Pfv.20721/2016/6 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(3)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.721/2016/6.szám A tanács tagjai: . Havasi Péter a tanács elnöke . Udvary Katalin előadó bíró . Almásy Mária bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: Zafíri és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Herpy Miklós ügyvéd) Az alperes: alperes Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 42.Pf.637.671/2015/

1. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: II. és III. Kerületi Bíróság 1.P.II.23.570/2011/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartja. felülvizsgálattal támadott részét Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 84.700 (nyolcvannégyezerhétszáz) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
3. március 7-én motorkerékpárjával ütközött L.B. személygépkocsijával, amelynek következtében több, az alsó végtagokra is kiható sérülés érte. A maradványtünetek maradandó fogyatékosságot, munkaképesség-csökkenést okoztak, az összszervezeti károsodás 15%-os, a baleseti eredetű munkaképességcsökkenés 18,75%-os mértékű. A baleset L.B. hibájából következett be. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes a keresetében a balesettel összefüggő vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítésére kérte az alperes, a balesetet okozó gépjármű kötelező felelősségbiztosítója kötelezését. [3] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy helytállási kötelezettségének eleget téve a felperest megillető nem vagyoni és vagyoni kárát kiegyenlítette. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest 1.315.000 forint és ennek a
4. március 7-től járó törvényes mértékű késedelmi kamata,
5. április 27-től véghatáridő nélkül havi 8.000 forint járadék és ezen összeg minden év január
6. napján, így már
7. január
8. napján is a KSH által közzétett éves infláció mértékével megnövelendő járadék, 679.275 forint és
9. augusztus hónaptól kezdődően a felperes tényleges nyugdíjazásáig havi nettó 9.942 forint megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes, mint L.B. gépjárművének kötelező felelősségbiztosítója köteles a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/
10. (VI.8.) Korm. rendelet alapján a biztosított által okozott kárt megtéríteni. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes volt az, aki a balesetet megelőzően mind a szülei, mind a felesége szülei ingatlanán a kertben és a ház körül felmerülő munkákat elvégezte és ezen munkákat a gyógyulása időtartama alatt elvégezni nem tudta. E tevékenysége nem minősíthető szívességi munkavégzésnek, így az emiatt felmerülő többletköltségek az alperesre kártérítésként átháríthatók. Erre tekintettel kötelezte a bíróság az alperest a gyógyulásáig felmerülő időtartamra 15.000 forint ház körüli kisegítő költsége jogcímén való kártérítés megfizetésére. A szakvélemény alapján megállapította, hogy bizonyos nehéz, illetve a térd elfordulását igénylő háztartási és ház körüli munkák elvégzését a felperes a balesettel okozati összefüggésben a jövőre nézve nem tudja ellátni, erre tekintettel a bíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló
11. évi IV. törvény (Ptk.)
12. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest háztartási és ház körüli kisegítő munkák jogcímén havi 8.000 forint összegű járadék megfizetésére. Az erőmegfeszítés körében az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy a felperes az alsó végtagokat igénybe vevő közepes és nehéz fizikai munkavégzést igénylő tevékenységében korlátozott, ezek ellátására csak ereje megfeszítésével képes, amelynek mértéke 10%. Erre tekintettel a Ptk. 356. §-ának

(3)bekezdése szerinti erőmegfeszítési járadékra jogosult a felperes. A bérfejlesztésnek az ítélethozatalig bekövetkezett mértéke olyan, a Ptk. 357. §-ának

(4)bekezdése szerinti jövőbeli változás volt a baleset időpontjához képest, amely teljes bizonyossággal bekövetkezett, erre tekintettel ezeket a változásokat a keresetveszteség megállapításánál figyelembe kellett venni. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a jövőre nézve elfogadta az alperes érvelését a tekintetben, hogy a felperes a jövőre semmi olyan, teljes bizonyossággal bekövetkező bérfejlesztést, jövedelemnövekedést nem jelölt meg, amellyel számolni kell, ezért a jövőre nézve a 2015. évi jövedelem vonatkozásában megállapított „erőmegfeszítési járadék" megfizetésére kötelezte az alperest a felperes tényleges nyugdíjazásáig. A perköltség viseléséről a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján rendelkezett, és a perköltség megfizetésére az alperest kötelezte. [5] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, az alperes által fizetendő összeget 615.000 forintra és ennek az elsőfokú ítéletben szereplő késedelmi kamataira, a

