A határozat elvi tartalma: Fiatalkorban és felnőttkorban elkövetett bűncselekmény esetén a bíróság megalakulása és az eljárás lefolytatása a büntetőeljárás általános szabályai szerint történik. KÚRIA Bfv.III.800/2015/10.szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő december hó
- napján tartott v é g z é s t: A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt T. P. P. és társai ellen folyamatban volt bűnügyben K. A. II. rendű terhelt által részben védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprémi Járásbíróság 10.B.836/2014/
- számú, valamint a Veszprémi Törvényszék Bf.947/2014/
- számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, továbbá az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult az ügyben újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Veszprémi Járásbíróság a
- szeptember
- napján kelt 10.B.836/2014/
- számú ítéletével a II. rendű terheltet az
- évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Btk.) 282/B. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja, valamint
(7)bekezdés b) pontja, illetőleg a régi Btk. 282/B. §
(2)bekezdés b) pontja és
(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében, továbbá 2 rb., a régi Btk. 282. §
(5), illetőleg
(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek, s ezért halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönre, 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, s vele szemben 1.705.000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett végül a járulékos kérdésekről. Az ítélet ellen a II. rendű terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezést elbírálva a Veszprémi Törvényszék
- február
- napján kelt Bf.947/2014/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen a II. rendű terhelt személyesen és védője útján is felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A védő a felülvizsgálat jogalapját a Be.
- §
(1)bekezdés c) pontjában jelölte meg, s ennek megfelelően a támadott mindkét fokú határozat hatályon kívül helyezését és a járásbíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Az általa a terhelt nevében előterjesztett indítvány azonban ezen felül tartalma szerint a Be. 416. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjára is alapított. A felülvizsgálati indítványokban kifejtett álláspont szerint az elsőfokú bíróság eljárásában a Be. 373. §
(1)bekezdés II.
- a)és
- d)alpontjaiban meghatározott ún. abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés történt. Az ügyben ugyanis nem a fiatalkorúak tanácsa, hanem egyesbíró járt el első fokon, ülnök és pedagógus ülnök részvétele nélkül, jóllehet a II. rendű terhelt (valamint a III. rendű terhelt) az elkövetési idő egy részében nem töltötte be a 18. életévét, D. M. VIII. rendű terhelt pedig még a vádemelés időpontjában is fiatalkorú volt. Ehhez kapcsolódó eljárási szabálysértés, hogy az ügyben a vádat nem a fiatalkorúak ügyésze képviselte, ezért a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek jelenléte azon a törvény értelmében kötelező. Emellett a felülvizsgálati indítvány törvénysértőnek tartotta a bűnösség megállapítását mindazon esetekben, amelyekben a II. rendű terhelt a 18. életévének betöltése előtt adott át kábítószert 18. életévét be nem töltött személyeknek. A kifejtett álláspont szerint ugyanis ez a magatartás nem bűncselekmény. Végezetül a felülvizsgálati indítvány az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazását is kifogásolta. Az indítvány szerint az elbírálás időpontjában hatályos Btk.-t - a 2012. évi C. tv.-t kellett volna alkalmazni, tekintve, hogy a II. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekmények büntetési tételeinek felső határa az elkövetéskori és az elbíráláskori törvények szerint azonos, viszont a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége az elbírálás időpontjában hatályos törvény szerint a terheltre kedvezőbb. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványra tett nyilatkozatában (BF.917/2015/1.) azt alaptalannak tartotta és a támadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta. Kifejtette, hogy a II. rendű terhelt fiatal korban és felnőtt korban elkövetett bűncselekményei esetén az általános, tehát a felnőttkorúakra vonatkozó eljárási szabályokat kell alkalmazni, márpedig ennek a járásbíróság eleget tett. A II. rendű terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételeket tett, amelyekben a BH 1997/16. szám alatt közölt, valamint a Kúria Bfv.I.1128/2013. számú ügyben hozott eseti döntésekre és a 4/1999. BJE-re is utalva fenntartotta azt az álláspontját, hogy a II. rendű terhelt ügyében nem az általános szabályok szerint, egyesbírónak, hanem a fiatalkorúak bíróságának, tanácsban kellett volna eljárnia, függetlenül attól, hogy az ügyben felnőttkorú terhelt ellen is folyt eljárás. - - A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(1)bekezdése alapján tanácsülésen, és a Be. 423. §
(1),
(4)és
(5)bekezdésében meghatározott terjedelemben bírálta el, és megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos: Töretlen az ítélkezési gyakorlat atekintetben, hogy amennyiben a valamely terheltnek a fiatalkorúként, majd felnőttkorúként elkövetett bűncselekményeit egy eljárásban bírálják el, úgy az elbírálás a felnőttkorúakra irányadó büntetőeljárás szabályai szerint történik. Kétféle eljárási szabályt ugyanis ugyanabban az ügyben alkalmazni nem lehet. A felnőttkorúakra vonatkozó büntetéskiszabási szabályok önmagában is kizárják a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási szabályok alkalmazhatóságát felnőttkorú terhelttel szemben. Így van ez akkor is, ha a folytatólagosság körébe tartozó, vagy folyamatos elkövetéssel megvalósuló természetes egységként értékelendő bűncselekményeknek csak az egyes részcselekményeit követte el az elkövető fiatalkorúként. Azt a felülvizsgálati indítvány sem vonja kétségbe, hogy a II. rendű terhelt a támadott jogerős ítélettel elbírált, a kábítószerrel visszaélésnek különbözőképpen minősülő bűncselekményeit részben már felnőttkorában követte el, tehát az ő esetében nem történt eljárási szabálysértés azáltal, hogy ügyét első fokon a járásbíróság egyesbíróként eljárva bírálta el. Miután a terhére rótt bűncselekmények büntetési tétele 8 évnél rövidebb tartamú, az ő esetében minden más körülménytől függetlenül az ügy ülnökök közreműködése nélküli elbírálására a Be. 14. §
(1)bekezdése lehetőséget ad. A II. rendű terhelt esetében tehát az eljárt bíróság megalakításával összefüggő, a Be. 373. §
(1)bekezdés II. a) alpontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés - ami egyszersmind a felülvizsgálat alapja lehet - nem valósult meg. Mindezek értelemszerű következménye, hogy az ügyben eljárt ügyész személyét illetően fel sem vethető az, hogy az eljárásból bármely okokból kizárt lenne, ezáltal a Be. 373. §
(1)bekezdés II. d) alpontjában meghatározott eljárási szabálysértés történt volna. Mellesleg nincs a peradatok között arra vonatkozó adat sem, hogy az ügyben eljárt ügyész nem felelt meg a Be. 449. §
(1)bekezdésében meghatározott követelménynek, azaz nem rendelkezett a fiatalkorúak ügyében eljárásra feljogosító felettes ügyész általi kijelöléssel. - - A Be. 417. §
(1)bekezdésének és 423. §
(4)bekezdésének összeolvasásából következik: a Kúria a felülvizsgálati eljárást kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt vonatkozásában, a határozatnak e terheltre vonatkozó részében folytathatja le és vizsgálhatja a Be. 416. §-ában felsorolt felülvizsgálati okokat, ezek között a Be. 373. §
(1)bekezdés I. b), c) alpontjában, illetőleg II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértések megtörténtét is. Ehhez képest a felülvizsgálati indítványban támadott határozat Be. 428. §
(2)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezésére is csak annak a terheltnek a vonatkozásában kerülhet sor, akit érintően a felülvizsgálati indítványt előterjesztették és akivel kapcsolatban a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt valamely eljárási szabálysértés megvalósult (BH 2000.533.; BH 2006.42.). Kétségtelen, amennyiben a felnőttkorú és fiatalkorú elkövetők bűncselekményeit azok összefüggése folytán egy eljárásban bírálják el, a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőeljárási szabályok szerint kell eljárni [Be. 448. §
(4)bekezdés]. Ilyenkor tehát a felnőttkorú elkövetővel szemben is a Be. 448. §
(2)-
(3)bekezdés szerinti összetételben jár el a bíróság. Az az eljárási szabálysértés azonban, hogy a fiatalkorú és felnőttkorú terheltek egy eljárásban elbírált bűncselekményét vagy bűncselekményeit a felnőttkorúakra vonatkozó általános büntetőeljárási szabályok szerint, a Be. XXI. Fejezet rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva bírálja el a bíróság, kizárólag a fiatalkorú terhelt eljárásjogi helyzetét érintő eljárási szabálysértés. A fent kifejtettek következtében ezért a felülvizsgálati indítványnak valamennyi bűncselekményt fiatalkorúként elkövető VIII. rendű terheltre vonatkozó az a hivatkozása, miszerint nem a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási szabályok szerint alakult meg és járt el a járásbíróság, a jelen felülvizsgálati eljárásban közömbös, a II. rendű terhelt esetében a felülvizsgálat alapja nem lehet. E körben arra is utal a Kúria, hogy a 4/1999. BJE-nek a védői észrevételekben idézett része az ítélet jogereje előtti eljárásjogi helyzetre vonatkozik, ahol a másodfokú bíróságnak teljes körű felülbírálati kötelezettsége van. A felülvizsgálati eljárásban viszont a Be. 423. §
(4)bekezdése szerint a teljes körű felülbírálat kizárt, a felülbírálat csak a határozat felülvizsgálattal érintett részére és a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra vonatkozhat. Továbbá a Be. 423. §
(5)bekezdésében írt hivatalbóli felülbírálati kötelesség a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati okokat illetően is kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltre vonatkoztatható. A védői észrevételekben felhívott eseti kúriai határozat pedig éppen az imént kifejtetteket támasztja alá, tekintve, hogy a fiatalkorú terheltet érintő felülvizsgálati indítvány alapján a bűncselekményt fiatalkorúként elkövető terheltre és csak e terheltre nézve helyezte hatályon kívül a Kúria a jogerős határozatot azért, mert vele szemben a felnőttkorúakra vonatkozó eljárási szabályok szerint járt el a bíróság. Bár ennek a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa szempontjából nincs különösebb jelentősége, az indítványban felhívott érvekre figyelemmel megjegyzi a Kúria, hogy a Be.-nek az elsőfokú elbírálás időpontjában is hatályos 446. §-a értelmében a fiatalkorúakkal szemben folytatott büntetőeljárásban a Be. általános rendelkezései érvényesülnek, amennyiben a fiatalkorúakra vonatkozó XXI. Fejezet ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz. A Be. 448. §-ának a fiatalkorúak bírósága összetételére vonatkozó szabálya nem tartalmaz eltérést a Be. 14. §
(1)bekezdésében foglalt attól az általános szabálytól, miszerint a járásbíróság akkor jár el egy hivatásos bíróból és 2 ülnökből álló tanácsban, ha a bűncselekményre a törvény 8 évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel; egyéb esetben [a
(4)bekezdésében szabályozott öttagú tanács alakításának lehetőségétől és a
(3)bekezdés első fordulata szerinti lehetőségtől eltekintve] ülnök közreműködése nélkül (egyesbíróként) jár el. A Be. 448. §
(2)bekezdése a hivatásos bíró személyére, a
(3)bekezdése pedig értelemszerűen tanácsban való eljárás esetén az ülnökök személyére vonatkozóan rendelkezik. Ehhez képest az adott ügyben, miután az elbírált bűncselekmények kivétel nélkül 8 évnél rövidebb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetettek, még a fiatalkorú terheltre vonatkozólag sem lenne kifogásolható, hogy a járásbíróság vele szemben nem tanácsban, pedagógus ülnök és egy további ülnök részvétele nélkül járt el. Arra pedig nem merült fel adat, sőt erre a felülvizsgálati indítvány sem hivatkozott, hogy az ügyet elbíráló járásbíróság egyesbírája nem volt az Országos Bírósági Hivatal elnöke (illetőleg jogelődje) által a fiatalkorúak elleni eljárásra kijelölt bíró. - - - A felülvizsgálati indítvány érvei sem megalapozottak. anyagi jogszabálysértésre hivatkozó Kétségtelen, a jogerős ítéletek felülvizsgálati eljárásban is irányadó II/1. és II/2. pontjaiban megjelölt tényállása szerint a II. rendű terhelt 18. életévének betöltését megelőzően (is) adott át csekély mennyiségű kábítószert olyan személyeknek, akik ekkor még nem töltötték be a 18. életévüket. Ez a magatartás az elkövetés időpontjában hatályos régi Btk. 282/A. §
(1)bekezdésébe illeszkedő és a kábítószer csekély mennyisége folytán a
(6)bekezdése szerint minősülő vétség megállapítására alkalmas. A törvény e §-a ugyanis a bűncselekmény létrejöttét nem köti a tettes életkorához. E bűncselekmény elkövetője tehát gyermekkorú személyt kivéve (régi Btk.
- §) bárki, így a II. rendű terhelt is lehet. E bűncselekmény megvalósulása szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy milyen életkorú az a személy, akinek a részére a kábítószer átadása történik; ez lehet akár
- életévét be nem töltött személy is. Megjegyzendő, ugyanígy büntetendő ez a cselekmény az elbírálás időpontjában hatályos Btk. - a
- évi C. tv. -
- §
(1)bekezdése és
(6)bekezdése szerint is. Kétségtelen, másként minősül, azaz súlyosabb megítélésű a II. rendű terheltnek a
- életévének betöltését követő mindazon cselekménye, amikor a
- életévét be nem töltött személy részére - esetenként az iskola területén - adott át kábítószert csekély mennyiségben [régi Btk. 282/B. §
(2)bekezdés,
(7)bekezdés b) pont]. Ez azonban nem változtat azon, hogy a II. rendű terhelt bűncselekményt követett el akkor is, amikor
- életévének betöltését megelőzően adott át kábítószert
- életévüket be nem töltött személyek részére. E körben tehát az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályok megsértése nélkül állapították meg a II. rendű terhelt bűnösségét, következésképp a jogerős ítélet Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával történő megváltoztatására és a terheltnek e bűncselekmények miatti felmentésére nincs alap. - - Anyagi jogszabálysértésre hivatkozott a felülvizsgálati indítvány, amikor a II. rendű terhelt cselekményeinek az elkövetésükkor hatályban volt régi Btk. alkalmazásával történt elbírálását kifogásolta az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása helyett. A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében felülvizsgálati ok, ha a büntető anyagi jogszabály jogi minősítés körén kívüli ún. más szabályának megsértése miatt a terhelttel szemben törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Ez az anyagi jogszabálysértés tehát csak abban az esetben vezethet a jogerős ügydöntő határozat Be. 427. §
(1)bekezdés b) pontja alapján történő megváltoztatásához, ha a büntetés nemének és/vagy tartamának törvényes voltát érinti, avagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés önmagában a törvény büntetés kiszabására vonatkozó mérlegelést nem tűrő rendelkezését sérti. A Btk. 2. §
(1)bekezdésének főszabálya szerint a bűncselekményt az elkövetésének időpontjában hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni. Ehhez képest törvényi kivétel a 2. §
(2)bekezdése, miszerint az elbíráláskor hatályos törvényt akkor kell alkalmazni, ha aszerint az adott cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. A konkrét esetben a II. rendű terhelt elbírált valamennyi cselekménye az elbírálás idején hatályos Btk. szerint is bűncselekmény, ez tehát az elkövetéskor hatályos szabályok alkalmazásától való eltérésre nem ad okot. Helyesen utal a felülvizsgálati indítvány arra, hogy a II. rendű terhelt által elkövetett és halmazatot alkotó bűncselekmények halmazati büntetési tételének felső határa az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt tekintve is azonos. Emellett azonban a büntetés kiszabása szempontjából, ezáltal az elbírálás szempontjából jelentős a büntetési tétel alsó határa is, minthogy a büntetés kiszabása ennek figyelembe vételével történhet, az alsó határ átlépésére pedig csak az enyhítő rendelkezés alkalmazása mellett kerülhet sor. Az adott ügyben az elbíráláskori törvény a büntetési tétel alsó határát illetően a II. rendű terheltre nézve hátrányosabb. A halmazati büntetés alsó határa ugyanis a halmazatban álló legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tétele alsó határát jelenti. Ez az alsó határ az elkövetéskori törvény - tehát a régi Btk. 282/B. §
(7)bekezdés b) pontja - szerint, azonosan a generális minimummal két hónapi, míg az elkövetéskori Btk. - 177. §
(4)bekezdés első fordulata - szerint egyévi szabadságvesztés. Nem kétséges, a II. rendű terhelt esetében az elbíráláskor hatályos Btk. szerint a régi Btk.-hoz képest kedvezőbb a határozott tartamú szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, miután ez a lehetőség nem a büntetés végrehajtási fokozatához igazodóan a büntetés háromnegyed részének letöltése után, hanem a büntetés-végrehajtási fokozattól függetlenül a kétharmad részének letöltése után nyílik meg. A jogerős ítélet a súlyosító és az enyhítő körülményeket figyelembe véve a II. rendű terhelt büntetését a halmazatban álló legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételkeretein belül, és az e büntetési tétel alsó határa, valamint középmértéke közötti tartományban (a büntetési tétel középmértéke alatt) szabta ki. Miután az elbírálás idején sem változtak a büntetés kiszabásánál jelentős körülmények, ezt a büntetéskiszabási elvet megőrizve az elbíráláskori törvény alkalmazása mellett feltétlenül 1 év 8 hónapi szabadságvesztésnél lényegesen súlyosabb büntetés kiszabására került volna sor. A feltételes szabadságra bocsátás elbíráláskori kedvezőbb lehetőségét ezért közömbösíti az, hogy az elbírált bűncselekmény halmazati büntetési tételkeretének alsó határa az elbíráláskori törvény szerint kedvezőtlenebb az elkövetéskori törvényhez képest. A feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb lehetősége ezért nem ad elégséges alapot az elbírálás idején hatályos büntetőtörvény alkalmazására (4/2013. BK vélemény), mert összhatásában a II. rendű terhelt esetében a bűncselekményeinek elbírálása időpontjában hatályos büntetőtörvény alkalmazása nem eredményezhette volna a bűncselekményeinek enyhébb elbírálását. Következésképpen az elkövetéskori törvény alkalmazása vele szemben törvényes volt. Egyébként is a Btk. 2. §-ának téves alkalmazása a II. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés nemére és mértékére nem lenne semmilyen kihatással, ezért az a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok megállapítására nem is alkalmas (BH 2005.269.). A büntetés kiszabása alatt ugyanis a büntetési nem megválasztását és a büntetési tartam vagy mérték meghatározását kell érteni. A feltételes szabadságra bocsátás pedig nem a büntetés kiszabásához, hanem annak végrehajtásához kapcsolódik és a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartás függvénye csupán. Ehhez képest az a körülmény, hogy a Btk.
- §-ának esetleges téves alkalmazása folytán a terhelt a feltételes szabadságra bocsátás szempontjából kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhet, nem jelenti azt, hogy vele szemben törvénysértő büntetést szabtak ki. - - A fent kifejtettek miatt a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és az indítványban megtámadott határozatokat a II. rendű terhelt tekintetében a Be.
- § alapján hatályában fenntartotta. A Kúria végzése ellen a fellebbezést a Be.
- §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. Az ismételt felülvizsgálati indítvány benyújtására vonatkozó tájékoztatás a Be. 417. §
(3)bekezdésén és 421. §
(3)bekezdésén alapszik. Budapest,
- december
- dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, dr. Székely Ákos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő SzP