Pf.20316/2007/11 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.316/2007/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Rihmer István pártfogó ügyvéd (7621 Pécs, Munkácsy Mihály utca 4.) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztálya (ügyintéző: dr. Révészné dr. Galántai Jolán osztályvezető 1363 Budapest, Pf. 24) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
2. június
3. napján kelt 24.P.20.895/2006/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd államot terhelő másodfokú díját 6.000 (hatezer) forintban állapítja meg. Felhívja a Pécsi Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy a pártfogó ügyvéd díját számla benyújtását követően - a pártfogó ügyvéd részére az ellátmány terhére utalja ki. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes keresetében a Pécsi Városi Bíróság előtt P.21.690/
6. szám alatt folyamatban volt perben eljáró bíró jogellenes magatartásával okozott kárai megtérítését követelte. Keresetében 14.000.000 forint értékkülönbözet megfizetését kérte, mert állítása szerint a téves bírói ítélet következtében ilyen összegű kára keletkezett a P, T utcai ingatlan értékesítése miatt. 1.500.000 forint megfizetésére tartott igényt, arra tekintettel, hogy a lakóházértékesítése után
7. és
8. között ennyi lakáshasználati díjat kellett kifizetnie. 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítésben kérte marasztalni az alperest az
9. november 2-án történt bántalmazása miatt őt ért személyiségi jogsértés utáni kárpótlásként. 1.382.241 forint megfizetésére tartott igényt, arra tekintettel, hogy
10. november
11. és
12. között ilyen összegű különbözet adódik a keresete és a rokkantsági nyugdíja között, s a nyugdíjazása a bántalmazás során elszenvedett sérülések következménye. 130.951 forintra tartott igényt, arra hivatkozással, hogy 1988-tól a különböző perindításokkal ilyen összegű költsége merült fel. 34.169.100 forint vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest, mert a jogellenes ítélet végrehajtása során az
13. október 25-én és
14. október 21-én eljáró bírósági végrehajtó az ingóságaiban ilyen összegű kárt okozott. Az alperes elsődlegesen elévülésre hivatkozással, másodlagosan az alperes részéről jogellenes magatartás tanúsításának hiányában kérte a kereset elutasítását. A Somogy Megyei Bíróság
15. sorszámú végzésével a felperes 14.000.000 forint értékkülönbözet, az 1.000.000 forint nem vagyoni kár, valamint az ingókban
16. április 25-én keletkezett 3.127.800 forint összegű kár megtérítése iránti részében a pert megszűntette. Az elsőfokú bíróság végzését a Pécsi Ítélőtábla Pkf.I.20.315/2007/
17. számú végzésével helybenhagyta. A Somogy Megyei Bíróság ítéletével a felperes további kereseti kérelmeit elutasította és a felperest 10.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesnek a lakáshasználati díj, valamint a rokkantsági nyugdíj és a kereset közötti különbözetre alapított, valamint az ingóságaiban a végrehajtási eljárás során bekövetkezett károk tekintetében az igénye elévült, ezért követelése bírói úton már nem érvényesíthető, figyelemmel az alperes védekezésére is. A 130.951 forint perindításokkal kapcsolatos igény tekintetében pedig azt állapította meg, hogy a korábbi követelés elévülése miatt, legfeljebb a
18. március
19. napját követő időszakban keletkezett költségeket érvényesíthetné a felperes, azonban a rendelkezésre álló peres iratok alapján az alperes terhére jogellenes magatartást megállapítani nem lehetett, ezért a felperes különböző perindításaival felmerült károk megfizetésére az alperes nem kötelezhető. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetének teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. Az alperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes következtetést levonva, az irányadó anyagi jogszabályoknak megfelelő helyes érdemi döntést hozott. A másodfokú bíróság a kifejtett indokokkal is egyetért. Az elsőfokú bíróság által kifejtett indokok közül kiemeli a másodfokú bíróság, hogy az igény érvényesítésének időpontja nem általában a keresetlevél benyújtásának az ideje, hanem az adott igény érvényesítésére szóló kereset előterjesztése. Ebből következően önmagában az a tény, hogy a felperes egyéb követelések megfizetése iránt
20. május 15-én megindította a jelen pert, nem teszi érvényesítetté és nem szakítja meg az elévülést a lakáshasználati díj, illetőleg a keresete és a rokkantsági nyugdíj különbözete közötti igény tekintetében. A
21. február 7-én, illetőleg március 21-én kiterjesztett keresettel érvényesített ezen igények - az elsőfokú ítéletben írtaknak megfelelően - erre az időre elévültek, ezért e követelések a Ptk.325.§-ának