Pf.21382/2016/6 – Szegedi Ítélőtábla

(4)bekezdése értelmében az egyesület vezetősége kizárhatja azt a tagot, aki az egyesület érdekeit súlyosan sértő magatartást tanúsít. Ennek minősül az egyesületi horgászrend megsértése is. A vezetőség a kizárást tartalmazó határozatát írásban köteles közölni a kizárt taggal, aki pedig a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezhet a közgyűléshez. Az egyesület vezetősége

1. november 18-án ülést tartott, melyen 4/2015.11.
2. számú határozatával a felperest tagjai közül kizárta. Indokolása szerint a felperesi tag többszöri, ismétlődő jellegű jogsértő, a horgászatra előírt jogszabályokkal ellentétes, a civil szervezet alapszabályát és a horgászrend belső szabályzatát sértő magatartása folytán méltatlanná vált a tagsági jogok gyakorlására. Így
3. május 17-én az általa fogott, méretkorlátozással védett halat a fogási naplóba nem jegyezte be,
4. augusztus 26-án a halőri ellenőrzést végző taggal szemben durván és sértően lépett fel,
5. április 20-án az általa hívott vendéghorgász – akinek magatartásáért felelős volt – becsületet, emberi méltóságot sértő magatartást tanúsított az egyesület felügyelőbizottságának egyik tagjával szemben, valamint
6. július 4-én az országos házirend szerint tilos módon, három bottal horgászva a horgászrendet súlyosan megsértette, horgászati szabályszegést valósítva meg. Ez utóbbi miatt 10.000,- forint halvédelmi bírsággal, horgászjegy bevonással, illetve meghatározott időre területi engedélye visszavonása fegyelmi büntetéssel sújtották. A határozat leszögezte, e cselekményei az egyesület társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolják, ami ellehetetleníti cél szerinti, szabályszerű működését. Az egyesület
7. január 20-án megtartott rendkívüli közgyűlésén – egyebek mellett – 5/2016.01.
8. Kgy. számú határozatával a vezetőségi döntést hatályában fenntartotta, utalt annak helyes indokaira. A felperes keresetében az egyesületi közgyűlés 5/2016.01.
9. számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Nem vitatta a határozat indokolásában felsorolt esetek megtörténtét, ugyanakkor hangsúlyozta, azokban az ügyekben vele szemben eljárás indult, így a sérelmezett egyesületi határozat a kétszeres szankcionálás tilalmába ütközik. Kiemelte továbbá, az alapszabály
10. §

(4)bekezdése nem részletezi, melyek az egyesületet súlyosan sértő magatartások. Hozzátette, a fegyelmi szabályzat

1. pontja ismételt szabályszegésnek az első szabályszegéstől számított 2 éven belül megvalósított szabályszegést minősíti, ezért a perrel érintett nem minősülhet fegyelmi ügynek, hiszen a határozat
2. és
3. évi eseteken alapult. Kifogásolta, hogy az alperes soha nem hívta fel a figyelmét arra, hogy akár egyszeri, akár ismétlődő szabályszegések miatt milyen jogkövetkezmények alkalmazásának van helye, így a kizárásról sem tájékoztatta megfelelően. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, a közgyűlési határozat megfelel az alapszabály és a jogszabály rendelkezéseinek. A fegyelmi szabályzat fegyelmi büntetésként kizárólag a területi engedély visszavonását ismeri és alkalmazza, a felperes mint tag kizárására azonban nem fegyelmi eljárás keretében került sor. Azt, hogy mi minősül az egyesület érdekeit súlyosan sértő magatartásnak, a létesítő okirat az egyesületi szervek mérlegelésére bízza, de külön nevesíti az egyesületi horgászrend megsértését. Véleménye szerint a kizárást kimondó határozat csak akkor minősülhet jogsértőnek, ha nem rögzíti annak indokát és a mérlegelés szempontjait. A sérelmezett vezetőségi határozat viszont a tartalmi kritériumoknak megfelel, részletes indokolást tartalmaz és a többszörös szankcionálás tilalmába sem ütközik. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az
4. évi II. tv.
5. §

(1)bekezdését alkalmazva vizsgálta a határozatban részletesen felsorolt, egyesületi célokat veszélyeztető magatartások súlyosságát. Megállapította, hogy a felperes hosszabb időn át ismétlődően tanúsított olyan viselkedést, amely az alperesi egyesületi tevékenység céljával, tartalmával ellentétes, ezért alkalmazható volt a létesítő okirat 8. §

(4)bekezdése szerinti szankció. Hangsúlyozta, az alapszabály külön is nevesíti a horgászrend megsértését, aminek megvalósulását a felperes maga sem tette vitássá. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a közgyűlési határozat sem formai, sem tartalmi okból nem jogszabálysértő és az alapszabály rendelkezéseibe sem ütközik. A felperesi érveléssel kapcsolatban hozzátette, az alapszabály 8. §

(4)bekezdése részletesebb kifejtést nem igényel, ez nem elvárás, már csak azért sem, mert számtalan olyan magatartás létezik, mely az adott egyesület céljainak megvalósítását akadályozza vagy veszélyezteti. Jelen esetben a felperes horgászati tevékenysége során olyan, a horgászat szabályait sértő, huzamosabb időn át tanúsított szabályszegéseket követett el, melyek összességükben súlyos érdeksérelmet okoznak a felperes oldalán. Ennélfogva nem találta alaposnak a felperes azon érvelését, hogy kizárása többszörös szankcionálást jelentene. Egyetértett az alperessel abban is, hogy ennek értékelése a közgyűlés mérlegelési, döntési jogkörébe tartozó kérdés. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést elsősorban annak hatályon kívül helyezése, másodsorban megváltoztatása és a keresetnek megfelelő döntés meghozatala érdekében. Továbbra is sérelmezte, hogy a létesítő okirat nem határozza meg az egyesületet súlyosan sértő magatartásokat. Utalt arra is, hogy az alapszabálynak hiányosak a kizárási eljárás részletes szabályairól, a tisztességes eljárásról szóló rendelkezései, így a határozat alapját képező létesítő okirat is jogszabálysértő. Változatlanul fenntartotta azon érvelését, hogy a sérelmezett határozat a többszörös szankcionálás tilalmába ütközik. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai szerinti helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla mindenekelőtt leszögezi, a sérelmezett közgyűlési határozat meghozatalának időpontjára tekintettel a jogvita elbírálására az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. tv. (Ectv.), valamint – a 2013. évi V. törvényhez való hozzáigazítás hiányában – az 1959. évi IV. tv. (rPtk.) rendelkezései az irányadók. És bár az elsőfokú bíróság ítéletét más jogszabályra alapította, az ítélőtábla az 1/2014. (VI.30.) PK vélemény alkalmazásával az ügyben érdemben döntött. A rPtk. 62. §

(6)bekezdése szerint az egyesület szervei által hozott jog- vagy alapszabálysértő határozat megsemmisítése iránt bármely tag a tudomásra jutástól számított 30 napos jogvesztő határidőben pert indíthat. Az Ectv. kimondja, a civil szervezet működése felett az ügyészség törvényességi ellenőrzést gyakorol. Alaptalan volt a felperes alapszabály jogszabályba ütköző rendelkezéseire való hivatkozása. A kifogásolt létesítő okirat

1. június 16-án kelt, az azt módosító határozatokat sem a felperes, sem az ügyész bírósági úton nem támadta meg, ennélfogva utólag vitatni a létesítő okirat egyes pontjait nem lehet. A felperes lényegesnek tartotta, hogy a fegyelmi szabályzat
2. pontja ismételt szabályszegésnek az elsőtől számított 2 éven belül megvalósított újabb szabályszegést minősíti, ezért – álláspontja szerint – a vele szemben folytatott eljárás nem minősül olyan fegyelmi ügynek, melynek tárgyában vezetőségi határozat hozható, hiszen annak indokolása jóval korábbi eseteken alapult. Mivel a felperes által is ismert és elfogadott alapszabály lehetőséget biztosít a vezetőség számára a taggal szemben kizárási határozat meghozatalára az ott írt feltételek fennállása esetén, irreleváns a fegyelmi szabályzat – egyéb okon alapuló – fegyelmi eljárás lefolytatására irányadó rendelkezése. A vezetőségi és a közgyűlési határozat nem fegyelmi eljárás eredményeként született, hanem az alapszabályban deklarált, a tagnak az egyesület érdekeit súlyosan sértő magatartását szankcionálta. Ennek megfelelően a per tárgya a közgyűlés határozatának alapszabályba vagy jogszabályba ütközésének vizsgálata (rPtk.
3. §

(6)bekezdés), ebből a szempontból kellett tehát értékelni annak tartalmát. A határozat indokolásában foglalt, kizárás alapját képező tagi magatartások tényét a felperes nem vitatta. Kétségtelen, ezekkel összefüggésben az alperes vele szemben szankciót alkalmazott. Mivel azonban a tagkizáráshoz nem fegyelmi eljárás vezetett, a kétszeres szankcionálás sem merült fel. Lényeges, hogy a per alapját képező magatartásokat a határozat összességükben, folyamatában értékelte, a horgászat szabályait sértő, folyamatos, a horgászrendbe ütköző szabályszegések pedig az egyesület célját és érdekeit súlyosan sértik azok tételes alapszabályai felsorolása nélkül is. Megjegyzi az ítélőtábla, önmagában a létesítő okirat erre vonatkozó, általános normaként alkalmazott elve nem kifogásolható, azt korábban a felperes maga sem tartotta hiányosnak vagy félreérthetőnek. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperes 2005. óta tagja az alperesi egyesületnek, állítása szerint annak tevékenységében aktívan részt vesz, ami feltételezi azt is, hogy a szervezet létesítő okiratának tartalmával, az egyesület működésével, az aktív horgásztevékenységre vonatkozó szabályokkal, előírásokkal tisztában van és volt. Számolnia kellett ezért azzal, hogy – nem vitatott – szabályszegései a szervezeten belül szankciót vohatnak maguk után, így a horgásztevékenységre irányadó horgászrend előírásainak megsértése miatt akár ki is zárhatják. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárásban felmerült, jogi képviseletével összefüggő költségének viselésére, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése, valamint

(5)és

(6)bekezdései alapján a kifejtett munkával arányosan, mérlegeléssel állapította meg. Szeged,

1. év március
2. Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k.. Bálind Attila s.k.. Dobler László s.k. a tanács elnöke, előadó bíró táblabíró táblabíró