Bf.92/2016/6 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés c/ pont,

(4)bekezdés a/ pont) és a csalás bűntettét (Btk. 373.§

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a/ pont) társtettesként követte el. Az magánfél Zrt. polgári jogi igényét egyét törvényes útra utasítja. Vádlott egyetemlegesen köteles megfizetni további 29.391 (huszonkilencezerháromszázkilencvenegy) Ft bűnügyi költséget E. J.-vel és Sz.K.-val, a Tatabányai Törvényszék 3.B.171/2012/

1. és a Győri Ítélőtábla Bf.42/2014/
2. számú ítéleteire tekintettel. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy vádlott lakcíme helyesen: ... Indokolás A Tatabányai Törvényszék megismételt eljárás keretében meghozott és
3. szeptember
4. napján kihirdetett 4.B.120/2015/
5. számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlottat orgazdaság bűntettében, mint bűnsegéd (Btk. 379.§

(1)bekezdés c./ pont,

(4)bekezdés a./ pont) és csalás bűntettében (Btk. 373.§

(1),

(4)bekezdés a./ pont). Ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról a szabadságvesztés végrehajtásának esetén, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen annak kihirdetését követően az ügyész a vádlott terhére, a tényállás téves megállapítása, a cselekmény téves minősítése miatt, a váddal egyező tényállás és minősítés megállapítása érdekében, súlyosításért, továbbá a polgári jogi igény vonatkozásában, illetőleg a bűnügyi költség téves megállapítása miatt jelentett be fellebbezést. A vádhatóság fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a vádtól eltérően minősítette az első fokú bíróság a vádlott cselekményeit akként, hogy vádlott az első három szállítmánynál még nem tudta, hogy csalásban vesz részt, ezért ezen cselekményrészre a vádlott bűnösségét orgazdaságban állapította meg, a maradék két szállítmány vonatkozásában a váddal egyező minősítést alkalmazott. Kifejtette, hogy mivel a vádlott tudattartalmára vont következtetése a bíróságnak a mérlegelésén alapult, ezért a tényállás téves megállapítása miatti fellebbezés nem vezethet eredményre, azonban álláspontja szerint a törvényszék a vádlott cselekményeit az általa megállapított tényállás mellett is tévesen minősítette. Az első három szállítmány vonatkozásában vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntettében állapította meg, arra hivatkozva, hogy a vádlott az illegális árura vevőt felkutató ismeretlenek megbízásából az árut az orgazdához továbbította. Az ügyészség álláspontja szerint ezzel szemben a vádlott valójában haszonszerzés végett az áru elidegenítésében működött közre, mivel az elidegenítésben való közreműködés nem korlátozható az illegális adás-vétel közvetítésére, azt megvalósítja, tényállásszerű minden olyan cselekmény, amely beleillik abba a folyamatba, melynek eredményeként a bűncselekményből származó dolog, akár az alapcselekmény elkövetőjétől, akár mástól egy harmadik személyhez kerül, így a vádlott magatartása tettesi. Nem vitásan vádlott az alumínium orgazdához szállításával segítséget nyújtott ahhoz, hogy az orgazda azt megszerezze, így e vonatkozásban magatartása bűnsegédi jellegű is, azonban az elkövető ugyanazon bűncselekmény tettese és bűnsegéde nem lehet egyszerre, ezért a súlyosabb, tettesi minősítésben indokolt a felelősségét megállapítani. Rámutatott arra is, hogy a második két szállítmány vonatkozásában a törvényszék vádlott cselekményét tettesi minőségben megvalósított csalás bűntettében állapította meg, holott indokolásában részletesen rögzítette, hogy a csalás bűncselekményének volt egy ismeretlenül maradt tettese. Egymás tevékenységéről tudomással kellett bírniuk, ebből adódóan a magatartásuk nem minősülhet külön-külön 1-1 rb, önálló tettesként elkövetett csalásnak, hanem a helyes minősítés vádlott esetében a társtettesi elkövetés. Kifejtette, hogy a vádlottal szemben kiszabott eltúlzottan enyhe büntetést a végrehajtás felfüggesztése súlytalanná teszi. Rámutatott, hogy a törvényszék a büntetés kiszabása körében nem rögzítette, hogy vádlottal szemben halmazati büntetést kellett kiszabni, és az ítélet nem tartalmazza a büntetési tételkeret alsó- és felső határát, valamint a büntetési tétel középmértékét. Vádlottal szemben a büntetési tétel 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés, a középmérték 4 év 3 hónap. Véleménye szerint a törvényszéknek a joghátrány alkalmazásánál figyelemmel kellett volna lennie a vádlott bűntársaival szemben kiszabott büntetésekre is a büntetések belső arányosságának érvényre juttatása érdekében, ezért lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása indokolt a felfüggesztő rendelkezés mellőzése mellett és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazás is a hosszabb, 6 és fél éves időmúlás ellenére. A büntetéskiszabási tényezők tekintetében rámutatott, hogy enyhítő körülményként vádlott javára nem vehető figyelembe az orgazdaság vonatkozásában a bűnsegédi minőség enyhítő körülményként, ugyanakkor súlyosító körülmény a csalás bűncselekményében a társtettesi elkövetés. Kifejtette, hogy a törvényszék elmulasztott rendelkezni a sértett által előterjesztett polgári jogi igényről. Vádlott felelős a sértettnek okozott teljes kárért, mivel bűnössége mind az öt szállítmányban megállapításra került. A teljes kár 65.061.344 Ft, melyből megtérült 26.039.656 Ft. A meg nem térült kár - 39.021.688 Ft - megfizetésére kötelezni kell vádlottat bűntársaival egyetemlegesen, a károkozásban való részvétel arányában. Álláspontja szerint a törvényszék a vádlott által fizetendő bűnügyi költséget sem megfelelően állapította meg, őt az alapeljárásban felmerült bűnügyi költség ráeső részének a megfizetésére kell kötelezni, amely 36.131 Ft. A vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan téves minősítés, harmadlagosan enyhítés érdekében fellebbezett. Az magánfél Zrt. sértett jogorvoslattal élt a döntés ellen. Kifogásolta, hogy a megismételt eljárásban nem kapott értesítést a nyilvános tárgyalásokról, holott az alapeljárásban az magánfél Zrt. sértett polgári jogi igényt terjesztett elő

