Bf.164/2016/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - II.rendű vádlott vonatkozásában a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság

1. szeptember 4-én jogerőre emelkedett ítéletének száma helyesen 4.B.XX.1225/2010/
2. III.rendű vádlott tekintetében a Ceglédi Járásbíróság a 8.Bk.113/2013/
3. számú tárgyalás mellőzésével meghozott végzése helyesen
4. szeptember 17-én emelkedett jogerőre. III.rendű vádlottat az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített elítélésein túlmenően a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a 10.B.XX.1567/2015/
5. számú és a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.8019/2016/
6. számú határozatával
7. szeptember 27-én jogerőre emelkedett ítéletével embercsempészés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetésének letöltését még nem kezdte meg. A Szegedi Rendőrkapitányságon 4643/2015.bü. számon indított nyomozás kapcsán, a Szegedi Járási Ügyészség 1.B.5623/2015/5-I. számú vádirata nyomán a Szegedi Járásbíróság előtt 13 rendbeli jogellenes tartózkodás elősegítésének vétsége, illetve ezen túlmenően ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége, a Budakörnyéki Bíróságon pedig helyesen csalás bűntette miatt folyik III.rendű vádlottal szemben büntetőeljárás. (A vádlottak erkölcsi bizonyítványai a másodfokú bíróság iratai között
8. sorszám alatt.) - A kft
10. évre nem nyújtott be adóbevallást az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságához. A gazdasági társaságot a Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróság a
11. július 30-án jogerőre emelkedett Cg.........../10/I. számú végzésével hivatalból törölte a cégnyilvántartásból. (Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal válasza a nyomozati iratok
12. oldalán, valamint a kft
13. cégmásolata a nyomozati iratok
14. oldalán.) - A kft
15. a
16. évben negyedéves adóbevallásra volt köteles általános forgalmi adó adónemben. A
17. évi I. negyedéves adóbevallása
18. május 4-én, a II. negyedéves bevallása
19. szeptember 30-án érkezett az APEH Pest Megyei Igazgatóságához. (A kft
20. adóbevallásai a nyomozati iratok
21. és
22. oldalain, valamint ténybeli következtetés.) ------------------------- A fenti kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás immár mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az tehát teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően, azokat betartva, a múltbéli események megnyugtató rekonstruálásához szükséges körben folytatta le; az ennek során beszerzett és mérlegelési körébe vont bizonyítékokat külön-külön, illetve együttesen is a logika szabályainak megfelelően értékelte, illetve indokolási kötelezettségét is teljesítve, meggyőző érveléssel adott számot ténymegállapításairól, III.rendű vádlott védekezése elvetésének okairól. Miután a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységével, ennek indokaival mindenben egyetértett: megismétlésüket nem, mindössze - figyelemmel a jogorvoslati kérelmek tartalmára, illetve a védők ezzel kapcsolatban előadott érveire is - az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek. Az eljárás során megalapozott bizonyíték formájában nem merült fel olyan adat, mely II.rendű vádlott önmagát is terhelő ténybeli beismerő vallomását cáfolta volna, vagy akár a legtávolabbi magyarázatul szolgált volna arra, hogy miért állhatott érdekében III.rendű vádlottat ilyen súlyú bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolni. A bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok ugyanis - így különösen a kft2.-vel kapcsolatban álló személyek tanúvallomásai - összhangban állnak II.rendű vádlott ténybeli beismerő vallomásával. A kihallgatott tanúk többsége is amellett foglalt állást, hogy II.rendű vádlott nem végzett munkát, illetőleg semmilyen szolgáltatást sem nyújtott a III.rendű vádlott által vezetett kft

1. részére; ezzel szemben arról volt tudomásuk, hogy II.rendű vádlott szerény körülmények között élt, időnként éhezett, illetve gyakorlatilag hajléktalan életmódot folytatott. Erre figyelemmel - szem előtt tartva az elemi életszerűség követelményét is - kizártnak tekinthető, hogy olyan gazdasági társaságot működtessen, irányítson, mely fél év leforgása alatt több százmillió forintos bevételt realizált. Mindezeket alátámasztotta az adóhatóságnak az a nyilatkozata is, amely szerint a vádbéli időszak vonatkozásában a kft
2. nem tett adóbevallást és egyéb adminisztrációs kötelezettségeit sem teljesítette, illetve a cégjegyzékben nyilvántartott székhelyén nem volt megtalálható. Ezeknek lett a következménye, hogy a cégbíróság a kft1.-t hivatalból törölte a cégjegyzékből, illetve II.rendű vádlott büntetőjogi felelősségét is megállapították ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettében. III.rendű vádlott védekezését a fentieken túl cáfolja az a tény is, hogy a kft
3. könyvelésébe beállított és a rajtuk szereplő dátum szerint a
4. évi április hó
5. napja és április hó
6. napja közötti időpontokban kiállított IS944851-
7. sorszámú számlákat tartalmazó számlatömböt a II.rendű vádlott által vezetett kft
8. jóval a számlák kiállításaként feltüntetett időpont után, csak a
9. évi május hó
10. napján vásárolta meg (a kft
11. válasza a nyomozati iratok 1605-
12. oldalain). Mindezek ellenére is szükséges volt azonban az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásnak az iratok tartalma alapján történő részbeni helyesbítése, illetőleg kiegészítése. Így észlelte a másodfokú bíróság, hogy az ítélet személyi részében a vádlottak korábbi elítélései kapcsán - nyilvánvaló elírások folytán - pontatlan adatok kerültek rögzítésre; ezeket mind II.rendű, mind pedig III.rendű vádlott vonatkozásában helyesbíteni kellett az erkölcsi bizonyítványban szereplő helyes adatokra. Ugyancsak az erkölcsi bizonyítvány tartalma alapján egészítette ki a másodfokú bíróság az ítélet személyi részét III.rendű vádlottnak az elsőfokú ítélet kihirdetése utáni újabb elítélésére, valamint a vele szemben folyamatban lévő további büntetőeljárásokra vonatkozó tényekkel. A fentieken túl észlelte a másodfokú bíróság azt is, hogy sem a II.rendű vádlott által képviselt kft1.-vel kapcsolatos törvényességi felügyeleti eljárás eredménye, sem pedig a kft
13. adókötelezettségének megállapítására vonatkozó adatok nem szerepelnek a történeti tényállásban. Mindezeket a cégbírósági iratok, illetőleg az adóhatóság megkeresésre adott válaszainak tartalma alapján rögzítette a másodfokú bíróság. Szükségessé vált továbbá a tényállás kiegészítése abban a tekintetben is, hogy III.rendű vádlott mikor tett eleget a kft2.-t terhelő, általános forgalmi adónemet érintő adóbevallási kötelezettségének. E tények pontos megjelölésének garanciális jelentősége van, hiszen az adóbevallás adóhatósághoz történő benyújtása egyben a bűncselekmény elkövetési idejét is meghatározza; ez a
14. évi I. negyedév vonatkozásában a
15. évi május hó
16. napja, míg a
17. évi II. negyedév vonatkozásában a
18. évi szeptember hó
19. napja volt. Itt volt szükséges utalni arra is, hogy az általános forgalmi adóról szóló jogszabályi rendelkezések értelmében az adóbevallás előterjesztésére a negyedévet követő hónap
20. napja volt a határidő a vádbéli időszakban; ennek elmulasztása is egyébiránt III.rendű vádlott által vezetett gazdasági társaság működésében megnyilvánuló szabálytalanságokat és hiányosságokat erősítette meg. A fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített, most már megalapozott tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. ------------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett II.rendű és III.rendű vádlott büntetőjogi felelősségére. Következésképpen megalapozottak. a bejelentett fellebbezések felmentést célzó részükben nem voltak A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a Büntető Törvénykönyvről szóló

1. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) időbeli hatályával kapcsolatos álláspontjával is egyetértett. Helyesen ismerte fel ugyanis, hogy az elbírált bűncselekmény elkövetése idején hatályban volt
2. évi IV. törvényben (régi Btk.) foglaltakhoz képest - figyelemmel a Kúria 4/
3. BK véleményére is - a hatályos büntetőtörvény feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezései a vádlottakra nézve kedvezőbb elbírálást tesznek lehetővé: a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja nem a büntetés háromnegyed, hanem csupán kétharmad részének kitöltését követő napon lehet esedékes. Túlnyomórészt a cselekmények minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. A Btk.396.§

(1)bekezdésében meghatározott költségvetési csalás kapcsán a törvényhozó deklarált célja az volt, hogy olyan ún. különös részi törvényi egységet képezzen, amellyel valamennyi, a költségvetést károsító magatartást egy tényállás alá vonjon; egységalkotó jelentősége pedig a vádemelésnek van, időbeli szempontból a törvényi egységet ennek időpontja zárja le. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a szóban forgó különös részi törvényi egység mellett a Btk.6.§

(2)bekezdésében szabályozott általános részi törvényi egység - a folytatólagosság - megállapítása fogalmilag kizárt. Ezért a másodfokú bíróság a Btk.396.§

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének folytatólagos elkövetettségére történő utalást mind II.rendű, mind pedig III.rendű vádlott vonatkozásában mellőzte. ------------------------Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket nagyobbrészt helyesen állapította meg, azonban a tényállás kiegészítésére és a minősítés kismértékű változására figyelemmel szükségessé vált azok teljes körű, ismételt áttekintése. II.rendű vádlott esetében nyomatékos súlyosító körülményként kellett értékelni a visszaesőnek nem minősülő, különös bűnismétlő volta mellett azt is, hogy a jelen ügyben elbírált bűncselekményét felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje és folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A személyében rejlő társadalomra veszélyességet emellett fokozza az is, hogy az ügy tárgyát képező bűncselekmény elkövetése után büntetőjogi felelősségét több alkalommal ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt is megállapították. A megváltozott minősítésre tekintettel a súlyosító körülmények köréből mellőzni kellett a folytatólagosságra történő utalást. II.rendű vádlott javára ugyanakkor enyhítő körülmény volt, hogy két kiskorú gyermeket nevel, hogy a bűncselekményt bűnsegédként követte el. Hasonlóképpen a ténybeli, a vádlott-társa büntetőjogi felelősségére is kiterjedő beismerő vallomását, valamint azt, hogy a cselekményével okozott vagyoni hátrány mértéke a törvény szerint irányadó értékhatár alsó értékének közelében volt. Az elévülési időt is meghaladó időmúlás - mint nyomatékos enyhítő körülmény - súlyát pedig tovább növelte az a tény, hogy az ügy első- és másodfokú elbírálása között is - fel nem róható módon - némileg több mint egy év telt el. III.rendű vádlott vonatkozásában sem súlyosító körülmény a folytatólagosság, ugyanakkor javára értékelte a másodfokú bíróság, hogy két kiskorú gyermeket nevel, a bűncselekményével a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány mértéke pedig az irányadó értékhatár alsó értékéhez közeli volt. Hasonlóképpen büntetlen előéletét; azonban ezt igen csekély súllyal, hiszen a bűncselekmény elkövetése óta három alkalommal állapították meg a bíróságok büntetőjogi felelősségét szándékos bűncselekmények elkövetése miatt, egy esetben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre ítélték, illetve további három büntetőeljárás folyik vele szemben, ami önmagában is a személyében rejlő kiemelkedő társadalomra veszélyességre utal. Az időmúlás enyhítő hatásával kapcsolatban fentebb kifejtettek pedig III.rendű vádlottra is teljes egészében vonatkoznak. Az elsőfokú bíróság a büntetések nemének és mértékének meghatározásakor a bűncselekmény tárgyi súlyára és a fenti körülményekre figyelemmel járt el; mindenekelőtt az idő múlásában megnyilvánuló nyomatékos enyhítő körülményre tekintettel kerülhetett sor II.rendű vádlott vonatkozásában a Btk.82.§-ában meghatározott enyhítésre, III.rendű vádlott esetében pedig ez szolgált alapul a büntetés középmértékét meg sem közelítő, a törvényi minimumhoz igen közeli tartamban meghatározott szabadságvesztés kiszabására. Ugyanakkor II.rendű vádlott előéletére, továbbá a III.rendű vádlott személyében rejlő, fentebb hivatkozott fokozott társadalomra veszélyességre figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított büntetések szükségesek, de egyben elégségesek is a Btk.79.§-ában meghatározott büntetési célok eléréséhez. Mivel az elsőfokú bíróság részéről mértéktartó és messzemenően méltányos büntetés kiszabására került sor, a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget e büntetések további enyhítésére. A bejelentett fellebbezések enyhítést célzó részükben sem voltak tehát megalapozottak. ------------------------Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy az ítélet 1. oldalának 11. bekezdésében helytelenül jelölte meg az elsőfokú bíróság a rendelkezéssel érintett vádlott nevét és rendbeliségét. A szövegkörnyezetből ugyanis nyilvánvaló, hogy III.rendű vádlottat ítélte 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra. Mindezt helyesbíteni kellett. Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében ugyan helyesen tüntette fel, hogy III.rendű vádlott az elsőfokú eljárás egy részét előzetes fogvatartásban töltötte, elmulasztotta azonban ennek a szabadságvesztés tartamába történő beszámítását. Ezt a másodfokú bíróság a Btk.92.§

(1)és

(2)bekezdései alapján pótolta. A II.rendű vádlottal szemben a Ráckevei Városi Bíróság

1. évi március hó
2. napján jogerőre emelkedett 10.B.161/2002/
3. számú ítéletével kiszabott, végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett 2 év börtönbüntetést, annak elévülése folytán már nem lehetett végrehajtani. A büntetés elévülése ugyanakkor nem érintette a Btk.86.§

(1)bekezdésében foglalt azon rendelkezést, amely szerint a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el. Ekként tehát a II.rendű vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése a törvénynél fogva kizárt volt. Észlelte ezen felül a másodfokú bíróság azt is, hogy a III.rendű vádlott esetében alkalmazott vagyonelkobzás összege tévesen került megállapításra az elsőfokú bíróság részéről; az ugyanis olyan tételt is tartalmaz, amellyel összefüggésben vagyongyarapodás nem történt. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás összegét 59.758.000 forintra mérsékelte, mivel ez volt az az összeg, amellyel III.rendű vádlott a bűncselekmény elkövetése folytán ténylegesen gazdagodott. Összességében tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Rendelkezett továbbá a másodfokú eljárásban kirendelt védők díjaként felmerült bűnügyi költség viseléséről is, azt a Be.381.§

(1)bekezdése alapján a vádlottaknak külön-külön kell megfizetniük. III.rendű vádlott tekintetében az összbüntetési eljárás lefolytatásának a Btk.93.§-ában írt feltételei fennállani látszanak: ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot a különleges eljárás lefolytatásához szükséges intézkedés megtételére hívta fel. Pécs,

1. március
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 6.B.419/2013/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 14.Bf.164/2016/
4. számú ítélete folytán - az abban foglalt változtatásokkal - a
5. évi március hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő