← Magyarország

Mfv.10813/2016/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A hűségpénzt, mint a Hszt. 183. §

(1)és
(4)bekezdésében felsorolt illetményekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást, a rendeltetését figyelembe véve a nyugdíj számítás alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.813/2016/
  1. A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatala Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.M.1965/2016/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.M.1965/2016/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] [3] A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Fegyveres Nyugellátási Osztálya a
  4. október
  5. napján kelt ... számú határozatával a felperes részére havi 193.095 forint rögzített nyugdíjat állapított meg annak folyósítása nélkül arra figyelemmel, hogy a felperes
  6. október 20-tól
  7. december 31-ig 32 teljes év szolgálati idővel rendelkezett. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága a
  8. december
  9. napján kelt ..számú határozatával a felperes szolgálati nyugdíj rögzítő határozat módosítása iránti kérelmét elutasította. A másodfokon eljáró Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a
  10. április
  11. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a
  12. évben hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
  13. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.)
  14. §
(1),
(3)bekezdése, 183. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdése, 99. §
(1)-
(3)bekezdése, valamint a hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló 17/
  1. (VI.4.) IRM rendelet (továbbiakban: Rendelet) rendelkezéseire, és a Kúria Mfv.II.10.071/
  2. számú döntésében foglaltakra alapította. A határozat indokolása szerint a Rendelet kiadásának célja az volt, hogy a rendőrség és a büntetésvégrehajtás hivatásos állományában szolgálókat - kedvezőbb anyagi feltételek mellett - nyugdíj helyett szolgálatban tartsa, az aktív állományban maradást a jogalkotó a 25, illetve 30 év szolgálati viszony után további szolgálatot vállalók esetében új juttatás bevezetésével kívánta segíteni. Az alternatívát jelentő ellátásokat a jogalkotó nem kívánta összekapcsolni, erre utal, hogy a „hűségpénz" formailag támogatásként, kérelemként bizonyos feltételekkel, fix összegben, szerződés alapján és visszafizetési kötelezettséggel terhelten került bevezetésre. Mindezek miatt - függetlenül a Kúria Mfv.III.10.456/2014/
  3. számú egyedi ügyben hozott határozatától - a támogatás nem számítható be. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [4] [5] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését a Kúria Mfv.III.10.456/2014/
  4. számú döntésében foglaltakra figyelemmel. Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva és kiemelte, hogy a szolgálati időt elismerő támogatás a Hszt.
  5. §
(4)bekezdése szerinti illetményekkel és a Hszt. X. fejezete által szabályozott, a nyugdíj összegének megállapításakor figyelembe vehető juttatásokkal sem azonosítható, ezért a Hszt. rendszerén kívüli támogatás beszámítására nincs lehetőség. Az elsőfokú ítélet [6] [7] [8] A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, a felperesnek ténylegesen nyújtott szolgálati időt elismerő támogatásnak a nyugellátás alapjául szolgáló jövedelem meghatározása során történő figyelembevételére kötelezte. A bíróság a felperes jogosultságáról a Hszt. 181. §
(3)bekezdése, 183. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdése,
  1. §-a, a Tny.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja és az Szja.tv. alkalmazásával és az R. végrehajtására kiadott 24/
  1. (OT.13.) ORFK utasításban foglaltak figyelembevételével döntött. Megállapította, hogy az illetménnyel együtt folyósított támogatás kifizetése adóelőleg és járulékok levonásával történt, a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében kifizetett, járulékalapot képező jövedelmet ezért a szolgálati nyugdíj összegének meghatározásakor figyelembe kell venni. A bíróság az alperes azon hivatkozását, miszerint a járulékok levonása nem jogszabály, hanem az ORFK utasítása alapján történt, nem fogadta el, mert az ellátás összegének kiszámításánál a járulékfizetés felek által nem vitatott ténye volt a meghatározó. A Kúria Mfv.III.10.456/
  2. számú ítéletére utalva kifejtette, hogy a „hűségpénz" - jogi természetét tekintve - kvázi illetmény jellegű juttatás, erre vonatkozóan a Kúria más tárgyban hozott, Mfv.II.10.071/2015/
  3. számú határozata sem tartalmaz eltérő megállapítást. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
  4. évi CLXVII. törvény (Khtv.)
  5. §-a, a Hszt.
  6. §
(3)bekezdése, 183. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdése megsértésére hivatkozva. [10] Érvelése szerint a Hszt. - Khtv.