1. április 4-én kelt beadványában 35.762.894 Ft kár és annak
2. szeptember
3. napjától járó késedelmi kamata vonatkozásában. A polgári jogi igény elbírálásra került, és azon vádlottakat, akiknek bűnösségét a bíróság megállapította a korábban jogerősen befejezett eljárásaiban, az magánfél Zrt. sértett, mint magánfél igényének megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint az ítélet másodfokú bíróság által történt hatályon kívül helyezése nem eredményezi a sértett polgári jogi igényének visszavonását, illetőleg sértetti minőségének megszűnését, így az, az alapeljárásban előterjesztetteknek megfelelően változatlanul fennáll. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.312/2016/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlott és védője által előterjesztett fellebbezést alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a megismételt eljárás során az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartásával járt el, feltárta a releváns bizonyítékokat, amelyeket megfelelően értékelt. Azonban relatív eljárási szabálysértés, hogy a magánfélként fellépő sértett részvételét nem biztosította, és nem bírálta el a bejelentett polgári jogi igényt. Az magánfél Zrt. jogi képviselője az ítélet ellen joghatályos fellebbezést jelentett be a vádlottnak a polgári jogi igény megfizetésére kötelezése érdekében. Álláspontja szerint a törvényszék megalapozott tényállást állapított meg, abban azonban a minősítéshez fűzött indokolásba tartozó részek is vannak. Az első fokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget téve helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a terhére rótt bűncselekmények minősítése is törvényes, azonban az elkövetői alakzatok megítélésénél tévedett. Rámutatott, hogy vádlott és Sz.K. cselekvősége nem az orgazda magatartásához, hanem az alapcselekmény elkövetőjéhez kapcsolódott, vele álltak megbízotti viszonyban, ezáltal nem a vagyon elleni bűncselekményből származó áru megszerzéséhez nyújtottak segítséget, hanem annak elidegenítésében működtek közre, így Sz.K. szerepére figyelemmel vádlott társtettesként követte el az orgazdaság bűntettét, ahogy a csalás bűntette vonatkozásában is társtettes volt. T.A.-ként megnevezett, ismeretlenül maradt személlyel egymás tevékenységéről tudva, két céget ejtettek ugyan tévedésbe, de céljuk a két kamionnyi alumínium huzal megszerzése volt, amellyel kárt okoztak. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az első fokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, tartamában a középmértéktől elmarad, valamint végrehajtásának felfüggesztésében nem jut kifejezésre a vagyon elleni cselekmények elszaporodottsága, az orgazdaság tárgyi súlya, illetőleg, hogy a szankció halmazat miatt került kiszabásra. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék fellebbezéssel érintett ítéletét súlyosítsa a vádlott tekintetében és közügyektől eltiltás mellékbüntetést alkalmazzon vele szemben, továbbá kötelezze további 29.391 Ft bűnügyi költség, valamit 39.021.688 Ft kártérítés megfizetésére, részben E.J.-vel 12.3313.978 Ft, részben E.J.-vel és Sz.K.-val 4.231.005 Ft erejéig egyetemlegesen, annak késedelmi kamataival, míg egyebekben hagyja helyben a jogi indokolás pontosítását, a büntetéskiszabási körülmények kiegészítését követően. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványát változatlan formában fenntartotta. A sértett képviselője 35.762.894 Ft tekintetében a bejelentett polgári jogi igényükre, valamint a jelen eljárásban megállapított 26.707.710 Ft kárösszegre figyelemmel az magánfél Zrt. sértett polgári jogi igényének elbírálását kérte. A védő fenntartotta a fellebbezését. Egyetértve a korábbi védő által előadottakkal, vitatta a törvényszék által megállapított történeti tényállást, és kifogásolta a bizonyítási eljárást, valamint a bizonyítékok értékelését. Hangsúlyozta, hogy a 30 éves fuvarozói múlttal rendelkező vádlott a bűncselekmény irányításában, szervezésében nem vett részt. A vádhatóság megközelítésével és az első fokú bíróság logikai fejtegetésével nem értett egyet, véleménye szerint megfelelő bizonyítékok nem támasztják alá, hogy védence H.-on járt volna. Perbeszédében elemezte Sz.Sz., S.I., J.Zs. tanúk vallomásait, amelyek alapján kétséget kizáróan nem lehet következtetni vádlott büntetőjogi felelősségére. Rámutatott, hogy nem helytállóak az első fokú bíróság tényállásában leírtak. Enyhítő körülményeként kiemelte, hogy évtizedek óta fiával, családi vállalkozás keretében tisztességes fuvarozói tevékenységet folytatott védence, jelentős az időmúlás, az elhúzódó büntetőeljárás hátrányosan érintette őt. Idős szülei gondozásra szorulnak. Elsődlegesen felmentést, másodlagosan az első fokú bíróság döntésének helybenhagyását kérte. Vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által előadottakhoz. Előadta, hogy nem követett el bűncselekményt, és nem járt H.-on. A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezést nem, míg az ügyészi jogorvoslatot részben találta alaposnak. Az ítélőtábla a felülvizsgálat során megállapította, hogy az első fokú bíróság a megismételt eljárásra vonatkozó szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást, olyan eljárási szabályt nem sértett, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna, vagy akadályozta volna az érdemi felülvizsgálatot. Az első fokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat értékelte, és számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott el a tényállás megállapítása során. Megállapítható, hogy a megismételt eljárásra vonatkozó, a Be. XVI. fejezetében írt szabályokat megfelelően alkalmazva ismertette az iratokat a törvényszék, köztük a Tatabányai Törvényszék 3.B.171/2012/
4. számú ítéletét, amely a Győri Ítélőtábla Bf.42/2014/
5. számú ítéletével emelkedett jogerőre. Kihallgatta a vádlottat, az alapeljárásban felmerült terhelti illetve tanúvallomásokat is a tárgyalás anyagává tette, a szükséges körben azonban közvetlenül vett fel személyi bizonyítást. Sz.K., K.R., E.J., Sz.J., S.I., E.M.J., K.A. tanúk tanúként kerültek kihallgatásra jelen eljárásban. Vizsgálta az magánfél Zrt.,
6. Kft. és az
7. Kft. között létrejött megállapodásokat, a nemzetközi fuvarlevelek, CMR okmányok adatait, kiemelten a híváslistákat és cellainformációkat, valamint a nyomozati szakban felmerült releváns okiratokat az egyéb bizonyítékok mellett. Az magánfél Zrt. sértett és a
8. Kft. csomagolt alumínium huzal fuvarozására nemzetközi szállítmányozási szerződést kötött 2010 évre. A
9. Kft. alvállalkozóként az
10. Kft-t bízta meg öt fuvar lebonyolításával, a szállítmányokról írásos fuvarmegbízások jöttek létre. Az
11. Kft. a fuvarmegbízásokat továbbadta a vádlott által vezetett
12. Kft-nek. Vádlott, fia, K.R. és a közúti teherszállítással foglalkozó Sz. Szállítási Bt. önálló képviselője, Sz.K. terhelt végezte a szállítmányozást beazonosítható fuvareszközökkel
13. augusztus 27.,
14. és
15. napján az eljárás során ismeretlenül maradt T.A. szóbeli utasítása, illetve az
16. Kft-től érkező írásbeli fuvarmegbízás alapján. Annak ellenére, hogy a sértettől kapott fuvarleveleken egy p.-i cég címe szerepelt, az
17. Kft-től származó fuvarmegbízáson célállomásként a
18. Kft. b.-i telephelye volt megjelölve. Innen vádlott és Sz.K. az első három szállítmányt az
19. Kft. h.-i fém hulladék telephelyére vitte. Az utolsó két kamionnyi huzal -
20. és
21. szállítmány - sem jutott el a b.-i telephelyről az eredeti rendeltetési helyre. Vádlott az alap és a megismételt eljárásban tagadta büntetőjogi felelősségét. Vallomása szerint mindent szabályosan végzett, H.-on pedig nem járt. Előadta, hogy megszokott volt az elvállalt tevékenységei során, hogy nem arra a helyre szállították az árut, ami a fuvarokmányokon feltüntetésre került. Rámutatott arra is, hogy nem az magánfél Zrt-vel állt kapcsolatban, hanem a szállítmányozóval, és nem ejtette tévedésbe a sértettet, nem működött közre orgazdaságban. Kijelentette, hogy a H.-ra történő szállítással kapcsolatban kihallgatott tanúkat - R.I.G.-t, K.A.-t, illetve E.M.-t - nem ismeri. Vitatta továbbá J.Zs. magánnyomozó tanú vallomását is. Az első fokú bíróság a vádlott védekezésével szemben részletesen foglalkozott az ítéleti tényállás megállapításakor a személyi bizonyítékok mellett az okirati bizonyítékokkal, azokkal a szerződésekkel, amelyek az magánfél Zrt.,
22. Kft.,
23. Kft. és
24. Kft. között jöttek létre eseti megbízásként az áru fuvarozására. Pontosan rögzítette a fuvarok időpontját, a fuvareszközök leírását. Vádlott az
25. Kft-től kapott írásbeli fuvarmegbízás alapján a terméket az magánfél Zrt. v.-i gyárából B.-re szállította Sz.K.-val és K.R.-al. Az érintettek vallomása szerint az eljárás során ismeretlenül maradt T.A. arról tájékoztatta őket, hogy B.-ről egy szlovák cég viszi tovább az alumíniumot P.-ba. Vádlott védekezése szerint az árufuvarozásra az
26. Kft-vel kötött szerződésnek eleget tett. Ezt alátámasztandó a
27. Kft. telephelyén, a küldemény átvételét igazoló CMR okmányokra hivatkozott. Nem vitatta vádlott, hogy mind az öt szállítmány a B. telephelyre került. J.Zs. tanú - az áru felkutatásával megbízott magánnyomozó - vallomásában megerősítette, hogy az
28. Kft-vel kötött fuvarmegbízás alapján az alumínium B.-re megérkezett. T.A.-ként említett személyt az eljárás során nem lehetett beazonosítani, viszont a vele fennállt kapcsolatot a hívásinformációk alátámasztották, ami a fuvarügylet lebonyolítása érdekében jött létre. A híváslisták mellett a cellainformációk szintén döntő jelentőséggel bírtak a tényállás megállapítása során, amelyre nagy hangsúlyt fektetett az első fokú bíróság. Azzal kapcsolatban szolgáltak adatokkal, hogy melyik bázisállomás hatókörében volt vádlott és a fuvarozásban részt vevő társai telefonkészüléke, amely információk alapján pontosan nyomon lehetett követni a kamionok haladási útvonalát, hogy mikor, ki, hol tartózkodott. A kamionok vezetésének tényét, a megtett utat és időt igazoló tachográf kártyák nem álltak rendelkezésre, ennek ellenére vádlott tagadó vallomását a tekintetben ugyan, hogy
29. augusztus
30. napján három kamionnyi alumíniumot B.-ről H.-ra szállítottak volna Sz.K.-val, K.A. tanú vallomása egyértelműen cáfolta, aki utasításra a telephelyre érkező kamionok rendszámait felírta, így azok beazonosíthatóak voltak a tulajdonosuk és a használójuk tekintetében. K.A. tanú a sofőröket - vádlottat és Sz.K.-t - is felismerte egyrészt kihallgatása előtt a rendőrségen, másrészt a fényképről történő felismerésre bemutatáskor. Vallomását alátámasztotta R.I.G. is, aki H.-on szintén látta és felismerte a sofőröket. A tanúk vallomásával is részletesen foglalkozott tehát az első fokú bíróság, amelyeket az elemzett cellainformációk és híváslisták adatai alátámasztottak. E körben kifejtett érvelését a törvényszéknek az ítélőtábla helyénvalónak találta. Mindezek alapján helyesen vonta le az első fokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy vádlott Sz.K.-val együtt szállítmányt vittek
31. augusztus 27.,
32. és
33. napjain az magánfél Zrt-től - ez a cég nyilvántartásában is szerepel, a vádlott sem tagadta - először T.A. utasítására és a fuvarmegbízásokon szereplő 4.a Kft. b.-i telephelyére, majd három szállítmányt
34. augusztus 31-én a reggeli órákban H.-ra vittek. A bizonyítékok ezt kétség kívül alátámasztották a három kamionnyi áru vonatkozásában, amelyeknek a későbbi sorsa is nyomon követhető volt a tanúvallomások és a híváslista adatok, cellainformációk alapján. A negyedik és az ötödik szállítmány útja a
35. Kft-hez való megérkezéséig volt csupán kétséget kizáróan nyomon követhető, ezek tovább fuvarozásáról semmilyen okirati bizonyíték nem került elő, holott a szállítmányokra a fuvarmegbízások megvoltak. Mindezek alapján megállapította az ítélőtábla, hogy az első fokú bíróság a bizonyítékok logikus értékelésével megalapozott tényállást állapított meg, amelyet - osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját - csupán annyiban pontosítja, hogy a
36. oldal
37. és
38. bekezdését,
39. oldal
40. és
41. bekezdését, valamint a
42. oldal
43. és
44. bekezdését mellőzi, mert azok az indokolásba tartoznak. Az ítélet indokolásából a
45. oldal 1-
46. bekezdését szintén mellőzni szükséges, mivel ez a rész E.J. elítéltre vonatkozik, akinek büntetőjogi felelősségét a bíróság korábban jogerősen megállapította. Ezzel a helyesbítéssel a tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla is e tényállásra alapította a határozatát. Vádlott bűnösségére pontosítandó. vont következtetés okszerű, cselekményeinek minősítése azonban A vádlott terhére az első három szállítmány tekintetében orgazdaság róható. Helyesen jutott arra a következtetésre az első fokú bíróság, hogy amikor a vádlott a készterméket előállító gyárból elhozott, raklapra tett, feltekercselt és fóliázott három kamion mennyiségű alumínium huzalt P. helyett a

1. Kft-től a h.-i hulladéklerakóba vitte, már tudnia kellett, hogy orgazdaság bűncselekmény elkövetésében vesz részt. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, amikor V.-ról elhozta az alumíniumot, még nem tudhatta azt, hogy tevékenysége bűncselekményhez kapcsolódik, viszont onnantól kezdve, hogy a rakományt tovább vitte H.-ra a fémhulladék telephelyre mindenfajta okmány nélkül, már tisztában kellett azzal lennie, hogy a célállomástól eltérő a végső lerakodási hely. Elhangzott vádlott védekezésében, hogy a
2. Kft-nél láttak szlovák kamionokat, tehát gondolhatta, hogy az eredeti fuvarokmányoknak megfelelő helyre szállítják a készterméket, ennek ellenére Sz.K. közreműködésével három szállítmányt mégis a h.-i hulladék lerakodóba vitte. Ezáltal az orgazdaság bűntettét követte el. Helyesen mutatott rá a fellebbviteli főügyészség, hogy a rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy a három fuvar tekintetében vádlott és Sz.K. nem a bűncselekményből származó áru megszerzéséhez nyújtottak segítséget, hanem annak elidegenítésében működtek közre, mely cselekményt vádlott társtettesként valósította meg a korábban jogerősen elítélt Sz.K.-val együtt. A cselekmény helyes jogi minősítése tehát társtettesként elkövetett orgazdaság bűntette (Btk. 379.§

(1)bekezdés c./ pont,

(4)bekezdés a./ pont), Btk. 13.§

(3)bekezdés). A negyedik és ötödik szállítmány tekintetében vádlott cselekvősége a csalás törvényi tényállási elemeibe illeszthető. E vonatkozásban szintén egyetértett az ítélőtábla az első fokú bíróság érvelésével. vádlottnak ekkor már tudnia kellett, hogy ugyanolyan körülmények között zajlik a fuvarozás, mint a korábbi három esetben, amelyek nem kerültek a prágai célállomásra, hanem rendeltetésük ellenére H.-on rakodták le az alumíniumot. Ennek ellenére az utóbbi két szállítmány esetében az magánfél Zrt. telephelyén való felrakodáskor vádlott semmilyen módon nem jelezte, hogy az alumíniumot nem a fuvarokmányokon szereplő helyre viszik. Helyesen fejtette ki a törvényszék, hogy vádlott csalás bűntettét valósította meg, és tettesi magatartást fejtett ki. Mivel ismeretlen elkövető is tettese volt e bűncselekménynek, ezért e cselekményt is társtettesként követte el a vádlott (Btk. 373.§

(1),

(4)bekezdés a./ pont, Btk. 13.§

(3)bekezdés). A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az első fokú bíróság feltárta. A jelentős időmúlást a

1. augusztus 27-
2. tartó elkövetési időtől a jogerős ügydöntő határozat meghozataláig nyomatékkal kell figyelembe venni. Hosszú ideig állt büntető eljárás hatálya alatt a vádlott. A bűnsegédi elkövetés a társtettesi elkövetési magatartás megállapítása miatt nem tartozik az enyhítő körülmények közé. Az ítélőtábla megítélése szerint is súlyosító körülmény a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottsága, az orgazdaság társadalomra veszélyességétől sem lehet eltekinteni, de ez nem indokolja a Btk. 81.§

(1),

(3)bekezdés szerinti halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés súlyosítását, és végrehajtandó börtönbüntetés alkalmazását, annak ellenére, hogy a Btk. 80.§

(2)bekezdésében írt középmértéket - amely adott esetben 4 év 3 hónap nem éri el. Az ítélőtábla álláspontja szerint a joghátrány arányos, megfelel az egyéni és általános megelőzés törvényben előírt céljainak, annak enyhítésére sem látott lehetőséget. Az magánfél Zrt. sértett által előterjesztett polgári jogi igényről valóban nem döntött az első fokú bíróság, megállapítható, hogy a sértettet a megismételt eljárásról nem tájékoztatta. Okkal emelt kifogást ezzel kapcsolatban a sértetti képviselő. Az ítélet tartalmazza, hogy vádlott 26.707.710 Ft kárt okozott az magánfél Zrt-nek a negyedik és ötödik szállítmányok elvitelével. Az ügy jellegéből adódóan, a már jogerősen befejezett eljárásokra figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint a Be. 335.§

(1)bekezdés második mondatára figyelemmel a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, melynek keretében lehetősége lesz a feleknek a polgári bíróság előtt tisztázni a kártérítés pontos összegét is. A bűnügyi költség viselése tekintetében egyetértett a fellebbviteli főügyészség álláspontjával az ítélőtábla, és figyelemmel a Tatabányai Törvényszék 3.B.171/2012/105. és a Győri Ítélőtábla Bf.42/2014/6. számú ítéleteire vádlottat egyetemlegesen kötelezte E.J.-vel és Sz.K.-val együtt további 29.391 Ft megfizetésére a Be. 338.§

(1),

(3)bekezdése alapján. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Tatabányai Törvényszék ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta azzal, hogy a vádlott lakcímét pontosította. Győr,

1. március
2. Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. előadó bíró .Németh Balázs sk. bíró Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Tatabányai Törvényszék
3. szeptember
4. napján kelt 4.B.120/2015/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajtható. Győr,
6. március
7. .Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: