Pf.21527/2007/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti megbízási szerződés jött létre. Amennyiben az alperes nem tett eleget a letéteményesre vonatkozó, Ptk.

1. § szerinti kötelezettségeinek, a felperessel szemben nem hivatkozhat alappal az általa megkötött megbízási szerződésre. A felperes Pp.
2. §

(1)bekezdése szerinti okirattal bizonyította a lefoglalt gázolaj mennyiségét, ezzel szemben az alperes nem tudta bizonyítani, hogy ennél kevesebb mennyiség került lefoglalásra. A közokirat tartalmával szemben alaptalanul hivatkozott arra, hogy a megjelölt mennyiség a felperesi jogelőd tisztségviselőjének előadásán alapult. Az a körülmény, hogy az alperes nem állapította meg méréssel a lefoglalt gázolaj tényleges mennyiségét, nem eshet a felperes terhére. Álláspontja szerint ennek ellenére azért nem tartozik az alperes a felperes részére megfizetni a hiányzó gázolaj ellenértékét, mert a felperesi jogelőd ellen folyamatban volt APEH végrehajtási eljárásban olyan magas összegű adóhátralék iránt folyt a végrehajtás, amelynek meg nem térült része is meghaladja a hiányzó gázolaj ellenértékét. Az APEH bírósági megkeresésre adott válaszából megállapítható, hogy a végrehajtás alapján befolyt összeg az adóhátralékot nem fedezte, továbbá az adózó részére visszautalás nem történt. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy amennyiben értékesítésre került volna a hiányzó gázolaj is, annak ellenértéke is az APEH számlájára került volna, nem pedig a felperesi jogelődhöz. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, keresete teljesítését kérte. Azért támadta az elsőfokú bíróság döntését, mert az ítélet indokolása nem jelöli meg azt a jogszabályt, amelyen a kereset elutasítása alapul. Előadta, hogy a Ptk. rendelkezései nem biztosítanak az állam részére visszatartási jogot. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által becsatolt nemleges adóigazolással szemben az APEH tájékoztatását fogadta el. Külön kifogásolta, hogy az adó-végrehajtási iratokat az elsőfokú bíróság nem szerezte be. Előadta, hogy a gázolaj értékesítéséből több bevétel folyt be, mint amennyi a felperesi jogelőd adótartozása volt. A Vámhivatal eljárásával egyidejűleg hozott, adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megállapítására vonatkozó határozatokat jogerős bírósági ítélet semmisítette meg, és végül az adóhatóság előbb 19.000.000, majd 20.000.000 Ft-ot utalt vissza a felperesi jogelőd részére. Fellebbezéséhez okirati bizonyítékokat csatolt annak alátámasztására, hogy jogelődjének

1. január 15-én nem állt fenn adótartozása. A Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.21.297/2006/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - eltérő indokolás mellett - helybenhagyta. A tároló tartályok ólomzárainak sértetlensége alapján azt a ténybeli következtetés vonta le, hogy a lefoglalás és a kitárolás közötti időszakban a tartályokból nem lehetett eltávolítani gázolajat, amiből pedig az következik, hogy a kitárolt gázolaj és a fenékkészlet együttes mennyisége megegyezett a lefoglaláskori készlettel. Mindezek alapján egyrészt azt állapította meg, hogy az alperes a letéti szerződést nem szegte meg, ezáltal nem követett el jogellenes magatartást, másrészt pedig azt, hogy a felperesi jogelődnek a vagyonában nem következett be értékcsökkenés, tehát nem keletkezett kára. Erre figyelemmel nem tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy állt-e fenn adóhátralék, s erre figyelemmel a hiányzó mennyiség értékesítéséből befolyó vételár a felperesi jogelődöt vagy az adóhatóságot illette volna. A jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.VIII.21.166/2007/
3. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ólomzárak sértetlensége nem zárja ki a gázolaj mennyiségének csökkenését a lefoglalás és a kitárolás közötti időszakban. Ezt önmagában az a körülmény kérdőjelezi meg, hogy az 1996 október 10-i mintavétel során már mintegy 100.000 literrel kevesebb gázolaj mennyiség meglétét állapították meg. Az ólomzárak sértetlensége az átvett mennyiséget nem igazolja. Mindezekre figyelemmel a megismételt másodfokú eljárásra előírta az első fokú ítéletnek a fellebbezés eredeti indokai alapján történő felülbírálatát. A Fővárosi Ítélőtábla a megismételt eljárásban is megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően helyesen állapította meg, azt az ítélőtábla csupán az alábbiakkal egészíti ki: Az alperes a gázolaj készlet lefoglalásakor a tartályokat ólomzárral látta el, a gázolaj kitárolásakor az ólomzárak sértetlenek voltak. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a kitárolás befejezéséig,
4. június 20ig a felperes követelésének elévülése nyugodott, ezáltal igényét elévülési időn belül terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a kitárolás befejezésekor derült fény arra a körülményre, hogy az 1.537.765 liter gázolajból csupán 1.209.484 liter kitárolt gázolaj mellett 13.350 liter fenékkészlet maradt, ezáltal 314.931 liter gázolaj hiányzik, és azzal a letéteményes alperes nem tud elszámolni. Az ítélőtábla azonban nem értett egyet azzal az álláspontjával, miszerint ezáltal az elévülés nyugodott. A lefoglalt gázolaj értékesítésével, annak kitárolásával a felperesi jogelőd és az alperes közötti letéti szerződés megszűnt, az alperesnek ekkor kellett elszámolnia a lefoglalt gázolajmennyiséggel a felperes jogelődjével szemben. Ezért a felperesnek a hiányzó mennyiség megtérítésére irányuló igénye a kitárolás befejezésének napján,
5. június 20-án vált esedékessé. Ezt követően
6. áprilisában a felperes felszólította az alperest a hiányzó mennyiség ellenértékének megtérítésére, amivel a Ptk.
7. §

(1)bekezdése alapján az elévülést megszakította, ezáltal a

(2)bekezdés alapján e napon az elévülés folyása újra kezdődött. Ettől az időponttól kezdődően pedig a Ptk. 324. §

(1)bekezdésében írott 5 éven belül nyújtotta be keresetlevelét a felperes. Tehát nem az elévülés nyugvása, hanem annak sikeres megszakítása volt az a körülmény, amelyre figyelemmel megállapítható, hogy az igény elévülése nem következett be. A Ptk. 463. §

(1)-

(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a letéteményes a dolgot a szerződésben meghatározott módon köteles őrizni. A dolgot más őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ebbe a letevő beleegyezett, vagy ez a letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges; e tilalom megszegése esetében felelős minden kárért, amely enélkül nem következett volna be. A letéteményes a jogosan igénybe vett harmadik személy magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot ő maga őrizte volna. Ha azonban a harmadik személy igénybevételét a letevőnek károsodástól való megóvása tette szükségessé, az igénybe vett személyért a letéteményes nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A perben nem merült fel adat arra, hogy ... Bt. őrzésnél való igénybevételét a felperesi jogelőd kártól való megóvása tette szükségessé. Ezáltal az alperes arra az időszakra is, amíg az olaj a ... Bt. őrizetében volt, ugyanúgy felel, mint az őrzésnek azon időszakáért, amelyben saját szervezeti egységei őrizték a lefoglalt gázolajat. A felperes keresetében tartalmilag a letéti szerződés megszegésére hivatkozott, amelyért az alperes a Ptk. 318. §

(1)bekezdése értelmében a 339. §

(1)bekezdése alapján felel a felperessel szemben. Ez utóbbi rendelkezés alapján akkor állapítható meg az alperes kártérítési felelőssége, amennyiben jogellenes magatartást követett el, a felperesi jogelődnek kára származott, a kettő között okozati összefüggés áll fenn, végül az alperes felróható módon járt el. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a kereset alaposságának vizsgálatát nem azzal az elsődlegesen eldöntendő kérdéssel kezdte, hogy a letéteményes alperes el tudott- e számolni maradéktalanul az őrizetébe került gázolaj mennyiséggel, hanem azt - a csupán ennek nemleges megválaszolása után releváns - körülményt, hogy a gázolaj ellenértéke a felperesi jogelődöt illette-e. Ezért a másodfokú bíróság a felperes kártérítési követelésére figyelemmel elsőként azt vizsgálta, van-e az alperes oldalán jogellenes magatartás: megszegte-e a letéti szerződésből ráháruló kötelezettségeket. Az ítélőtábla változatlanul fenntartja azt az álláspontját, hogy az alperest terhelő elszámolási és kiadási kötelezettség a ténylegesen letéti őrzésébe került gázolaj és nem a lefoglalási jegyzőkönyvben vagy az elkobzást elrendelő határozatban megjelölt mennyiség tekintetében állt fenn. Ezért a tartályokban tárolt mennyiségnek és nem az okiratokban feltüntetett mennyiségnek van ügydöntő jelentősége. A lefoglalásról készült jegyzőkönyv közokiratként a Pp. 195. §

(1)bekezdése alapján kétség kívül teljesen bizonyítja a lefoglalt gázolaj mennyiségére vonatkozó, benne foglalt nyilatkozatok megtételét. A felperesi jogelőd ügyvezetőjének közokiratban szereplő nyilatkozata szerint „Telepen bevallásom alapján a tényleges készlet kb. 1.500.000 liter". A hatóság eljáró képviselője pedig azt rögzítette a jegyzőkönyvben, hogy a „ tartályok nem hitelesítettek, ezért a tényleges mennyiség megállapítása nem lehetséges". A lefoglalt olaj elkobzását kimondó 2836/2-

1. számú határozatot a másodfokú vámhatóság hatályon kívül helyezte, ami a közokirati jellegétől nem fosztja meg ugyan, de alkalmatlanná teszi a benne foglalt adatok hiteles tanúsítására. A Kecskeméti Vámhivatal 2855/2-
2. számú határozata a lefoglalt 1.537.765 liter gázolaj elkobzását mondta ki, amelyet a másodfokú vámhatóság e körben helybenhagyott. E határozatok közokiratként a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján egyrészt azt az intézkedést tanúsítják, hogy milyen mennyiség elkobzását rendelte el jogerősen a vámhatóság, másrészt azt az adatot, hogy milyen mennyiségű gázolajat érintett a foglalás. Ez utóbbi körben a Pp. 195. §

(5)bekezdése alapján a közokirattal szemben is van helye ellenbizonyításnak. Sem az elsőfokú, sem a fellebbviteli eljárásban, de a megismételt másodfokú eljárás során sem volt vitás, hogy a határozatban lefoglalt gázolajmennyiség megjelölése nem a készlet tételes mérésén, hanem a felperesi jogelőd ügyvezetőjének előadásán, illetve becslésen alapult. Emellett a Kecskeméti Vámhivatal 2855/2-

1. számú határozatának indokolása alapján az is megállapítható, hogy a becslés alapja a felperesi jogelőd készletnyilvántartása volt. Mérésen alapuló adat kizárólag a gázolaj kitárolásáról áll rendelkezésre. Erre figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint, a határozatban szereplő adattal szemben a perben rendelkezésre álló további adatok alkalmasak annak bizonyítására, hogy milyen mennyiségű gázolaj került az alperes letéti őrzésébe, mivel ennek megállapításához kellő peradat áll rendelkezésre. Az alperes a lefoglaláskor valamennyi tároló tartályt ólomzárral látta el. A vámhivatal és a VP Őrszolgálata közötti átadásról
2. augusztus 3-án és 4-én készült jegyzőkönyv szerint az ólomzárak a mintavételkor sértetlenek voltak, majd új ólomzárakat helyeztek el. Az
3. augusztus 18-i jegyzőkönyv, amikor az Őrszolgálat a ... Bt. őrizetébe adta a gázolajat, sem tartalmaz az ólomzárak hiányára vagy sérülésére utaló feljegyzést. A kitárolás megkezdésekor felvett jegyzőkönyv pedig ugyancsak azt tanúsítja, hogy az ólomzárakat sértetlennek találták. Ezek az okiratok ugyancsak a Pp.
4. §