  1. §-a által alkalmazni rendelt -
  2. december 31-én hatályos
  3. §
(1)és
(4)bekezdései alapján az alapilletménynek, illetménykiegészítésnek, -pótléknak és a
  1. január
  2. előtt hatályos szabályok szerinti külön juttatásnak, jutalomnak nem minősülő támogatás, függetlenül attól, hogy nyugdíjjárulék alapot képez-e, nem számítható be a szolgálati nyugdíj összegébe. Ezt támasztja alá a Kúria Mfv.II.10.071/
  3. számú döntése és az is, hogy a Hszt.
  4. §
(4)bekezdésében található taxatív felsorolás más jövedelmek beszámítását kizárja. A Hszt. 181. §
(3)bekezdése általános szabályként rendelkezik a Tny.-nek és a Tbj.-nek a Hszt.-ben foglalt eltérésekkel való, szolgálati nyugdíj megállapítása során történő alkalmazásáról. A Tny. 22. §
(1)bekezdésének mögöttes szabályához képest a Hszt. az átlagszámítási időszakra és a figyelembe vehető keresetekre, jövedelmekre vonatkozóan eltérő, szűkítő tartalmú speciális rendelkezést tartalmaz. [11] Az alperes szerint a munkaügyi bíróság a Hszt. 181. §
(3)bekezdésével ellentétesen rendelkezett arról, hogy a Tny. alapján járjon el, a Hszt. 183. §
(4)bekezdésének a Tny. 22. §
(1)bekezdésétől eltérő speciális szabálya megelőzi a Tny. általános rendelkezéseit. A bíróság helyesen állapította meg, hogy a támogatás nyugdíjjárulék alapot képez, az ebből levont következtetése azonban okszerűtlen. A támogatást nyugdíjjárulék alapot képező jövedelemként csak a társadalombiztosítási öregségi nyugdíj igénylésekor, akár a Khtv. 20. §-a alkalmazásakor kell figyelembe venni. A szolgálati nyugdíj megállapítása során a Tny. szubszidiárius 22. §
(1)bekezdése nem alkalmazható, a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmek teljes körének figyelembevételére csak a Hszt. külön rendelkezése alapján lehetséges. A Hszt. 183. §
(4)bekezdésének taxatív felsorolása kizárja az ott nem szereplő jövedelmek beszámítását és azt is, hogy a hatóság vagy a bíróság kiterjesztő értelmezéssel mérlegelést alkalmazzon. [12] A felperes a perben megalapozatlanul hivatkozott a Tbj. alapelvi szintű megállapításokat tartalmazó 2. §
(3)bekezdésére. E szabállyal szemben a Hszt. 183. §
(1)bekezdése a kedvezőbb színvonalú ellátás céljából fogalmaz meg kivételszabályt, annak alapján nem a teljes életkeresetet, hanem csak a jogviszony megszűnése előtti egy év illetményét és illetmény jellegű juttatását kell figyelembe venni az ellátás alapjának meghatározásakor. Maga a rögzített és a később megállapításra kerülő ellátás közötti választás lehetősége is kivételt jelent a Tbj. 2. §
(3)bekezdésében megfogalmazott alapelvekhez képest. [13] Az alperes szerint az Mfv.II.10.071/2015/
  1. számú ítélet más tényállás alapján ugyan, de azt mondja ki, hogy a juttatás nem tartozik az illetmény kategóriájába. A határozat rögzíti azt is, hogy az adó- és járuléklevonás ténye csupán adójogi kérdés, a juttatás jogcímét nem alakítja át, továbbá azt is, hogy az illetményre vonatkozó garanciális szabály kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Az alperes végül utalt arra is, hogy az adó- és járuléklevonás jogszabálynak nem minősülő ORFK utasítás alapján történt, így az a kizárólag jogszabályokhoz kötött ellátás megállapításakor relevanciával nem bír, arra igény nem alapítható. [14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [16] A Kúria több korábbi döntésében (Mfv.III.10.499/2016., Mfv.III.10.528/2016., Mfv.III.10.409/
  2. stb. rámutatott: „A Khtv.
  3. §-a a rendelkezés hatálya alá tartozó személyek részére a Hszt.
  4. december 31-én hatályos szabályai alkalmazásával szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását írja elő. A
  5. december 31-én hatályos Hszt. a hivatásos állomány tagját megillető nyugellátásokról a
  6. §
(1)-
(3)bekezdésében rendelkezett, a szolgálati nyugdíjra való jogosultság részletszabályait a 182. §-184. §-ai tartalmazták. [17] A Hszt. 181. §
(1)bekezdése a szolgálati nyugdíj és a hivatásos állomány tagját megillető egyéb nyugellátások esetében a Tbj., Tny., valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezéseit a Hszt.-ben meghatározott eltérésekkel rendelte alkalmazni. A 183. §
(1)és
(2)bekezdése a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt a szolgálati viszony keretében elért, a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak az elért jövedelemből levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá a fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével csökkentett összege havi átlaga alapján rendelte megállapítani azzal, hogy az összeg kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat. A Hszt. 183. §
(4)bekezdése szerint az
(1)és
(3)bekezdésben említett illetményen és illetmény jellegű juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a
  1. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást és a jutalmat kell érteni. [18] A Hszt. felülvizsgálati kérelemben megjelölt fenti rendelkezései és azoknak a Tny., a Tbj. és az Szjatv. jogerős ítéletben felhívott rendelkezései együttes alkalmazása tárgyában a Kúria korábban, az Mfv.III.10.456/2014/
  2. és az Mfv.III.10.409/2016/
  3. számú határozataiban már állást foglalt. E határozatokban a Kúria rámutatott arra, hogy a nyugellátás összege megállapításának alapja - mind a Tny., mind a Hszt. rendelkezései szerint - a bevallott és megfizetett járulék, a járulékfizetési kötelezettség alapvető feltétele pedig a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony és a járulékalapot képező jövedelem megléte, amelyről a Tbj. rendelkezik. A Tbj.
  4. § k) pont
  5. alpontja szerint járulékalapot képező jövedelemnek az Szjatv. szerint összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem. Az Szjatv. alapján önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez [
  6. §
(3)bekezdés]; az Szjatv. rendelkezéseiből következően minden, az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevétel, amelyet az adóelőleg számításánál figyelembe kell venni, járulékalapot képező jövedelem. A szolgálati időt elismerő támogatás a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapot nem képező juttatások között nem szerepel, a hivatásos állományúak a járulékalapot képező jövedelmük [Tbj. 4. §
  1. k)pont 1. alpont] után nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot - a Tbj. 24. § a)-
  2. b)pontban felsorolt juttatások kivételével - fizetnek [Tbj. 19. §, 21. §]. [19] A Kúria a fenti határozatokban arra a következtetésre jutott, hogy a hivatásos állományúak részére a nyugdíjazás helyett további szolgálat vállalás és teljesítés, azaz munkavégzés ellentételezéseként fizetett, a Hszt. 183. §
(1)bekezdésében meghatározott, valamint a
(4)bekezdésben felsorolt illetmény elemekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást, rendeltetését figyelembe véve, és függetlenül attól, hogy azt a Hszt. külön nem nevesítette, a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. [20] A munkaügyi bíróság döntését a fenti határozatban foglaltakkal azonos jogértelmezés eredményeként hozta meg, az alperes olyan további érvet, ami az attól való eltérést indokolná, nem adott elő. A munkaügyi bíróság helyesen foglalt állást arról is, hogy az Mfv.II.10.071/2015/7. számú határozat - a perek eltérő tárgyára tekintettel - nem irányadó. Az utóbbi határozatban a Kúria munkaügyi jogvitában, munkajogi jogintézmény, nevezetesen jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésének határideje, a jelen perben társadalombiztosítási jogi jogintézmény, a szolgálati nyugdíj alapja, összegének meghatározása kérdésében foglalt állást. E határozatok az alkalmazott jogszabályok eltéréseire és más jogszabályokkal való együttes értelmezésére tekintettel sem állnak egymással ellentétben; az, hogy a további szolgálatteljesítésért járó díjazás a visszakövetelés és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe való beszámítás szempontjából más megítélés alá esik, nem jelent ellentmondást. [21] A felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások kapcsán a Kúria rámutat arra is, hogy a munkavégzésért járó díjazások közterheinek meghatározása - az Alaptörvényből [I. cikk
(3)bekezdés, 8. cikk
(3)bekezdés b) pont, 36. cikk
(1)-
(2)bekezdés,
  1. cikk] következően - az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdésekről, adó- és járulékfizetési kötelezettség előírásáról a munkáltatók érvényesen, belső szabályzatokban, vagy utasításokban nem rendelkezhetnek. Téves ezért az alperes azon érvelése is, miszerint a felperes a támogatás beszámítására azért nem tarthat igényt, mert az abból való levonások jogszabálynak nem minősülő munkáltatói aktuson (ORFK utasítás) alapultak." [22] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp.
  2. §
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Záró rész [23] A felperes a felülvizsgálati eljárásban költségigényt nem érvényesített, ezért a Kúria a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt. [24] A Kúria a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Khtv.
  1. §-a alapján alkalmazandó Tny.
  2. §a alapján határozott. [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. január
  2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.