Kbf.9/2016/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a./ pont) minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r., II.r. és III.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. Indokolás: A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a

1. december
2. napján kihirdetett Kb.II.14/2014/
3. számú ítéletével I.r., II.r. és III.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki a Btk. 370.§.

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás bűntettében, melyet az I. és II. r. vádlottak bűnsegédként követtek el, ezért mindhárom vádlottat 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönre és 200 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre, továbbá az I. r. vádlottat katonai büntetésként lefokozásra is ítélte. A bíróság a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 3 (három) év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett mindhárom vádlott vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátásról és a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Rendelkezett a sértett .... magánfél részére fizetendő polgári jogi igényről, az annak kapcsán felmerült eljárási illetékről. Kötelezte a vádlottakat személyenként 121.251,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn jogorvoslati nyilatkozatának bejelentésére mindhárom vádlott vonatkozásában, majd a törvényes határidőben mindhárom vádlott terhére a pénzbüntetés súlyosítása, valamint az I. és II. r. vádlottak terhére társtettesi alakzat megállapítása érdekében fellebbezést jelentett be. Fellebbezésének írásbeli indokolásában hivatkozott arra, hogy a bíróság tévedett akkor, amikor a vádlottakkal szemben túlzottan enyhe pénzbüntetést alkalmazott, mert az nem szolgálja megfelelően a büntetési célok érvényesülését. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az I. és II. r. vádlott nem csak a bűncselekmény kitervelésében, hanem annak végrehajtásában is aktív szerepet játszott: ők is vágták a fát, így a jogellenes elvételben közreműködtek, mégpedig nem bűnsegédként, hanem társtettesként, így erre figyelemmel is indokolt velük szemben súlyosabb pénzbüntetés kiszabása. Az ítélet kihirdetését követően a tárgyaláson az I. r. vádlott és védője ugyancsak három napi gondolkodási időt tartott fenn jogorvoslati nyilatkozatának bejelentésére, a II. r. vádlott és védője enyhítésért, a III. r. vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. A Főváros i Fellebbviteli Főügyészség a BF.32/2016/1. számú átiratában módosítással tartotta fenn a katonai ügyész fellebbezését, és nem tartotta alaposnak a védelmi fellebbezéseket. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú katonai tanács súlyosan megsértette a Be. 278. §

(1)bekezdésében írt rendelkezést, amikor a

1. március 19-i vádemelést követően
2. szeptember 16-án intézkedett a tárgyalás kitűzésére. Ugyanakkor perrendszerűen folytatta le az eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat megvizsgálta és értékelte. Álláspontja szerint azonban az ez alapján megállapított tényállás a II. r. vádlott cselekvőségére nem tartalmaz megállapítást, így a Be.
3. §

(2)bekezdés b.) pontja alapján megalapozatlan, amely az iratok tartalma, valamint helyes ténybeli következtetés útján kiküszöbölhető. Álláspontja szerint az I. és III. r. vádlottak esetében a társtettesként, míg a II. r. vádlott esetében a bűnsegédként elkövetett lopás bűntette állapítható meg, ezért a kiszabott pénzbüntetés az ő vonatkozásukban súlyosítást igényel. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítélet tényállását egészítse ki azzal, hogy a fa jogellenes kitermelésekor a II. r. vádlott legalább két napot jelen volt, az I. és III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett lopás bűntettében mondja ki, és a velük szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételszámát emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője változatlanul fenntartotta az írásbeli indítványát. Az I. r. vádlott védője perbeszédében arra hivatkozott, hogy a bíróság a feltárt bizonyítékokból, az általa megállapított tényekből további tényekre, ekként védence bűnösségére is helytelenül következtetett. Fenntartva a perbeszédében előadottakat, kifejtette, hogy védence tagadásából a cselekmény elkövetésére következtetni nem lehet, és I.r. vádlott abban a tudattartalomban volt, hogy II.r. vádlottnak van engedélye a fakitermelésre, ezért elsődleges indítványa az volt, hogy a másodfokú tanács védencét mentse fel. Másodlagosan az enyhítő körülmények súlyára hivatkozva a büntetés enyhítését kérte. A II. r. vádlott védője elsődlegesen a szabadságvesztés és felfüggesztés tartamának enyhítését, valamint az előzetes mentesítést, másodlagosan enyhébb büntetés kiszabását kérte védence vonatkozásában. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az ítélet tényállása a II. r. vádlott vonatkozásában elkövetési magatartást nem tartalmaz. Álláspontja szerint az ítélet belső arányosság híján nem tükrözi kellően a védence vonatkozásában megállapítható enyhítő körülmények számát és súlyát. Az előzetes mentesítés vonatkozásában pedig arra hivatkozott, hogy arra érdemes a II. r. vádlott, aki nem a munkáltatója, hanem a .... sérelmére követte el a bűncselekményt. A III. r. vádlott védője perbeszédében hangsúlyozta, hogy védence azt hitte, a fakitermelés jogszerű, pontosan ugyanúgy, ahogy az eljárás tanúi. Utalt arra is, hogy fakitermelés folyhatott ezen a területen 2012. június 23. napja előtt és 2012. június 28-a után is. Vitatta az eltulajdonított mennyiséget. A perbeszédéhez csatolt szakértői véleményre hivatkozva elmondta, hogy a területet jelentős hosszban nem határolja olyan kerítés, amely kizárná a 2 méteres hosszba vágott faanyag vállon, vagy kisebb, kézi szállítóeszközzel történő kihordását. Rámutatott olyan ellentmondásokra, amelyek kétségessé teszik a szakértői vélemény megállapításait úgy a kivágott fa mennyisége, mint az elszállított mennyiség számításánál. Jogi álláspontja szerint a fák kivágásával befejezetté vált a lopás, így annak elkövetője nem lehet a III. r. vádlott, aki csak az elszállításban működött közre. Hivatkozott arra is, hogy a polgári jogi igény elbírálása törvénysértő volt. A ... az eljárásban nem volt magánfél, márpedig a polgári jogi igény előterjesztésére magánfélként kizárólag a sértett, illetve a Pp.-ben meghatározott feltételek esetén a Be. 54. §

