Fővárosi Ítélőtábla 12.Bf.355/2016/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
- február
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő Í T É L E T E T: A testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék
- szeptember
- napján kihirdetett 7.B.11/2016/
- számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy: a szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát egyezően 4 (négy) évre súlyosbítja. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 27.808.- (huszonhétezer-nyolcszáznyolc) forint bűnügyi költség megfizetésére, külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat 1 rendbeli folytatólagosan megvalósított testi sértés bűntette [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés b) pont] és 1 rendbeli testi sértés bűntette [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(6)bekezdés b) pont] miatt - halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A börtönbüntetésbe beszámította a vádlott által
- július
- napjától
- december
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt, és úgy rendelkezett, hogy kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott szülői felügyeleti jogát a
- június
- napján született sértett neve tekintetében megszüntette. A vádlottat 1 rendbeli testi sértés bűntettének kísérlete [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(8)bekezdés
- fordulat] miatt emelt vád alól felmentette. Kötelezte 142.859.- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak. Az első fokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a részfelmentés miatt és a büntetés tartamának súlyosítása érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.990/2016/
- számú átiratában a tényállás III. pontjának a lehetséges eredménnyel, illetve az ehhez vezető magatartással való kiegészítése mellett, az első fokú ítélet megváltoztatását indítványozta, a vádlott bűnösségének további, 1 rendbeli a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és
(8)bekezdés
- fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében való megállapításával, és vele szemben a szabadságvesztés, valamint a közügyektől eltiltás tartamának felemelését. A Legfőbb Ügyészség Büntető Bírósági Ügyek Főosztálya a
- december
- napján kelt Bf.1361/2016/
- számú határozatával az ügyben, a másodfokú bíróság mellett működő ügyész feladatainak ellátására a Szegedi Fellebbviteli Főügyészséget jelölte ki. A fellebbezési nyilvános ülésen a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség (ügyszámuk Bf.483/2016.) képviselője az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette, mert a III. tényállásbeli cselekménynél, nem annak van jelentősége, hogy milyen erővel történt a végrehajtás - a csecsemő megrázása - hanem, hogy a csecsemő milyen korú volt és, hogy a feje nem volt alátámasztva. A megrázás ugyanis, eleve magában hordozza az életveszélyes sérülés lehetőségét. Ezért, a vádlott bűnösségének további, életveszélyt okozó testi sértés büntette kísérletében való megállapítása és a szabadságvesztés, valamint a közügyektől eltiltása tartamának súlyosbítása mellett, az első fokú ítélet megváltoztatását, egyebekben a helybenhagyását indítványozta. A védőnek, a fellebbezési nyilvános ülésen kifejtett álláspontja szerint, a III. vádirati tényállás szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete kétséget kizáró módon nem nyert bizonyítást. Az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta, mellyel a vádlott is egyetértett. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést a súlyosításra irányulóan megalapozottnak találta. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a tárgyaláson tanúként kihallgatott [1.sz. tanú neve]-nek, a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomását a hozzájárulása nélkül felolvasta és bizonyítékként felhasználta. A Be.
- §
(4)bekezdése szerint, ha a tárgyaláson tanúként kihallgatandó személyt az eljárás korábbi szakaszában gyanúsítottként vagy vádlottként hallgatták ki, a hozzájárulása nélkül a korábbi vallomása vagy vallomásának csak az a része ismertethető vagy olvasható fel, amelyre nem vonatkozik a 82. §
(1)bekezdésében biztosított mentességi joga. Az elsőfokú bíróság [1.sz. tanú neve] tanú nyomozás során tett gyanúsítotti vallomását teljes egészében a tárgyaláson felolvasta anélkül, hogy a tanú hozzájárulását kérte volna (első fokú
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal és
- oldal). Mivel a tanú a cselekmény elkövetésekor a vádlott élettársa volt, és a nyomozás során a körben tett vallomást, hogy a vádlott, a kiskorú sértettet mikor és milyen módon bántalmazta, megillette a Be.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerinti mentességi jog. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyaláson e mentességi jogaira a tanút figyelmeztette, aki a vallomástételt nem tagadta meg, viszont a nyomozati vallomásának felolvasásához a hozzájárulását nem kérte. Ezért az ítélőtábla, [1.sz. tanú neve] tanúnak a tárgyaláson felolvasott nyomozati vallomását a bizonyítékok köréből kirekesztette. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján felülbírálva, egyébként az ítélőtábla az ügy érdemét érintő eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján, az iratok egybehangzó adataira figyelemmel, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, illetőleg helyesbítette az alábbiak szerint: vádlott neve vádlottal szemben a Székesfehérvári Városi Bíróság 11.TM.449/2011/
- számú végzésével alkalmazott próbára bocsátás
- május
- napján eredményesen eltelt. A III. tényállásból azt, hogy a vádlott idegességében megrázta a kiskorú sértettet, melynek hatására a feje alátámasztás nélkül néhányszor előre-hátra billent, mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása hiánytalan, mely a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság eljárása során eleget tett tényfelderítési kötelezettségének. A cselekmények lefolyásával összefüggő lényeges tényeket a vádlott beismerő vallomására, a tanúvallomásokra és az igazságügyi orvosszakértő írásban és tárgyaláson előterjesztett véleményére alapította. Az egybehangzó bizonyítékokra alapított I. és II., valamint a helyesbített III. tényállás így megalapozott. A megállapított tényekből okszerűen következtetett a I. és II. cselekményekkel kapcsolatban a vádlott bűnösségére. Helyes e cselekményeknek az elsőfokú bíróság általi jogi minősítése is. Viszont, az elsőfokú bíróság nem foglalt állást abban, hogy a kiskorú sértettet védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személynek tekintette-e, holott ezen körülmények mindkét cselekmény minősítő körülményei. Az ügyész mindkét cselekménnyel kapcsolatban a vádlottat védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett cselekménnyel vádolta. A Btk.
- §
- pontja szerint védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva, ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. A bírói gyakorlatban a védekezési képesség a fizikai cselekvés lehetőségét jelenti, az akaratnyilvánítási képesség pedig azt, hogy megvan a helyes akaratképzés lehetősége. Amennyiben az akaratnyilvánítási képesség hiányzik az illető személy nem tudja a saját akaratát megformálni. Ebben az esetben pedig nyilvánvaló, hogy a védekezési képessége is hiányzik. A védekezési képesség hiánya viszont nem feltétlenül jelenti az akaratnyilvánítási képesség hiányát, csak akkor, ha a kikapcsolt akaratnyilvánítási képesség következménye (ilyen lehet az alvás, a bódultság állapota BH
- 6.) Az ítélőtábla álláspontja szerint a csecsemő akaratnyilvánításra képtelen, és mint ilyen védekezésre képtelen is. Ezért, az I. és II. tényállásbeli cselekmények akaratnyilvánításra is képtelen, és védekezésre képtelen személy sérelmére is elkövetettnek minősülnek. A III. tényállás vádirat szerinti elkövetési magatartása az, hogy a vádlott legalább egy alkalommal a síró csecsemőt a hóna alatt megragadva kiemelte a kiságyból, megrázta, aminek következtében a kiskorú sértett feje alátámasztás nélkül, többször előre-hátra csapódott, amitől sérülése nem keletkezett, de a koponyán belüli életveszélyes sérülés kialakulásának reális veszélye fennállt. Az elsőfokú bíróság a vádlott, [1.sz. tanú neve] és [2.sz. tanú neve] tanúk nyomozás során és tárgyaláson tett ellentmondó vallomásai, valamint az igazságügyi orvosszakértő véleményére figyelemmel, a vádirati tényállást bizonyítottnak nem találta és azt állapította meg, hogy a vádlott idegességében megrázta a kiskorú sértettet, melynek határára a feje alátámasztás nélkül előre-hátra billent. Az eltérő tényállásra alapítottan a vádlottat, az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól, bizonyítottság hiányában felmentette. E tényállással kapcsolatban három vallomás állt rendelkezésre: - a vádlott vallomása, aki a tárgyaláson a cselekmény elkövetését tagadta, a nyomozás során azt vallotta, talán egyszer előfordult, hogy nem erősen megrázta a sértettet, azért a feje előre-hátra bukott, mert még nem tudta megtartani, - [1.sz. tanú neve] tanú tárgyaláson tett vallomása - mivel a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomása az eljárási szabálysértés miatt bizonyítékként nem vehető figyelembe - aki először azt vallotta, hogy a vádlott mindig fogta a kislány fejét majd, hogy egy-két alkalommal nem volt alátámasztva a feje amikor kivette a kiságyból, illetve kétszer volt amikor a felső testénél fogva rángatta, - [2.sz. tanú neve] tanú vallomása, aki a nyomozás során azt vallotta, [1.sz. tanú neve] elmondásából tudja, hogy a vádlott idegességében a babaágyat rugdosta, de megrázásról nem vallott, a tárgyaláson pedig, hogy csak ő gondolt arra, hogy a kiságyban rángatta meg a gyereket, de végül nem tisztázták, hogy pontosan mi történt, ezután az ügyész kérdésére viszont azt mondta, egyszer panaszkodott [1.sz. tanú neve] , amikor komolyan lehetett venni, hogy a vádlott külön-külön a babát is megrázta és a kiságyat is megrugdosta. Az igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson történt meghallgatása után a vádlott és [1.sz. tanú neve] is úgy nyilatkozott, hogy a vádlott nem rázta meg a gyermeket. Ilyen bizonyítékok mellett az ítélőtábla álláspontja szerint kétséget kizáró módon nem csak a vádirati, hanem az elsőfokú bíróság által megállapított elkövetési magatartás sem nyert bizonyítást. Ezért azt, az első fokú ítélet tényállásából mellőzte. Kétségtelen, hogy a másodfokú bíróság a Be.
- §
(3)bekezdése alapján csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az
(1)bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti. A jelen esetben a vádlottat nem a másodfokú, hanem az elsőfokú bíróság mentette fel, viszont az ítélőtábla a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján helyesbítette a tényállást, mivel a konkrét elkövetési magatartásra megnyugtató bizonyíték nem állt rendelkezésre. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megállapítása a helyesbített tényállás mellett sem jöhet szóba, tehát helyes e bűncselekmény alól a vádlott felmentése, de nem az elsőfokú bíróság, hanem az ítélőtábla általi indokolásból. Az elsőfokú bíróság által számba vett bűnösségi körülmények helyesbítésre szorulnak. A büntetlen előélet általában nem enyhítő körülmény azok javára, akikkel szemben korábban a bíróság próbára bocsátást alkalmazott (BKv.
- II/1.). Ezért, az enyhítő körülmények köréből a büntetlen előéletet az ítélőtábla mellőzte. Ugyanakkor, csak a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény (BKv.
- II/11.), és mivel a vádlott a terhére megállapított bűncselekményekben a bűnösségét is beismerte, ez az enyhítő körülmény. A védekezésre képtelen sértett sérelmére elkövetés helyett súlyosító körülmény a cselekmények kétszeres minősülése, és mivel csak a kettőnél több bűncselekmény halmazata értékelhető súlyosítóként (BKv.
- III/6.), a halmazatot is mellőzte. A vádlottal szemben halmazati büntetésként kiszabható szabadságvesztés 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedő, a középmérték 4 év 3 hónap. Az elsőfokú bíróság által, a törvényi minimumot alig meghaladó két év szabadságvesztés aránytalanul enyhe. A saját gyerekét, a csecsemőkorú sértettet rendszeresen bántalmazó, és vele szemben embertelen magatartást tanúsító elkövetővel szemben a törvény szigorát kell alkalmazni. Ezért az ítélőtábla a vádlott szabadságvesztésének tartamát a középmértéket megközelítő négy évre súlyosbította. Az így kiszabott szabadságvesztés lesz alkalmas arra, hogy a vádlottat és másokat is, ilyen és hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésétől visszatartsa. Ennek megfelelően, ezzel arányban 4 évre súlyosbította a közügyektől eltiltás tartamát is. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával 27.808.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdésére figyelemmel, a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a közügyektől eltiltás tartamára elmulasztotta felhívni a Btk. 61. §
(1)bekezdését és a 62. §
(1)bekezdését, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására a Btk. 92. §
(2)bekezdését, szükségtelenül hívta fel a Btk. 83. §
(2)bekezdését, és a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozóan, nyilvánvaló elírás miatt, tévesen hívta fel a Be.
- §-át a Be.
- §-a helyett. Ezért e jogszabályi felhívásokat ezennel pótolta, illetve helyesbítette. Szeged,
- február
- Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s. k. előadó bíró Dr. Katona Tibor s. k. bíró A Fővárosi Ítélőtábla 12.Bf.355/2016/
- számú ítélete és a Székesfehérvári Törvényszék 7.B.11/2016/
- számú ítéletének, a jelen ítélettel meg nem változtatott része, a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- február
- Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke