Bhar.909/2013/6 – Kúria

(1),

(3)bek.] minősíti; a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani; a vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; az eljárás megszüntetésére alapul szolgáló zsarolás bűntettének kísérletét illetően a törvényhely: Btk. 367. §

(1)bek.,

(2)bek. b) pont; a vádlottat terhelő bűnügyi költség 266.728 (kettőszázhatvanhatezer-hétszázhuszonnyolc) forint. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a harmadfokú eljárásban felmerült 5.520 (ötezer-ötszázhúsz) forint bűnügyi költségnek az állam javára történő megfizetésére. I n d o k o l á s A Pécsi Törvényszék a 2012. november 26-án kihirdetett 7.B.339/2012/20. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban korábbi Btk. - 323. §

(1)és

(2)bek. b) pont], valamint testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. §

(1)és

(2)bek.], és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről köztük a gáz-riasztó pisztoly elkobzásáról - valamint a bűnügyi költség viseléséről. Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2013. április 30-án kihirdetett Bf.I.38/2013/8. számú ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a zsarolás bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 323. §

(1)és

(2)bek. b) pont] miatti büntetőeljárást megszüntette, a vádlottal szemben kiszabott büntetést - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével - 10 hónapi börtönbüntetésre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta kötelezve a vádlottat a további, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A védő a másodfellebbezését a Be. 367/A. §

(4)bekezdésének kötelező rendelkezése ellenére írásban nem indokolta. Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette. A Legfőbb Ügyészség BF.1349/

1. számú írásbeli nyilatkozatában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint a tényállás megalapozott, ekként irányadó; a bűnösségre vont jogi következtetés helyes, a kiszabott büntetés pedig törvényes és inkább enyhe, mint eltúlzottan súlyos. A Kúria az ügyben a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a fellebbezését fenntartva az időmúlásra tekintettel a közügyektől eltiltás mellőzését, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte. A Legfőbb Ügyészség képviselőjének a nyilvános ülésen kifejtett álláspontja szerint a vádlott terhére aggálymentesen megállapítható lehetett volna az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérleti alakzata. A minősítés ekkénti megváltoztatását ugyan nem indítványozta, de éppen erre tekintettel ellenezte a büntetés enyhítését. Figyelemmel az időközben meghozott 4/2013. BK véleményben foglaltakra az elbíráláskor hatályos törvény - a 2012. évi C. törvény, a továbbiakban Btk. - alkalmazására tett indítványt annak 2. §

(2)bekezdése alapján. Erre tekintettel a cselekmény minősítése, a büntetés kiszabása, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kapcsán a Btk. szerinti jogszabályhelyek alkalmazását és felhívását, egyebekben a támadott határozat helybenhagyását indítványozta. A vádlott a védőjéhez csatlakozva olyan joghátrány alkalmazását kérte, amely nem eredményez a számára további szabadságelvonást, így ugyanis folytathatók volnának a megkezdett tanulmányai. A vádlottnak és védőjének másodfellebbezése a következők szerint nem alapos. A Kúria mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a védelmi másodfellebbezéseknek a Be. 386. §

(1)bekezdés c) pontja alapján helye volt. A másodfokú ítélet ugyanis a vádlottal szemben a zsarolás bűntettének kísérlete miatt a büntetőeljárást megszüntette; ennyiben is megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a zsarolás kísérletét illetően a vádlott bűnösségét megállapította. A másodfellebbezés lehetősége független attól, hogy a védelmi fellebbezések a bűnösség tekintetében eltérő döntést nem támadták, hanem kizárólag a kiszabott büntetés enyhítését célozták (1. BK vélemény B/II/2/b. pontja). Ebből következően a Kúria teljes körű felülbírálatba bocsátkozott a Be. 387. §

(1)bekezdése szerint. Ennek során megállapította - egyfelől, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban megtartották a büntetőeljárás lényeges szabályait. A Kúria olyan abszolút eljárási szabálysértést nem észlelt, amely alapot adott volna a támadott ítéleteknek a Be.

1. §-a alapján történő hatályon kívül helyezésére; - másfelől azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok - döntően az elsőfokú bíróság - az ügy helyes ténybeli megítéléséhez szükséges mértékben feltárták a bizonyítékokat; és azok hiánytalan és helyes értékelésével megalapozott tényállást állapítottak meg, amely tényállás a harmadfokú eljárásban is irányadó. Az elsőés másodfokon eljárt bíróságok az ítéletükből kikövetkeztethetően az elkövetéskor hatályban volt büntető törvényt, a korábbi Btk. rendelkezéseit alkalmazták. A jogerős elbírálás időpontja a harmadfokú elbírálás; a harmadfokú határozat meghozatalának időpontjában már a Btk. rendelkezései voltak hatályosak. Ehhez képest a Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia a Btk.
2. §-ának rendelkezésére figyelemmel, hogy a jelenleg hatályos Btk. alkalmazása enyhébb elbírálás lehetőségét biztosítja-e a vádlott számára az elkövetéskor augusztusában - hatályos korábbi Btk. szabályaihoz képest.
3. Rögzíthető, hogy - a vád tárgyává tett bűncselekmények - az adott minősítő körülményeket is figyelembe véve - a büntetési tételüket illetően azonosan szabályozottak mindkét anyagi jogszabályban; - a büntetés kiszabásakor mind az elkövetéskori, mind az elbíráláskori törvény azonosan a középmértékből kiindulást tartotta, tartja irányadónak a büntetés kiszabása során; - a vádlott helyzetét illetően viszont az elbíráláskor hatályos törvény kedvezőbb elbírálást biztosított a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére vonatkozóan, amíg ugyanis az elkövetéskor hatályos korábbi Btk.
4. §

(2)bekezdés második fordulata alapján - tekintve, hogy mindkét bűncselekmény bűntett - a büntetés háromnegyed részének kitöltésével nyílt meg a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége; addig az elbíráláskori törvény Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pont - szerint a vádlott a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható a legkorábban feltételes szabadságra. Erre figyelemmel a Kúria az elbírálás során az annak időpontjában hatályos Btk. rendelkezéseit alkalmazta. A jelenleg hatályos Btk. szabályaira tekintettel sem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a kísérlettől önkéntes elállás miatt Btk. 10. §

(4)bekezdés a) pontja - a büntetőeljárást a zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád tekintetében megszüntette. E döntése megfelel a 4/

1. BJE határozatban kifejtett álláspontoknak. A másodfokú bíróság ítélete e tekintetben érdemben nem érinthető; ugyanakkor azonban - mivel a már hivatkozott Be.
2. §

(1), valamint annak

(2)bekezdése alapján e cselekmény tekintetében sem állt be részjogerő - a vonatkozó törvényhely immár a Btk. 367. §

(1)és

(2)bekezdés b) pontja. Az irányadó tényállásból helyes következtetést vont mind az első-, mind a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségére a testi épséget sértő cselekményt illetően. Ennek a bűncselekménynek a jelenleg hatályos anyagi jogszabály szerinti minősítése a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette. A jelen harmadfokú határozatban e cselekmény minősítését is meg kellett változtatni függetlenül attól, hogy azt a fellebbezések nem támadták. A másodfokú bíróság a büntetést az irányadó büntetési tételkereten belül, a büntetési tétel középmértékét irányadónak tekintve, és az attól eltérést kellőképpen megindokolva szabta ki a helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján. Megfelelően választotta meg a büntetési nemet; nincs olyan ok, amely miatt a Btk. 33. §

(4)bekezdésben foglaltak alkalmazásával közérdekű munka vagy pénzbüntetés volna kiszabható. Ezt a vádlott előéletének és a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésnek a személyben rejlő társadalomra veszélyességet növelő hatása kizárta. Az enyhítő körülményeket - ugyancsak helytálló módon - nagy nyomatékkal annak során vette figyelembe, amikor a szabadságvesztés tartamát a középmérték alatt, annak csupán közel a felében határozta meg. Ugyancsak helyes álláspontot foglalt el az ítélőtábla, amikor a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére nem látott lehetőséget. A cselekmény tárgyi súlya jelentős. A durva elkövetési módból - az arc több esetben ököllel, a fej a pisztoly nyelével való ugyancsak többszöri, valamint a vodkás üveggel való egyszeri megütése, ennek eredményeként a sértett koponyájának kemény burok alatti vérzése, agykérgi zúzódása - következően a cselekmény közelít az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletéhez; mindez pedig nem teszi lehetővé a büntetés végrehajtásának felfüggesztését. Összességében ezért az vezethettek eredményre. enyhítésre irányuló fellebbezések nem Arra tekintettel, hogy a Kúria - egységesen - az elbíráláskor, jelenleg hatályos törvényt alkalmazta, rögzíteni kellett, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja alapján börtön; e büntetésből a vádlott legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra a Btk. 38. §

(2)bekezdésének a) pontja szerint. Az eljárásban ez ideig felmerült bűnügyi költség összegzése tévesen történt. A nyomozás során helyesen 163.416 forint bűnügyi költség merült fel. A nyomozati iratok

1. oldalán elfekvő költségjegyzék 1-
2. tétele azonos a nyomozati iratok
3. oldalán található költségjegyzék 1-
4. tételével, ekként ez az összesen 86.010 forint az első bírói kötelezésben kétszer szerepel. Az elsőfokú bírósági eljárásban 92.812 forint, a másodfokú eljárás során pedig 10.500 forint merült fel. Ekként a helyes összeg 266.728 forint. Ennyiben a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
5. §-a szerint részben megváltoztatta, egyebekben azt a Be.
6. § alapján helybenhagyta. A megváltoztatással nem érintett ítéleti rendelkezések jogszabályi hivatkozásai a következők: a büntetés kiszabásával kapcsolatosan a Btk.
7. §-a, valamint a Btk.
8. §

(1)és

(2)bekezdése; a közügyektől eltiltás tekintetében a Btk. 61-

1. §-a; a beszámítás kapcsán a Btk.
2. §

(1)és

(2)bekezdése; az elkobzás okán pedig a Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontja. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 385. § értelmében a Be. 381. §

(1)bekezdésén, illetőleg a Be.

1. §-ára tekintettel a Be.
2. §

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. január
2. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Székely Ákos előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró s.k. A Pécsi Ítélőtábla Bf.I.38/2013/
3. számú ítélete a Kúria Bhar.III.909/2013/
4. számú ítéletében foglalt változtatással a vádlott tekintetében
5. január
6. napján jogerős és végrehajtható. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: írnok BÉ