Bf.207/2016/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. ford.) ezért 5 év 6 hónap szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre és 575.000 Ft. vagyonelkobzásra ítélte. II.r., III.r. és IV.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1-1 rb. kábítószer kereskedelem bűntettében (Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. ford.

(3)bek.) ezért őket 5-5 év szabadságvesztés büntetésre és 5-5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, azzal, hogy valamennyi vádlott szabadságvesztés büntetését börtönben kell foganatosítani. Megállapította, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a I.r. vádlottal szemben a PKKB 11.B.37.036/2012/

1. számú ítéletével kiszabott 8 hónap szabadságvesztés végrehajtását Rendelkezett az előzetes letartóztatásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, az I.r. vádlottal szemben első fokon jogerőre emelkedett, a többi vádlottat érintően II.r. vádlott védője enyhítésért, III. és IV.r. vádlottak védői minősítés megváltoztatása, illetve enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.79/2016/
2. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítás során nem vétett eljárási szabályt, a bizonyítások mérlegelése alapján megállapított tényállás mentes a megalapozatlansági hibáktól a bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett. A másodfokú eljárásban is irányadónak tekintendő tényállás alapján okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, a cselekményeket helyes jogi indokolást adva törvényesen minősítette. A büntetés kiszabása körében ugyanakkor nem értékelte súlyosító körülményként a fogyasztást, valamint a kábítószerrel visszaélésként értékelt elkövetési magatartás rendkívüli elszaporodottságát különösen a főváros területén. A törvényi minimumban kiszabott tartamú főbüntetések és az ahhoz igazodó tartamú mellékbüntetések - figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának eggyel enyhébb fokozatban történő megállapítására - az ügyészség szerint méltányosnak tekinthető enyhítése ellenkezne a büntetési célokkal. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét II-III. és IV.r. vádlottak vonatkozásában hagyja helyben. II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést fenntartotta, azzal, hogy a kábítószer-kereskedelem tényállási elemei hiányoznak. II. r. vádlott felszólalásában a személyi körülményeiben bekövetkezett változásokról szólt. III. r. vádlott védője a nyilvános ülésen mind a minősítés megváltoztatása, mind az enyhítésért bejelentett fellebbezést fenntartotta. III. r. vádlott személyi körülményeit illetően nyilatkozott azzal, hogy megbánta amit tett. IV. r. vádlott védője a nyilvános ülésen elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta azzal, hogy a törvényszék nem tett eleget az indokolási kötelezettségének Másodlagosan a tényállás kiegészítése mellett enyhébb minősítés megállapítását kérte. IV. r. vádlott felszólalásában személyi körülményeiről beszélt. A vádlottak az utolsó szó jogán nem kívántak semmit elmondani A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 348.

(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat nagyobb részt megtartotta. A Be. 292. §

(2)bekezdés alapján tanút és az I. számú tanút - kérelmére - a vádlottak távollétében hallgatta meg, utóbb az érintett vallomásokat a vádlottak előtt teljes terjedelmében ismertette. Elmulasztott azonban a tanuk indítványának elfogadásáról, a terhelteknek a meghallgatásának idejére a tárgyalásról való eltávolításáról - nem fellebbezhető - pervezető végzést hozni. Ez a mulasztás azonban ralatív eljárási szabályszegésnek tekintendő. (BH 2009.102.) Az ügy érdemére, a vádlottak jogainak gyakorlására kihatása nem volt. A törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, meghallgatott valamennyi tanút, akiktől az ügy eldöntése körében releváns adatok beszerzése volt várható és a tárgyalás anyagává tette az ügybe bevont vegyész toxikológus, fegyver és ujjnyom szakértő véleményét, továbbá részletesen ismertette a II.r. és IV.r. vádlott lakásában tartott házkutatásról készült jegyzőkönyv adatait is. A törvényszék által megállapított tényállás alapvetően helytálló, de kisebb mértékben megalapozatlanságban szenved, mert részben hiányos, ez azonban az iratok tartalma, továbbá az ítélet indokolási részében írtak alapján a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára alapítottan kiküszöbölhető az alábbiak szerint: - A tényállás

1. oldal
2. bekezdés utolsó mondatában az ítélőtábla a „több" szót „90" db-ra pontosítja azzal, hogy a simítózáras tasakokat II.r. vádlott a hűtőben a lefagyasztott kábítószerrel együtt tárolta (helyszíni szemle jegyzőkönyv) II.r. vádlott lakásán lefoglalt kábítószer hatóanyag tartalmával kapcsolatban megállapított tényeket - a lefoglalt kábítószer hatóanyag tartalma a ± 3 gramm hiba határt figyelembe véve legalább 28,6 gramm volt - az ítélet
3. oldal
4. bekezdéséből a tényállás
5. b, pontba (
6. oldal
7. bek. ) emeli át. - Az ítélet indokolási részéből (
8. oldal
9. bekezdés,
10. oldal
11. bekezdés) a tényállásba emeli át
12. oldal
13. bekezdés), hogy mindhárom vádlott vizeletében kábítószer fogyasztására utaló anyagokat találtak. A tényállási részt kiegészíti azzal, hogy II.-III. és IV.r. - vádlottak a II.r. vádlott lakásán lefoglalt kábítószerből fejenként a csekély mennyiséget meg nem haladó részt nem értékesítésre, hanem saját fogyasztása fedezésére tartották. A fogyasztás érdekében megszerzett kábítószer hatóanyag tartalma vádlottanként 0,5 gramm volt, összesen 1,5 gramm. A kerekedésre szánt mennyiség így, 28,6-1,5 azaz 27,1 gramm, mely a jelentős mennyiség alsó határát 2,7 szeresen haladta meg. Az ítélet
14. oldal
15. bekezdés első mondatát kijavítja azzal, hogy vádlott nem II.r. hanem III.r. vádlott. Az ítélet
16. oldal
17. bekezdését kiegészíti azzal, hogy a IV. r. vádlott büntetlen (erkölcsi bizonyítvány bírósági irat
18. sz. utóirat). Az ítélőtábla a személyi körülményeket az elsőfokú ítélet kihirdetésére óta bekövetkezett változásokkal pontosítja. - II. r. vádlott a Kft. alkalmazásában áll takarítóként, havi jövedelme a levonások után 62.088 forint. - III. r. vádlott a Kft-nél dolgozik targoncavezetőként, havi jövedelme 180.000 forint. Mindezen kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az elsőfokú bíróság ítélet mentes a Be.
19. §

(2)bekezdésben foglalt hiányosságoktól és irányadó a másodfokú eljárásban, a felülbírálat alapját képezi. Az ítélet indokolása a Be. 258. §

(3)bekezdés d) alapján hiánytalanul, irathűen sorolta fel a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság azok összevetése, mérlegelése során sem tévedett. A logika szabályainak megfelelően indokolta, hogy miért tartotta szavahihetőnek IV.r. vádlottat. Míg II.r. vádlott azt is tagadta, hogy kábítószerhez köze lenne, III.r. vádlott a fogyasztás, és a fogyasztási célra tartás, a terjesztői típusú magatartás tekintetében pedig IV.r. vádlott tett beismerő egyben társait terhelő vallomást. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a lefoglalt jelentős mennyiségű kábítószer, illetve az adagolásra, csomagolásra szolgáló eszközök zacskók és mérlegek IV.r. vallomását erősítve kétségkívül kereskedési szándékra utalnak. Az elsőfokú bíróság - ítéletszerkesztési hiba folytán - annak ellenére, hogy elfogadta a vegyészszakértői véleményben foglaltakat, az ítélet indokolásában helyezte el a kábítószer pontos hatóanyag tartalmát, ezt az ítélőtábla a tényállásba emelte át. A kábítószer fogyasztását III. és IV.r. vádlott nem vitatta, azt a vizeletvizsgálatról készült toxikológiai szakértő alátámasztotta azzal, hogy a fogyasztást tagadó II.r. vádlott mintája alapján a szakértői vélemény szintén fogyasztást igazolt. A tényállás ezen pontját azért kellett pontosítani, mert az elsőfokú bíróság annak ellenére, hogy a fogyasztást megállapította azt a lefoglalt kábítószer mennyiségének és hatóanyagtartalma számításakor nem vette figyelembe, hogy a kábítószer egy részét saját fogyasztásuk fedezésére is tartottak. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen volt következtetést a vádlottak bűnösségére és a tényállásban foglalt cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogszabály rendelkezéseinek. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a súlyosító és enyhítő körülményeket alapvetően helyesen vette számba - az csak az időmúlás, mint enyhítő körülmény miatt szorul kiegészítésre azonban azokat nem súlyuknak megfelelően értékelte. A vádlottak alanyi társadalomra veszélyességének vizsgálata során nem maradhat figyelem nélkül, hogy mindhárman büntetlen előéletűek, rendezett személyi körülményekkel rendelkeznek. Mindezek alapján személyükben rejlő fokozott társadalomra-veszélyességre nem lehet következtetni és a nagy számú enyhítő körülmény alapot ad a Btk. 82. §

(2)b) pontja szerinti enyhítés alkalmazására. Az ítélőtábla az enyhítő szakasz alkalmazását indokoltnak találta és a vádlottak szabadságvesztés büntetésének mértékét II.r. vádlott esetében 3 év míg III. és IV.r. vádlottak esetében 2 évi tartamra enyhítette. A szabadságvesztés mértékéhez igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát is enyhítette. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel az elsőfokú bírósággal egyetértve mindhárom vádlott esetében indokoltnak találta a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását. Ezt meghaladóan az enyhítő körülmények nyomatéka miatt különös méltánylást érdemlő okból a Btk. 38. §

(3)bekezdés alapján engedélyezte a szabadságvesztés büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátást. Az elsőfokú ítélet egyes rendelkezései törvényesek. A fentiek szerint a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét II.-III és IV.r. vádlottakat érintően a Be. 372. §

(1)bekezdés alapján részben megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdés szerint helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a védők kirendelésével összefüggésben felmerült bűnügyi költséget a Be. 381. §

(2)bekezdés alapján az állam viseli. Budapest,

1. év január hó
2. napján Dr. Nehrer Péter a tanács elnöke dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Zeöldné dr. Király Anita bíró A Fővárosi Törvényszék
3. április
4. napján kelt 22.B.134/2015/
5. számú ítélete II. r. III. r. és IV. r. vádlottakkal szemben a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.207/2016/
6. számú ítéletében írt változtatással
7. január
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. év január hó
10. napján Dr. Nehrer Péter a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: