Bf.382/2016/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében és a Btk. 365. §

(1)bekezdésében meghatározott és a szerint minősülő rablás bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámításáról és a lefoglalt bűnjelekről. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. A védő enyhítés érdekében élt jogorvoslattal. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1065/2016. számú átiratában a vádhatóság fellebbezését fenntartotta. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 361. §

(1)bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el, melyen a vádlott és az ügyész nem vett részt. A nyilvános ülésen a védő elsősorban a kiszabott büntetés enyhítését, másodsorban az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást igen nagy alapossággal, részletesen, a perrendi szabályok szerint folytatta le. Nem észlelt az ítélőtábla a Be. 373. §

(1)bekezdés II. pontjában felsorolt olyan (un. abszolút) eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, de egyéb, az ítélet megalapozottságát, és az eljárás törvényességét befolyásoló (Be. 375. §

(1)bekezdés) eljárási szabálysértés sem valósult meg. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, melyet senki nem is vitatott, és amely a Be. 351. §

(1)bekezdése értelmében, a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A tényállás akkor megalapozott, ha a bíróság a törvényes vád elbírálása során a perrendi szabályok szerint lefolytatott bizonyítási eljárást követően a vád tárgyává tett eseményeket megalapozatlansági hibáktól mentesen rögzíti. Ilyen megalapozatlansági hiba nem tárható fel az ügyben. Az elsőfokú bíróság ugyanis valamennyi lényeges tényre alapos bizonyítást folytatott. Az elsőfokú bíróság törvényesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jognak. A Kúria 3/

1. számú Büntető Jogegységi Határozatában írtak figyelembe vételével, az alanyi és tárgyi oldalon megvizsgált körülmények elemzésével helyesen állapította meg, hogy a vádlott egyenes ölési szándékra utaló kijelentései ellenére sem kívánta sértett halálát, hanem abba belenyugodva cselekedett. A sértett sérelmére megvalósított cselekmény kapcsán is helyesen állapította meg, hogy a vádlott a fülbevaló megszerzése és megtartása érdekében is alkalmazott erőszakot, így cselekménye rablás bűntettének minősül. Az első fokon eljárt bíróság alapvetően helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, azonban azokat, összevetve a büntetéskiszabás egyéb elveivel, nem a súlyuknak megfelelően értékelte. A büntetést a céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához és az elkövető társadalomra veszélyességéhez is. A büntetéskiszabás során a büntetőjog általános elveire, és az Alaptörvényből fakadó alkotmányos követelményekre is figyelemmel kell lenni. „A büntetéssel történő jogkorlátozásnak meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségszerűségnek és az ultima ratio elveinek". (1214/B/1990 AB határozat) A szankció arányossága azt is jelenti, hogy a hasonló tett elkövetőit hasonló büntetéssel kell sújtani az elkövetett tetthez, és a bűnösség mértékéhez is viszonyítva, de az arányosság vizsgálata a sérelem, a kár, a bűnösség foka, a bűncselekmények súlya egybevetését is feltételezi. Az elsőfokú bíróság által a kiszabott büntetés nem áll arányban a vádlott terhére rótt bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyával és fokozott társadalomra veszélyességével, és a vádlott személyében lévő társadalomra veszélyességgel sem. A súlyosító körülmények túlsúlyára való tekintettel a büntetett előéletű, a cselekményeket próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés próbaideje alatt és más büntetőeljárás hatálya alatt elkövető vádlottal szemben nem elegendő az emberölés bűntettére megállapított büntetési tételkeret alsó határának megfelelő tartamban kiszabott szabadságvesztés büntetés. A Btk.
2. §

(1)bekezdése szerint az emberölés bűntette 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A rablás bűntettét a 365. §

(1)bekezdése 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A Btk. 36. §-a és a 81. §

(3)bekezdése alapján e két bűncselekmény miatt kiszabható halmazati büntetés alsó határa 5 év, felső határa 22 év 6 hónap. A Btk. 80. §

(2)bekezdése szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. A középmérték a büntetés tétel alsó és felső határa összegének a fele. Jelen esetben ez 13 év 9 hónap. Az ítélőtábla azonban első sorban a súlyosabb bűncselekmény, az emberölés bűntette kísérleti szakban maradására tekintettel úgy találta, hogy a vádlott javára el lehet térni a középmértéktől. Ezért a szabadságvesztés büntetés tartamát, és ehhez igazítva a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is 8 évben határozta meg. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámítására, a feltételes szabadságra bocsáthatóságára, a lefoglalt dolgokra, valamint a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is törvényesek. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a szükséges részben megváltoztatta, míg helytálló rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. ,

1. január
2. . Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Gömöri Olivér sk. előadó bíró Dr. Háger Tamás sk. bíró Záradék: A Fővárosi Törvényszék 14.B.1182/2016/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. január
5. Dr. Elek Balázs sk. tanácselnök A kiadmány hiteléül tisztviselő