Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.025/2017/
- A Fővárosi Ítélőtábla dr. Nagy Kitti ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Nehéz-Posony Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében amely perbe a ... jogtanácsos által képviselt Alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék
- november
- napján kelt 17.P.21.350/2015/
- számú ítélete ellen a beavatkozó részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a beavatkozót, hogy - 15 napon belül - fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, míg - felhívásra - az állam javára 47.000 (Negyvenhétezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes 2008 áprilisában hasplasztika és zsírleszívás elvégzése céljából jelentkezett az alperesi egészségügyi szolgáltatónál. A felperes
- április 21-én mind a hasplasztika beavatkozásról, mind a zsírleszívásról - mint tervezett kezelésről - tájékoztatást kapott; a tájékoztató aláírásával a felperes a beavatkozásba beleegyezett és kérte annak az elvégzését. A műtétet megelőzően az alperes tájékoztatta a felperest a hasplasztika beavatkozás általában előforduló szövődményeiről, a késői szövődményekről, illetőleg a zsírleszívás komplikációiról, valamint az esztétikai szövődményekről. Ezeket a tájékoztatókat a felperes, a „Nyilatkozat és megbízás műtét elvégzésére" elnevezésű okirattal együtt aláírta. Az alperes az esztétikai célú zsírleszívás és hasfali dermolipectomia beavatkozást
- május 14-én végezte el. Az alperes
- május 16-án varratokkal, valamint a keletkező váladék lebocsátására és tárolására szolgáló redon-drainnal bocsátotta az otthonába a felperest. A műtétet követően a felperesnél az alhas területén hámhiány, illetőleg zsírhiány alakult ki, a köldök sebszélei eltávolodtak egymástól, a seben keresztül savós váladék ürült.
- június 13-án az alperes - második műtét keretében - a sebszéleket kimetszette, és a sebet a redon-drainek fölött zárta. A felperes ezt követően ... nyaraláson vett részt. ... orvosi ellátást kellett igénybe vennie a seb kezelése érdekében, nyaralását megszakította, majd több alkalommal járt az alperesnél kezelésen a szétnyílt seb tisztítása és fertőtlenítése érdekében. A
- október 21-
- között végzett harmadik műtét során a deréktáji területen visszamaradt és a műtétek óta felszaporodott zsírtöbblet leszívására került sor, majd
- január 14-én az alperes - a negyedik műtét során - a kiszélesedett heg kimetszését végezte el. A felperes a műtét következtében egészségkárosodást nem szenvedett, azonban esztétikailag károsodott: a hasplasztika hege kiszélesedett, torzító jellegű lett, a kétoldali elülső, felső csípőtöviseket összekötő ívelt vonal mentén másodlagosan gyógyult, livid, jelentősen kiszélesedett, a középvonalban 3-4 centiméter széles hegvonal maradt vissza, a has kontúrja deformálódott, a köldök az élettani lokalizációnál 5-6 centiméterrel lejjebb helyezkedik el, körülötte a hegvonal másodlagosan gyógyult, újabb műtét nélkül a hegek esztétikai megjelenése nem változik. A felperes keresetében az alperest 4.827.207 forint vagyoni, továbbá 5.172.793 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összegek
- május
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni arra hivatkozással, hogy az alperes nem tájékoztatta megfelelően sem a műtétet megelőzően, sem azt követően; megfelelő tájékoztatás esetén a műtétet nem vállalta volna. Állította, hogy az alperes nem a szakma szabályai szerint járt el a sterilitás körében, és a műtétet követően sem részesítette megfelelő ellátásban. Nem vagyoni kártérítési igényét arra alapította, hogy az alperes szerződésszegő magatartásával megsértette a testi épséghez, egészséghez, emberi méltósághoz, a munkához, a családi élethez, és a család integritásához fűződő személyiségi jogát. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, hogy plasztikai műtét elvégzése esetén a beavatkozást kérőnek nagyobb kockázatot kell vállalnia és viselnie. Érvelése szerint a beavatkozásról teljeskörű tájékoztatást adott, és a kombinált műtét elvégzése során a szakmai szabályoknak megfelelően járt el; a műtét és a felperesnél kialakult szövődmények között nem áll fenn okozati összefüggés. A beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 2.000.000 forint és ennek
- május
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest az alperes javára 299.766 forint, a beavatkozó javára 40.000 forint perköltség, míg az állam javára 209.093 forint állam által előlegezett költség, továbbá a Magyar Országos Közjegyzői Kamara részére 240.000 forint eljárási díj megfizetésére kötelezte. Az alperest az állam javára 52.273 forint állam által előlegezett költség és 60.000 forint kereseti illeték, a Magyar Közjegyzői Kamara részére 60.000 forint eljárási díj megfizetésére kötelezte. Rendelkezett továbbá 240.000 forint le nem rótt kereseti illeték állam általi viseléséről. Döntését a perben beszerzett aggálytalan szakértői véleményre és annak kiegészítésére alapította, amely alapján megállapította, hogy az alperes a zsírleszívás és a dermolipectomia elvégzését megelőzően, a műtéti indikáció felállítása során, illetőleg a drain korai eltávolításakor nem az elvárható gondosság követelményének megfelelően és a szakmai szabályok betartásával járt el, ugyanis két esztétikai műtét kombinációja esetén a szövődmények előfordulása többszörös. Megállapította, hogy a műtét időpontja - a felperesnél fennálló anatómiai szituáció miatt (feszes has és fogyás nem történt) - korai volt, így annak elvégzése sem felelt meg az elvárható gondosság követelményének. Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által a műtétet megelőzően adott tájékoztatás az általában előforduló, releváns kockázatok tekintetében megfelelt a szakmai követelményeknek, ugyanakkor az a műtétet követően kialakult, a bőr és az alatta lévő zsírszövet nagy kiterjedésű elhalását mint szövődményt nem tartalmazta; e hiányosságra figyelemmel az alperes megsértette az Eütv.
- §
(1)és
(2)bekezdés c) pontja szerinti tájékoztatási kötelezettségét. Az alperes mindezen felróható magatartásával okozati összefüggésben a felperesnél bőr- és zsírszövet elhalás következett be, ami másodlagosan fertőzéssel szövődött, ezért az alperes felelősséggel tartozik a műtéttel összefüggésben a felperest ért károkért. Megállapította, hogy a károkozó magatartás folytán sérült a felperes testi épséghez, egészséghez, emberi méltósághoz való joga. A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározása során az elsőfokú bíróság a felperes maradandó esztétikai károsodása mellett értékelte a műtétet követően átélt fájdalmakat, továbbá azt is, hogy - szakértői véleménnyel alátámasztottan - felperesnél a műtétet követő harmadik hónaptól egy évig 30%-os össz-szervezeti egészségkárosodás állt fenn, továbbá a műtétekkel, az elhúzódó sebgyógyulással és torzító hegekkel összefüggésben feszültség, érzelmi, hangulati labilitás, önértékelési zavar, alkalmazkodási nehézség és bizonytalanságérzés formájában pszichikai károsodás alakult ki, amely a mindennapi életvitelben, főként a kapcsolatteremtésben akadályozza. A tanúk vallomása alapján figyelembe vett azt is, hogy a felperes a műtétet követően magába forduló lett, társas élete beszűkült, társaságba nem jár. Megállapítása szerint a felperes a műtétet megelőzően sportolt, ezért hátrányként értékelte, hogy az első műtéttől a második műtétet követő két hónapig a sportolásban akadályozva volt, ugyanakkor kialakult állapota jelenleg a sportolásban és emelésben nem akadályozza. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a 2008. évi értékviszonyok alapján 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés indokolt, szükséges és egyben elégséges a felperest ért nem vagyoni hátrány másnemű, pénzbeli előnnyel történő kompenzálására. A felperes által - a műtét térítési díja, az ... nyaralással kapcsolatos költségek és elmaradt jövedelem címén - előterjesztett vagyoni kárigényeket alaptalannak ítélte, és a keresetet e vonatkozásban elutasította. Az alperes késedelmi kamat fizetési kötelezettségét a káresemény idején hatályában volt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 360. §
(1)és
(2)bekezdésére alapította, és - utalva arra, hogy bár a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja a károsodás időpontjára tekintettel
- május
- napja - a keresetnek megfelelően
- május
- napjában állapította meg a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját. A perköltséget, így a peres felek képviseletével összefüggésben felmerült ügyvédi költséget, a felperes költségfeljegyzési joga folytán az állam által előlegezett költséget, a fizetési meghagyásos eljárás díját, valamint a kiegészítő kereseti illetéket a felperes 20%-os pernyertessége figyelembevételével osztotta meg a peres felek között. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a beavatkozó terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatásával a kamatfizetési kötelezettség mellőzését kérve. Álláspontja szerint a felperes javára megítélt 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés a
- évi ár- és értékviszonyokra tekintettel eltúlzott, az legfeljebb a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapján fogadható el. Az alperes a Fővárosi Ítélőtábla felhívására bejelentette, hogy a beavatkozó fellebbezésével egyetért. A felperes érdemi ellenkérelme - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A beavatkozó fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett az alperest 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező, illetőleg a megítélt nem vagyoni kártérítésen felüli keresetet elutasító döntése, ezért a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata e rendelkezéseket nem érintette; az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés korlátai között bírálta felül [Pp. 253. §
(3)bekezdés]. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, döntésével a következők szerint egyetértett. A megítélt kártérítés - mint pénztartozás - után az alperes a káresemény bekövetkeztekor hatályos régi Ptk. 301. §
(1)bekezdése szerint a késedelembe esés időpontjától köteles késedelmi kamatot fizetni. A késedelem a követelés esedékességéhez igazodik, a kártérítés pedig a régi Ptk. 360. §
(1)bekezdése értelmében a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Az elsőfokú bíróság e törvényi rendelkezésekre figyelemmel helytállóan kötelezte az alperest a keresetben meghatározott időponttól kezdődően a felperes javára megítélt nem vagyoni kártérítés után késedelmi kamat fizetésére. A perben ugyanis nem merült fel olyan adat, amely indokolná, hogy a bíróság a felperest ért nem vagyoni hátrány reparálását szolgáló kártérítés összegét a követelés elbírálásakori értékviszonyok alapulvételével határozza meg; a megállapított összeg a kár bekövetkezésekor érvényesülő ár- és értékviszonyokkal mutat arányosságot. A perbeli esetben az értékviszonyokban nem következett be olyan lényeges változás, amely a kártérítés káreseménykori értékviszonyoknak megfelelő megállapításától való eltérést indokolttá tette volna. Nem foghat helyt ezért a beavatkozó azon fellebbezési érvelése, hogy a megítélt kártérítés a 2008. évi ár- és értékviszonyokra tekintettel eltúlzott, és az legfeljebb a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapján fogadható el. Az elsőfokú bíróság által a mérlegelés körébe vont rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapított nem vagyoni kár összege - figyelembe véve a felperes maradandó esztétikai károsodását, pszichés körülményeit és személyiségváltozását - a kár bekövetkezésének idején felelt meg a felperes által elszenvedett sérelem kompenzálására. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A beavatkozó fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárásban is irányadó Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesnek a jogi képviseletével összefüggésben felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak szerint, a végzett munkával arányosan, a 4/A. § értelmében az áfára is figyelemmel meghatározott ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költséget. A beavatkozó a fellebbezés benyújtásával egyidejűleg 24.000 forint fellebbezési eljárási illetéket előzetesen megfizetett, a Fővárosi Ítélőtábla ezért a beavatkozót az Itv. 39. §
(1)bekezdése és a 46. §
(1)bekezdése szerint számított 71.000 forint fellebbezési illetékből hiányzó - a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt - 47.000 forint további fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Budapest, 2017. február 10. Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Kincses Attila s.k. előadó bíró Dr. Csordás Csilla s.k. bíró