A határozat elvi tartalma: A deviza alapú lízingszerződés és kölcsönszerződések létrejöttének és érvényességének tartalmi és alaki kellékei. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Gfv.VII.30.351/2016/
- A tanács tagjai:. Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke . Farkas Attila előadó bíró . Osztovits András bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Rózsa Péter ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla, Gf.II.30.438/2015/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és az elsőfokú ítélet száma: Szegedi Törvényszék, 11.G.40.035/2014/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s [1] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A peres felek között
- április 27-én deviza alapú zártvégű pénzügyi lízingszerződés jött létre egy Caterpillar 962G típusú homlokrakodó gép tulajdonjoga megszerzésének finanszírozása [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] érdekében. A mértékadó devizanem CHF, a finanszírozott összeg a munkagép bruttó vételárával egyezően 34.200.000 Ft, a futamidő 5 év, az első lízingdíj 5.700.000 Ft, a rendszeres havi lízingdíj induló összege 565.371 Ft, a teljes lízingdíjtartozás pedig 39.622.260 Ft volt. A lízingszerződésben rögzítették, hogy a szerződésben nem szabályozott kikötéseket az alperesnek a szerződés elválaszthatatlan részét képező Gépj.líz.UZLSZPLAPMGEÉ20061009 számú üzletszabályzata tartalmazza. A felperes kijelentette, hogy az egyedi lízingszerződésben, valamint az üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette és azokat a szerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek ismerte el. Az alperes az üzletszabályzat I.6., I.17., II.3., II.
- és III.
- pontjai, valamint VIII. fejezete értelmében jogosult volt a lízingdíjakon felül az árfolyamváltozás és a kamatváltozás érvényesítésére. Ha a felperes a lízingszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, az üzletszabályzat II.
- pontja alapján igényt tarthatott a gépjármű tulajdonjoga megszerzéséhez szükséges alperesi nyilatkozat kiadására. A lízingszerződést az alperes képviseletében megbízottja, a L. Kft. erre vonatkozó meghatalmazással rendelkező munkatársa, Sz.J.G. írta alá a L. 007 számú bélyegző használatával.
- május 21-én és
- szeptember 3-án a felek egy-egy John Deere gabona arató-cséplő gép és egy gumikerekes traktor megvásárlásához szükséges vételár biztosítása érdekében összesen három, változó kamatozású, deviza (CHF) alapú kölcsönszerződést kötöttek egymással. Az első szerződés esetében a kölcsön összege 50.030.000 Ft, a THM 8,34%, a futamidő 5 év, a visszafizetendő törlesztőrészletek teljes összege 58.573.052 Ft volt. A második szerződés alapján az alperes 29.970.000 Ft-ot bocsátott a felperes rendelkezésére. A THM 8,37%, a futamidő 5 év, a visszafizetendő törlesztőrészletek teljes összege 35.111.799 Ft volt. A harmadik szerződés esetében a kölcsön összege 28.800.000 Ft, a THM 9,16%, a futamidő 5 év, a visszafizetendő törlesztőrészletek teljes összege pedig 34.666.454 Ft volt. Az első két kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képezte az alperes Gépj.hit.UZLSZHITGEP 2 20060601 számú, a harmadik szerződését pedig az alperes UZLSZHITGEP 2 20070709 számú üzletszabályzata. A felperes az üzletszabályzatok megismerését, megértését és átvételét aláírásával nyugtázta, és az üzletszabályzatok egyes oldalait kézjegyével is ellátta. A kölcsönszerződéseket az alperes képviseletében megbízottja, a L. Kft. meghatalmazott munkatársa, Sz.J.G. írta alá a L. 007 számú bélyegző használatával. A felperes a szerződések alapján őt terhelő fizetési kötelezettségének eleget tett. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes keresetében az egyes szerződések alapján az eredeti állapot helyreállítása jogcímén 14.997.133 Ft, 47.972.681 Ft, 25.484.357 Ft, valamint 29.345.449 Ft túlfizetés visszafizetésére kérte az alperest kötelezni. [10] Arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződések és a lízingszerződés nem jöttek létre, illetve érvénytelenek, mivel nem tartalmazzák az ügyleti kamat, a THM, az egyes költségek és díjak, valamint más, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
- §
(2)bekezdésében meghatározott kötelező tartalmi kellékeket. Azt is állította, hogy a szerződések alaki hibában is szenvednek, érvényes létrejöttükhöz ugyanis a Hpt.
- §-a értelmében két személy együttes aláírására lett volna szükség. Sérelmezte, hogy az alperesnek a szerződések megkötése során eljárt megbízottja nem rendelkezett a PSZÁF erre vonatkozó engedélyével. A szerződéseknek a kamat és a költségek megváltoztatására feljogosító kikötései nem felelnek meg az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a ténylegesség, arányosság és az átláthatóság követelményének sem és a Hpt.
- §
(2)bekezdését is sértik. Álláspontja szerint a szerződések semmisségét eredményezi az is, hogy mértékadó devizanemként a CHF-et jelölték meg. Ez a szerződéses kikötés ugyanis érthetetlen és ellentmondásos, mivel a rendelkezésére bocsátott összegeket és az általa fizetendő összegeket is forintban határozták meg. Mindezeken túl a felperes a szerződésben kikötött árfolyamrés alkalmazásának tisztességtelenségére is hivatkozott. Állította továbbá, hogy az alperes nem tett eleget a szerződések lényeges tartalmára vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének sem, az árfolyamrés és az árfolyamkockázat körében ugyanis nem adott a részére megfelelő tájékoztatást. A szerződések a felperes előadása szerint nem tartalmazzák a THM megjelölését sem, a THM egyes elemeiről, mibenlétéről és mértékéről pedig az alperes tájékoztatást sem adott a részére. Mindezekre tekintettel a felperes a szerződéseket tévedésre, illetve megtévesztésre hivatkozással meg is támadta. [11] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [12] Keresetét a felperes az elsőfokú eljárás során utóbb módosítani kívánta, és annak megállapítását is kérte, hogy az alperes üzletszabályzatai nem váltak az egyes szerződések részévé. Állítása szerint ugyanis az üzletszabályzatokat a szerződéskötést megelőzően nem volt lehetősége megismerni, és azok egyébként is a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. Külön figyelemfelhívó tájékoztatást azonban az alperes nem adott a részére. Arra az esetre, ha a bíróság a szerződések létrejöttét és érvényességét megállapítaná, a felperes további kereseti kérelmeiben a szerződésekben meghatározott fix ütemezés szerinti elszámolás, illetve a CHF Libor kamatmérték alkalmazásával történő elszámolás alapulvételével kérte az állítása szerinti túlfizetés visszatérítését. [13] Az elsőfokú bíróság azonban a keresetmódosítást meg nem engedhetőnek minősítette és az elsőfokú eljárás során végzésével elutasította. Az első- és a másodfokú határozat [14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a felek közötti pénzügyi lízingszerződés rendelkezik a létrejöttéhez szükséges tartalmi kellékekkel, megjelöli ugyanis a lízingtárgyat, valamint a havi és az összes lízingdíj összegét. A kamat, a díjak és a költségek feltüntetésének elmaradása a szerződés létrejöttét és érvényességét nem érinti. Nem befolyásolja a szerződés érvényes létrejöttét az sem, hogy az alperes a lízingdíj meghatározása során milyen költségeket vett figyelembe, milyen lízingkulcsot alkalmazott, illetve hogy mértékadó devizanemként a CHF-et kötötték ki. A szerződésnek ez a rendelkezése azt fejezi ki, hogy a felek között svájci frank alapú lízingszerződés jött létre. Az ilyen szerződések megkötésének pedig a Kúria 6/2013. PJE határozata 2. pontjában foglaltakra figyelemmel nem volt törvényes akadálya. [15] A felek kölcsönszerződései az elsőfokú bíróság megállapítása szerint szintén maradéktalanul rendelkeznek a Hpt. 210. §
(2)bekezdésében meghatározott tartalmi kellékekkel. A szerződésekben és az elválaszthatatlan részüket képező üzletszabályzatokban rögzített adatok alapján a felperes által fizetendő ügyleti kamat mértéke is megfelelően kiszámítható. [16] Alaptalanul hivatkozott a felperes az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint a perbeli szerződések alaki hibából eredő érvénytelenségére is. A szerződéseket az alperes nevében aláíró Sz.J.G. ugyanis a csatolt okiratok szerint rendelkezett az alperes képviseletére őt feljogosító meghatalmazással. Az elsőfokú bíróság szerint megalapozatlanul állította a felperes azt is, hogy az alperes üzletszabályzatai nem váltak a felek közötti szerződések részévé. A felperes ugyanis írásbeli nyilatkozatában rögzítette, hogy az üzletszabályzatokat átvette, az abban foglaltakat elfogadta. Az elsőfokú bíróság rámutatott: a perbeli szerződések nem tartoznak a fogyasztói szerződések körébe. A részüket képező általános szerződési feltételek esetleges tisztességtelensége ezért a szerződések érvényességét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 209/A. §
(1)bekezdése értelmében csak akkor érinti, ha a felperes a szerződéseket eredményesen megtámadja. A perbeli esetben azonban a megtámadási határidőben a lízingszerződés és a három kölcsönszerződés megtámadására nem került sor. Az árfolyamrés tisztességtelensége a perben szintén nem volt vizsgálható, e kikötést ugyanis a felperes a megtámadási határidőben szintén nem támadta meg. A felperes által kért elszámolás mindezekre figyelemmel nem teljesíthető. [17] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást maradéktalanul lefolytatta és a bizonyítékok helyes értékelésével, az eljárási szabályok megsértése nélkül megalapozott érdemi döntést hozott. Helytállóan minősítette az elsőfokú bíróság meg nem engedett keresetváltoztatásnak a másodfokú bíróság megállapítása szerint a fix ütemezés szerinti, illetve a CHF Libor kamat alkalmazásán alapuló elszámolásból eredő túlfizetés visszatérítésére, valamint az annak megállapítására irányuló kérelmet, hogy az üzletszabályzatok nem váltak a szerződések részévé. E kereseti kérelmeit ugyanis a felperes az alperes érdemi ellenkérelmének előadását követő 30 napon túl, tehát elkésetten terjesztette elő. [18] A kölcsönszerződések, valamint a lízingszerződés létrejöttével és érvényességével kapcsolatban a másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. A felperes által előadott alaki érvénytelenségi hivatkozással kapcsolatban megjegyezte, hogy a képviselő útján eljáró szerződő fél aláírása szempontjából alakilag érvényes, ha a szerződést tartalmazó okiratból kitűnik, hogy a megállapodást ténylegesen aláíró személy nem a saját nevében, hanem az okiratban megjelölt szerződő fél nevében és képviseletében jár el. A képviseleti jogosultság keletkezését megalapozó körülményeknek azonban nem szükséges magából a képviselő útján kötött szerződést tartalmazó okiratból kitűnnie. Sz.J.G. aláírása az alperes bélyegzőjének együttes használatával pedig egyértelműen igazolja, hogy az érintett személy a szerződések megkötése során az alperes nevében és képviseletében járt el. Megjegyezte a másodfokú bíróság azt is, hogy az a körülmény, hogy az alperes megbízottja, a L. Kft. esetlegesen nem rendelkezett a szükséges PSZÁF engedéllyel ahhoz, hogy pénzügyi szolgáltatás teljesítésére irányuló ügynöki tevékenységet végezzen, a perbeli szerződések érvényességét nem érinti. [19] Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontjával is, hogy az alperes üzletszabályzatai a perbeli szerződések részévé váltak, külön figyelemfelhívó tájékoztatásra és kifejezett felperesi elfogadó nyilatkozatra az árfolyamrésre és az árfolyamváltozásra vonatkozó üzletszabályzatbeli kikötések esetében sem volt szükség. Osztotta a másodfokú bíróság azt a jogi álláspontot is, hogy a lízingszerződés és a kölcsönszerződések egyes kikötéseinek esetleges tisztességtelensége nem eredményezi a szerződések semmisségét, hanem legfeljebb a szerződések megtámadására adhat alapot. A megtámadási határidőt azonban a felperes elmulasztotta. A perbeli szerződések tehát létrejöttek, érvénytelenségük pedig nem állapítható meg. A felperes által kért elszámolásra ezért nem kerülhet sor. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a keresetének helyt adó döntés meghozatala, másodlagosan pedig az ügyben eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. [21] Érvelése szerint az ügyben eljárt bíróságok a szükséges bizonyítási eljárást nem folytatták le, a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen értékelték, így megalapozatlan érdemi döntést hoztak és indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget. A jogerős ítélet ezért sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206. §
(1)bekezdését és a 221. §
(1)bekezdését. Tévesen alkalmazták a bíróságok véleménye szerint a meg nem engedett keresetmódosításra vonatkozó szabályokat is. A kereset módosítására ugyanis az elsőfokú eljárás során tudomására jutott új jogerős bírósági határozatokra, valamint a 2/
- PJE határozat rendelkezéseire tekintettel került sor. [22] A felperes az ügy érdemét illetően állította, hogy a perbeli zártvégű pénzügyi lízingszerződés és a kölcsönszerződések létre sem jöttek, a szerződések ugyanis nem tartalmazzák a Hpt.
- §
(2)bekezdésében meghatározott kötelező tartalmi elemeket, így a kamatot, a díjat, az egyéb költségeket, a késedelmes teljesítés és a mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit. Megjegyezte, hogy az ügyben eljárt bíróságoknak a lízingszerződés tartalmára és jogi minősítésére vonatkozó álláspontja nem áll összhangban az irányadó jogszabályokkal, a közgazdaságtan alapelveivel, a matematika szabályaival, és a pénzügyi gazdasági szektorban kialakult több évtizedes finanszírozói és banki gyakorlattal. E vonatkozásban a Ptk. 205. §
(2)bekezdésének, a Hpt.
- számú melléklete I.
- pontjának és a Ptk.
- §
(2)bekezdésére is utalt. [23] Arra is hivatkozott a felperes, hogy abban az esetben, ha a perbeli szerződések létrejötte mégis megállapítható, úgy a szerződések teljes egészében semmisnek minősülnek, mert a Ptk. 217. §
(1)bekezdésébe ütköző módon, az alakiság megsértésével jöttek létre. Az alperes megbízottjának, a L. Kft.-nek a munkatársa, Sz.J.G. ugyanis önálló aláírási jogosultsággal nem rendelkezett. A L. bélyegzőjének használatára pedig az adott tényállás mellett nem kerülhetett volna sor. A szerződések a felperes álláspontja szerint azért is érvénytelenek, mert PSZÁF engedélyhez kötött ügynöki tevékenység keretében, a szükséges engedély hiányában jöttek létre. Állította továbbá a felperes, hogy a szerződések tisztességtelen kikötéseket tartalmaznak, emellett az alperes a szerződéskötést megelőzően az árfolyamváltozás létezéséről, lehetőségéről, a visszafizetendő tőketartozásra gyakorolt hatására, az árfolyamrés alkalmazásáról nem adott a részére megfelelő, elvárható szintű tájékoztatást. Mindezek szintén a szerződések semmisségét eredményezték. Előadása szerint nem kapott tájékoztatást a szerződéseknek a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő kikötéseiről sem. Így a perbeli szerződések a Ptk. 205/B. §
(2)bekezdésének megsértése miatt is érvénytelenek. Arra is hivatkozott a felperes, hogy a szerződések a Hpt. 210. §
(2)bekezdésének kötelező előírása ellenére nem határozzák meg a kamatot és a költségeket, például az árfolyamrés, a közjegyzői okirat díját, a folyósítás költségét, a biztosítás díját. Mindezek a költségek és díjak maradéktalanul az alperes hirdetményeiben sem szerepeltek, de a hirdetmény egyébként sem része a szerződéseknek. A szerződések érvénytelensége ezért a Hpt. 210. §
(2)bekezdése és a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján is megállapítható. A perbeli szerződések érvénytelenségét eredményezi a felperes véleménye szerint az is, hogy a lízingdíjak, illetve a törlesztőrészletek összegét kizárólag forintban jelölték meg, a tartozás összegének CHF-ben történő meghatározására nem került sor. Azt is állította a felperes, hogy a szerződések beépített CASCO biztosítást tartalmaznak, az alperes azonban biztosítási tevékenység végzésére nem volt jogosult. A perbeli szerződések ezért a Ptk. 200. §
(2)bekezdésére figyelemmel ebből az okból is semmisek. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a felek között a felperes álláspontja szerint a hatályossá nyilvánítás keretében a mindenkori jegybanki alapkamat alkalmazásával kell elszámolni. A felperes megjegyezte azt is, hogy a szerződések érvénytelensége folytán a biztosításukra létrejött további szerződések is érvénytelenek. [24] A felperes arra is hivatkozott, hogy az alperes üzletszabályzatai nem váltak a szerződések részévé, azokat ugyanis a szerződéskötést megelőzően nem bocsátották a rendelkezésére. Sérelmezte, hogy e vonatkozásban az általa előterjesztett bizonyítási indítványoknak az ügyben eljárt bíróságok nem adtak helyt. Megjegyezte, hogy az üzletszabályzatok egyébként is olyan kikötéseket tartalmaznak, amelyeket külön egyedileg meg kellett volna tárgyalni. Erre a szerződéskötést megelőzően szintén nem került sor. [25] Arra az esetre, ha a Kúria nem osztja a kölcsönszerződések és a lízingszerződés létre nem jöttére és érvénytelenségére vonatkozó álláspontját, és úgy ítéli meg, hogy az üzletszabályzatok is a szerződések részévé váltak, a felperes a felek között a CHF Libor alkalmazásával kérte a szükséges elszámolás elvégzését. Az üzletszabályzatok ugyanis ügyleti kamatként szerinte egyértelműen kizárólag a CHF Libort adják meg. Kiemelte a felperes, hogy a lízingdíjak és a törlesztőrészletek összegét a szerződések, illetve az üzletszabályzatok értelmében az alperes nem módosíthatta. Az egyedi szerződések ugyanis rögzítik a havi lízingdíjak és a törlesztőrészletek összegét, valamint fizetési ütemezését, referencia kamatra történő utalást viszont nem tartalmaznak. A szerződések alapján így a fixen rögzített fizetési ütemezést kell alkalmazni. Az üzletszabályzatok egyéb, a változások elszámolására irányadó rendelkezései a Ptk. 205/C. §-ban foglaltak értelmében nem vehetők figyelembe. [26] Végül a felperes eltúlzottnak minősítette az alperes részére megítélt első- és másodfokú perköltség összegét is. [27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [28] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A támadott határozatot az alábbiak miatt nem találta jogszabálysértőnek. [29] A Kúria mindenekelőtt rögzíti: a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes ellenkérelmének előterjesztését követő 30 napon túl keresetváltoztatásnak, az eredeti kereset kiterjesztésének a Pp. 146/A. §
(1)bekezdésében írt kizáró rendelkezés miatt nem volt helye. A felperes újabb jogi alapon nyugvó harmadlagos, negyedleges és ötödleges kereseti kérelmeinek érdemi elbírálására ezért nem kerülhetett sor. A felperes hivatkozásával ellentétben, nem álltak fenn a keresetváltoztatást kizáró rendelkezés alkalmazása alóli kivételt megalapozó, a Pp. 146/A. §
(4)bekezdésében rögzített jogszabályi feltételek sem. A más személyek és az alperes között folyamatban volt perekben hozott bírósági ítéletek indokolásában, illetve a Kúria jogegységi határozatában kifejtett jogértelmezés ugyanis nem minősül olyan ténynek, bizonyítéknak, amely a polgári peres eljárások ésszerű időtartamon belüli befejezése érdekében megalkotott keresetváltoztatási tilalmat felállító eljárási szabályok alkalmazásának mellőzésére alapot adna. [30] Mindezekre tekintettel a Kúria érdemben kizárólag a perbeli szerződések létre nem jöttével, illetve érvénytelenségével kapcsolatos kereseti kérelmeket elutasító jogerős ítéleti döntést bírálhatta felül. E körben a felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a Pp. 206. §
(1)bekezdésének és 221. §
(1)bekezdésének, a Hpt. 210. §
(2)bekezdésének és
- számú melléklete I/
- pontjának, valamint a Ptk.
- §
(2)bekezdésének és 217. §
(1)bekezdésének megsértésére hivatkozott. [31] A Kúria előrebocsátja: a felperes állításával ellentétben nem észlelt az ügy érdemi elbírálására kiható lényeges eljárási szabálysértést. Az ügyben eljárt bíróságok a felperes kereseti kérelmeinek keretei között a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást feltárták, a szükséges bizonyítást lefolytatták, és a bizonyítékokat okszerűen mérlegelték. A felek egyező előadására, a becsatolt és a felperes által is aláírt egyedi szerződésekre, a felperes kézjegyével ellátott üzletszabályzatokra, az azok átvételére és megismerésére vonatkozó írásbeli nyilatkozatára, az alperes hirdetményeiben foglaltakra, valamint az alperes nevében a szerződések aláírásakor eljárt személy képviseleti jogára vonatkozó okiratok tartalmára figyelemmel további bizonyítás lefolytatása, tanúk kihallgatása szükségtelen volt. A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletét a szükséges körben kellő részletességgel meg is indokolta. A Pp. 206. §
(1)bekezdésének és 221. §
(1)bekezdésének megsértésére tehát nem került sor. [32] A jellegadó szolgáltatások, a szerződő feleket megillető, illetve terhelő jogok és kötelezettségek vizsgálata és értékelése alapján helytállóan foglaltak állást a bíróságok a perbeli szerződések jogi minősítésének kérdésében is. E vonatkozásban további bizonyítási eljárás lefolytatására ugyancsak nem volt szükség. A lízingszerződés kapcsán a felperes alaptalanul hivatkozott a Ptk. 117. §
(2)bekezdésének megsértésére is. A rendelkezésre álló bizonyítékok ugyanis nem utalnak arra, hogy az alperes a perbeli lízingszerződés megkötését megelőzően a lízingtárgy tulajdonjogát ne szerezte volna meg. A per során arra vonatkozó adatok sem merültek fel, hogy a lízingtárgy tekintetében harmadik személyek tulajdoni igénnyel kívántak volna fellépni, vagy tulajdonosi jogokat kívántak volna gyakorolni. Az a körülmény ugyanakkor, hogy az alperes a munkagép vételárát teljes egészében a saját vagyonából egyenlítette-e ki, a tulajdonszerzésének bekövetkezése szempontjából közömbös. A birtokba adás pedig nem csupán tényleges fizikai átadással történhetett meg, hanem úgy is, hogy a lízingbeadó rendelkezése alapján közvetlenül a lízingbevevő vette át a gépet a szállítótól. A felperes által előadottak tehát nem cáfolják, hogy a
- április 27-én létrejött szerződés pénzügyi lízingszerződésnek minősül. [33] A peres felek jogviszonyát az általuk kötött egyedi szerződések, az azok elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzatok, és az utóbbiak rendelkezése folytán az alperes hirdetményei határozták meg. E három dokumentum együttes értelmezése alapján az eljárt bíróságok a felperes által megjelölt anyagi jogi szabályok megsértése nélkül állapították meg, hogy a nem fogyasztónak minősülő felperes és az alperes között a perbeli zárt végű, deviza alapú pénzügyi lízingszerződés és a három deviza alapú kölcsönszerződés létrejött és érvényes. [34] A pénzügyi lízingszerződés olyan, a Ptk.-ban nem szabályozott atipikus szerződés, amely az adásvétel, a bérlet és a kölcsön elemeit egyaránt tartalmazza. Az ilyen szerződés létrejöttéhez a feleknek a Ptk.
- §
(2)bekezdése értelmében a lízingtárgyban és a lízingdíjban kell megállapodniuk. [35] A Hpt. 210. §
(2)bekezdése - a Hpt. 3. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel - a pénzügyi lízingszerződések esetében csak az adott jogviszony sajátosságainak megfelelően alkalmazható. [36] A Hpt.
- számú mellékletének III.
- pontja szerinti kamat kikötése a lízingszerződések esetében - azok jellegéből adódóan - nem merülhet fel. Az pedig, hogy a szerződésben esetlegesen nem tüntetnek fel díjakat és egyéb költségeket, nem rendelkeznek a késedelmes teljesítés, a mellékkötelezettségek érvényesítésének módjáról, következményeiről, a pénzügyi lízingszerződés létrejöttét és érvényességét nem érinti. Annak ugyanis, hogy a szerződésben mindezek nem szerepelnek, az a jogkövetkezménye, hogy költséget, díjat az alperes külön nem számíthat fel, mellékkötelezettségeket nem érvényesíthet. [37] A Hpt.
- számú mellékletének I.
- pontjában említett kamatrész nem azonos a Hpt.
- számú melléklete III.
- pontjában értelmezett kamattal. A I.
- pont szerinti kamatrész a használatért való ellenszolgáltatás, amely az ügylet jellegéből eredően kamatelemet, a finanszírozáshoz kapcsolódó egyéb díj- és költségelemeket, valamint a dolog használatának átengedésére tekintettel használati díj jellegű elemet is tartalmazhat. A felek közötti lízingszerződésben rögzített adatok alapján pedig az üzletszabályzat I.
- pontjában foglaltakra figyelemmel a felperes által fizetendő lízingdíj tőkerésze és - abszolút összegben - kamatrésze egyaránt megállapítható, illetve kiszámítható. Az ugyanakkor a Hpt.
- §
(2)bekezdéséből nem következik, hogy a kamatrészt százalékos mértékben kellett volna a lízingszerződésben rögzíteni. Nem ellentétes az egyértelmű meghatározottság követelményeivel az sem, hogy a kamatrész a szerződésben foglaltak szerint a referenciakamat változásának függvényében változhat. [38] Az pedig, hogy az alperes a lízingdíj kamatrészét hogyan képezte, abban milyen gazdasági és üzleti megfontolások alapján milyen költségelemeket vett figyelembe, a szerződés létrejötte és érvényessége szempontjából közömbös. A lízingdíj kalkulációjának szempontjait, a kamatrész egyes elemeit a feleknek a lízingszerződésben külön nem kellett feltüntetniük. [39] A perbeli lízingszerződés tehát maradéktalanul rendelkezik a jogszabályban előírt kötelező tartalmi kellékekkel. [40] Nem állapítható meg az sem, hogy az alperes a lízingszerződés kapcsán biztosítási szolgáltatást is nyújtott volna a felperes részére. Az ugyanis, hogy az alperes a lízingbe adott munkagép általa megfizetett Casco biztosítási díját esetlegesen figyelembe vette a lízingdíj összegének számítása során, nem minősül a biztosítási tevékenységnek. [41] Helytállóan állapították meg az ügyben eljárt bíróságok azt is, hogy a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződések körébe nem tartozó kölcsönügyletek esetében a kamat meghatározása nem kizárólag számszerűen vagy százalékos formában történhet. A Hpt. 210. §
(2)bekezdésében meghatározott követelmény ugyanis akkor is teljesül, ha az ügyleti kamat a szerződés rendelkezései alapján egyébként megállapítható, kiszámítható. A felek között létrejött kölcsönszerződések rendelkezései és a szerződések részét képező üzletszabályzatoknak a törlesztőrészlet fogalmát meghatározó I.
- pontja alapján pedig abszolút számmal megállapítható az egyes szerződésekben kikötött ügyleti kamat mértéke. A szerződések ugyanis tartalmazzák az összes törlesztőrészlet összegét, amelyekből a kölcsönök összegét kivonva megkapjuk a felperes által fizetendő kamatok összegét. Ezekből az adatokból pedig az üzletszabályzatok III.
- pontjában szereplő képlet alkalmazásával a kamat éves százalékos mértéke kiszámítható. A felperes álláspontjával szemben, a megelőzően említettekre tekintettel, a Pp.
- §
(4)bekezdés alapján fennálló mérlegelési jogkörükben az eljárt bíróságok jogosultak voltak a kiszámíthatóság kérdésében igazságügyi szakértői vélemény beszerzése nélkül dönteni. A kérdéses ügyleti kamat az üzletszabályzat rendelkezéseiből kitűnően nem azonos a mértékadó kamatlábbal, illetve annak hatályos referencia értékével. Az ügyleti kamat ugyanis a referencia kamaton felül jelentős kamatfelárat is tartalmaz. A perbeli kölcsönszerződések megkötése idején a kamat meghatározásának szokásos módja volt deviza alapú kölcsönszerződések esetén is, hogy az ügyleti kamatot a referencia kamat és a kamatfelár együttesen adta ki. Olyan előírás ugyanakkor nem volt, hogy a kamatfelár mértékét a szerződésben külön tételesen meg kellett volna határozni. [42] Helyesen mutattak rá az eljárt bíróságok arra is, hogy a felek között létrejött kölcsönszerződések változó kamatozásúak. Az ügyleti kamat mértéke ezért a referencia kamat és a kamatfelár változása esetén egyaránt változhatott. [43] Az ügyleti kamat ilyen módon történő meghatározása nem sérti a Hpt. 210. §
(2)bekezdését. A perbeli kölcsönszerződések és a részüket képező üzletszabályzatok kamatra vonatkozó kikötései tehát megfelelnek az e jogszabályi rendelkezésben előírt követelményeknek. [44] A felperes alaptalanul hivatkozott a Ptk. 217. §
(1)bekezdésének megsértésére is. [45] Az írásbeliség követelménye a szerződések esetében akkor teljesül, ha az okirat legalább a felek személyének megjelölését, a szerződés lényeges tartalmi elemeit, valamint a felek, illetve amennyiben a felek képviselő útján kötnek szerződést, a képviselőik aláírását tartalmazza. Az ügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok helyes értékelése alapján állapították meg, hogy a perbeli szerződések megkötésekor az alperes nevében eljárt Sz.J.G. mind a lízingszerződés, mind a kölcsönszerződések aláírásakor rendelkezett az alperes képviseletére őt feljogosító meghatalmazással. Annak, hogy a képviseleti jogosultság keletkezése magukból a perbeli szerződésekből nem tűnt ki, e vonatkozásban nincs jogi jelentősége. A gazdasági társaság szervezeti képviselői pedig más személy részére meghatalmazást együttesen vagy önállóan gyakorolható képviseletre egyaránt adhatnak. Sz.J.G. ezért ügyleti képviselőként önállóan is jogosult volt a perbeli szerződések aláírására. A felek közötti szerződések tehát - a Ptk. 219. §
(2)bekezdésére is figyelemmel - érvényesen létrejöttek. [46] A PSZÁF engedélyének hiánya a Ptk. 200. §
(2)bekezdésének helyes értelmezése szerint nem érinti az ilyen engedély nélküli ügynöki tevékenység keretében létrejött szerződés érvényességét. A Kúria e vonatkozásban is maradéktalanul egyetért a jogerős ítélet indokolásában kifejtettekkel. Az ügynök engedély nélküli eljárásának jogkövetkezménye csak az őt érintő felügyeleti intézkedés lehet. [47] A Kúria osztotta az ügyben eljárt bíróságoknak azt a jogi álláspontját is, hogy a felperes a részére nyújtott tájékoztatás nem megfelelő voltát állítva a lízingszerződés és a kölcsönszerződések semmisségére megalapozottan nem hivatkozhat. A Hpt. 203. §
(6)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség a pénzügyi intézményeket csak a lakossági ügyfelekkel szemben terhelte, a felperes azonban nem tartozik a lakossági ügyfelek körébe. A perbelihez hasonló deviza alapú pénzügyi lízingszerződéseket és kölcsönszerződéseket a szerződéskötés időpontjában már széles körben, hosszabb ideje alkalmazták a pénzügyi piacon, így a gazdasági élet professzionális résztvevőjének minősülő felperes a szerződésekben és a részüket képező üzletszabályzatokban rögzítettekre is figyelemmel megfelelően tájékozódhatott az ügyletek jogi lényegéről, előnyeiről és kockázatairól, gazdasági következményeiről. [48] Alaptalanul hivatkozott a felperes a kölcsönszerződésekben feltüntetett THM megtévesztő voltára is. A betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III.5.) Kormányrendelet előírásai a felek jogviszonyára - a rendelet 1. §
(4)bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem voltak kötelezően alkalmazandóak. Annak természetesen nem volt akadálya, hogy a felek a Ptk. 200. §
(1)bekezdése alapján a THM-et a szerződéseikben feltüntessék. A THM mutató értéke azonban - a rendelet 13. §
(1)bekezdéséből kitűnően - a hitel árfolyamkockázatát és kamatkockázatát deviza alapú, változó kamatozású kölcsönök esetében nem tükrözi, meghatározása pedig a feltételek változása esetén módosulhat. A későbbi változások, az árfolyam- és kamatkockázat THM-ben való előzetes feltüntetésének elmaradását a felperes mindezekre figyelemmel megalapozatlanul sérelmezte. A szerződések érvénytelensége tehát ebből az okból sem állapítható meg. [49] A felperesnek az egyedi szerződésekben tett nyilatkozatai és az üzletszabályzatok minden oldalának szignózása megfelelően bizonyítja azt is, hogy a felperes az alperes üzletszabályzataiban foglaltakat megismerte és elfogadta. Jogszabálysértés nélkül állapították meg ezért az ügyben eljárt bíróságok, hogy az üzletszabályzatok a Ptk. 205/B. §
(1)bekezdése alapján a felek közötti szerződések részévé váltak. Olyan körülmény, amely a Ptk. 205/B. §
(2)bekezdésében írt külön tájékoztatási kötelezettséget rótta volna az alperesre, a per adatai szerint - a jogerős ítélet indokolásában helyesen kifejtetteknek megfelelően - nem merült fel. Az, hogy az egyedi szerződések az üzletszabályzatok megjelölése körében elírást tartalmaznak, az üzletszabályzatokban foglaltak figyelmen kívül hagyására nem adhat alapot. [50] A felek jogviszonyában irányadónak kell tekinteni az üzletszabályzatoknak az árfolyamrésre és az árfolyamváltozások következményeinek érvényesíthetőségére vonatkozó kikötéseit is. Nem kerülhetett sor a Ptk. 209/A. §
(1)bekezdése alapján az árfolyamrést szabályozó szerződéses előírások tisztességtelenségének megállapítására sem, a felperes ugyanis a szerződéseket a Ptk. 236. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti határidőben nem támadta meg. [51] Az a körülmény, hogy a perbeli szerződésekben a mértékadó devizanemet CHF-ben jelölték meg, azt fejezi ki, hogy a felek svájci frank alapú szerződéseket kötöttek egymással. A finanszírozott összeget és a lízingdíjak összegét, illetve a kölcsön és a törlesztőrészletek összegét ugyanakkor ilyen esetben, tehát devizaalapú lízingszerződés és kölcsönszerződések megkötése esetében sem kellett az egyes szerződésekben svájci frankban külön feltüntetniük. Elegendő volt a szerződő feleknek abban megállapodniuk, hogy az egymás közötti elszámolások során mikor, milyen deviza árfolyamot alkalmaznak. Az egyes üzletszabályzatok pedig e vonatkozásban megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. Az érvénytelenség megállapításának tehát e körben sem volt helye. [52] Az ügyben eljárt bíróságok mindezekre figyelemmel helytállóan mutattak rá, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására, a felperes által erre alapítottan igényelt elszámolásra nem kerülhet sor. [53] Alaptalanul tartott igényt a felperes az alperes részére megítélt első- és másodfokú perköltség leszállítására is. Az ügyvédi munkadíjból álló perköltség ugyanis a pertárgyértékhez és az alperesi képviselő által kifejtett ügyvédi tevékenységhez képest nem tekinthető eltúlzott mértékűnek. Az eljárt bíróságok tehát a Pp. 78. §
(1)bekezdését és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM r.) rendelkezéseit sem sértették meg. [54] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [55] A felperes a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. Az ügyvédi munkadíj áfát is magában foglaló összegét a Kúria az IM r. 3. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdései szerint, az alperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenység és a pertárgyérték mérlegelésével határozta meg. [56] Az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásának szabályairól szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében a felperes köteles az állam javára, külön felhívásra megfizetni. [57] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- február
- Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: