← Magyarország

Bf.601/2016/4 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bf.III.601/2016/

  1. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
  2. évi december hó
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: A vesztegetés elfogadásának bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék
  4. évi július hó
  5. napján kihirdetett 10.B.40/2015/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú nyilvános ülésen felmerült 12 700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Indokolás: A törvényszék ítélete ellen a vádlott és a védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a fellebbviteli főügyészség az átiratában kisebb pontosításokat követően az ítélet helybenhagyását indítványozta. A bejelentett fellebbezések elbírálására az ítélőtábla a Be. 361-
  7. §-ai szerinti nyilvános ülést tűzött, melyen a vádlott és a védője a fellebbezéseiket, míg a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványában foglaltakat egyaránt fenntartották. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be.
  8. §-ának

(1)bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a - megismételt - büntető eljárást. Feltárta az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat, mellyel teljeskörűen eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének. Az általa rögzített tényállás is mindenben megalapozott, mentes a Be. 351. §-ának
(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért azt az ítélőtábla a felülbírálatának az alapjául elfogadta csupán azon pontosítással, hogy a
  1. tényállásban feltüntetett vevő teljes neve .... A törvényszék meggyőző, s a logika szabályainak is megfelelő indokát adta annak, hogy a vádlott védekezését miért vetette el, s hogy a tényállását mely bizonyítékokra alapította. A bizonyítékok értékelése körében az ítélőtábla annyi kiegészítést tesz, hogy a tanú1 a
  2. április
  3. napján tartott tárgyaláson azt is nyilatkozata, hogy „Tudtam, pénzt kell adni, de én nem adtam", míg tanú2 a
  4. április 19-i tárgyaláson tett vallomása azt is tartalmazta, hogy „A későbbiekben hallottam a pénzátadásról", mely előadások a törvényszék mérlegelésének eredményét megerősítik. A vádlott és a védője által bejelentett felmentést célzó fellebbezéseikben új tényt, illetve új bizonyítékot nem jelöltek meg, azok kizárólag a törvényszék mérlegelési tevékenységét támadják, melyek megalapozott tényállás esetén eredményre nem vezethettek, ugyanis a törvényszék által mérlegelt bizonyítékoknak az ítélőtábla részéről történő eltérő értékelése törvényileg kizárt (Be.
  5. §
(1)bekezdés). Okszerűen vont következtetést a törvényszék a vádlott bűnösségére, s a Btk.
  1. §-a figyelembevételével helyesen alkalmazta a
  2. évi C. törvény a vádlottra vonatkozó enyhébb szabályait. A vádlott által megvalósított bűncselekmények jogi minősítése is törvényes. Többségében helyesen tárta fel a törvényszék a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, azonban - mivel az az ártatlanság vélelmébe ütközik - az ítélőtábla a súlyosító körülmények közül mellőzi azon körülményt, hogy a vádlottal szemben további büntetőeljárás van folyamatban. A törvényszék elsődlegesen a „különösen jelentős időmúlásra" figyelemmel az adott büntetési tételkeret minimumában határozta meg az általa kiszabott szabadságvesztés mértékét, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezen büntetés a foglalkozástól eltiltással együtt - melynek törvényhelye helyesen a Btk.
  3. §
(1)bekezdés b/ pontja - szükséges a Btk.
  1. §-ában írt célok eléréséhez, ezért annak enyhítésére az ítélőtábla alapot nem látott. Az ítélőtábla a törvényszék e körbeni indokai közül mellőzi az ítélet
  2. oldal alulról
  3. bekezdésének a
  4. sorát, mivel annak semmilyen törvényi alapja nincs, s ezentúl értelmezhetetlen is, hogy mihez képest „2 évvel kedvezőbb" a szabadságvesztés, s megjegyzést érdemel még, hogy ezen büntetéskiszabás a magyar jogalkalmazástól teljességgel idegen. A törvényszék egyéb rendelkezései törvényesek azzal a kiegészítéssel, hogy a vádlottal kapcsolatosan az alapeljárásban bűnügyi költség nem keletkezett. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
  5. §-ának
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú nyilvános ülésen felmerült bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 403. §
(5)bekezdésén alapszik. Debrecen,
  1. évi december hó
  2. napján Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 10.B.40/2015/
  3. számú ítélete a másodfokú végzéssel jogerős és - fel nem függesztett részében - végrehajtható. Debrecen,
  4. évi december hó
  5. napján . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.