Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.079/2016/8-II. A Fővárosi Ítélőtábla a ... Ügyvédi Iroda által képviselt ... felperesnek, dr. ... igazgatósági tag által képviselt ... (I.rendű alperes címe) I. rendű és ... II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- december
- napján kelt 19.G.40.680/2012/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja; kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 2.500.000 (Kétmillió-ötszázezer) forint jogorvoslati illetéket, valamint a felperesnek 15 napon belül 400.000 (Négyszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság
- december
- napján kelt 19.G.40.680/2012/
- számú ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000.000 forintot és ezen összeg után
- október 13-tól
- június 30-ig minden késedelmes félévre a félévet megelőző utolsó naptári napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező,
- július 1-től a kifizetésig minden késedelmes félévre a félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 3.278.000 forint perköltséget azzal, hogy amennyiben az I. rendű alperes nem teljesít, arra az esetre a II. rendű alperest az I. rendű alperessel egyetemlegesen kötelezte a fenti tartozás megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes és a II. rendű alperes között
- január 6-án megbízási elemekkel vegyes vállalkozási szerződés jött létre, főszolgáltatásként – a szerződés módosítását követően – ... verzió számú integrált ügyviteli rendszer kialakítására, átalánydíj ellenében, továbbá megállapítható volt, hogy a szolgáltatás megkezdésének és teljesítésének előfeltétele volt műszakilag is a ... cégcsoport más cégeinél elvégzendő verzióváltás. Felperes szerződésszerű teljesítése biztosítására az
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §-a szerinti bankgarancia nyújtását vállalta, a keresetében ezen bankgarancia lehívás jogellenességére alapítottan terjesztett elő kárigényt a II. rendű alperessel, valamint jogutódjával, az I. rendű alperessel szemben. Azon alperesi védekezésre figyelemmel, miszerint a bakgarancia részben a felperessel, részben a ... ... Kft.-vel kötött szerződésből eredő követelés kielégítésére került felhasználásra, az elsőfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a bankgarancia mely szerződési kötelezettség szerződésszerű teljesítésének a biztosítására szolgált. Megállapította, hogy felperes
- augusztus 13-án adott megbízást az ... Bank felé a II. rendű alperes mint kedvezményezett javára
- április 30-ig szóló érvényességgel 40.000.000 forint összeg erejéig bankgarancia kibocsátására, mely
- április
- napján ugyanezen tartalommal meghosszabbításra került. Sem a megbízás, sem annak meghosszabbítása során felperes az alapjogviszonyra vonatkozó adatokat nem közölt, kizárólag a kedvezményezettet, a kötelezettségvállalás összegét és határidejét tüntette fel, ugyanakkor a
- augusztus 24-én kibocsátott fizetési bankgaranciában az alapjogviszony tárgya két szerződésszám és keltezés feltüntetésével meghatározásra került. A lefolytatott bizonyítás eredménye alapján az elsőfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy a szerződésszámok nem származhattak a felperestől, mert azok a II. rendű alperessel megkötött szerződésen nem kerültek feltüntetésre, kizárólag a II. rendű alperes saját példányain, saját nyilvántartási számokként szerepeltek, melyekről felperes nem is tudhatott. A bankgarancia által biztosított alapjogviszony tekintetében peres felek részéről meghallgatott tanúk ellentmondó, egymást kioltó nyilatkozatot tettek, így a tanúvallomások alapján nem nyert alátámasztást sem az, hogy a bankgarancia nyújtása kizárólag a felperes szerződéses kötelezettségének biztosítására szoltált, sem az, hogy az a ... ... Kft. és a II. rendű alperes közötti jogviszonyt is biztosította volna. Ugyanakkor a banki ügyintézők belső e-mail váltása (53/F/
