A határozat elvi tartalma: Az a magatartás, hogy a terhelt a jogszabályi lehetőségek kihasználásával, de azok teljes betartásával szerez honvédségi szolgálati lakást, azt az elidegenítésre kijelölő miniszteri határozat alapján a piaci értéken alul megvásárolja, majd a piaci értéken eladja, nem meríti ki a csalás törvényi tényállását. KÚRIA Bfv.I.735/2016/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év december nyilvános ülésen meghozta a következő hó
- napján tartott v é g z é s t: A csalás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 43.(III.)Kb.433/2014/
- számú és a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.3/2015/
- számú ítéletét a nyugállományú ezredes I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a
- november
- napján meghozott 43(III.)Kb.433/2014/
- számú ítéletével a nyugállományú ezredes I. rendű terheltet az ellene jelentős kárt okozó csalás bűntettének [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(5)bekezdés a) pont] vádja alól felmentette. Az ítéletet az I. rendű terheltre vonatkozó részében a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a
- január
- napján kihirdetett 6.Kbf.3/2015/
- számú ítéletével helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen - a törvényes határidőn belül - a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amit a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontjára alapított. Abban arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a megállapított tényállásból téves következtetést vontak le az I. rendű terhelt bűnösségének hiányára, a kérdéses három lakással kapcsolatos eseményeket és a terhelt cselekvőségét nem összefüggésében értékelték, mivel a terhelt a 1.számú utcai lakást és a 2.számú utcai ingatlant nem lakhatásának biztosítása érdekében, hanem azért akarta megszerezni, hogy annak kedvezményes megvásárlása után piaci áron eladja és a vételárból a 3.számú utcai lakást volt feleségétől visszavásárolja. Azaz megítélése szerint valódi célja a lakás kedvezményes ára és piaci ára közötti különbözet megszerzése volt, ezt azonban a mentesítési kérelmében elhallgatta, ezzel megtévesztve a döntésre jogosultakat. Nem tartotta továbbá helytállónak a fellebbviteli főügyészség a kár hiányával kapcsolatos másodfokú bírói érvelést, mert álláspontja szerint a hivatalosan 13.734.556 forintra értékelt ingatlanokat az I. rendű terhelt 3.044.259 forintért vásárolta meg, és bár konkrét vevőre a felértékelés szerinti árért valóban nincs adat, de a vásárlásra csak a terheltnek ajánlották fel az ingatlant, így más vevő esetleges vételi szándéka szóba sem kerülhetett, a kár bekövetkeztét ezért nem lehet kizárni. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt kiegészítve tartotta fenn azzal, hogy az I. rendű terhelt által a Hungária körúti szolgálati lakást érintő, a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés valódi célja az volt, hogy a terhelt a kérelem benyújtásának időpontjában ne rendelkezzen lakhatási lehetőséggel, miután ez volt a feltétele annak, hogy méltányosságból mentesítését és újabb szolgálati lakásban részesítését kérelmezhesse. Megítélése szerint azzal, hogy a terhelt újabb HM rendelkezésű ingatlanhoz jutott és engedélyezték számára a bérleti szerződések határozatlan idejűvé alakítását, majd az ingatlanok megvásárlását, és ezt követően a piaci ár töredékéért megvásárolt ingatlanokat rövid időn belül értékesítette, a HM illetékes vezetőit megtévesztve önálló, tehermentes ingatlanhoz jutott. Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 428. §
(1)bekezdése alapján helyezze hatályon kívül, és az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra (BF.566/2016/1.). A felülvizsgálati indítványra és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára az I. rendű terhelt írásbeli észrevételt tett, melyben ártatlanságát hangoztatta, és azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt. A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálása céljából a Be. 424. §
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a pontosított és kiegészített felülvizsgálati indítványt fenntartotta, míg az I. rendű terhelt védője a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 423. §
(4)bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra figyelemmel bírálta felül, emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely
(5)bekezdése alapján a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is. Ilyen eljárási szabálysértést azonban egyik bíróság eljárásában sem észlelt. A felülvizsgálati indítvány nem megalapozott. A Be. 416. §
(1)bekezdés - indítványozó által felhívott - a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. A Be. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható. Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. Az indítványozó azonban ennek ellenére jórészt az irányadó tényállást támadta arra hivatkozva, hogy az eljárt bíróságok a megállapított tényekből téves további következtetést vontak le I. rendű terhelt tudattartamára. Az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdése szerint a csalás bűncselekményét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. Azaz a csalás törvényi tényállási eleme a tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás (megtévesztés), és ezzel összefüggésben a károkozás, amelynek szándékosnak kell lennie. Kétségtelen, hogy a terhelt tudattartamára levont következtetés jogi természetű, de annak a megállapított tényeken kell alapulnia. Az eljárt bíróságok által megállapított és a felülvizsgálati eljárás során nem támadható tényállás nem tartalmaz olyan tényt, amely alapján a tévedésbe ejtési és a károkozási szándékra lehetne következtetni. Önmagában az, hogy a kérdéses 1.számú utcai és 2.számú utcai ingatlan eladásával az volt a terhelt szándéka, hogy visszavásárolja a 3.számú utcai ingatlant, nem elegendő ténybeli alap arra a következtetésre, hogy a kérdéses ingatlanok megvásárlásának célja nem a terhelt lakhatásának biztosítása, hanem az ingatlanok piaci értéke és kedvezményes ára közötti különbözet megszerzése volt. Miután az irányadó tényállás szerint a terhelt mentesítési kérelmében nincsenek olyan adatok, amelyek - a kérelem benyújtása idején - valótlanok lettek volna, nem állapítható meg az sem, hogy a terhelt a leírtakkal megtévesztette a döntésre jogosult vezetőket. Ahogy arra az elsőfokú bíróság az ítélete 20. oldalán rámutatott, egyrészt a terhelt mentesítési kérelmében leírtakat okiratok támasztották alá, másrészt az elkövetés idején hatályban volt, a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt lévő lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint a lakhatás támogatásáról szóló 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 8. §
(3)bekezdése szerint a rendeletben meghatározott kizáró okok alóli felmentés megadása az erre jogosult - I. rendű terhelt esetében a honvédelmi miniszter - diszkrecionális joga volt, azt pedig a terhelt nem tudhatta, hogy kérelmének a miniszter helyt ad-e, és annak alapján olyan szolgálati lakást kap, amelyet korábban már elidegenítésre kijelöltek. Az eljárás során - a felülvizsgálati indítványt előterjesztő ügyészség részéről sem vitatottan - nem merült fel adat arra sem, hogy az elidegenítésre kijelölt ingatlanokat a terhelten kívül más is meg kívánta volna vásárolni. Megjegyzi a Kúria, hogy erre a hivatkozott lakásrendelet 99. §
(1)bekezdése alapján nem is volt jogi lehetőség, mivel akkor, ha az elidegenítésre kijelölt lakásnak volt bérlője, a megvásárlás lehetősége kizárólag őt illette. Így a tényállásból olyan jogi következtetést, hogy az I. rendű terhelt tévedésbe ejtette a jogszabály szerint döntés-előkészítésre és döntésre jogosultakat, nem lehetett. Emellett az irányadó tényállás nem tartalmaz adatot az esetleges kárra sem. A fellebbviteli főügyészség azon érvelése pedig, hogy kár ugyan nem keletkezett, de azzal, hogy a terhelt számára engedélyezték az ingatlanok kedvezményes megvásárlását, és így más vevő esetleges vételi szándéka szóba sem jöhetett, nyilvánvalóan nem felel meg a büntetőjogi kár-fogalomnak, így a csalás megállapítására nem lehet alkalmas. Így nem sértettek az irányadó tényállás alapján az I. rendű terhelt felmentését eredményező jogkövetkeztetéssel anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok. Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat, mivel a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést sem észlelt, a Be.
- §-ának megfelelően hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 421. §-ának
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- december
- Dr. Mészár Róza s.k.a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő