Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.091/2017/4/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Nagy Gábor László Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Nagy Gábor László ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek – a dr. Földi András ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt id. I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen szerződés nem létezésének, érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék
- november
- napján meghozott 11.P.20.599/2015/
- számú ítélete ellen az I. és II. rendű alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatja meg, hogy az 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint le nem rótt kereseti illetékből a felperes 1.410.000 (egymillió-négyszáztízezer) forintot, míg az I. és II. rendű alperesek egyetemlegesen 90.000 (kilencvenezer) forintot kötelesek külön felhívásra megfizetni az államnak. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az egyetemlegesen jogosult I. és II. rendű alpereseknek 33.000 (harmincháromezer) forint másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság a felperest 112.800 (száztizenkettőezer-nyolcszáz) forint, az I. és II. rendű alpereseket mint egyetemleges kötelezetteket 7.200 (hétezer-kétszáz) forint le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére kötelezi külön felhívásra az államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy az alperesek közötti ajándékozási szerződés létre nem jötte okán az I. rendű alperes tulajdonjoga kerüljön visszajegyzésre az ingatlannyilvántartásba a II. rendű alperes tulajdonjogának és az I. rendű alperes haszonélvezeti jogának törlésével egyidejűleg. Másodlagosan az ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegére, illetve színleltségére hivatkozva a szerződésnek a felperessel szembeni hatálytalansága, illetőleg érvénytelensége okán kérte az I. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzését az ingatlannyilvántartásba. Harmadlagos kérelme arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a jelzálogjoggal biztosított követelés kielégítésének tűrésére. A pertárgy értékét 550.000.000 forintban jelölte meg. Az alperesek a fedezetelvonó szándékot vitatták, később a tárgyalás felfüggesztését kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alperest annak tűrésére, hogy a XY helyrajzi számú ingatlanból a felperes 31.536.012+1.495.092 forint erejéig kielégítést kereshessen. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I. és II. rendű alperest egyetemlegesen 1.500.000 forint le nem rótt illeték állam javára, külön felhívásra történő megfizetésére. Úgy rendelkezett, hogy a felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Az elsőfokú bíróság az elsődleges és másodlagos keresetet alaptalannak, a harmadlagos keresetet azonban részben, kizárólag az ítélethozatalkor lejárt követelések tekintetében alaposnak ítélte. A felperes a követelés 231.993.043+12.476.644 forint összegével szemben mindössze 31.536.012+1.495.902 forint erejéig kereshetett kielégítést az ingatlanból. Az elsőfokú bíróság a perköltségről úgy rendelkezett, hogy a per tárgyára tekintettel a le nem rótt maximális kereseti illeték viselésére a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése értelmében teljes egészében az I. és II. rendű alperesek kötelesek, ugyanakkor a bruttó ügyvédi munkadíjból álló perköltségüket az 1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §
(1)bekezdése szerint a felek maguk viselik, mivel a le nem járt követelésrész erejéig a felperes pervesztes lett. Az I. és II. rendű alperesek a fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kizárólag annyiban kérték, hogy a bíróság a felperest kötelezze az állam javára járó illeték viselésére. A Pp. 78. §
(1), 80. §
(1)és 81. §
(1)bekezdésére hivatkozva előadták, hogy az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges, másodlagos kereseti kérelmeit elutasította. A felperes harmadlagos keresete lényegében az I. rendű alperessel szemben fennálló 759.461,26 és 57.418,48 svájci frank (mai árfolyamon több mint 238.000.000 forint) és járulékai összegű, jelzáloggal biztosított követelésének kielégítésére irányult. A felperes azonban e kereset tekintetében is csak 33.000.000 forint erejéig lett pernyertes. Egyébként a harmadlagos kereset teljesítése ellen ők nem is tiltakoztak, a II. rendű alperes tudomásul vette, hogy jelzáloggal terhelt ingatlant kapott. Mindebből az következik, hogy a Pp. 81. §
(1)bekezdése és a 80. §
(1)bekezdése alapján a perköltség viselésére a felperes köteles. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezett részének a helybenhagyására és az alperesek másodfokú perköltségben marasztalására irányult. Előadta, hogy az alperesek a végrehajtás tűrése iránti keresetét nem ismerték el, éppen ezért kellett hét tárgyalást tartani. A perben mindvégig megegyezési szándékot színleltek, valójában azonban egy pillanatig sem gondoltak a vele való megegyezésre. Emellett pedig az I. rendű alperes a teljes kölcsönszerződés devizás alapon történő érvénytelenítése iránt külön pert indított a tárgyalás berekesztését megelőzően. Az elsőfokú bíróság megfelelően döntött a perköltség viseléséről, hiszen a kereseti kérelmében nem összegszerűen kért marasztalást, hanem a kölcsönszerződésből a személyes adóssal szemben fennálló és jelzálogjoggal biztosított követelés végrehajtás során történő kielégítésének tűrését kérte. A marasztalási összeg a lejárt követelés összege lett, így a pernyertessége a petítum és az elsőfokú ítélet egybevetésével megállapítható. Az elsőfokú bíróság ítéletének az alperesek fellebbezése folytán kizárólag a kereseti illeték megfizetésére kötelező rendelkezése nem emelkedett jogerőre, további rendelkezései fellebbezés hiányában a Pp. 228. §
(4)bekezdése szerint jogerőre emelkedtek. A másodfokú bíróság ezért csak az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezését bírálta felül. Az I. és II. rendű alperesek fellebbezése nagyobb részben alapos. A felperes az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §
(1)bekezdés n) pontjára hivatkozással a keresetlevelét illeték lerovása nélkül nyújtotta be. A bíróságnak tehát az eljárást befejező határozatában kellett az illeték megfizetéséről rendelkeznie. Az Itv. 74. §
(3)bekezdése szerint az eljárás kezdeményezésekor meg nem fizetett illeték viselésére a költségmentességről szóló jogszabályok rendelkezései az irányadók. A bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §
(2)bekezdése alapján pedig költségmentesség hiányában a meg nem fizetett illeték megfizetésére a feleket abban az arányban kell kötelezni, amennyiben a perköltség viselésére is kötelesek lennének (Pp. 78.-83. §). Az alperesek a Pp. 80. §
(1)bekezdésére hivatkozva kérték az illetékfizetési kötelezettség alóli mentesítésüket. A per adatai alapján azonban megállapítható volt, hogy az alperesek a per első tárgyalásán nem ismerték el a felperes követelését, így a perköltség viselésére a Pp. 80. §
(1)bekezdését nem lehetett alkalmazni. A feljegyzett illeték megfizetéséről ezért a felek pernyertességének arányában kellett határozni. A felperes a pertárgy értékét a keresetlevelében 550.000.000 forintban határozta meg. Ezt az értéket az alperesek nem tették vitássá, és eltérő pertárgyértéket az elsőfokú bíróság sem állapított meg. A felperes az elsőfokú ítélet jogerős rendelkezése szerint 33.031.914 forint tekintetében lett pernyertes, keresetének további részében pedig pervesztes. A felek pernyertességének aránya tehát a keresetben megjelölt pertárgyértékhez képest 6-94% arányú volt az alperesek javára, így a Pp. 81. §
(1)bekezdése és a Kmr. 13. §
(2)bekezdése szerint a felperes 94%-ban, míg az alperesek 6%-ban kötelesek a feljegyzett illeték megfizetésére. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet illetékfizetésre vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatta, az I. és II. rendű alperesek egyetemleges illetékfizetési kötelezettségét 90.000 forintra leszállította, míg a felperest 1.410.000 forint illeték megfizetésére kötelezte. Az alperesek fellebbezése nagyobb részben sikerre vezetett, ezért a Fővárosi Ítélőtábla kötelezte a felperest az alperesek jogi képviseletével felmerült másodfokú perköltség megfizetésére. Az alpereseket képviselő ügyvéd munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről pedig a Kmr. 13. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
- március
- . Hőbl Katalin s.k. tanács elnöke Egriné dr. Salamon Emma s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Örkényi László s.k. bíró