Pfv.I.20.320/2007/7.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felülvizsgálati eljárásban dr. H.L. pártfogó ügyvéd (...) által képviselt ... I. rendű, ... II. rendű felperesek által - dr. Fodor András ügyvéd (...) által képviselt ... I. rendű, ... II. rendű alperesek ellen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása iránt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon 10.P.21.558/
- szám alatt megindított és a Debreceni Ítélőtábla
- október
- napján meghozott Pf.II.20.444/2006/
- számú ítéletével befejezett perben az említett számú másodfokú határozat ellen a felperesek részéről
- és
- sorszám alatt bejelentett, majd Pfv/
- sorszám alatt hatályosan előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.444/2006/
- számú ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg az alperesek részére - 15 nap alatt - 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; a felperesek pártfogó ügyvédjének díját 6.000 (Hatezer) forintban állapítja meg. Az 1.200.000 (Egymillió-kettőszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket, valamint a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tények a következők. A g.-i
- számú telekkönyvi betétben A/
- sorszám alatt nyilvántartott H. hrsz-ú, "Rét a Verebesen" megnevezésű, 105 négyszögöl alapterületű és az A/
- sorszám alatt nyilvántartott B. hrsz-ú, "Erdő a Verebesen" megjelölésű, 844 négyszögöl alapterületű ingatlanok a ... Társulat tulajdonában voltak. Az ingatlanok tulajdonjogát a Magyar Állam - az 5273/
- számú telekkönyvi határozat alapján foganatosított bejegyzés szerint - átszállás jogcímén szerezte meg. Az ingatlanokat 1959-ben a Magyar Állam kérelmére megosztották. A ... Járásbíróság mint telekkönyvi hatóság az
- július
- napján kelt 7076/
- tksz. számú határozatával a megosztás folytán kialakított E. és F. hrsz-ú ingatlanokat visszajegyezte az
- számú telekkönyvi betétbe az "A" lap
- és
- sorszáma alá, és arra a tulajdonjogot - juttatás címén - a felperesek jogelődei, F. G. és házastársa, született: J. E. - akik a felpereseknek a szülei voltak - nevére, egymás között egyelő arányban bejegyezte; míg az C. és D. hrsz-ú ingatlanokat az újonnan nyitott
- számú telekkönyvi betétbe átjegyezve ugyancsak juttatás jogcímén - J. L. - aki a felperesek anyjának testvére volt - és házastársa, született: "B. I." nevére jegyezte be. Az
- számú telekkönyvi betét "A" jelű birtoklapján a
- és
- sorszám alá visszajegyezni rendelt ingatlanokra vonatkozóan a telekkönyvi betét megjegyzésként azt tartalmazza, hogy a visszajegyzett ingatlan "a városi és községgazdálkodási miniszter 1/
- rendelete alapján juttatott házhely." Az egységes ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során a fenti telekkönyvi adatok alapján a C. és D. hrsz-ú ingatlanokat ... II. kerület ... u. ... szám alatt, J. hrsz-mal, 1658 m2 területtel J. L. és J. L.-né, született B. I. tulajdonaként jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Az E. és F. hrsz-ú ingatlanok ... II. kerület u. ... szám alatt, H. hrsz-mal és 1561 m2 nagyságú területtel F. G.-né - aki a felperesek anyja volt - és a felperesek mint F. G. örökösei tulajdonaként kerültek bejegyzésre. J. L. és házastársa tulajdonaként nyilvántartásba vett J. hrsz-ú ingatlan tulajdonjogát az 59425/
- számú bejegyzés szerint öröklés jogcímén - egymás között egyenlő arányban - K. I. és D.-né E. J. szerezték meg, akik a tulajdoni illetőségüket
- évben eladták H. Gy. és házastársa részére, majd tőlük az alperesek - az 57007/
- számú bejegyzés szerint - adásvétel jogcímén szereztek tulajdonjogot egymás között egyenlő arányban. A perbeli ingatlanokon 1955-ben a F. és J. házaspár - egyenként kétszobás lakásokból álló - ikerházat épített, OTP kölcsön felhasználásával. Az ikerház lakásait az azokhoz tartozó területekkel a két házaspár, majd jogutódjaik tulajdonosként használták. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperesek - ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása iránt előterjesztett - keresetét elutasító ítéletét. A másodfokú bíróság "érdemben" helybenhagyó ítéleti döntésének elsődleges indoka az volt: "a felperesek arra nem hivatkoztak, hogy az alperesek tulajdonjog bejegyzése ne felelne meg a H. Gy. és feleségével kötött adásvételi szerződés tartalmának, továbbá, hogy ez utóbbiak, valamint azt megelőzően K. I. és D.-né E. J. tulajdonjogának bejegyzése sem az azok alapjául szolgáló okiratok szerint történt." A másodfokú bíróság azzal is érvelt, hogy az Inytv.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti kiigazításnak akkor lenne helye, ha az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre elírás, vagy tévedés következtében került volna sor. Részletesen kifejtett indokai értelmében a felperesek keresete az Inytv. 62. §
(1)bekezdés a) pontja alapján - mint törlési per - sem vezethetett eredményre. Helyesnek fogadta el azokat az indokokat is, amelyek alapján az elsőfokú bíróság J. L. és házastársa tulajdonjogának bejegyzésével összefüggésben "a bejegyzés téves voltát" kizárta. A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének a kereset szerinti megváltoztatása iránt, a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Rendkívüli perorvoslati kérelmük alapjaként - annak tartalmából kitűnően - arra hivatkoztak, hogy a perben igazolni tudták J. L. és házastársa tulajdonszerzésének téves voltát. Változatlanul fenntartották azt a jogi álláspontjukat miszerint "az egységes ingatlan-nyilvántartás szerkesztési eljárás nem lehet tulajdonszerzési jogcím." Az alperesek felülvizsgálati hatályban tartására irányult. ellenkérelme a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - a Pp. 270. §
(2)bekezdésében foglaltakra alapítottan - az arra jogosult fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során - a Pp. 275. §
(1)bekezdése értelmében - bizonyítás felvétele nélkül, kizárólag a rendelkezésre álló iratok alapján dönthet. A jelen ügyben az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást foganatosított, annak során alapos vizsgálat tárgyává tette mindazokat a körülményeket, amelyek a peres felek jogelődjei közöttük J. L. és házastársa - tulajdonszerzése ingatlannyilvántartási bejegyzését eredményezték. A másodfokú bíróság helyes - a következetes ítélkezési gyakorlattal összhangban álló - értelmezését adta az Inytv. 62 §
(1)bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Mindezeket egybevetve a másodfokú bíróság megalapozottan jutott arra a végkövetkeztetésre, hogy a felperesek - a jogerős ítéletben kifejtett jogi érveknek megfelelően - nem tudtak megjelölni olyan, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés során előállott tévedést, amely az általuk mindvégig félreérthetetlenül hivatkozott jogszabályhely alapján kiigazításra adhatna alapot. A felperesek alaptalanul érvelnek azzal, hogy az egységes ingatlannyilvántartás szerkesztése kapcsán vált a J. házaspár a perbeli, J. hrsz. ingatlan tulajdonosává. Azt követően ugyanis, hogy valójában maguk sem vitatták: a hivatkozott telekkönyvi határozat alapján 1959-ben megtörtént a juttatott ingatlan megosztása, arra - egyéb bizonyítékok hiányában - eredménnyel nem hivatkozhatnak, hogy "J. L. és neje B. I. tulajdonjogi bejegyzését […] nem fogadják el" (
- sorszámú beadványuk). Az első- és másodfokú bíróság is az egykori okiratok adatai köztük a birtokívek, az azokon feltüntetett térmértékek - alapján minden kétséget kizáróan juthatott arra a következtetésre, hogy a peres felek jogelődjei - így a felperesi jogelődök mellett az alperesi jogelődök is - kaptak juttatás jogcímén ingatlant, amelyek azonosak a perbeli ingatlanokkal. Okiratokkal bizonyított az a tény, hogy a telekkönyvi hatóság, illetőleg az ingatlannyilvántartást vezető földhivatal a bejegyzések alapjául szolgáló okiratoknak megfelelően foganatosította a perbeli ingatlanokra vonatkozó tulajdoni változások átvezetését. A Legfelsőbb Bíróság az előzőekben kifejtettekre alapítottan az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítására irányuló kereseti kérelem elutasítását jogszerűnek ítélte, ezért a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés hiányában a Pp.
- §
(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felpereseket - személyenként egyenlő arányban - a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte az alperesek részéről felülvizsgálati ellenkérelmük előterjesztésével felmerült, és a felperesek által megjelölt felülvizsgálati érték képviseleti díj megtérítésére. alapján meghatározott jogi A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperesek személyes költségmentessége folytán - a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a értelmében - az állam viseli. A felperesek pártfogó ügyvédjének díját a Legfelsőbb Bíróság a 7/
- (III.30.) IM rendelet 5.§
(1)-
(2)és
(6)bekezdései alapján állapította meg azzal, hogy ennek - az államot terhelő - díjnak a kiutalásáról a Költségvetési és Ellátási Főosztálya megkeresésével intézkedik. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- szeptember
- Dr. Szőke Irén sk. a tanács elnöke, Dr. Orosz Árpád sk. előadó bíró, Dr. Csentericsné Dr. Ágh Bíró Ágnes sk. bíró