- alatt) is azt támasztja alá, hogy a bank belső információi és adatai alapján önkényesen eljárva tüntette fel a bakgaranciával biztosított jogviszony tárgyát és ehhez kapcsolódóan a szerződés számokat, melyről azért tudhatott, mert az alperesi nyilatkozat szerint a bakgarancián feltüntetett két szerződéssel kapcsolatban finanszírozói szerepet vállalt. Arra a perben nem merült fel bizonyíték, hogy a kibocsátott fizetési bankgarancia felperes részére visszaküldésre került-e, melyből tudnia kellett, hogy az nem csak a közte és a II. rendű alperes között, hanem a ... ... Kft. és a II. rendű alperes között fennálló jogviszonyt is biztosította, így önmagában az a körülmény, hogy a bankgarancia visszaigazolása két szerződésszámot tartalmaz, nem támasztja alá felperes ilyen tartalmú bankgarancia kibocsátására vonatkozó szándékát. Ennek megfelelő megállapodás létrejötte a felperes és a II. rendű alperes között bizonyítottan nem jött létre, továbbá nem nyert igazolást az sem, hogy a felperes megállapodott volna a ... ... Kft.-vel arra nézve, hogy az utóbbi társasággal szemben fennálló kötelezettség kielégítésével kapcsolatos igényt bankgaranciával rendezi. A bankgarancia 40.000.000 forintos összegéből sem következik, hogy felperes más cég fizetési kötelezettségéért is bankgarancia nyújtást vállalt volna, figyelemmel arra, hogy a felperes és a II. rendű alperes közötti jogviszony tartósnak indult, a szerződésen túlmenő további szolgáltatások igénybevétele is felmerült. További bizonyítékként értékelte a lehívás II. rendű alperesi szövegezését is, mely a közöttük fennálló jogviszonyra hivatkozást tartalmazott. Mindezért az elsőfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy a bankgarancia nyújtása kizárólag a felperes és a II. rendű alperes között létrejött szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettség teljesítésének a biztosítására jött létre, így II. rendű alperes ... ... Kft.-vel szembeni követelése kielégítésére a bankgarancia lehívása jogellenes volt. Azon alperesi védekezésre figyelemmel, hogy a lehívás jogszerűnek minősült, mert annak időpontjában a II. rendű alperesnek a felperessel szemben a bankgaranciát meghaladó, 90.050.000 forintos követelése állt fenn, a továbbiakban az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az állított összegben állt-e fenn követelés és az összegszerűségében megalapozott volt-e. Megállapította, hogy II. rendű alperes a
- augusztus
- napján kelt felmondással szüntette meg a jogviszonyt, melyben bruttó 16.476.250 forint követelést jelentett be a felperes felé, a követelés ezen összege a bankgarancia
- szeptember
- napján bekövetkezett lehívásáig nem változott. Az alperesi ellenkérelemben megjelölt további összegek, azaz a felperes és a II. rendű alperes közötti szerződés 6.
- pontja szerinti versenytilalmi klauzula megszegése miatti 10.000.000 forint átalány kártérítés, a további 30.000.000 forintos, valamint a ... ... Kft.-vel szemben fennálló 8.573.750 forintos igény is a bankgarancia lehívását követően keletkezett, valamint a korábban már kifejtettek szerint a bakgarancia a ... ... Kft. fizetési kötelezettségeit nem biztosította, mindezért a 16.476.250 forintot meghaladó összegben a bankgarancia lehívása a II. rendű alperes részéről jogellenesen történt. A továbbiakban vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy 16.476.250 forint erejéig a bankgarancia lehívása jogszerűen történt-e, II. rendű alperes bankgaranciával érvényesített kárigénye e körben jogalapjában és összegszerűségében megalapozott-e, felperes ugyanis vitatta, hogy felmondásra alapot adó szerződésszegést követett volna el, és a II. rendű alperes felé kárfelelősség terhelné. II. rendű alperes a
- augusztus 9-én kelt felmondását a szerződés 3.
- pontjára alapította, állítva, hogy a felek szóbeli szerződésmódosítással a munkakezdés időpontját
- július
- napjában határozták meg, mely eredménytelenül telt el, így a teljesítés a felperesnek felróható okból ellehetetlenült és ebből következően a megbízási díj összegével azonos kára keletkezett, melynek kielégítésére hívta le a bankgaranciát. Felperes ezzel szemben azt állította, hogy a munkakezdést 2011 augusztusában határozták meg, mert felperes a vállalatirányítási rendszer
- január 1-jei indulását célozta meg. A perben a felek tényállításai abban egyezőek voltak, hogy 2011 tavaszán megállapodtak a telepítési szolgáltatás teljesítésének
- július 18-i kezdő időpontjában, ehhez képest felperesnek kellett a későbbi munkakezdésben történő megállapodás létrejöttét igazolnia. ... felperesi tanú egyértelműen azt adta elő, hogy a felperesi vezetés kérése volt a
- január 1-jei indulás megcélzása, ebből visszaszámolva a teljesítéshez szükséges munkaidő alapulvételével 2011 augusztusában kellett volna a programtelepítést megkezdeni. Az alperes részéről meghallgatott tanúk cáfolták a felek
- augusztusi munkakezdésre vonatkozó megállapodását, II. rendű alperesi törvényes képviselő tagadta, hogy vele erre vonatkozó kérés közlésre került volna vagy ebben megegyezésre jutottak volna. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a 48/F/
- sorszám alatt csatolt e-mail egyértelműen ... tanúvallomásában előadottakat támasztotta alá, a II. rendű alperesi törvényes képviselőtől származó ezen e-mail ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy felperes ... útján tájékoztatást adott arról, hogy
- január 1-jével kell a verzióváltást bevezetni, indítványozta a határidő ekkénti módosítását, ehhez képest pedig a teljesítést augusztusban kellett megkezdeni. II. rendű alperes tehát tudott felperes ezen szerződésmódosítási szándékáról, nem merült fel arra peradat, hogy ezt kifogásolta volna, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által kezdeményezett határidő módosítást ráutaló magatartással elfogadta. A felperes és a II. rendű alperes közötti szerződés 3.
- pontja az azonnali hatályú felmondást megelőzően írásbeli felszólítást kívánt meg, melynek kézhezvételétől számított 15 nap eredménytelen eltelte tette lehetővé azt, hogy a fél a felmondás jogával éljen. II. rendű alperes
- április 4-én szólította fel felperest szerződésszerű teljesítésre, a szerződésszegő állapotot ekkor a felek akként szüntették meg, hogy közös megegyezéssel módosították a munkakezdés időpontját. Ezt követő szerződésszegés esetén a II. rendű alperesnek a szerződés 3.
- pontjában foglaltaknak megfelelően kellett volna eljárnia, erre azonban nem került sor,
- augusztus 9-én előzetes felszólítás nélkül gyakorolta felmondási jogát, így az jogszerűtlen, joghatás kiváltására nem volt alkalmas. Figyelemmel arra, hogy II. rendű alperes felmondása tehát – miután a szerződés szerinti feltétel nem következett be – jogszerűtlen volt, továbbá a szerződésmódosítás bizonyítottsága folytán felperes szerződésszegést nem követett el, az alaptalan felmondással kapcsolatban II. rendű alperesnek kárigénye nem keletkezhetett, az nem adott alapot a bankgarancia lehívására. Mindezért az elsőfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy II. rendű alperes bankgaranciával érvényesített 16.476.250 forint kárigénye is alaptalan volt, a jogszerűtlen lehívással okozott kárért a Ptk.
- §-a alapján felperes felé kárfelelősséggel tartozik. A korábban már ismertetett kártételek közül a 10.000.000 forint összegű átalány kártérítés vonatkozásában utalt az elsőfokú bíróság arra is, amellett, hogy az a bankgarancia lehívását követően keletkezett, a szerződés 6.
- pontjának felperesi megsértése nem is nyert bizonyítást, megjegyezte továbbá, hogy az alperesek beszámítási kifogást kifejezetten nem kívántak előterjeszteni, mely ezen kárigény bankgaranciával szembeni érvényesíthetőségét kizárja, a rendelkezésre álló kérelmek alapján csak azt vizsgálhatta, hogy a bankgarancia lehívásakor a II. rendű alperes által jelzett és érvényesített igény fennállt-e. A kárért történő helytállás vizsgálata körében kifejtette az elsőfokú bíróság,
- szeptember 5-én II. rendű alperes részvényesei elhatározták, hogy szétválás útján kiválással létrehozzák új társaságként az I. rendű alperest, a szétválási szerződés a perbeli szerződés vonatkozásában a kiváló társaságot nevesítette jogutódként. A jogutódlás időpontjában hatályos
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(1)bekezdése szerint a szétválásra a 70. §
(1)-
(3)bekezdése alkalmazandó, a Gt. 85. §
(4)bekezdése szerint a szétválási szerződésben nevesített követelést elsősorban azzal a jogutóddal szemben kell érvényesíteni, akihez a kötelezettséget a szétválási szerződés a vagyonmegosztás folytán telepítette, ha az nem teljesít, valamennyi jogutód felelőssége egyetemleges. A szétválási szerződés értelmében a perbeli kötelezettség jogutódja az I. rendű alperes, így amennyiben ő nem teljesít, a Gt. 85. §
(4)bekezdése alkalmazásával II. rendű alperes egyetemleges kötelezettként felel. Ezen kvázi mögöttes felelősség szabályának alkalmazásával az elsőfokú bíróság a 40.000.000 forint összegű jogtalanul lehívott bankgarancia felperes javára történő kárkénti visszafizetésére az I. rendű alperest kötelezte azzal, hogy nem teljesítése esetén az alperesek felelőssége egyetemleges. A kárigény a kár bekövetkeztének időpontjában vált esedékessé, a bank
- október 12-én terhelte meg a felperes számláját, így az azt követő,
- október
- naptól áll fenn késedelmi kamatfizetési kötelezettség, melynek mértékét a keresetben foglaltaktól eltérően a Ptk.
- §-a alkalmazásával határozta meg, figyelemmel arra, hogy a perbeli nem kereskedelmi ügyletnek minősült, az ezt meghaladó, a Ptk. 301/A. §-ára alapított késedelmi kamatigényt ezért elutasította. Az ítélet ellen I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy II. rendű alperessel a Pp.
- § a) pontja szerinti pertársaságot alkotnak. Álláspontja szerint az ítélet a tényállást tévesen és iratellenesen tartalmazza, az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomásait nem megengedett módon kizárólag a felperes javára értékelte, akik alkalmazotti jogviszonyukból eredően elfogulatlanul nem nyilatkozhattak. A peres felektől független tanúk vallomásait, amelyek éppen az alperesi állításokat támasztották volna alá, nem vette figyelembe. Az elsőfokú bíróság túllépett a kérelemhez kötöttség alapelvén is, a kereseti kérelmen túli indokolatlan és szükségtelen bizonyítást folytatott le nem kellő részletességgel. A téves és iratellenes tényállásból hibás jogi következtetést vont le, a bankgarancia ugyanis két szerződésre vonatkozott, annak lehívása feltételét a jogvita fennállása, és nem a jogvita alapját képező követelés jogossága képezte. A jogvita fennállása igazolt volt a bankgarancia lehívásának az időpontjában, az ebből származó követelés érvényesítésére az elévülési időn belül bármikor lehetősége van a jogosultnak, saját belátása szerint döntheti el, hogy indít-e illetékfizetési kötelezettséggel járó bírósági eljárást, és ezen jogával az elévülési időn belül mikor él. E tekintetben sem az ellenérdekű fél, sem a bíróság nem korlátozhatja, az igényérvényesítés elmaradásának alperesek terhére történő értékelése jogszabályba ütköző, sérti a Pp.
- §-ában foglalt pártatlanság elvét. Felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, hivatkozva a fellebbezés megalapozatlanságára. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel a tényállást, annak tévességére és iratellenességére vonatkozóan a fellebbezés konkrétumot nem tartalmaz. I. rendű alperes a tanúvallomások értékelése tekintetében sem adta elő, hogy az konkrétan mely okból lenne téves. Az elsőfokú ítélet indokolása tartalmazza mind a II. rendű alperesi törvényes képviselő nyilatkozatait, mind pedig a meghallgatott tanúk releváns nyilatkozatait, akik részben alperesek, részben felperes munkavállalói, ugyanakkor ..., ..., ... a tanúmeghallgatás időpontjában már nem állt alkalmazásban, így elfogultságuk az okból sem merülhet fel. Alperesek tévesen állítják, hogy a bankgarancia két szerződésre vonatkozott, illetve, hogy a jogvita fennállását a bankgarancia lehívásának időpontjában igazolták volna. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes értékelésével vonta le azt a következtetését, hogy a bankgarancia csak a felperes és a II. rendű alperes között
- január
- napján létrejött szerződést biztosította, ezt teljes egészében alátámasztotta a banki ügyintéző vallomása, a bank belső levelezése, sőt a bankgarancia lehívás szövegezése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor kifejtette, jelen perben abban kellett dönteni, hogy a bankgarancia lehívása jogszerű volt-e vagy sem, a II. rendű alperesnek fennállt-e felperessel szemben összegszerűen megalapozott követelése. Ennek vizsgálata során helyesen állapította meg, hogy a bankgarancia
- szeptember 29-i lehívásakor mindösszesen 16.476.250 forint összegben jelentett be követelést felperes felé a II. rendű alperes, a további igények ezt követően keletkeztek, így ezeket érdemben nem kellett vizsgálni, ezen követelések a lehíváskor alappal nem voltak érvényesíthetők. A fellebbezésben foglaltaktól eltérően az elsőfokú ítélet tényként rögzíti és nem az alperesek terhére értékeli, hogy a 16.000.000 forintos összegen felül sem beszámítási kifogást, sem viszontkeresetet nem terjesztettek elő. Álláspontja szerint csak a bankgarancia lehívás időpontjában fennálló, a peres felek közötti szerződésből eredő igények vizsgálhatók a lehívás jogszerűsége vonatkozásában. A beszámítási kifogás és a viszontkereset előterjesztése természetesen alperesi döntési körébe tartozik. Előadta felperes, hogy a ... ... Kft.-vel szemben az I. rendű alperes pert indított az elsőfokú bíróság előtt a pótmunkákra vonatkozóan, valamint a versenytilalmi klauzula megsértésével kapcsolatosan. A Fővárosi Ítélőtábla a jogorvoslati eljárás során a keresetet részben elutasító ítéleti rendelkezést nem bírálta felül, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú határozat e körben – fellebbezés hiányában – a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján jogerőre emelkedett. I. rendű alperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges, kellő mértékben feltárta és helytálló az abból a kereset döntő megalapozottságára levont jogi következtetése is. A fellebbezésben foglaltaktól eltérően az elsőfokú bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás eredményét a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, okszerűen mérlegelte, a tanúvallomásokat összességében, a többi bizonyítékkal egybevetve vizsgálta, melynek során a felperesre nézve kedvező eredményre vezető egyoldalú értékelés nem állapítható meg. A fizetési bankgaranciával biztosított alapjogviszony tanúbizonyítással történő tisztázása vonatkozásában kifejtette az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy az ellenérdekű felek részéről meghallgatott tanúk ellentmondó, egymást kioltó tanúvallomással szolgáltak, így önmagában a tanúbizonyítás eredménye egyik peres fél tényállítása alátámasztására sem szolgált, ebből következően a fellebbezésben állított egyoldalú értékelés nem állt fenn. Ugyanerre vonható le következtetés a II. rendű alperesi munkakezdés időpontjának meghatározására lefolytatott tanúbizonyítás tekintetében is, az elsőfokú ítéletben rögzítést nyert, hogy az alperesi tanúk, valamint II. rendű alperes törvényes képviselője tagadta, hogy a felperes által állított
- január
- napjától lenne visszaszámítható – a munkavégzéshez szükséges időtartam alapulvételével – a teljesítés kezdete, mely időpontra ... felperesi tanú nyilatkozott. Utóbbi tanú vallomásának helytállósága nem egyoldalú értékelés alapján, hanem a 48/F/
- sorszám alatti okiratban foglaltakra figyelemmel nyert helytálló megállapítást, ezen okirat ugyanis – lerontva a tanúvallomás vitatását – kétségmentesen alátámasztotta, hogy II. rendű alperes tudott a
- január 1-jei „élesindulás” iránti megrendelői szándékról, a felperesi projekt kezdés
- augusztusig történő elcsúsztatásáról, melyet kifogást nem emelve tudomásul vett, a bakgarancia meghosszabbítását kérve. Figyelemmel arra, hogy a fizetési bankgaranciával biztosított alapjogviszony megállapításához a lefolytatott tanúbizonyítás – a fent kifejtettek szerint – elegendő bizonyítékul nem szolgált, nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a banki kötelezettségvállalás II. rendű alperes által állított terjedelmét a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján is vizsgálta, és a felperesi előadást alátámasztó bizonyítékként értékelte a bankgarancia kötelezettségvállalásra vonatkozó megbízást (8/F/21.), a bankgarancia II. rendű alperes általi
- szeptember 29-i lehívását (1/F/10.), a banki ügyintézők belső levelezését (53/F/1.), valamint a
- január 6-i szerződés és annak módosítása felperesi, valamint II. rendű alperesi példányain szereplő adatok közötti eltérést. Maradéktalanul osztotta a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fenti bizonyítékok értékelése alapján levont azon jogi álláspontját, hogy a
- augusztus
- napján kibocsátott fizetési bankgarancia kizárólag a felperes és a II. rendű alperes között
- január 6-án létrejött szerződéses jogviszonyt biztosította, és a keresettel érvényesített jogra tekintettel a jogvita elbírálása nem csupán a lehíváskori jogvita fennálltának a tisztázását, hanem annak vizsgálatát is igényelte, hogy a szerződő felek jogviszonyában történt-e a bankgarancia lehívására alapot adó felperesi szerződésszegés, a bankgarancia jogosultjának, II. rendű alperesnek ténylegesen megnyílt-e a joga a bankgarancia összegének a felhasználására, az az általa állított teljes 40.000.000 forintos összegben indokolt volt-e. Mindezek vizsgálatát az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §-ában szabályozott bankgarancia jogi természetével összhangban ítélte szükségesnek; rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a bankgarancia absztrakt személyi biztosítékként a bank kötelezettségvállalása arra, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén valamely fizetési kötelezettség teljesítése érdekében a kedvezményezettnek a megállapított értékhatárig fizetést fog teljesíteni. Rendeltetése szerint a bankgaranciával biztosított szerződéses jogviszony alanyai között a bankgarancia nem keletkeztet az alapjogviszonytól független, önálló kötelmet, fizetési kötelezettséget, az kizárólag a szerződő felek megállapodása szerint a szerződésből keletkező valamely fizetési kötelezettség biztosítására szolgál. A bankgarancia rendeltetéséből következik, hogy a lehívott bankgarancia tekintetében a jogosultat elszámolási kötelezettség terheli a bankgaranciát nyújtó kötelezettel szemben, a lehívott bankgarancia összegéből a jogosult csak a bankgaranciával biztosított szerződésszegésből eredően ténylegesen felmerült költségeit elégítheti ki, rá hárul annak bizonyítása, hogy a bankgarancia felhasználása az adott összegben indokolt volt. A fellebbezésben foglaltaktól eltérően megfelelően foglalt állást az elsőfokú bíróság abban is, hogy a bankgarancia lehívása és a bankgarancia összeg felhasználása indokoltsága körében csak a lehívás időpontjában felperessel szemben a biztosított jogviszonyból ténylegesen fennállt követelés megalapozottsága vizsgálatának volt helye. A szerződés 6.
- pontjának megsértésére alapított 10.000.000 forintos kárigény vonatkozásában helytállóan fejtette ki, hogy az a bankgarancia lehívását követően keletkezett követelésként – annak megtérítését célzó beszámítási kifogás, illetve viszontkereset előterjesztése hiányában – érdemben nem vizsgálható. Ezen jogi álláspontja alappal nem támadható, nem értékelhető a felet igényérvényesítésre szorító cselekményként, nem sérti a fellebbezésben hivatkozott Pp.
- §-ában foglaltakat, hanem teljes egészében összhangban áll a Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti azon eljárásjogi alapelvvel, mely a bíróság kérelmekhez kötöttsége elvét rögzíti. Tekintettel arra, hogy a fellebbezésben előadottak sem eltérő tényállás megállapítására, sem eltérő jogi következtetés levonására nem adtak alapot, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján – utalva a Pp. 254. §
(3)bekezdésében foglaltakra – helyes indokai alapján helybenhagyta. I. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte felperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, melyet a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alkalmazásával, a kifejtett ügyvédi tevékenységhez igazodóan 400.000 forint + áfa mérsékelt összegben határozott meg, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 2.500.000 forint fellebbezési illeték állam javára, külön felhívásra történő megfizetésére. Budapest, 2017. január 24. . Tibold Ágnes s.k. a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s.k. előadó bíró Dr. Sági Zsuzsanna s.k. bíró