Gfv.30261/2016/1 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.261/2016/

1. A tanács tagjai: . Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Farkas Attila bíró A felperes: Kft. „f.a." A felperes képviselője: Glózik Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Glózik István ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselői: Dr. Geri Zoltán ügyvéd I. rendűért Barázné dr. Kiss Annamária ügyvéd II. rendűért A per tárgya: jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.547/2015/6/II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 19.G.40.103/2014/
2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 940.000 (kilencszáznegyvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
3. október 2-án a felperes mint eladó és az I. rendű alperes mint vevő adásvételi szerződést kötött a felperes kizárólagos tulajdonát képező ingatlan tulajdoni hányadának átruházására. A szerződés alapján az I. rendű alperes a 9.400.000 Ft vételárból 940.000 Ft előleget, a szerződés aláírását követő 30 napon belül, 8.460.000 Ft vételár hátralékot pedig
4. március 31-ig volt köteles megfizetni. A felperes a tulajdonjogát fenntartotta. Vállalta egyúttal, hogy a vételár hiánytalan megfizetése esetén, ügyvéd által ellenjegyzett és ügyvédi letétbe helyezett külön nyilatkozatával hozzájárulását adja az I. rendű alperes tulajdonjogának vétel jogcímén való bejegyzéséhez. Az I. rendű [2] [3] alperes javára a tulajdonjog fenntartással történő eladásának ténye az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert.
5. február 11-én a felperes - akinek képviseletében az I. rendű alperes járt el ügyvezetőként - és az I. rendű alperes közösen megbízást adtak egy ügyvédi irodának az I. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzésére alkalmas okirat elkészítésére. Ennek során úgy nyilatkoztak, hogy a vételárat az I. rendű alperes megfizette a felperesnek. Az I. rendű alperes tulajdonjoga utóbb az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre, a javára szóló felperesi tulajdonjog fenntartással történő eladásának ténye törlésre került.
6. március 21-én a felperessel szemben felszámolási eljárás indult. A bíróság által elrendelt felszámolás kezdő időpontja
7. február 1-je volt. Az I. rendű alperes a cég iratait a felszámolónak nem adta át.
8. október 15-én a felperes felszámolója a földhivatalnál iratbetekintéssel élt és iratmásolatot kért a perbeli adásvételi szerződésről és az I. rendű alperesi tulajdonjog bejegyzési engedélyről. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [4] [5] A felperes kereseti kérelmében a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonjog bejegyzésének engedélyezéséről szóló nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását, a felperes tulajdonjogának bejegyzését, az I. rendű alperes tulajdonjogának törlését, javára a tulajdonjog fenntartással történt eladása tényének visszajegyzését, a II. rendű alperes ennek tűrésére kötelezését kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
9. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
10. §

(1)bekezdésének a) pontja és a Ptk. 237. §

(1)bekezdése alapján. Állította: a támadott jognyilatkozat eredményeként az adós vagyona csökkent, az a hitelezők kijátszására irányult, a rosszhiszeműséget pedig az I. rendű alperes felperesnél betöltött ügyvezetői tisztségére tekintettel vélelmezni kellett. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az első- és a másodfokú ítélet [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította az I. rendű alperes javára szóló, a perbeli tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó engedély érvénytelenségét; Elrendelte, a földhivatal megkeresését a felperes tulajdonjogának visszajegyzése, az I. rendű alperes tulajdonjogának törlése, javára a tulajdonjog fenntartással történt eladása tényének bejegyzése iránt eredeti állapot helyreállítása a címén. A II. rendű alperest ennek tűrésére kötelezte. A felperes nyilatkozata, a keresetlevélhez csatolt, a földhivatal keltezést is feltüntető bélyegzőjével ellátott ingatlan adásvételi szerződést, a tulajdoni bejegyzési engedélyt tartalmazó okiratok alapján azt állapította meg, hogy a felperes 2013. október 15-én, az iratbetekintés alkalmával szerzett tudomást azokról az [8] [9] adatokról, tényekről, amelyek alapján a részére nyitva álló 90 napon belül a keresetlevelét benyújtotta. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, az I. rendű alperes az iratátadási kötelezettségének nem tett eleget. A felszámoló ezért a perbeli ügyletre vonatkozóan nem rendelkezett információval. Az elsőfokú bíróság a perben feltárt bizonyítékok alapján, a bizonyítási teherre is figyelemmel, álláspontját részletesen megindokolva, a Cstv. 40. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti jogszabályi feltételek fennállását megállapította, a keresetet alaposnak találta. Az I. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy mellőzte a II. rendű alperessel szembeni perköltségigény miatt kimondott, a kereset részbeni elutasítására vonatkozó rendelkezést. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: az I. rendű alperes a Pp. 141. §

