Bf.40/2016/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)) és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.

1. § ), ezért halmazati büntetésül 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggeszteni rendelte. Megállapította, hogy a vádlott a végrehajtás elrendelése esetén a börtön büntetés fele része letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott terhére az ügyész súlyosításért hosszabb tartamú és hosszabb próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, az ítéletet a vádlott és védője tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.33/2016/
2. számú átiratában a bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le, az általa megállapított tényállás nem szenved megalapozatlansági hibákban. A megállapított tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére a minősítés során az alkalmazandó törvény tekintetében azonban téves álláspontra helyezkedett. Az ügyészi álláspont szerint a feltételes szabadságra vonatkozó szabályozásra figyelemmel a
3. évi C. törvény jelent kedvezőbb elbírálást a vádlott számára. A hiánytalanul számba vett bűnösségi körülményeket továbbá a törvényszék nem súlyuknak megfelelően értékelte, a súlyosító körülmények nagyobb számára és nyomatékára figyelemmel a vádlottal szemben lényegesen súlyosabb tartamú és hosszabb próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés szükséges a büntetési célok eléréséhez. Álláspontja szerint a vádlott javára olyan különös méltánylást érdemlő körülmény nem található, mely indokolná a büntetés fele részének letöltését követő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét a bűncselekményeket minősítő és büntetést kiszabó részében változtassa meg és a vádlott cselekményeit 1 rb. költségvetési csalás bűntettének (Btk.
4. §

(1)bekezdés a),

(3)bekezdés a) ) és 1 rb. folytatólagosan megvalósított hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. § ) minősítse. A vádlottal szemben hosszabb tartamú és hosszabb próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabjon ki valamint állapítsa meg, hogy a vádlott a büntetés 2/3 részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A nyilvános ülésen jelen lévő védő az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat eredményeként az ítélőtábla azt állapította meg, hogy elsőfokú bíróság a részletes bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint, az eljárási szabályokat betartva folytatta le. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásához szükséges összes fellelhető bizonyítékot beszerezte, a Be. 75. §

(1)bekezdésében megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított törvényi tényállás mentes, a Be. 351. §

(2)bekezdés a)-d) pontjaiban írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért a Be. 352. §

(2)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az ítélőtábla észlelte, hogy a tényállás

1. oldal
2. bekezdésében a vádlott által vezetett gazdasági társaság neve - nyilvánvaló elírás folytán rosszul került rögzítésre, ezért a „" elnevezést „"-ra javítja. Az elsőfokú bíróság irathűen sorolta fel a bizonyítékokat a vádlott védekezését, a tanuk vallomását a rendelkezésre álló szakértői véleményeket és iratokat. A bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelte és helyesen foglalt állást akkor, amikor a tényállást a vádlottnak a történéseket illetően feltáró jellegű vallomására alapította figyelemmel arra, hogy azt a kihallgatott érdektelen, valamint a társaság üzemeltetéséből adódó helyzetére tekintettel érdektelennek nem tekinthető a tanú és gépjárművek értékesítéséről beszerzett iratanyag mindenben alátámasztott. Helyesen járt el akkor is, amikor a nyomozati szakban hiányos adatok alapján készített könyvszakértői véleményt kiegészíttette és az így teljes körűen megalapozott szakértői vélemény valamint az adóbevallások alapján állapította meg az adóhiány mértékét. Az ítélőtábla osztotta a törvényszék álláspontját miszerint az elkövetéskor hatályos
3. évi IV. tv. rendelkezései kedvezőbbek a vádlottra. Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy az üzletszerű elkövetés a korábbi Btk. szerint az adócsalás körében nem képezett minősítő körülményt, míg az elbíráláskor hatályos
4. évi C. tv. esetében már igen. A korábbi és a hatályos büntetőtörvény azonos tartalmú fogalma szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik (
5. évi IV. törvény
6. §

(9)pont,

1. évi C. tv.
2. §

(1)bekezdés

1. pont). A Kúria álláspontja szerint a költségvesztési csalás bűncselekménye vonatkozásában az üzletszerűség megállapításának nem akadálya, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásán belül értékelésre kerülő különböző elkövetési magatartások törvényi egységet alkotnak és a folytatólagosság megállapításának az új szabályozás szerint nincs helye. Aki az adót szándékosan nem vallja be az nem is akarja megfizetni, vagyis egyértelműen haszonszerzésre törekszik, ha pedig az adóelvonás részéről ismétlődik, különösen ha az ismétlődés többszörös a rendszeres haszonszerzésre törekvés tettenérhető (BH 2015.59.) Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a vádlott cselekménye a jelenleg hatályos törvény szerint üzletszerűen elkövetettnek is minősülne, így annak alkalmazása a vádlott számára enyhébb elbírálást nem eredményezne. A törvényszék így helyesen döntött a büntetőtörvény időbeli hatályáról és a cselekmények anyagi jogi minősítése is törvényes. A büntetés kiszabás körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság teljes körűen feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte. A nagyszámú nyomatékos enyhítő körülményre figyelemmel a törvényszék indokoltan alkalmazta a
2. §

(1),

(2)bekezdés d) szerinti enyhítő szakaszt a vádlottal szemben kiszabandó szabadságvesztés tartamának meghatározásakor. Az ítélőtábla a szabadságvesztés felfüggesztését is indokoltnak látta egyetértve az elsőfokú bíróság ezirányú döntésével. A másodfokú bíróság nem osztotta az ügyészség álláspontját a szabadságvesztés és a próbaidő tartamának emeléséről. A szabadságvesztés tartama tekintetében - figyelemmel az ügyészség által nem kifogásolt felfüggesztés tényére - a kiszabható és a kiszabott büntetés tartama között lényegesen súlyosabb büntetés kiszabására másodfokon nincs is lehetőség márpedig a törvényi büntetési keretek között kiszabott büntetés kisebb megváltoztatásának a Be. 371. §

(2)bekezdése értelmében nincs helye. A próbaidő tartamát a törvényszék a BKV.

1. számú kollégiumi vélemény iránymutatása szerint állapította meg, az egyéni megelőzés céljának eléréséhez a 2 év elegendő, ezért a másodfokú bíróság a tartam felemelésére vonatkozó ügyészi indítványt sem tartotta indokoltnak. Helyesen állapította meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a törvényszék börtönben és a nagyszámú nyomatékos enyhítő körülményt értékelve helytállóan rendelkezett a feltételes szabadság kedvezményéről is. Az elsőfokú bíróság a bűnügyi költségről való rendelkezése törvényes. Fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság a Be.
2. § szerinti nyilvános ülésen eljárva annak helyes indokainál fogva a Be.
3. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. ,

1. év november hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke . Kósa Zsuzsanna s.k. . Szalai Géza s.k. előadó bíró bíró A Székesfehérvári Törvényszék
3. év október hó
4. napján kelt 5.B.179/2013/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.40/2016/
6. számú ítéletében írt változtatással
7. év november hó
8. napján jogerős és a börtönbüntetés kivételével végrehajtható. B u d a p e s t,
9. év november hó
10. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: