Kbf.75/2016/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés bc) és a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, és üzletszerűen elkövetett kisebb kárt okozó csalás bűntettében, valamint a Btk.345.§-ába ütköző folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ezért - halmazati büntetésül - 220 napi tétel, napi tételenként 1.100,- ft, összesen 242.000,- ft pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásra. Kötelezte a vádlottat, hogy polgári jogi igény címén az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizessen meg a vidéki rendőr-főkapitányság Hivatala részére 276.048,- ft-ot, valamint az államnak eljárási illeték címén 16.563,- ft-ot. A polgári jogi igény ezt meghaladó részét egyéb törvényes útra utasította. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője három napot tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő jelentett be fellebbezést, elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés, a lefokozás katonai büntetés mellőzése érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.549/2016/

1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét tanácsülésen változtassa meg, és a vádlott vagyon elleni cselekményét minősítse folytatólagosan elkövetett kisebb kárt okozó csalás vétségének. A jogi minősítés kapcsán a másodfokú ügyészség hivatkozott a 18/
2. Büntető Elvi Határozatban kifejtett álláspontra, valamint utalt arra, hogy a vádlott szolgálatteljesítését egységesen kell értékelni, nem pedig külön enyhítőként a pozitív parancsnoki jellemzést és súlyosítóként a többszöri fenyítését. Egészében azonban a vádlott szolgálatteljesítése sem pozitív, sem negatív tartalmúként nem, hanem csak átlagosként értékelhető. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében, mind a felmentés, mind az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta, azonban elsődleges irányként az enyhítést jelölte meg. Utalt arra, hogy a hiányos jogszabályi környezet miatt követhetett el védence bűncselekményt, és időközben ez a jogszabályi környezet már meg is változott. Kifejtette azon álláspontját, hogy ilyen súlyú bűncselekményekért eltúlzottan súlyos a lefokozás katonai büntetés kiszabása. Az súlyos következményt jelent, hiszen a vádlott ezzel elveszíti hivatását. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által előadottakhoz. A védő által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló védői fellebbezés nem alapos. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A katonai tanács a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a nyomozás során nem kívánt vallomást tenni. A tárgyaláson tagadta az összes terhére rótt részcselekmény elkövetését. Állítása szerint azok a haza utazások, amelyekért költségtérítést vett fel, ténylegesen megtörténtek. Az elsőfokú katonai tanács az ügyben igen részletes bizonyítási eljárást folytatott le. A vádlotton kívül tanúkat hallgatott ki, tárgyalás anyagává tette a nyomozás során beszerzett okirati bizonyítékokat, de a bíróság maga is a tényállás megállapítása érdekében további okirati bizonyítékokat szerzett be, és tett a bizonyítás anyagává. Az elsőfokú katonai tanács ítélete

1. oldal közepétől a
2. oldal végéig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy a vád tárgyává tett
3. szeptemberétől
4. decemberéig terjedő cselekménysorozatból miért csak a
5. március 27.-től
6. november
7. napjáig terjedő hazautazásokhoz kötődő cselekményeit állapította meg a vádlott terhére. Az elsőfokú katonai tanács álláspontját az általa megvizsgált bizonyítékok, különösen a szolgálatvezénylés, a vádlott mobiltelefon számához kapcsolódó híváslisták cella-pozíciói és a vádlott bankkártyájának forgalmi adatai támasztják alá. Ugyanakkor nem tévedett akkor sem, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott meg nem cáfolható védekezésére figyelemmel a többi részcselekmény kétséget kizáróan nem állapítható meg. A Be.351.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a védő fellebbezésében új tényt, új bizonyítékot nem jelölt meg, de ténylegesen valamely konkrét megalapozatlansági okra sem hivatkozott. Összességében rögzíthető, hogy az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás átmérlegelésére, ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló védői fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... bűnösségét a Btk.373.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés bc) és

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett kisebb kárt okozó csalás bűntettében, valamint a Btk.345.§-ába ütköző folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében megállapította. Nem értett egyet a másodfokú katonai tanács a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában írt azon állásponttal, hogy az elsőfokú bíróság a jogi minősítés megállapítása során ne lett volna figyelemmel a 18/

1. Büntető Elvi Határozatban kifejtett kúriai álláspontra. Ellenkezőleg a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az ítélet rendelkező részében írt jogi minősítés megállapítása során figyelemmel volt mind a másodfokú ügyészség által hivatkozott eseti döntésre, mind a Kúria 40/
2. számú Büntető Kollégiumi véleményében kifejtett álláspontra. Megállapítható ugyanakkor, hogy a törvényszék katonai tanácsa ítéletének
3. oldalán a jogi indokolása körében elírás folytán tévesen tüntetett fel 310.068,- forintos kárösszeget, és a vagyon elleni bűncselekmény jogi minősítéseként a Btk.373.§

(1)és

(2)bekezdés a) pontja szerinti jogszabályi hivatkozást. Ezeket a másodfokú katonai tanács annyiban helyesbíti, hogy a bűncselekménnyel okozott kár összegeként 276.048,- forintot jelöli meg, míg jogszabályi hivatkozásként a rendelkező rész 1. pontjában írt minősítés az irányadó. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor az alkalmazandó jogszabály meghatározatása során a Btk.2.§

(2)bekezdésére figyelemmel az elbírálás idején hatályos büntető jogszabályt alkalmazta. Az enyhítésre irányuló védői fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében alapvetően helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket. Egyetért azonban a másodfokú bíróság azzal a másodfokú ügyészi észrevétellel, hogy a vádlott szolgálatteljesítése a pozitív parancsnoki jellemzés, illetve a dicséretek és fenyítések arányából levonható következtetés ellentmondására figyelemmel, inkább átlagosnak értékelhető. Nagyobb nyomatékkal kellett azonban értékelni a másodfokú katonai tanácsnak az időmúlást, hiszen az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is további jelentős időmúlás következett be. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a cselekmény tényleges tárgyi súlyára, az enyhítő és súlyosító körülményekre figyelemmel a vádlottal szemben lehetőséget látott - a Btk.33.§

(4)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával - pénzbüntetés kiszabására. A napi tételek száma a cselekmény tárgyi súlyával arányos, míg a napi tétel összege megfelelően türközi a vádlott személyi, vagyoni és jövedelmi viszonyait. Nem tévedett a katonai tanács akkor sem, amikor a vádlottat lefokozás katonai büntetésre is ítélte. A vádlott a rendőri testület sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény megvalósításával méltatlanná vált a rendfokozat viselésére, és - a következetes katonai bírói gyakorlatra is figyelemmel - esetében a lefokozás nem mellőzhető. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács által kiszabott pénzbüntetés és katonai büntetés együttesen szolgálják megfelelően a Btk.79.§-ában írt büntetési célokat. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.371.§

(1)és

(4)bekezdésében alapszik. Budapest,

1. március
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. Dr Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül Iván Erika bírósági ügyintéző