(2)és

(6)bekezdéseire történt figyelmeztetések ellenére, a

1. április 28-i tárgyaláson, elkésetten hivatkozott arra, hogy a felperes a kereset benyújtására nyitva álló szubjektív perindítási határidőt elmulasztotta. A fellebbezéshez becsatolt, a felperesi földhivatali iratbetekintés
2. október
3. napjára vonatkozó igazolás a fellebbezési eljárás során már nem volt bizonyítékként figyelembe vehető ez okból. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, az I. rendű alperesnek a kereset elkésettségére vonatkozó nyilatkozatának és az arra vonatkozó bizonyítéka előterjesztésének az elsőfokú eljárásban előírt határidőben, azaz a
4. január 17-i tárgyaláson kihirdetett
5. sorszámú végzésben meghatározott 15 napon belül nem lett volna akadálya. A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem [10] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, a per során bizonyította: a felperes a keresettel támadott nyilatkozat tartalmáról
6. október 8-án történt, iratbetekintése során szerzett tudomást. Ehhez képest a keresetlevelét
7. január 10-én, a jogszabályban előírt 90 napon túl, elkésve nyújtotta be. Azt a Pp.
8. §

(1)bekezdés h) pontja alapján ezért idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A jogerős ítélet a Pp. 252. §

(2)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályának megsértése ellenére mellőzte a fellebbezéssel támadott határozat hatályon kívül helyezését. [11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdése szerint, kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [13] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia: az eljárt bíróságok helytállóan állapították-e meg, hogy a felperes a Cstv. 40. §

(1)bekezdésében írt, a kereset benyújtását megalapozó adatokról, tényekről való tudomásszerzéstől számított 90 napos - szubjektív - keresetindítási határidőn belül nyújtotta be keresetlevelét, és amiatt nem volt helye a Pp. 130. §

(1)bekezdés h) pontja alkalmazásának. [14] Az alperes a Pp. 272. §

(2)bekezdésének a felülvizsgálati kérelem tartalmára vonatkozó előírásai szerint nem hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 141. §

(2)és

(6)bekezdésének, illetve a másodfokú bíróság a Pp. 235. §

(1)bekezdésének megsértésével rekesztette ki a mérlegelése során a kereset benyújtására nyitva álló határidő elmulasztására vonatkozó tényállítását, valamint a másodfokú eljárás során becsatolt, a felperes jogi képviselőjének földhivatali iratbetekintésének a felperes által megjelölttől korábbi időpontját igazoló földhivatali végzést. A Kúria ezért csak azt vizsgálhatta, hogy az elkésettség a bíróságok által vizsgált bizonyítékok, a felperes nyilatkozata alapján megállapítható volte. E körben jogszabálysértést azonban nem észlelt, figyelemmel a Pp. 163. §

(2)bekezdésében írtakra. A felperes állítását ugyanis az alperes részéről, a bíróság által megjelölt határidőben előterjesztett kétségbe vonó nyilatkozat hiányában, a keresetlevélhez mellékelt keltezést is tartalmazó bélyegzővel ellátott okiratok alapján valónak kellett elfogadni. [15] Miután a Cstv. 40. §

(1)bekezdésben előírt - szubjektív perindítási határidő elmulasztása nem nyert bizonyítást, a Pp. 130. §

(1)bekezdés h) pontjának megsértése sem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróságot nem terhelte a jogszabályban előírt határidő elmulasztása miatti keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának kötelezettsége. A másodfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül bírálta el érdemben az elsőfokú határozatot. [16] A Kúria mindezekre tekintettel, a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [17] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes I. rendű alperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Annak mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdései alapján állapította meg. Az I. rendű alperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján köteles az államnak megfizetni. [18] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,
2. február
3. Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Farkas Attila sk. bíró