A határozat elvi tartalma: Részben törvényben kizárt, részben nem alapos felülvizsgálati indítvány elutasítása végzéssel, a megtámadott határozatok hatályában fenntartása. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.191/2016/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke Dr. Varga Zoltán, előadó bíró Dr. Márki Zoltán, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- február
- Az ügy tárgya: rablás bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): II. rendű Első fok: Másodfok: Pesti Központi Kerületi Bíróság, 4.B.VI-VII.10.190/2013/41., ítélet, tárgyalás,
- április
- Fővárosi Törvényszék, 20.Bf.VI-VII.9.172/2013/28., ítélet, nyilvános ülés,
- november
- Az indítvány előterjesztője: II. rendű terhelt és védője Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság, 4.B.VIVII.10.190/2013/
- számú és a Fővárosi Törvényszék 20.Bf.VI-VII.9.172/2013/
- számú ítéletét II. rendű terhelt vonatkozásában hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- április hó
- napján kelt 4.B.VI-VII.10.190/2013/
- számú, illetve a Fővárosi Törvényszék a
- november
- napján jogerős 20.Bf.VIVII.9.172/2013/
- számú ítéletével II. rendű terheltet az
- évi IV. törvény (korábbi Btk.)
- §
(2)bekezdésébe ütköző 2 rendbeli rablás bűntette miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 6 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.B.28.588/2008/
- számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap börtönbüntetés, az ugyanezen bíróság által a 4.B.24.694/2008/
- számú ítéletével kiszabott 6 hónap fogházbüntetés és a Szentendrei Városi Bíróság 4.B.386/2007/
- számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását, és a Budaörsi Városi Bíróság 10.B.853/2006/
- számú ítéletével kiszabott 2 év 6 hónap börtönbüntetés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságra bocsátást megszüntette. II. [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] A jogerős ítélet ellen a II. rendű terhelt és a védője a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy a bűnössége megállapítása törvénysértő módon történt, ugyanis a sértettek, bár az I. rendű terheltről pontos személyleírást adtak, a másik elkövetőről úgy nyilatkoztak, hogy az kb. 45-50 éves lehetett, holott ő ekkor még csak 25 éves volt, és arra sem emlékeztek, hogy az elkövetőn tetoválás lett volna, pedig rajta volt. A terhelt előadása szerint a sértettek fényképek alapján sem ismerték fel őt, mint elkövetőt, de a helyszínen objektív bizonyítékok sem voltak ellene fellelhetőek, így ez egyértelműen bizonyítja, hogy a bűncselekmény elkövetésében nem vett részt, nem is járt a bűncselekmény helyszínén, és az eltulajdonított telefont sem találták meg nála. Sérelmezi, hogy az alapügyben eljárt bíróságok kizárólag az I. rendű terhelt, gyakran változtatott vallomása alapján állapították meg a tényállást és az ő bűnösségét. A II. rendű terhelt szerint, ha még ott is lett volna a helyszínen a bűncselekmény elkövetésekor a Btk. 321. §
(2)bekezdésébe ütköző rablást akkor sem követhette volna el, mivel nem volt nála lopásból származó ingóság, így annak megtartása érdekében nem is fejthetett ki erőszakot senkivel szemben. A II. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványában kifejtette, hogy a korábbi Btk. 321. §
(2)bekezdésében írt rablás csak akkor állapítható meg, ha a sértett részéről a dolog visszaszerzésére, vagy az elvitel megakadályozására irányuló magatartás valósul meg, ennek viszont értelemszerű feltétele, hogy az ilyen magatartást tanúsító sértettnek tudomása kell, hogy legyen a dolog elvételéről. Jelen esetben a sértettek csak a dulakodás befejezése után, a lakásba történő visszatérést követően észlelték a telefonkészülék és a készpénz eltűnését, következésképpen az üldözéskor és a dulakodáskor erről nem volt tudomásuk, így a II. rendű terhelt részéről rablás sem valósulhatott meg, terhére kizárólag a korábbi Btk.
- §-ában meghatározott lopás állapítható meg, így viszont a büntetés jelentős mérséklése indokolt. A Legfőbb Ügyészség az BF.1191/2016/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. III. [10] A II. rendű terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben nem alapos. [11] A felülvizsgálat ugyanis olyan rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be.
- §
(1)bekezdésében tételesen felsorolt okokra hivatkozással vehető igénybe. [12] A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ehhez képest a törvényi kereteken kívül eső anyagi vagy eljárásjogi szabálysértések még valóságuk esetén sem vehetők figyelembe. [13] A II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa ilyen okokat azonban nem jelölt meg, hanem arra hivatkozott, hogy az eljárás során nem nyert egyértelmű és minden kétséget kizáró bizonyítást, hogy a terhére rótt bűncselekményt elkövette volna, ugyanis annak az I. rendű terheltnek a vallomása alapján állapították meg a bűnösségét, akit korábban már hamis vád bűntette miatt jogerősen elítéltek. [14] Ez azonban a felülvizsgálati eljárásban nem vezethet eredményre, ugyanis ezen rendkívüli jogorvoslat keretében a bíróság által megállapított tényállás az irányadó, következésképpen a felvetett jogkérdések, mint jelen esetben a bűnösség megállapítása is kizárólag változatlan tényállás alapján válaszolhatók meg, a bizonyítékok felülmérlegelésére és bizonyítás felvételére nincs törvényes lehetőség. [15] Ennek megfelelően a bíróság azon ténymegállapítása, miszerint a II. rendű terhelt 2010. augusztus 20-án a sértett lakásából eltulajdonított egy 200 euró értékű telefont, majd az őt üldöző 1-es és 2-es számú tanúkkal szemben erőszakot alkalmazott a felülvizsgálati eljárásban már nem kérdőjelezhető meg. [16] Kétségtelen, hogy a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [17] A II. rendű terhelt azonban nem a cselekmény minősítését, hanem a bűnösség megállapítását támadta azon az alapon, hogy mivel nem volt nála semmilyen lopott tárgy, így annak megtartása érdekében sem alkalmazhatott erőszakot senkivel szemben. [18] Ez ugyancsak a tényállás meg nem engedett támadása, hiszen az ítéletben rögzített események szerint a II. rendű terhelt a nála lévő telefon megtartása érdekében alkalmazott erőszakot. [19] A II. rendű terhelt és a védő is felülvizsgálati indítványában a BH 2009.
- számú eseti döntés alapján arra hivatkozott, hogy az eljárás során az sem nyert bizonyítást, miszerint a sértettek egyáltalán tudomással bírtak arról, hogy valamit az elkövetőek eltulajdonítottak volna, következésképpen egyik sértettnek sem irányulhatott a szándéka a dolog visszaszerzésére, illetve az elvitel megakadályozására. [20] Ez a hivatkozás azonban téves, ugyanis a már említett eseti döntésben, eltérő tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során hozott határozatában a lopás és a rablás elhatárolása érdekében hangsúlyozta a sértetti magatartás irányát és a terhelti erőszak célját, és nem azt fejtette ki, hogy a rablás ezen alapesete csak és kizárólag akkor állapítható meg, ha a sértett látta a dolog elvételét és kísérletet tesz annak visszaszerzése érdekében. [21] Ennek megfelelően nem alapos a felülvizsgálati indítványok azon jogi okfejtése sem, miszerint a rablás csak akkor állapítható meg, ha a sértettnek egyértelmű tudomása van az elvett dologról, és magatartása ennek visszaszerzésére, illetve az elvitel megakadályozására irányul. [22] A korábbi Btk.
- §
(2)bekezdése nem a sértetti tudattartalomra, hanem az elkövető tevékenységére és célzatára alapította a rablás törvényi tényállást, következésképpen a bűncselekmény megállapításának nem feltétele, hogy a sértett tudomással bírjon arról, hogy az elkövetőnél egyáltalán van-e lopott dolog, így az sem szükséges, hogy ennek visszaszerzése vagy elvitelének megakadályozása végett cselekedjen, sőt a bűncselekmény akkor is megvalósul, ha kizárólag a tetten ért személy fejt ki erőszakot a tetten érő személlyel szemben. [23] Az irányadó tényállás alapján megtörtént az idegen dolog elvétele, megtörtént a tettenérés, és a II. rendű terhelt az őt üldözőkkel szemben a dolog megtartása érdekében erőszakot alkalmazott, vagyis a korábbi Btk. 321. §
(2)bekezdésében írt bűncselekmény valamennyi törvényi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult. [24] E tényállás alapján az eljáró bíróság mind első fokon, mind másodfokon a büntető anyagi jog szabályai sérelme nélkül állapította meg az II. rendű terhelt bűnösségét és törvényesen minősítette a cselekményét. [25] Ekként tehát az I. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos, és a Kúria, mivel olyan eljárási szabálysértést sem észlelt, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §
(5)bekezdése szerint hivatalból köteles, a Be. 424. §
(1)bekezdés szerinti tanácsülésen, a Be.
- § alapján a megtámadott ítéleteket hatályában fenntartotta. IV. [26] A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be.
- §
(4)bekezdésén, illetve a 416. §
(4)bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. §
(3)bekezdésén és a 421. §
(2)és
(3)bekezdésén alapszik. Budapest, 2017.február 16. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző