Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.548/2016/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szendrei Kornél ügyvéd által képviselt ............ felperesnek - az Imre Ügyvédi Iroda ......... által képviselt ................. I. rendű, az Imre Ügyvédi Iroda (.............) által képviselt .................. II. rendű, és.................III. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és járulékai iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 30.G.44.833/2015/
- számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán - nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, megállapítja, hogy a 751/
- ügyszámú közjegyzői okiratba foglalt
- december 20-án kelt kölcsönszerződés III. pontjának
- és
- mondatában szereplő alábbi kikötések tisztességtelenek, így semmisek: „A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön és járulék tartozás tekintetében annak közokirati tanúsításaként az adósoknak a hitelezőknél vezetett számlái és a hitelezők vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az adósok és a zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az adósok terhére fennálló kölcsön és egyéb járulék tartozás összegét esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is a hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa." A Fővárosi Ítélőtábla a felperes által az I-II. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 83.820 (nyolcvanháromezer-nyolcszázhúsz) forintra leszállítja. Kötelezi az I-II. rendű alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 20.000 (húszezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget. Kötelezi az I-II. rendű alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 36.000 (harminchatezer) forint le nem rótt kereseti illetéket és 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint I., II. r. alperes, mint hitelező, az I. r. alperes, mint zálogjogosult, a felperes, mint adós és zálogkötelezett, a III. r. alperes pedig, mint adóstárs, haszonélvező és zálogkötelezett
- december
- napján a 751/
- számú közjegyzői okiratba foglalt ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződést kötött. Ennek III. pontja
- mondatában tartalmazta: a szerződő felek megállapodnak abban, hogy a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön és járuléktartozás tekintetében annak közokirati tanúsításaként az adósoknak a hitelezőknél vezetett számlái és a hitelezők vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. A
- mondat szerint az adósok és a zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a közjegyzői okirat alapján az adósok terhére fennálló kölcsön és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is a hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa. A felperes módosított kereseti kérelmében elsődlegesen a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés semmisségének megállapítását kérte. A negyedleges keresete a kölcsönszerződés III. pontja
- és
- mondata érvénytelensége megállapítására irányult. A negyedleges kereseti kérelem, azaz a kölcsönszerződés III. pontjának
- és
- mondata kapcsán a felperes arra hivatkozott a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése alapján, hogy megállapítható a semmisség, hiszen a bankot egyoldalúan jogosítja azon - végrehajtás szempontjából lényeges - kérdések megállapítására, mely egyébként egy bizonyítási eljárás keretében kellene, hogy realizálódjon. Adósnak ezen banki aktussal szemben bárminemű eljárásban kell bizonyítania, hogy tartozása nem áll fenn. A rendelkezés lényege a közvetlen végrehajtási eljárás kezdeményezésének lehetősége, biztosítása a bank részére, ezáltal a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg, hiszen egy végrehajtás megszüntetése iránti perben a bizonyítási teher abban a körben, hogy tartozása nem áll fenn, az adós fogyasztón van. A felperes a támadott kikötésben alávetette magát a bank által vezetett könyvekben és nyilvántartásokban foglalt adatoknak, mellyel lemondott arról a lehetőségről, hogy a felek közötti vita esetén kétségbe vonja a bank által meghatározott tartozás összegét. A bank jogosult a perbeli kikötés folytán saját nyilvántartásai révén meghatározni a követelés összegét, azaz közjegyző előtt közokiratba foglaltatni ezt a közokiratot, mely tartalmazza a bank által meghatározott követelés összegét is. Azt a szerződéskötéskor hatályos Vht. 21. §
(1)bekezdése alapján végrehajtási záradékkal lehet ellátni a bank kérelmére, mindez azzal a következménnyel jár, hogy felperes az ily módon ellene indított végrehajtási eljárást megszüntetni, korlátozni csak akkor tudja, ha a bankkal, mint végrehajtást kérővel szemben indított perben a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján bizonyítja, hogy a bank követelése érvényesen nem jött létre, részben vagy egészben megszűnt. A perbeli kikötés tehát lehetőséget biztosít a banknak arra, hogy a bizonyítási terhet felperes terhére megfordítsa, mert egyébként a tartozás megfizetése iránti perben főszabályként a bankot terhelné a bizonyítás. A kikötés alapján a bank saját nyilvántartását tekinti hitelesnek a felperesi tartozás meghatározásakor, maga állapítja meg, hogy felperes teljesítését szerződésszerűnek fogadja-e el. Ebben a körben a felperes eseti döntésekre hivatkozott. I., II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. I., II. r. alperes vitatta a felperes álláspontját, utalva arra, hogy ez a rendelkezés nem fordítja meg a felperes hátrányára a bizonyítási terhet, a 250/
- (XII. 24.) kormányrendeletre hivatkozott, miszerint I. r. alperes a folyósított devizalapú kölcsönöket a folyósítástól a szerződés, illetve a követelés megszűnéséig a pénzügyi, számviteli könyveiben és nyilvántartásaiban a kormányrendeletben előírt szabályoknak megfelelően ügyletenként külön, devizában is meghatározva, naponta nyilvántartja a nyilvántartás napján érvényes árfolyamokon. Ezen automatizmusra épült nyilvántartás biztosítja a tartozás összegének pontos, naprakész és objektív meghatározását, mely a szerződéses kondíciók alapján kerül automatikusan kiszámításra. A naprakész nyilvántartás vezetése I. r. alperesnek jogszabályi kötelezettsége, rá hárul annak bizonyítása, hogy mennyi a tartozás összege, a befizetések elszámolása hogyan történt, stb. Így a bizonyítási kötelezettség alperest terheli, felperes legfeljebb ellenbizonyíthat arra nézve, hogy az I. r. alperes nyilvántartása nem megfelelő. Ha a szerződő felek a kölcsönszerződésben arról állapodtak meg, hogy a pénzügyi intézmény miként tesz eleget a tartozás összege bizonyítására vonatkozó kötelezettségének, ezt a közjegyzői ténytanúsítvány igazolja. Utalt a hatályos Hpt.
- §
(1),
(2)bekezdésére, illetve arra, hogy a szerződéskötéskor ugyanezt a szabályozást tartalmazta az akkor hatályos Hpt. 206. §-a is. A Hpt. 275. §
(2)bekezdése módot ad adósnak arra, hogy a részére nyújtott tájékoztatás tartalmát vitassa, azzal szemben kifogással éljen, és ez nem érinti az ügyfél úgynevezett panaszjogát. Utalt a 28/2014. (VII. 23.) MNB rendelet 2. §, 4. §-aira. A régi Ptk. 209. §
(6)bekezdése alapján nem ütközik a tisztességtelen szerződési kikötés tilalmába az olyan tartalmú szerződéses megállapodás, mely adós tartozása fennálltát, mértékét bizonyítottnak fogadja el, feltéve, hogy a pénzügyi intézmény a Hpt. rendelkezéseit betartva teljesíti a fogyasztóval szemben fennálló tájékoztatási, forgalmi összesítő közlésére vonatkozó kötelezettségét, és a közjegyző az adóssal közölt követelés összegéről a Hpt.-ben előírt részletezés szerint, valamint a közjegyzői szolgáltatásra irányadó törvényi követelményeket betartva tanúsítványt állít ki. Ez a rendelkezés nem tisztességtelen. Az elsőfokú bíróság a
- szeptember
- napján kelt 30.G.44.833/2015/
- számú ítéletével a teljes keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy I., II. r. alperesnek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül fizessen meg 111.760 forint perköltséget. Akként rendelkezett, hogy a le nem rótt 1.500.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletében alapvetően nem a felperes, hanem I., II. r. alperes által előadottakat fogadta el. Ezen túlmenően utalt a közjegyzőkről szóló
- évi XLI. törvény szerződéskötéskor hatályos
- §
(1)bekezdésére,
(2)bekezdésére és a 112. §
(1)bekezdésére, e szabályokat ismertetve. Rögzítette, a III. pont
- és
- mondata nem a szerződés, illetve az annak alapján történt adósi teljesítés interpretációjára ír elő a felekre nézve kötelező rendelkezést, az nem a felek viszonylatában érvényesülő bizonyítási teher megfordulását eredményező tartozáselismerés, és nem arra történő feljogosítás, hogy a hitelező, I. r. alperes a szerződésben foglaltakat értelmezve határozza meg az adós aktuális tartozását. Kizárólag arról rendelkezik, hogy adós elfogadja a terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében a közjegyzői ténytanúsítványt. A hitelezőnek bármikor lehetősége van ennek kiállítását kezdeményezni. E pont kizárólag a hitelező jogszabályban biztosított jogosultságát rögzíti akként, hogy az általa vezetett nyilvántartás alapján a közjegyző ténytanúsítványt készítsen. A támadott kikötés nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a tanúsítványban foglaltakat az adós ne vitathatná. Egyebekben a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján felperest terhelné I. r. alperesi nyilvántartással szemben annak bizonyítása, hogy az abban rögzítettekkel szemben más összegű teljesítés történt, ezért a kifogásolt feltétel nem fordítja meg a bizonyítási terhet, csupán eljárást állapít meg felperes esetleges tartozása számbavételére. Nem tekinthető olyan „biankó csekknek", amely I. r. alperes részére korlátlan, a felperes által nem kifogásolható módon tartalmazza a tartozást, ezért nem állapítható meg ezen pont kapcsán a tisztességtelenség, a semmisség. Az ítélet ellen - kizárólag a kölcsönszerződés III. pont
- és
- mondata részleges érvénytelenségére irányuló kereseti kérelem elutasítása miatt - a felperes fellebbezett, hivatkozva arra, hogy a negyedleges keresettel érintett szerződési feltétel semmis, mert alkalmas a fogyasztó és a hitelező közti egyenlőtlenség előidézésére, a hitelezőt a fogyasztó hátrányára olyan előnyhöz juttatja, mely megkönnyíti a fogyasztóval szembeni igényérvényesítést, egyidejűleg megnehezíti a fogyasztó jogait a hitelező könyveiben, nyilvántartásaiban szereplő tartozás összegének vitatása során. Ezzel kapcsolatban eseti döntéseket idézett. A támadott kikötés hiányában egyértelmű, hogy a hitelező által egyoldalúan adós közreműködése nélkül elkészített nyilvántartás nem rendelkezne nagyobb bizonyító erővel, mint a fél saját nyilatkozata, így az nem minősülhetne olyan közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítéknak, mely önmagában is igazolja a követelés lejártát, összegszerűségét. Az érintett kikötés feljogosítja a hitelezőt arra, hogy megállapítsa, a felperes teljesítése szerződésszerű-e vagy sem. Nyilvántartásának tartalmát a hitelező egyoldalúan maga állapítja meg, maga dönti el, hogy mit ismer el felperes teljesítésének és mit nem. A perben érintett kikötés arra kényszeríti a felperest, hogy e nyilvántartás mindenkori tartalmát, annak ismerete nélkül, előzetesen fogadja el, ami azzal a következménnyel jár, hogy felperesnek előre el kell fogadnia a hitelező azon döntését, hogy az adott teljesítés szerződésszerű volt-e vagy sem. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a negyedleges kereseti kérelem szerint a szerződés részleges érvénytelensége megállapítását a III. pont
(2)és
(3)bekezdésében foglalt rendelkezések tisztességtelenségén alapuló semmissége okán. Kérte az I. és II. r. alperes perköltségben marasztalását. A felperes az álláspontját összefoglaló beadványt nyújtott be a fellebbezési tárgyalás előtt. A 93/13/EGK irányelv 6. cikk
(1)bekezdésére, a Hpt.
- § és a Pp.
- §
(1)bekezdésére, valamint eseti döntésekre hivatkozva fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat. Az I., II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, a felperes perköltségekben marasztalását kérte. Utalva az
- évi LIII. törvény (a továbbiakban Vht.) 21.§ és 23/C.§-ára, valamint az
- évi XLI. törvény 112.§, valamint az
- évi IV. törvény (régi Ptk.) 321.§-ára, előadta, egyik jogszabály sem támaszt olyan követelményt a felmondásnak, ami alapján a hitelező nyilatkozatán túl bármilyen többlettartalommal, így a felmondáskori tartozás összeggel kellene bírnia. A kölcsönszerződésből származó követelés közvetlen végrehajthatósága, nemteljesítése esetén a fizetésre kötelezettségvállalás közokiratba foglalásával eldőlt. A felmondó okirat a felmondás pillanatában fennálló tartozást is tartalmazza, ez csak annyiban befolyásolja a végrehajthatóságot, hogy azt közokiratba kell foglalni és közokiratnak kell tanúsítania a kézbesítését. A közjegyzői okiratok, ügyleti okiratokra, illetve ténytanúsító okiratokra oszthatók, a ténytanúsítvány a jogi jelentőségű tényekről kiállított okirat. A felmondás megtörténtét közokiratnak kell bizonyítania, így a közjegyző a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatot postai úton, tértivevénnyel küldi meg az adós részére, a tértivevény alapján tanúsítványt állít ki a kézbesítésről vagy a kézbesítési vélelem beálltáról. A követelés végrehajthatóságának feltétele tehát a nyilatkozat jegyzőkönyvbe foglalása, illetve annak tértivevényes postázása, a tértivevény alapján kiállított ténytanúsítvány a kézbesítésről. Amennyiben a ténytanúsítvány ennél többet, pl. a követelés összegét is tartalmazza, az már a közjegyzői törvény fogalomrendszere alapján sem több, mint a hitelező tartozás összegére vonatkozó nyilatkozata, ez nem vált ki joghatást a végrehajthatóságra, mindössze tájékoztatás az adós részére. A követelés lejárta, mint feltétel is teljesül, a végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat végrehajtható okiratnak minősül, tehát a végrehajtási záradékkal ellátandó okiratot és a teljesítési határidő leteltét vagy a feltétel bekövetkeztét kell vizsgálnia a közjegyzőnek a végrehajtás elrendelése során. Az összegszerűség nem vizsgálandó, ez nem jelent a hitelezőnek korlátlan szabadságot követelése meghatározására, annak a közokiratból levezethetőnek kell lennie, illetve jogorvoslati lehetősége van az adósnak. A 18/
- (II.5.) Korm. r. 1.§ b) pontjára hivatkozás és a felperes által felhívott eseti döntések tévesek, abból a téves feltevésből indulnak ki, hogy a hitelezőnek a végrehajtási eljárás elrendelésére vonatkozó kérelem elbírálása során a kikötés hiányában bizonyítania kellene a követelése nagyságát. Ilyen eljárásra nincs szükség. A rendelet 1.§
(1)bekezdés b) pontja sem áll fenn, a kölcsönszerződés összhangban van a hitelezőre vonatkozó felügyeleti szabályokkal a banki nyilvántartások vezetésére, kimutatások megküldésére, illetve az ezzel kapcsolatos panaszeljárásra vonatkozó szabályokra figyelemmel. A kimutatás vitatása lehetőség, alperes nyilvántartási kötelezettsége jogszabály alapján fennáll, ettől a kölcsönszerződés sem tér el. A szerződési feltétel tartalmát jogszabály állapítja meg, így az nem semmis. Egyébként adós vitathatja tartozása összegét peres eljárásban vagy végrehajtási eljárásában. A kikötés nem tisztességtelen a 93/13 EGK irányelv alapján sem, nem alkalmas még egyenlőtlenség előidézésére sem. Az adós ugyanolyan helyzetben van a kikötéssel, mint anélkül, perindítási lehetősége is fennáll, végrehajtás megszüntetési vagy korlátozási per indítása, a bíróság felfüggesztheti a végrehajtást. A peres eljárás nélkül indult végrehajtások megszüntetésére irányuló perekben a kikötéstől függetlenül adós mindazon kifogást előterjeszthet, amely az esetben volna előterjeszthető, ha a hitelező perben érvényesíti a követelést a kölcsönszerződés közokiratba foglalása hiányában. A bizonyítás terhe mindenképp a felperes terhére esne. Így összességében a kikötés nem tisztességtelen, nem okoz egyenlőtlenséget, nem fordítja meg a bizonyítási terhet, a közvetlen bizonyítási eljárás nélkül elrendelhető végrehajtás nem a kikötésen, hanem a kötelezettségvállalás megfelelő közokiratba foglalásán alapszik. A kikötés hiányában sem kell a követelés érvényesítése iránt peres eljárást kezdeményezni a hitelezőnek. Nem kizárólag a bank jogosult a szerződésszerű teljesítés megállapítására, a bank, mint professzionális és közjogi szabályok alapján erre kötelezett fél nyilvántartja és közli az adóssal a tartozás adatait, az adós pedig azt kifogásolhatja, a végrehajtási eljárásban a Vht. és a Pp. szabályok szerint megtámadhatja. A III. rendű alperes nyilatkozatot nem terjesztett elő. A fellebbezés megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(3)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálta, ennek folytán az ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, míg fellebbezett rendelkezését - a negyedleges kereseti kérelmet elutasító rendelkezést - megváltoztatta, az alábbiak folytán: A jelen ügyben alkalmazandó 5/
- PJE határozat
- pontja, valamint a
- évi IV. törvény (régi Ptk.) 239/A. §-a alapján a felperes a szerződés érvénytelenségének, vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részbeni érvénytelenség) megállapítását kérhette anélkül is, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását is kérné. Ebben a perben a Pp.
- §-ában megfogalmazott feltételek fenn álltát nem kellett vizsgálni. A jelen ügyre alkalmazandó régi Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében kölcsönszerződés alapján a pénzintézet, vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni, a
- § d) pontja alapján fogyasztó az a személy, aki gazdasági, vagy szakmai tevékenységi körén kívül eső célból köt szerződést. A szerződéskötéskor hatályos Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésből egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával a szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm.rendelet 1. §
(1)bekezdése alapján a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely
- a)a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja;
- b)kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e; és
- j)a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, illetve az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét a szerződés teljes feltételrendszere vizsgálata alapján lehet megállapítani. A negyedleges kereseti kérelem kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel. A közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat megtételekor az adósnak tartozása még nincsen, ez egy nem nevesített, egyoldalú atipikus kötelezettségvállalás, az adós annak elfogadására kötelezte magát, hogy tartozásának mindenkori összege a bank egyoldalú nyilatkozata alapján kerül megállapításra, az annak alapján kiállított közjegyzői okirat a tartozás behajtására irányuló közvetlen végrehajtás alapjául szolgálhat. A feltétel tisztességtelen, a 18/1999. (II. 5.) Korm.rendelet 1. §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontja alapján. A támadott kikötés egyoldalú jogosítványt ad a hitelezőnek arra, hogy a szerződésben foglaltakat értelmezze, nyilatkozzon arról, az adós teljesítése szerződésszerű-e, mennyi az aktuális tartozása. A bank kizárólag saját nyilvántartását tekinti hitelesnek, az egyeztetési folyamatból az adós ki van zárva. Leggyakrabban a szerződés felmondásával kapcsolatban kerül sor közjegyzői tanúsítvány kiállítására, a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátására, erre az adós előre történő nyilatkozata ad lehetőséget. A perben támadott kikötés folytán a bank érvényesítheti a követelését, az adós pedig a végrehajtás megszüntetési korlátozási per indítására van kényszerítve, őt terheli annak bizonyítása, hogy a követelés érvényesen nem jött létre (Pp. 369. §
- a)pontja). Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította a negyedleges kereseti kérelemmel támadott szerződési feltételek érvénytelenségét és a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve a fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatva megállapította a támadott rendelkezések semmisségét. A Pp. 80. §
(1)bekezdése és a Pp.
- §-a alkalmazásával a negyedleges kereset alaposságára tekintettel csökkentette az elsőfokú perköltséget, míg a fellebbezés eredményességére figyelemmel az I-II. r. alperest kötelezte a felperes javára másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült perköltség megfizetésére a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a és
(6)bekezdése alapján. A negyedleges keresettel kapcsolatban a meg nem határozható perértéket véve alapul, a le nem rótt kereseti illeték és le nem rótt fellebbezési illeték, valamint a másodfokú eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányos, mérlegeléssel megállapított másodfokú ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezve I-II. r. alperest. Budapest, 2017. április 5. napján Dr. Gál Judit s. k. a tanács elnöke Dr. Molnár József s. k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Gesztesi Diana tisztviselő Dr. Ruff Edit s. k. bíró