1. április 27-től fizetendő járadékot pedig havi 4.000 forintra leszállította. A járadék KSH által közzétett éves inflációval történő növelésére irányuló és jövedelempótló járadék megfizetésére irányuló keresetet elutasította, továbbá mellőzte az alperes perköltségben való marasztalását. A perköltség viselése körében a felperest kötelezte arra, hogy fizessen meg külön felhívásra a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának 513.762 forint szakértői díj előleget, egyebekben rendelkezett az eljárási illetékek viseléséről. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését megalapozottnak tartotta - többek között - a ház körüli kisegítő címén előterjesztett járadékigény, a jövedelempótló járadék és a SOTE szakvéleményével kapcsolatos perköltség viselése tekintetében. Ez utóbbi szakértői költséget a másodfokú bíróság szerint a felperesnek kell viselnie, mert a szakvélemény elkészítése és a szakértő meghallgatása felesleges volt, a szakvéleményt a bíróság a bizonyítékok között nem értékelhette, így az ezzel felmerült előlegezett költséget a felperes köteles viselni. A ház körüli kisegítő költsége kapcsán a másodfokú bíróság indokolása szerint az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a felperes nem bizonyította: anyósa, illetve a szülei rászorulnának arra, hogy a felperes helyettük végezze el az őket terhelő munkákat. A szakértői vélemény szerint a felperes a ház körüli munkák közül csak kaszálásra és létrára mászásra nem képes, így a nagyrészt füves ingatlanokon továbbra is tud füvet nyírni. A szülők ingatlana kapcsán pedig nemcsak a felperes segítségére számíthatnak a szülők, hanem a felperes testvérének segítségére is, mindezekre tekintettel a felperesnek a ház körüli kisegítő költsége címén előterjesztett járadékigényét a másodfokú bíróság elutasította, és a járadék mértékét 4.000 forintra leszállította. A jövedelempótló járadék körében a másodfokú bíróság azt fejtette ki, hogy a Ptk.
2. §ának

(3)bekezdése értelmében a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset, amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el. Ezen számítási mód alkalmazásához a felperesnek azt is bizonyítania kellett, hogy a balesettel összefüggésben jelentős testi fogyatékosságot szenvedett, az igazságügyi szakértői által megállapított 18,75%-os egészségkárosodásra tekintettel azonban a felperesnél jelentős testi fogyatékosság nem alakult ki, ezért a kereseti kérelmet a másodfokú bíróság megalapozatlannak találta, és elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és a járadékok tekintetében az elsőfokú ítélettel egyező, a perköltség tekintetében a SOTE szakértői véleménye díjának viselését a pernyertesség és pervesztesség arányában megosztó döntés meghozatalát kérte. A felperes szerint a bíróságnak az alperest 2008. április 27. napjától véghatáridő nélkül havi 8.000 forint, lejárt erőmegfeszítési járadék címén nettó 679.275 forint, 2015. augusztustól a felperes tényleges nyugdíjazásáig havi nettó 9.942 forint megfizetésére kell kötelezni. Jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság az erőmegfeszítési járadék jogosultság körében tévesen értelmezte a Ptk.-t, mert a Ptk. 356. §-ának

(1)bekezdését a Ptk. 357. §-ának

(4)bekezdésével összhangban kell értelmezni. A járadékra való jogosultság nem szüntethető meg amiatt, hogy a bérek a károsulton kívül álló okból normál mértékben emelkedtek. A másodfokú bíróság önkényesen negligálta a 10%-os erőmegfeszítést a szakértői vélemény ellenére azzal, hogy nem jelentős a testi fogyatékosság és nem indokolta azt sem, hogy mi minősül jelentős egészségkárosodásnak. Ha van bármilyen mértékű rendkívüli munkateljesítmény munka közben, az kárként értékelendő. E körben a tényeket és a jogszabályokat az elsőfokú bíróság értékelte helyesen. [7] A felperes szerint törvénysértő a SOTE szakvéleményének kirekesztése a bizonyítékok sorából, ezért e tekintetben a teljes perköltség megfizetésére a felperes nem kötelezhető. Dr. V.Gy. igazságügyi szakértő szakvéleményéből megállapítható az is, hogy a SOTE korrekt szakértői véleményt terjesztett elő. A Pp. 178. §-ának

(4)bekezdése ellenére egyébként a bíróság meg sem hallgatta a SOTE vezetőjét. szakértői vélemény egyértelműen alátámasztja, hogy a ház körüli munkák esetére indokolt a járadék, ennek elutasítása nem felel meg a teljes kártérítés elvének, a Ptk. 355. §-ának

(1)bekezdésében foglaltaknak, és az eredeti állapot helyreállításába „nem fér bele", hogy a felperes helyett dolgozzon a testvére. A [8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az erőmegfeszítésre alapított járadék tekintetében az alperes szerint a jogerős ítélet helyesen alkalmazta a jogszabályokat, és a

1. számú módszertani levél alapján jól minősítette a munkaképesség-csökkenést nem jelentős testi fogyatékosságnak, e körben a felülvizsgálati kérelem téves és elfogadhatatlan megállapításokat tartalmaz. A SOTE véleményének mellőzése és ennek megfelelően a perköltség viseléséről szóló döntés jogszerű és helytálló. A ház körüli munkák közül a felperes csak a létrára mászással együtt járókat nem tudja elvégezni, amelyeket a felperes testvére is elláthat, a járadék elutasítása az alperes szerint indokolt volt. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése és a Pp. 275. §-ának

(2)bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. [10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [11] A keresetveszteséget pótló járadékra való jogosultság általános feltételeit a Ptk. 356. §-ának

(1)bekezdése szabályozza, a felperes által „erőmegfeszítési járadék" címén előterjesztett igényt a Ptk. nem ismeri. A Ptk. 356. §-ának

(3)bekezdésében írt szabály nem lehet alapja a járadékigénynek, az csak a kártérítés egyéb rendelkezéseivel alkalmazható, azaz a rendkívüli munkateljesítményből származó jogkövetkezmények levonásához a Ptk. 356. §-ának

(1)és

(3)bekezdésében meghatározott feltételeknek együttesen kell meglenniük, e jogszabályi rendelkezéseket a másodfokú bíróság helyesen értelmezte. Amennyiben a károsult baleset utáni jövedelme a rendkívüli munkateljesítmény nélkül meghaladja a baleset előtti jövedelmét, akkor hiányzik a járadék megállapításának feltétele, a Ptk. 356. §-ának

(3)bekezdése értelmében pedig a balesetért felelős személy javára csak az a kereset nem vehető figyelembe, amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére ér el rendkívüli munkateljesítményével. A másodfokú bíróság ezért helyesen hivatkozott arra, hogy a felperesnek a jelentős testi fogyatékosságot is bizonyítania kell, a rendelkezésre álló bizonyítékok, az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján azonban ez nem volt bizonyított, ezért az együttes feltételek hiányára tekintettel a keresetet elutasító jogerős ítélet nem jogszabálysértő. [12] Az elsőfokú bíróság az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megalapozottan állapította meg azt, hogy a felperes az alsó végtagokat igénybe vevő közepes és nehéz fizikai munkavégzést igénylő tevékenységében korlátozott. A másodfokú bíróság a ház körüli kisegítő kapcsán előterjesztett keresetet nem azért utasította el, mert a felperes a rokonok részére végzett kerti munkát és nem is azzal, hogy a továbbiakban az másra hárítandó, hanem konkrétan vizsgálta, hogy a felperes a baleset előtt hol és milyen munkálatokat végzett és az érintett két ingatlan adottságaira, valamint a szakértő tárgyaláson tett nyilatkozatára figyelemmel okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a nagyrészt füves ingatlanokon továbbra is tud füvet nyírni, azaz nem volt megállapítható olyan, a baleset előtt elvégzett és a továbbiakban a felperes által el nem végezhető ház körüli tevékenység, amelyre tekintettel járadékra tarthatna igényt. E körben a jogerős ítélet a bizonyítékok Pp. 206. §-ának

(1)bekezdése szerinti mérlegelésén alapul, és a Ptk. 355. §-a

(1)bekezdésének sérelme nem áll fenn. [13] A SOTE szakértői véleményével kapcsolatos perköltség viseléséről a jogerős ítélet helyesen rendelkezett. Éppen a felperes volt abban a helyzetben, hogy észlelje: a bíróság által elrendelt szakértői bizonyítást az a szakértő végzi, aki felkérésére a per előtt szakvéleményt készített és ezt kellően nem jelezte, így még a szakértő tárgyaláson való meghallgatására is sor kerülhetett. Függetlenül a szakvélemény tartalmától azt a bizonyítékok köréből a bíróságnak ki kellett rekesztenie, ezért az a döntésnél nem volt figyelembe vehető, azaz felesleges költséget okozó bizonyítás volt, amely alapot adott a Pp. 80. §-a

(2)bekezdésének alkalmazására. Záró rész [14] A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartja. [15] A Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §ának

(2)bekezdésén alapul. Budapest,

1. október
2. Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnök, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM