Bf.69/2017/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(8)bekezdés I. fordulat) állapította meg, ezért 6 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Hatvani Járásbíróság 4.B.102/2013/

1. számú jogerős határozatában kiszabott 1 év 8 hónapi börtön végrehajtását. Döntött a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellene a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész a határozatot tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta minden tekintetben helyes rendelkezései és indokai alapján. Az ítélőtábla a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül a törvényszék ítéletét a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében a vádlott és védőjének fellebbezése folytán. A nyilvános ülésen a védő az enyhítő körülmények nagyobb nyomatékkal történő figyelembe vételét, különösen a sértett megbocsátását indítványozta figyelembe venni. A fellebbviteli főügyészség jelenlévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. A vádlott becsatolta élettársának, a sértettnek írásbeli beadványát és orvosi dokumentumait is, melyből megállapítható, hogy a sértett méhében myoma göb található, amely előbb-utóbb műtéti beavatkozást igényel. A sértett élete a vádlott fogvatartása óta jelentősen elnehezült, nincs áram és a tűzifa beszerzése is gondot okoz számára. A vádlottnak megbocsájtott „nem akarta ő ezt velem csinálni”, továbbá megkérte a kezét és ő igent mondott. Ezen túlmenően a vádlott „szabadon bocsátását kérte”. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával lefolytatott bizonyítási eljárás során ügyfelderítési kötelezettségének eleget. A bizonyítékok okszerű értékelésével megalapozott tényállást állapított meg, amely az előéleti adatok körében csupán annyiban pontosítandó, hogy a Hatvani Járásbíróság 4.B.102/2013/2. számú ítéletében a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg és pártfogói felügyeletét is elrendelte. Az így pontosított tényállás mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, és az ítélőtábla a Be. 351. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban irányadónak tekintette. A vádlott a terhére rótt bűncselekmény elkövetését mindvégig beismerte, azonban a sértett hátba szúrását tagadta, akként nyilatkozott, hogy féltékenység miatt mérgében eldobta felé a kést. Azt sem tagadta, hogy ittas állapotban volt. A bíróság részletesen számot adott arról, hogy a sértett sérülése keletkezési módjára nézve miért nem fogadta el a vádlott védekezését. A sérülésnek a tényállásban megállapított módjára levont következtetést alátámasztotta az igazságügyi orvosszakértői vélemény is, mellyel szemben aggály nem merült fel. A törvényszék okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és törvényesen állapította meg, hogy a vádlott szándéka testi sérülés előidézésére irányult és cselekményét helyesen minősítette a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének. A törvényszék foglalkozott az elhatárolási kérdésekkel is a 3/

1. Büntető Jogegységi határozat mentén, és helytálló indokát adta, hogy a súlyosabb minősítés, az emberölés bűntettének kísérlete mely okok miatt nem állapítható meg. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket teljes körűen feltárta és gondosan értékelte. Tett arányos büntetést alkalmazott, azonban az ítélőtábla az enyhítést célzó jogorvoslatot azért találta alaposnak, mert a törvényszék bár kellő nyomatékkal értékelte a vádlott megbánó magatartását és a sértett megbocsájtását, ez azonban a másodfokú eljárásban további megerősítést nyert. A sértett továbbra is a vádlottal tervezi közös életüket szabadulása után, valamint a vádlott cselekménye miatti őszinte megbánása a másodfokú bíróság előtt is markánsan megnyilvánult. Mindezek alapján az ítélőtábla úgy találta, hogy a vádlottal szemben elegendő a szabadságvesztés büntetés tartamának középmértékben történő megállapítása, és ehhez igazodóan a mellékbüntetés tartamát is mérsékelte. Az ítélet járulékos rendelkezései is megfelelnek az anyagi jogszabályoknak. Fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján a jelzett körben megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdése alapján történt rendelkezés, míg a felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján döntött az ítélőtábla. Debrecen,

1. március
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó Dr. Kardos Dóra sk. a tanács tagja Záradék: Az Egri Törvényszék 6.B.25/2016/
3. sz. ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. március
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke