A határozat elvi tartalma: Nem minősül kivételes méltánylást érdemlő körülménynek az a tény, amely a kérelmezők többségénél megvalósul. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.976/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Tergalecz Eszter bíró A felperes: ... A felperes képviselője: ... Ügyvédi Iroda Az alperes: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (fél címe 2), mint a alperes neve jogutódja Az alperes képviselője: Dr. ... jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
- Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- június 22-én kelt 22.K.30.943/2016/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 22.K.30.943/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000.- (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A török állampolgárságú felperes
- szeptember 21-én [2] [3] keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedély iránti kérelmet, ezzel egyidejűleg tartózkodási engedély iránti kérelem Magyarországon való előterjesztéséhez szükséges méltányossági kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. A méltányossági kérelmét azzal indokolta, hogy új munkalehetőséget kapott, nem kíván Törökországba utazni a tartózkodási engedély kérelmezése iránt, mert egyrészt azzal elveszítené munkáját, másrészt a Törökországba való utazás és az ott tartózkodás nehéz és költséges. A továbbiakban Magyarországon szeretne élni, Törökországhoz nem köti semmi. Az elsőfokú hatóság határozatával a méltányossági kérelmet elutasította. Megállapította, a felperes kérelmében nem igazolt olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely megakadályozná őt abban, hogy kiutazzon Törökországba, ott nyújtsa be tartózkodási engedély és tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum iránti kérelmét. Az a körülmény, hogy a felperes nem kíván visszautazni hazájába nem alapozza meg a belföldi kérelem engedélyezését. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
- november 11-én kelt 106-T70302/3/
- számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hangsúlyozta, a felperes által felhozott indokok nem alapozzák meg a Magyarországon benyújtott tartózkodási engedély kiállítása iránti kérelem érdemi vizsgálatát, mert nem állapítható meg olyan kivételes, méltányolható körülmény, amely indokolná a belföldi kérelmezést. A kereseti kérelem [4] A felperesi eljárásiés anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Az elsőfokú ítélet [5] [6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
- évi II. törvény végrehajtásáról kiadott 114/
- (V.24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
- §
(1),
(4)bekezdéseit, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. §
(1),
(2)bekezdéseit, 2. §
(6)bekezdését, 51. §
(1)bekezdését, 102. §
(1),
(2)bekezdését, 105. §
(1)bekezdését, 72. §
(1)bekezdését és a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdését, 206. §
(1)bekezdését, valamint 339/A. §-át. Hangsúlyozta, az alperes a felperes részéről terhére rótt eljárási jogszabálysértéseket nem követte el, a tényállást annak releváns [7] részében kellően feltárta, méltányossági jogkörét az ügy egyedi sajátosságaira tekintettel megfelelően gyakorolta. A felperes érdekkörébe tartozik mindazon tényeknek és bizonyítékoknak az előterjesztése, melyek a kérelme teljesítését megalapozhatják. A felperes nyilatkozattételi joga nem sérült, ezt meghaladóan a felperes nem tudott olyan indokot megjelölni, melyre tekintettel szükséges lett volna személyes meghallgatása, illetve a helyszíni ellenőrzés. Az elsőfokú bíróság rámutatott, a Vhr. 47. §
(4)bekezdés a) pontja széles körű mérlegelési lehetőséget biztosít a hatóság részére, a bírósági felülvizsgálat szempontjait a Pp. 339/B. §-a tartalmazza. Az ebben foglaltaknak az alperes eleget tett, a felperes nem valószínűsített olyan kivételes méltányosságot érdemlő körülményt, amely a tartózkodási engedély kiadás iránti kérelme belföldön történő előterjesztését indokolná. Nem tekinthető ilyen körülménynek, hogy a felperes esetlegesen megfelel a magyarországi tartózkodás feltételeinek. A földrajzi távolság és az utazással járó jelentős költségtényező sem eredményezheti a kérelem pozitív elbírálását. Ezzel ellentétes jogértelmezés esetén minden külföldi állampolgár jogosult lenne tartózkodási engedély iránti kérelmét belföldön előterjeszteni. A felperes alaptalanul hivatkozott más külföldi személyek vonatkozásában hozott hatósági döntésekre, mert a hatóság köteles minden esetben egyéniesített módon vizsgálni a benyújtott kérelmeket. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Érvelése szerint az ítélet sérti a Vhr. 47. §
(4)bekezdés a) pontját,
(4a)bekezdését, a Ket. 1. §
(1),
(2), 2. §
(3)bekezdéseit,
- §-át,
- §-át,
- § (1,
(6)bekezdéseit, 72. §
(1)bekezdés e) pontját, valamint a Pp. 164. §
(1)és 339. §
(1)bekezdését. [9] Kifejtette, az alperes nem bizonyította kétséget kizáróan a határozatában hivatkozottakat, megszegte a tényállás-feltárási, mérlegelési és indokolási kötelezettségét. Több éve Magyarországon él, Törökországhoz semmi nem köti, így különösen nehéz és költséges lenne a visszautazás és a több hónapos ott lét. Ez meghiúsítaná magyarországi munkavállalását, és nem tudna olyan munkalehetőségre hivatkozni, mely megalapozná tartózkodási engedély kiadását. A bíróságnak és az alperesnek figyelembe kellett volna vennie a költséghatékonyság elvét. A szükséges bizonyítást a hatóság nem folytatta le, személyesen kellett volna meghallgatni őt, szükség esetén pedig helyszíni szemlét lefolytatni. [10] A felperes kiemelte, a Vhr.-ből nem következik, hogy a 47. §
(4)bekezdésében megjelölt körülmények mellett egyéb méltányossági körülményeket ne vizsgálhatna a hatóság, például a keresőtevékenységet. Önmagában a keresőtevékenység, mint tartózkodási cél nem minősül különös méltányosságot érdemlő körülménynek, azonban az ahhoz szorosan kapcsolódó szempontok - a nagy földrajzi távolság, a Törökországban uralkodó közigazgatási körülmények, a hosszadalmas ügyintézési határidő és a kiugróan magas költségek - már igen. A
- január 1-jén hatályba lépett jogszabály módosulás következtében a tartózkodási engedély kiadás iránti kérelemnél az ügyintézési határidő 70 napra módosult. A felperes rámutatott, két mongol állampolgár esetében a hatóság a keresőtevékenység folytatása jogcímre alapítottan a méltányossági kérelmet elfogadta. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [13] A Pp.
- §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. [14] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból mindenben helytálló jogi következtetést vont le, az ítéletben írtakat a felülvizsgálati bíróság osztja, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakat fejti ki. [15] A Kúria elsődlegesen rögzíti, az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, így a bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján a maguk összességében értékelte és helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést ebben a körben a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelés alapozhat meg, ilyen jogsértés azonban nem tárható fel. [16] A Vhr. 47. §
(1)bekezdése értelmében a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet - a
(2)és
(4)bekezdésben foglalt kivétellel - annál a konzuli tisztviselőnél vagy tartózkodási engedély iránti kérelem átvételére felhatalmazott egyéb helyen kell benyújtani, amely a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helye, illetve állampolgársága szerinti országban működik. A 47. §
(4)bekezdés a) pontja szerint a Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét a szálláshelye szerinti illetékes regionális igazgatóságon is előterjesztheti, amennyiben a belföldi kérelmezést kivételes méltánylást érdemlő körülmény így különösen családegyesítés vagy gyógykezelés - indokolja. A 47. §
(4a)bekezdése rögzíti, a
(4)bekezdés a) pontja alapján a harmadik országbeli állampolgár a méltányossági kérelmet és a tartózkodási engedély iránti kérelmet a szálláshelye szerinti illetékes regionális igazgatóságon egyidejűleg terjesztheti elő. A regionális igazgatóság a méltányossági kérelemről nyolc napon belül határozattal dönt. A méltányossági kérelem elutasítása esetén a regionális igazgatóság a tartózkodási engedély iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. [17] A Kúria Kfv.II.37.057/2016/
- és Kfv.III.37.362/2016/
- számú ítéleteiben megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint a hatóságnak a kérelemre indult hatósági eljárásban a kérelmet az abban foglalt tartalommal és indokok alapján kell elbírálnia, ezért nem kérhető számon a hatóságon a bizonyítás hiánya, a tényállás tisztázatlansága. A bizonyítás, valószínűsítés a kérelmező felet terheli. A nyilatkozattétel jog gyakorlásának hiányára való hivatkozás alaptalan, mert kérelemre induló eljárásban minden bizonyítékot a felperesnek kell szolgáltatnia a kérelem alátámasztására, további bizonyításra, meghallgatásra nincs szükség, ilyet jogszabály nem ír elő, ezért az a hatóságon nem is kérhető számon. A Magyarországról való kiutazás kötelezettsége, az ezzel járó időveszteség és okozott költség önmagukban nem értékelhetők olyan méltányolható körülményként, ami a belföldi kérelmezést indokolná, mert nem magyarországi kérelmezés esetében ezen körülmények minden kérelmezőnél felmerülnek. Ehhez képest a kérelmezőnek olyan többlet körülményre kell hivatkoznia, mely az általános nehézségeket meghaladva jelentkezik. [18] Az alperesi hatóság a fentiekre tekintettel nem sértette meg a Ket. felperes által megjelölt rendelkezéseit, a bíróság pedig a Pp.
- §
(1)bekezdését és 339. §
(1)bekezdését. [19] A Vhr. 47. §
(4)bekezdés a) pontja a különös méltánylást érdemlő körülmények tekintetében példálózó felsorolást tartalmaz, így a családegyesítés vagy a gyógykezelés mellett más körülmények is minősülhetnek ilyennek. A Kúria rámutat, a felperes által megjelölt szempontok a kérelmezők nagy többségénél fennállnak, így azok nem minősülnek különös méltánylást érdemlőnek. A más személyek ügyében hozott hatósági döntések a perbeli eljárás során relevanciával nem bírnak. [20] A Kúria a fentiekre tekintettel a Pp. 275. §
(3)bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket. A döntés elvi tartalma [21] Nem minősül kivételes méltánylást érdemlő körülménynek az a tény, amely a kérelmezők többségénél megvalósul. Záró rész [22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [23] A pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdésére tekintettel köteles az alperes részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [24] A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket szintén a felperesnek kell megfizetnie az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint. [25] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- február
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Tergalecz Eszter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő