idő napja helyesen
8. a
9. helyett) tartotta szükségesnek kijavítani az elsőfokú ítéletet. A tényállást egyebekben a másodfokú eljárásban irányadónak tekintette, amelyből a törvényszék okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és törvényes a cselekmények minősítése is. Erre tekintettel az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, egyben bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a fellebbezését - egyrészt eltérő minősítésért, másrészt enyhítésért - fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül járt el, amikor a tényállását a sértettek részben önmagukban, részben pedig egymásnak is ellentmondó vallomásaira alapította. Álláspontja szerint nem valósult meg emberrablás, a sértettel szemben nem alkalmazott az I. r. vádlott erőszakot. A törvényszék nem vette figyelembe a további tanúk vallomásait, azt, hogy sok ember tartózkodott ekkor a lakásban és a sértett akár elmehetett volna, akár segítséget kérhetett volna másoktól. A védő szerint más, enyhébb bűncselekmény megvalósulhatott, de emberrablás bűntette nem. Az I. r. vádlottat a cselekmény során más érdekében tanúsított jóindulat vezérelte, ezt is figyelembe kell venni. Ezen túlmenően kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított az I. r. vádlott korábbi elítéléseinek, mivel azok a jelen ügy elkövetési időpontjához képest jóval régebbiek, az életvitele már nem bűnözői, dolgozik az I. r. vádlott, illetve nem volt részeg a cselekmény elkövetése idején. A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az enyhítésért bejelentett fellebbezését fenntartotta. Perbeszédében elmondta, hogy a II. r. vádlott feltáró beismerő vallomást tett, a cselekményét megbánta és a nagyszámú enyhítő körülményhez képest indokolatlanul súlyosnak tartotta az ítéletet. A már említett, illetve értékelt enyhítő körülmények mellett további enyhítő körülményként kérte értékelni a jelentős időmúlást, azt, hogy kár nem keletkezett, illetve a II. r. vádlott életkorát. A két vádlott utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslatok alapján eljárva a Be.
10. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésére álló bizonyítékokat értékelte, mérlegelése mindenre kiterjedő volt, indokolási kötelezettségét teljesítette. Az I. r. vádlott részbeni beismerő vallomást tett (az emberrablás elkövetését azonban tagadta), míg a II. r. vádlott teljes körűen beismerte a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Ehhez képest az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott tagadásával szemben a sértettek vallomásaira alapította elsősorban a tényállását, a bizonyítékok értékelése során észlelve az I. r. vádlott védője által jelzett ellentmondásokat. A törvényszék erre vonatkozó indokolása az ítélőtábla álláspontja szerint helytálló, logikus és iratszerű, ezért aggálytalanul alapíthatta tényállását a sértetti terhelő vallomásokra (is) az elsőfokú bíróság. A törvényszék a további tanúvallomásokkal is foglalkozott és szemben a védői állásponttal, helyesen értékelte az 1. számú tanú vallomását a sértetti vallomásokat alátámasztó bizonyítékként. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és alapvetően mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, mindössze az ügyészség által is jelzett, döntően a személyi részt, illetve kisebb mértékben a történeti tényállást érintő pontosításokra, kiegészítésekre van szükség az erkölcsi bizonyítvány, valamint a másodfokú nyilvános ülésen elhangzottak alapján a Be. 352. §

(1)bekezdés a/ pontjára alapítottan az alábbiak szerint: - a II. r. vádlott jelenleg építőipari bt-nél dolgozik, naponta 6.000,- forint a jövedelme. az I. r. vádlottat a Gödöllői Járásbíróság a

1. év február hó
2. napján jogerős15.B.244/2014/
3. számú ítéletével garázdaság vétsége miatt 156.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. - a II. r. vádlott büntetéseit érintően az alábbi pontosítások, illetve kiegészítések szükségesek: az ítélet
4. oldalán az utolsó bekezdésben helyesen a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.39.212/2008/
5. számú határozata került összbüntetésbe foglalásra, a
6. oldal első bekezdésében ugyancsak a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.39.212/2008/
7. számú határozata került összbüntetésbe foglalásra, a
8. bekezdésben helyesen a Fővárosi Bíróság a 2.Bk.769/2010/
9. számú határozatával foglalta összbüntetésbe a felsorolt alapítéleteket, a
10. bekezdésben helyesen a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 4.B.XIII.23.617/2013/
11. számú ítéletével szabott ki próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetést a II. r. vádlottal szemben, melynek próbaideje
12. év február
13. napján járt volna le. - A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság a
14. év szeptember hó
15. napján jogerős 5.B.XV.948/2013/
16. számú, illetve a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 21.Bf.5934/2014/
17. számú ítéletével a II. r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt, kisebb értékre elkövetett lopás vétsége miatt 1 év 3 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. - A Monori Járásbíróság a
18. év február hó
19. napján jogerős 12.B.604/2013/
20. számú ítéletével a II. r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt, társtettesként, kisebb értékre, dolog elleni erőszakkal, elkövetett lopás bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. - A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság
21. év március hó
22. napján kelt 6.B.XX.1604/2014/
23. számú ítéletével, mint különös visszaesőt, kisebb értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt 1 év 5 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. - A Monori Járásbíróság
24. év november hó
25. napján jogerős 12.Beü.318/2015/
26. számú összbüntetési ítéletével 1 év 7 hónap börtönbüntetésre ítélte. - A Pesti Központi Kerületi Bíróság
27. év március hó
28. napján kelt 4.B.XIII.21.703/2013/
29. számú ítéletével, mint többszörös visszaesőt lopás vétsége miatt 1 év 3 hónap börtönbüntetésre ítélte. - A Pesti Központi Kerületi Bíróság
30. év december hó
31. napján jogerős 12.B.VII.20.904/2013/
32. számú ítéletével, mint többszörös visszaesőt, garázdaság vétsége miatt 270 óra közérdekű munkára ítélte. - Az ítélet
33. oldalán alulról a
34. bekezdésben feltüntetett időpont helyesen
35. év április hó
36. napja. Mindezen pontosításokkal és kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és mentes a Be.
37. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért a másodfokú felülbírálat alapját képezi. A Fővárosi Törvényszék a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és törvényes a cselekmények minősítése is. Egyetértett az ítélőtábla a törvényszék jogi indokolásával, az I. r. vádlott cselekménye a terhére rótt emberrablás bűntette vonatkozásában tényállásszerű volt, a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés megállapítására

1. számú sértett a sértett jelenlétében történő bántalmazása egyértelműen alkalmas volt, az I. r. vádlott ezen fenyegetettségi helyzetben fosztotta meg a személyi szabadságától a sértettet azzal, hogy megakadályozta, hogy a lakást a társával együtt elhagyja, mindeközben pedig közölte a sértettekkel azt is, hogy a sértett akkor hagyhatja el a lakást, ha a számú sértett sértett a követelt pénzzel visszatér, azaz a szabadon bocsátását követelés teljesítésétől tette függővé. A törvényszék helytállóan indokolta azt is, hogy a II. r. vádlott cselekvősége mennyiben tér el az I. r. vádlottétól és egyetértett ezen cselekmény minősítésével is, amely bűncselekmény elkövetését a II. r. vádlott maga is elismerte. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében értékelendő bűnösségi körülményeket alapvetően helytállóan sorolta fel, azonban az ítélőtábla egyetértett az I. r. vádlott védőjének azon felvetésével, hogy az I. r. vádlott korábbi elítélései jelen cselekmény elkövetéséhez képest olyan réginek tekintendők, amely miatt az I. r. vádlott büntetett előéletének jóval kisebb súlyt kell tulajdonítani. Emellett mindkét vádlott esetében további enyhítő körülményként kell megemlíteni az időmúlást. (A II. r. vádlott életkora, még nem enyhítő körülmény.) Minderre tekintettel az ítélőtábla lehetőséget látott mindkét vádlott esetében a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítésére, így a védelmi fellebbezések erre nézve alaposnak bizonyultak. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Figyelemmel arra, hogy a védelmi fellebbezések a kiszabott szabadságvesztés büntetések enyhítése miatt eredményesek voltak, az ítélőtábla a Be. 381. §

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetése alól a vádlottakat mentesítette, és arról akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Budapest,

1. év január hó
2. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró . Varga Bea s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 5.B.225/2015/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.103/2016/
4. ítéletében írt változtatással az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben jogerős és végrehajtható. Budapest,
5. év január hó
6. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő