Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.136/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Jankovich Béla ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az S. B. G. & K. Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Szamosi Katalin ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- november
- napján kelt, 8.P.23.213/2006/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 180.000 (Száznyolcvanezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles a felperes az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 360.000 Ft perköltséget és az államnak külön felhívásra 450.000 Ft le nem rótt eljárási illetéket. Az ítélet indokolása szerint az alperes és a felperes - aki az alperesi egyesület tagja - között
- június 21-én létrejött Együttműködési megállapodásnak megfelelően a felperes egy meghatározott szöveg francia nyelvre történő szakfordítását végezte az alperes számára. A szakfordításnak az alperes nem vitatta a szerzői jogról szóló
- évi LXXVI. törvény (Szjt.)
- §
(2)bekezdése szerinti egyéni eredeti jellegét, a fordítás szerzői jogi védelmét, ezért az elsőfokú bíróság a szerzői jogdíj és kártérítés megfizetésére irányuló kereset elbírálása során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az Együttműködési megállapodás az Szjt.
- §-a és
- §-a szerinti felhasználási szerződésnek minősül-e, mivel a felperesi álláspont az volt, hogy a szerződésük csak a fordítás díját szabályozta, a felhasználói jogokat nem, ezért 4.500.000 Ft szerzői jogdíjat igényelt. Az elsőfokú ítélet szerint az Együttműködési megállapodásban a felek a felhasználási szerződés valamennyi lényeges kérdésében megállapodtak. Pontosan tartalmazta a szerződés, hogy a felperes milyen munka elvégzésére vállalkozott, és a felhasználásnak mi lesz a módja, a terjedelme. Szerepel a megállapodásban, hogy a ...
- évfordulója alkalmából Pécsett megtartott Nemzetközi Konferencia magyar felszólalásainak - amely a ....
- évi különszámában és kiegészítő számában szerepeltek - a felperes által készített francia nyelvi fordításait is tartalmazó kiadvány a
- október
- és
- között XI'AN városában tartandó ...
- közgyűlése alkalmából készül. Emellett a felperesnek, mint az egyesület tagjának, tudomása kellett legyen arról, hogy egy konferenciára szánt anyag megmaradt kiadványai a tagság és az érdeklődők rendelkezésére állnak és arról is, hogy az alperes semmiféle gazdálkodási tevékenységet nem folytathat. A díjazásról pedig akként rendelkeztek, hogy a felperes tudomásul vette, hogy az alperes költségvetése 750.000 Ft kifizetését teszi lehetővé és azt az alperesi kijelentést is tudomásul vette, hogy további pályázati pénzből még fedezni kívánja a többletköltséget, illetőleg hasonló feladatokkal is megbízná a felperest. Két ízben is leszögezték a szerződésben, hogy a francia szakfordítás díja 3 illetve 4 Ft/leütés + áfa, és ez esetben a 3 Ft/leütés tarifa alkalmazására került sor. Tehát a felperes elfogadta a szakfordítás ellenében - a szakfordítói díjak közül ugyan a minimális mértékűt - kifizetendő összegként. Az elsőfokú bíróság szerint ezt a szerződés szerinti díjat kellett az alperesnek megfizetnie, amely nem vitásan megtörtént. Mivel a felperes az általa vélelmezett példányszámok alapján számította a díjigényét, utalt az ítélet arra, hogy alaptalanul feltételezte a felperes, hogy a kiadványból 5000-5000 db készült el nyomtatott és CD formátumban, mert azt semmilyen adat nem támasztott alá, de hangsúlyozta, hogy ettől a kérdéstől függetlenül a szerződés rendelkezéseit kell figyelembe venni. A kikötött díj mellett még vállalta az alperes, hogy
- szeptemberében esetleg elnyerhető pályázati költségvetésből fedez további költséget, de annak elnyeréséről nem volt adat, mint ahogy arra sem, hogy az alperes későbbi időpontban hasonló fordítási feladatokat szükségesnek látott volna elvégeztetni. A felperes 3.000.000 Ft nem vagyoni kárigénye kapcsán az volt az elsőfokú ítélet álláspontja, utalva a Ptk.
- §-ára, hogy az alperes oldalán semmilyen jogellenes magatartás nem állapítható meg, ezért semmilyen hátrány nem érte, érhette a felperest. Rámutatott arra, hogy a felperes által e kérelme indokaként megjelölt költségek, vagyis, hogy az alperessel szembeni igényérvényesítés érdekében jogszabályi ismeretek megszerzésére fordított idő miatt nem tudott más munkát végezni és költségei is adódtak, a Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti perköltségek közé tartozóak. A felperes által igényelt alperesi adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes az egyszeri munka elvégzésével, míg az alperes a díj kifizetésével teljesítette a szerződést, semmilyen további felhasználás nem került szóba és nem is volt peradat arra. Ezért fogalmilag kizárt, hogy az alperesnek adatszolgáltatási kötelezettsége lett volna. Egyetlen felhasználási módja volt a felperesi fordításnak a kínai konferenciára eljuttatott kiadványban való megjelentetése. Az hogy a kiadvány tartalmát az alperes a papíralapú kiadvány mellett CD lemezre is rögzítette, az elsőfokú bíróság szerint nem minősül újabb felhasználási módnak. Mindennek alapján a felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította és a Pp.
- §-a alapján kötelezte az alperes perköltsége megfizetésére. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a keresetének történő helyt adás érdekében a felperes fellebbezett. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet már a tényállás vonatkozásában sem megalapozott és indokolásában számos olyan megállapítás szerepel, amely a csatolt okiratokkal ellentétes. Így nem egy cikk, hanem 29 cikk fordítása történt, továbbá nem csak feltételezte, hogy az alperes értékesítette a kiadványt, hanem az értékesítés tényét dokumentálta is. Állította, hogy az alperesi delegáció tagjai a saját súlykeretük terhére vittek Kínába 1000 példányt a kiadványból. Érvelt azzal, hogy az alperesi egyesület folytathat gazdasági tevékenységet az általános szabályok (Ptk.
- §
(3)bekezdés) és az alperes saját alapszabálya 6.
- pontja szerint is. Kitért arra is, hogy az alperes és nyomda között
- szeptember 20-án létrejött megbízási szerződéshez képest az egyik számla ennél korábbi teljesítési időt tartalmaz, míg a másik számla keltezése már a kínai konferencia megnyitó ünnepségének napjával esik egybe, mindezt értelmezhetetlennek találta. A nyomda által megküldött iratokat is hiányosnak tartotta. Kifejtette, hogy az alperes és közte létrejött megállapodás nem felel meg a felhasználási szerződés kritériumainak, szabad felhasználásra engedélyt nem adott, tehát az alperes jogosulatlanul használta fel a művét és azzal kapcsolatban szerzői jogdíjat nem fizetett részére. A megállapodás a szakfordítás elkészítésére vonatkozott, az azt követő díjazás nélküli felhasználásra az alperesnek jogcíme nem volt. Az eljárás adatai alapján egyértelműnek látta, hogy az alperes a művet ellenérték fejében értékesítette. Kártérítési igénye jogalapjául továbbra is a Ptk.
- és
- §-ait jelölte meg. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Tévesnek tartotta a fellebbezésnek a tényállással és a bizonyítékokkal kapcsolatos érveit. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem azért kapta a szerződésben kikötött díjat, hogy részére az alperes fordítási lehetőséget biztosítson cél nélkül, hanem annak felhasználása céljából, amely ki is tűnik a hivatkozott szerződés
- és
- pontjából. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság döntése helyes, annak indokaival is nagyobbrészt egyetértett a másodfokú bíróság. Elsődlegesen hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a perben nem volt vitás, hogy a felperesi fordítás szerzői jogi védelem alatt áll. Az alperes tehát nem vitatta, hogy a fordítás alapjául szolgáló műveknek és az azokról készült felperesi fordításnak is az Szjt.
- §
(3)bekezdése szerint egyéni, eredeti jellege van. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen bírálta el a jogvitát az Szjt. szabályai alapján. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy az ügy lényegi kérdése az volt, hogy a felek közötti szerződésnek mi a tartalma, tehát a megállapodás csak a szakfordítás díjazás ellenében való elkészítésére vonatkozotte, vagy kiterjedt-e a felhasználási jog átengedéséért a szerzőt megillető díjra is. A másodfokú bíróság osztja az elsőfokú bíróság kifejtett álláspontját, miszerint a 2005. június 21-i Együttműködési megállapodásban a felek a felhasználás minden lényeges kérdéséről megállapodtak: annak módjáról, terjedelméről, a díjazásról és a névfeltüntetésről is. Helyes indokaihoz a következőket fűzi hozzá. Az Szjt. 16. §
(1)bekezdése szerint a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. A 42. §
(1)bekezdés kimondja, hogy felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. E két szakasz alapján egyértelmű, hogy a felhasználásra engedély csak szerződés alapján szerezhető, amelynek lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználási jog gyakorlására ellenérték fejében engedélyt ad és ezzel jog keletkezik a felhasználó oldalán. A felhasználási szerződés köthető már létező műre és a jövőben megalkotandó műre is, amelyre részben speciális szabályokat fogalmaz meg a törvény. Az Szjt. 49. §-ának
(1)bekezdésében akként rendelkezik, hogy a jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a művet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidő a kijavított mű átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni. A törvény szóhasználatából is következően - a
- § szerzőt és felhasználót említ - a jövőben megalkotandó műre kötött szerződés esetében a szerzőnek a megbízás alapján el kell készítenie a művet, a felhasználónak azt el kell fogadnia és a megbízás alapján végzett munka eredményére is be kell következnie a rendelkezési jog megszerzésének. Miután a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, a mű felhasználásra a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is megszerzi. Ennek folytán a kikötött díj - függetlenül attól, hogy egy összegben vagy külön-külön került meghatározásra a nyújtott szolgáltatásra és a felhasználás engedélyezésére vonatkozó díjazás - fedezi az engedély útján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is, hacsak a felek eltérően nem állapodtak meg. Mindezek előrebocsátása után megállapítható, hogy a felek között fordítás elkészítésére és a felhasználására vonatkozó, jövőben megalkotandó műre vonatkozó felhasználási szerződés jött létre. Abban meghatározásra került, hogy a felperes francia szakfordítást készít a pécsi konferencia magyar felszólalásairól és rögzítette a szerződés az elkészítendő mű felhasználásának a célját és módját is akként, hogy a szakfordítás a
- október
- és
- közötti, XI'AN-ban tartandó... közgyűlés alkalmából készülő kiadványban fog szerepelni. Megállapodtak továbbá a fizetendő díjban is a felek, a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek ismeretében és hangsúlyozása mellett, amely a felek eltérő megállapodásának a hiányában a fordítás elkészítésének és az átengedett felhasználási jognak az ellenértékét is magában foglalta. Az alperes a felperes által elkészített és átadott művet elfogadta, azt a szerződésben meghatározott módon a „....1964-2004-2044" című, angol-francia kétnyelvű kiadványban felhasználta és a szerződésben kikötött díjazást megfizette a felperes részére. Mindezekre figyelemmel a felperes alaptalanul igényelte a felhasználási jog ellenértékét az alperestől, mivel a jogdíjat - amely a szerződés szerint egyösszegű volt és nem függött a felhasználás mértékétől - az alperes a részére már megfizette. A felperes nem vagyoni kárigénye kapcsán - amelyet érdemben helyesen utasított el az elsőfokú bíróság - arra mutat rá a másodfokú bíróság, hogy nem vagyoni kártérítést személyhez fűződő szerzői jogsértéssel összefüggően bekövetkezett nem vagyoni hátrány alapoz meg. A nem vagyoni kártérítés a személyiséget ért sérelmek esetére rendelt polgári jogi védelmi eszköz, alkalmazásának a feltétele, az erre vonatkozó igény jogalapja valamely személyiségi jog megsértése 34/
- (VI. 1.) AB határozat). Ilyen jogsérelemre azonban a felperes nem is hivatkozott, csupán szerzői vagyoni jogai érdekében lépett fel. A felperes nem vagyoni kárigénye emiatt is alaptalan volt. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helyes ítéletét a fentiekben kiegészített indokolással a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontjának megfelelően az alperes és képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött díjnak megfelelően állapított meg, áfával növelten. A felperest a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint kötelezte a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére. Budapest,
- május
- . Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Lesenyei Terézia s.k. Zsuzsánna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Kurucz bíró