(1)bekezdése szerinti közokiratok, amelyek a bennük foglalt intézkedések s tények valóságát teljesen bizonyítják. A felperes a felülvizsgálati kérelmében előadott ezzel ellentétes állítását, mely szerint egyes ólomzárak hiányoztak, nem tudta bizonyítani. A sértetlen ólomzárak azt igazolják, hogy illetéktelenül nem kerültek felnyitásra a tartályok, ezáltal abból az ólomzárak eltávolításáig nem lehetett gázolajat kitárolni. A Legfelsőbb Bíróság végzésében említett körülmény, miszerint az

1. október 10-i mintavétel során már mintegy 100.000 literrel kevesebb gázolaj mennyiség meglétét állapították meg, nemhogy megkérdőjelezné a következtetés helytállóságát, hanem éppen alátámasztja. Ha ugyanis sértetlen ólomzárak ellenére a lefoglalt mennyiségnél kevesebb meglétét állapították meg már 1996 október 10-én is, az ugyancsak azt bizonyítja, hogy a lefoglaláskor nem lehetett a tartályokban a határozatban feltüntetett mennyiség. Mindezekből kizárólag az a ténybeli következtetés vonható le, hogy a kitárolt gázolaj és a fenékkészlet együttes mennyisége megegyezett a lefoglaláskori készlettel, mivel a lefoglalás és a kitárolás közötti időszakban a tartályokból nem lehetett eltávolítani gázolajat. Erre figyelemmel az ítélőtábla újólag azt állapítja meg, hogy megdőlt a határozatban mint közokiratban foglalt adat valósága. Mindezekből pedig egyrészt az a jogi következtetés vonható le, hogy az alperes nem szegte meg a letéti szerződést, ezáltal nem követett el jogellenes magatartást, másrészt pedig az, hogy a felperesi jogelődnek a vagyonában nem következett be értékcsökkenés, tehát nem keletkezett kára. Mindezek ismételt hangoztatását követően az ítélőtábla a Legfelsőbb Bíróság előírásának megfelelően - másodlagosan - vizsgálta a felperes fellebbezési érveit is. Az elsőfokú bíróság, a perben megkeresés útján beszerzett APEH válaszirat alapján, helyesen állapította meg, hogy a végrehajtás alapján befolyt összeg nem fedezte a felperesi jogelődöt terhelő adóhátralékot, továbbá nem történt visszautalás az adózó részére. Ebből helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy amennyiben értékesítésre került volna a felperes által hiányolt gázolaj is, annak ellenértéke is az APEH számlájára került volna, nem pedig a felperesi jogelődhöz. A bíróság a tényállást a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok szabad mérlegelése útján jogosult és egyben köteles megállapítani. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság e kötelezettségének eleget téve okszerű mérlegeléssel állapította meg, miszerint a kérdéses gázolajmennyiség értéke nem a felperesi jogelőd vagyonában jelentkezett értékcsökkenésként. A fellebbezéshez csatolt okirati bizonyíték figyelembevételére a Pp. 235. §

(1)bekezdés értelmében nem volt eljárásjogi lehetőség. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett sikerre, ezáltal pervesztes lett. Ezért a felmerült kiadásait magának kell viselnie, továbbá köteles megtéríteni a Pp. 239. § utaló szabálya folytán a fellebbezési eljárásban is irányadó 78. §

(1)bekezdés alapján az alperesnek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségét. A Fővárosi Ítélőtábla a le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a 6/

1. IM. rendelet
2. §-a alapján rendelkezett. Budapest, 2008 április
3. Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke Dr. Németh László s. k. előadó bíró Dr. Szücs József s. k. bíró A kiadmány hiteléül:Gosztola Edit Erzsébettisztviselő