(4)bekezdése alapján az ügyész jogosult. A jelen ügyben a sértett a ..., mivel a ... az eltulajdonított faanyag tulajdonosa, míg a .... csupán vagyonkezelő. A II. r. vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni, a III. r. vádlott a felmentését kérte. Az ügyész, a vádlottak és a védők által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács megsértette a Be.278.§

(1)bekezdésében írt rendelkezést, amikor másfél évvel az ügy érkezése után intézkedett annak kitűzésére, egy intézkedéssel több tárgyalási napot tűzött ki, azonban a tárgyalásokról olyan összevont jegyzőkönyv készült, amely alapján nem állapítható meg az egyes tárgyalásokon való résztvevők személye, a tárgyalási nap kezdésének és befejezésének ideje, amellyel megsértette az ügyviteli szabályokat. Megállapítható azonban, hogy ezek az eljárási szabálysértések nem voltak lényeges hatással az eljárás lefolytatására. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az I.r. vádlott a bűncselekmény elkövetését és bűnösségét is tagadta, a II.r. vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett 120 köbméter fa eltulajdonítása tekintetében, még a III.r. vádlott bűnösségét tagadva ténybelileg nem vitatta, hogy legfeljebb 60 köbméter tűzifát szállított el a ... objektumból, amelynek ellenértékét, 600.000,- Ft-t az I.r. vádlott részére megfizette. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak védekezésével szemben a tényállást részben a bűnösségre is kiterjedő, illetve ténybeli beismerésekre, a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásaira, továbbá a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokra, elsősorban a híváslisták adataira és a szállítólevélre, valamint az igazságügyi faipari szakértői véleményre alapította. Az eljárás során kihallgatott tanúk nem tudtak róla, hogy bűncselekmény elkövetésében vesznek részt. A tárgyaláson a bíróság a tanúk nyomozati vallomását ismertetéssel a bizonyítás részévé tette, így tanú1 folytatólagos tanú vallomását a nyomozati iratok

1. naplószáma alól, tanú2 tanúvallomását pedig a
2. naplószám alól, és kihallgatta tanú3, tanú4, tanú5, tanú6, tanú7 és tanú8 tanúkat. szakértő1 igazságügyi faipari szakértő tárgyaláson történő meghallgatásával tisztázásra került az eltulajdonított fa mennyisége, annak kiskereskedelmi ára, a gallyfa mennyisége és az eltulajdonítás időpontja. A szakértő által tárgyaláson tett megállapításokat senki nem kifogásolta. Az ítéleti tényállás történeti része valóban hiányos a II.r. vádlott cselekvősége vonatkozásában, ugyanakkor az ítélet
3. oldal második bekezdésében az elsőfokú katonai tanács következőket rögzítette: „ Az irányadó történeti tényállás szerint az I.r. és II.r. vádlott a tanúk segítségével kitermelte és egybehordta a fát a ... objektum területén, azonban azt elszállítást, vagyis „K" telepről kivitelt III.r. vádlott végezte el." A bírói gyakorlat - mint ahogy a Kúria Bhar.I.1552/2012/
4. számú határozatában erre rámutat következetes abban, hogy az ítéletszerkesztési hiba folytán nem a történeti tényállásban, hanem az indokolás más részében rögzített tények is a tényállás részét képezik, ezért jelen ügyben ugyancsak a tényállás részének tekintendő a bizonyítékok mérlegelése során rögzített fentebb idézett bekezdés is, amely rögzít elkövetési magatartást a II.r. vádlott vonatkozásában. A másodfokú bíróság ezért nem tartotta szükségesnek a tényállás kiegészítését az ügyészi indítvány szerint. A törvényszék katonai tanácsa ítélete
5. oldalának
6. bekezdésétől
7. oldal első bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlottak védekezését fogadta el a tényállás alapjául. A másodfokú bíróság az I. r. (nyomozás során) II.r. és III. r. vádlott (nyilvános ülésen) jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata alapján a Be.
8. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel az ítéleti tényállás személyi részét kiegészíti azzal, hogy: „I.r. vádlott autószerelő szakképzettségű. 5.000.000,- Ft kölcsöne után havi 33.000,- Ft törlesztő részletet fizet." „II.r. vádlott jelenleg a ... Kft-nél áll alkalmazásban, ahol raktárosként havi 160.000,- forint a keresete." „III.r. vádlott elvált, két kiskorú gyermeke után tartásdíjat fizet. Középiskolai érettségivel rendelkezik. Hitele után havi 40.000,- Ft törlesztőrészletet fizet. Sofőrként dolgozik ... Kft.-nél ..., havi jövedelme 150.000,- Ft." Az előzőekben írt kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A tényállást érintő vádlotti és védői fellebbezések nem alaposak. Az elsőfokú bíróság az általa okszerűen mérlegelt bizonyítékok alapján megalapozott tényállást állapított meg. A másodfokú eljárásban az I. r. és III. r. vádlottak védője új bizonyítékra, illetve új tényre nem hivatkozott, nem merült fel továbbá olyan körülmény, amely miatt a másodfokú bíróság további bizonyítási eljárás lefolytatását tartotta volna szükségesnek akár a vádlottak tudattartalma, akár az eltulajdonított fa mennyisége és megállapított értéke tekintetében. A Be. 351. §

(1)és Be. 352. §

(3)bekezdésében meghatározott bizonyítékok felülmérlegelését tilalmazó rendelkezések alapján a másodfokú bíróság irányadónak tekintette az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást. Ezért a vádlottak és védőik által a bizonyítékok újraértékelése útján eltérő tényállás megállapítására, és ezen keresztül a vádlottak felmentésére irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, ugyanakkor tévedett, amikor az I. és II. r. vádlottak cselekményét bűnsegédi magatartásként értékelte. Nem értett egyet a másodfokú katonai tanács az ítélet 10. oldalán kifejtett jogi állásponttal. A Btk. 370. §

(1)bekezdésébe ütköző lopást az követi el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. E körben rámutat a másodfokú katonai tanács arra, hogy az I.r. és II.r. vádlottak azzal a magatartásukkal, hogy a tanúk segítségével kivágták és összepakolták a fát a ... objektum területén, amelynek elszállítását, vagyis „K" telepről való kivitelét III.r. vádlott végezte el, egymás tevékenységéről tudva, közösen, azaz társtettesként valósították meg mindhárman a lopás elkövetési magatartását, az elvételt. Az előzőekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az I., II. és III.r. vádlott cselekményét a Btk.370.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a) pontjába ütköző társtettesként elkövetett lopás bűntettének minősítette. A büntetés enyhítése és súlyosítása érdekében előterjesztett fellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az I. r., II. r. és III. r. vádlottak tekintetében helyesen értékelte a bűnösségi körülményeket, de mellőzni kellett a bűnsegélyre való utalást I. r. és II. vádlottnál. Nem tévedett, amikor szabadságvesztést szabott ki mindhárom vádlottal szemben, helyesen állapította meg annak, valamint a felfüggesztés próbaidejének tartamát. A kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek száma, valamint az egy napi tétel összege is arányos. A másodfokú bíróság szerint a felfüggesztés tartamára szükséges az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények fenntartása. Helyesen alkalmazta az elsőfokú katonai tanács az I.r. vádlottal szemben a lefokozást, hiszen a következetes bírói gyakorlat szerint a rendfokozattal rendelkező vádlott, amennyiben az alakulata, szolgálati helye sérelmére követ el szándékos vagyon elleni bűncselekményt, méltatlan a rendfokozat viselésére és vele szemben lefokozás alkalmazása nem mellőzhető. A Be. 474. §

(6)bekezdése alapján a katonai ügyész által érvényesített polgári jogi igény elbírálása törvényes. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helyes indokainál fogva helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. november
2. Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. tanács elnöke, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r., II.r. vádlott és III.r. vádlott vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. ,
3. november
4. . Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke