← Magyarország

Pfv.20539/2016/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A készfizető kezességvállalás ténye megállapítható, ha az azt vállaló személy a kötelezettel egy okiratban, rá tekintettel vállal kötelezettséget és a kötelezett mellett kötelezettségvállaló személy kinyilvánítja az okiratban, hogy a "kötelezett nélkül is" vállalja a teljesítést.

  1. IV. Tv.
  2. §,
  3. IV. Tv.
  4. §, A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.20.539/2016/
  5. A tanács tagjai:. Kollár Márta a tanács elnöke Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperes: A felperes képviselője: Horváth Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Horváth Géza ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az I. rendű alperes képviselője: A II. rendű alperes képviselője: Dr. Erdei Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Erdei Zoltán ügyvéd A per tárgya: előszerződéstől való elállás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla 5.Pf.21.319/2014/16/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Törvényszék 25.A.P.22.543/2011/
  6. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400.000 (négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. - A le nem rótt 2.124.000 (kétmillió-százhuszonnégyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A II. rendű alperes az I. rendű alperes, jelenleg felszámolás alatt álló cég részbeni tulajdonosa, a felszámolást megelőzően ügyvezetője. A cég képviseletét
  7. június
  8. napjától S-né P. I. is ellátta. A bíróság az I. rendű alperes felszámolását
  9. június
  10. napjától rendelte el, amely
  11. augusztus
  12. napjáig tartott. Ezt követően
  13. október
  14. napjától került ismét felszámolás alá az I. rendű alperes. A felperes nagypapája P. K., valamint a II. rendű alperes ismeretségben voltak, mindketten az építőiparban dolgoztak. jó
  15. augusztus 2-án ingatlan adásvételi előszerződés megjelölésű okirat jött létre, amelyet dr. K. I., az I. rendű alperes akkori jogtanácsosa készített és ellenjegyzett. Eszerint az I. rendű alperes mint eladó átruházza a felperesre a c-i 2200 helyrajzi szám alatt felvett, belterületi R. utca 66/A. alatti lakóház udvar megjelölésű, valamint a 304 helyrajzi szám alatt felvett, belterület F. utca
  16. szám alatti ingatlanokon a későbbiekben megépítendő 2 db társasházi lakást, amelyek az I. rendű alperes kivitelézésében készülnek. A felek kinyilvánították, hogy a későbbiekben adásvételi szerződést kívánnak kötni. Az ingatlanokra a vevő javára vételi jogot is alapítottak, továbbá haszonélvezeti jog alapítására került sor mindkét lakást illetően a felperes nagymamájának javára. A két lakás vételárát négyzetméterenként bruttó 260.000 forintban határozták meg. A birtokba adás várható határidejét
  17. december
  18. napjában állapították meg és akként rendelkeztek, hogy a végleges adásvételi szerződés megkötésére is legkésőbb ebben az időpontban kerül sor. Az előszerződés megkötésének időpontjában az előszerződésben megjelölt ingatlanok nem képezték az I. rendű alperes tulajdonát és azokat a későbbiekben sem szerezte meg. A 2008-ban bekövetkezett pénzügyi válság következtében a beruházás nem készült el. A felperes részéről az előszerződés szerinti teljes vételár kifizetésre került oly módon, hogy egy Mercedes E320 CDI típusú személygépkocsi az I. rendű alperesi cégcsoporthoz tartozó céghez került. A haszonélvező időközben elhunyt. Amikor egyértelművé vált, hogy a társasházi lakások nem készülnek el, így végleges adásvételi szerződés megkötésére nem kerülhet sor, a II. rendű alperes, illetve a felperes nagyapja és K-né P. B., a felperes törvényes képviselője
  19. január 4-én megállapodást írtak alá, amelyben megállapodtak, hogy az eredménytelen jogügyletből fakadóan
  20. január 1-től részletfizetésként havi 100.000 forint fizetése történik meg P. K. részére egy évig. A megállapodás utolsó bekezdésében az áll, hogy amennyiben az egy év letelik, úgy Z. F. vállalja, hogy "a korábban kötött szerződésben szerepelt összeget kifizeti az A. Kft.-n keresztül, vagy nélküle is." Z.F. aláírása mellett az I. rendű alperes cégbélyegző lenyomata is szerepel az okiraton. 2010 januárjától
  21. január 27-ig összesen került megfizetésre a felperes nagyapja részére. 1.250.000 forint
  22. május 2-án a felperes az előszerződéstől az
  23. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  24. §

(1)és
(2)bekezdésére alapítottan elállt és kérte a vételár kifizetéséről szóló számla megküldését az I. rendű alperestől. A vételár fejében átadott gépjármű üzembentartójaként
  1. augusztus
  2. napjától az A. 90 Zrt. került feltüntetésre
  3. március
  4. napjáig. A felperes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentette, azt a felszámoló határidőn túli, egy éven belül érvényesített igénybejelentésként kezelte. Az I. rendű alperes képviselője, a kijelölt felszámolóbiztos részére a cégiratok nem kerültek átadásra. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] A felperes végleges keresetében kérte az alperesek egyetemleges marasztalását 21.240.000 forint és annak
  5. augusztus
  6. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata tekintetében. Kereseti kérelmét elsődlegesen arra alapította, hogy a
  7. augusztus 2-án aláírt ingatlan adásvételi előszerződés nem jött létre. Az előszerződésben ugyanis később megvásárolandó ingatlanok szerepeltek, amelyek pontos megjelölésére nem került sor. A társasházi lakások az aláírás időpontjában még nem léteztek. Emellett az adásvételi előszerződés azért sem jött létre, mert az I. rendű alperes képviseletében nem a törvényes képviselője járt el, hanem S-né P. I., aki csak később vált az I. rendű alperes ügyvezetőjévé. A felperes másodlagosan az adásvételi előszerződés semmisségére hivatkozott azzal, hogy az nem felelt meg a Pp.
  8. §
(1)bekezdés
  1. d)és
  2. e)pontjában írt alakiságoknak. Harmadlagosan azt adta elő, hogy az I. rendű alperes nem teljesítette az előszerződésben vállalt kötelezettségeit, erre tekintettel jogszerűen elállt az előszerződéstől. Az elállása miatt a Ptk. 318. §
(1)bekezdése alapján kell az alpereseket marasztalni. A II. rendű alperessel szemben támasztott igénye alapjául a felperes a
  1. január 4-én kötött megállapodást jelölte meg azzal, hogy a II. rendű alperes mint magánszemély az I. rendű alperes tartozásáért készfizető kezességet vállalt. [3] Az I. rendű alperes érdemi nyilatkozatot nem tett. A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta, hogy a
  2. január 4-i megállapodásban kezességet vállalt volna. Az összegszerűséget nem vitatta. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperes 21.240.000 forint tőkét, annak a Ptk.
  3. §
(1)bekezdése szerinti
  1. augusztus
  2. napjától járó törvényes kamatát, valamint a felperes perköltségét. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az ingatlan adásvételi előszerződés nem jött létre, ahogy azt a felperes elsődleges kereseti kérelme is tartalmazta. Az I. rendű alperes nevében a szerződést aláíró S-né P. I. nem volt az I. rendű alperes törvényes képviselője, az I. rendű alperes a szerződést nem is erősítette meg a későbbiekben sem. A felek egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a felperes a teljes vételárat kifizette, a kereset összegszerűségét az I. rendű alperes nem vitatta. A felperes az elsőfokú bíróság szerint megfelelően bizonyította, hogy a II. rendű alperes a saját személyében is kötelezettséget vállalt az I. rendű alperes tartozásának megfizetéséért. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az érvénytelen, vagy nem létező szerződés esetében is mód van az érvényes kezességvállalásból adódó kötelezésre, mivel a kezesség a Ptk.
  3. §
(1)bekezdése értelmében önálló kezesi szerződésen alapszik, amit a felek
  1. január 4-én kötöttek meg. A Ptk.
  2. §-a alapján a megállapodás szövegszerű tartalmából az állapítható meg, hogy a II. rendű alperes önállóan, azaz készfizető kezesként vállalt kötelezettséget. A kezesség tényét az eset egyéb körülményei is alátámasztják. [5] Az elsőfokú ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, a fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a 900.000 forint le nem rótt kereseti illetéket az I. és II. rendű alperesek egyetemlegesen kötelesek az államnak külön felhívásra megfizetni. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet a tényállást helyesen tartalmazza, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogi indokaival egyetért, az ítéletet annak helyes indokaira tekintettel hagyta helyben, de a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiegészítette. Ennek keretében utalt arra, hogy a felperes a II. rendű alperes helytállási kötelezettségét a
  3. január
  4. napján keletkezett megállapodásra alapította, a II. rendű alperes ebben két kötelezettséget vállalt. Vállalta havi
  5. 000 forint megfizetését a felperes részére, illetve ha a végleges adásvételi szerződés egy éven belül nem jön létre, úgy az előszerződés alapján átvett pénzösszeg visszafizetésére a saját személyében is kötelezettséget vállalt. Ily módon helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a II. rendű alperes egyetemleges kötelezettségvállalása a készfizető kezességvállalásnak megfelelő tartalmú nyilatkozat. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A jogerős ítélettel szemben a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való kötelezésére irányult. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Ptk.
  6. §
(1)bekezdését, a bíróságok a
  1. január 4-i szerződés tartalmát iratellenesen és a logika alapvető szabályainak megsértésével értelmezték. Sérti továbbá a Ptk.
  2. §-ában foglaltakat is, mert a II. rendű alperes nyilatkozata nem minősül a felperes felé vállalt kezességnek. Az I. rendű alperes a felperes rovására vagyoni előnyhöz nem jutott, hiszen a vagyoni előnyt nem a felperes juttatta, hanem a haszonélvező, így a felperesnek az I. rendű alperes nem létező tartozásáért a II. rendű alperes kezesként mint járulékos kötelezett nem felelhet. Emellett a Ptk.
  3. §
(1),
(2)bekezdésében foglaltakat is sérti a jogerős ítélet, mert a II. rendű alperes nyilatkozata nem minősül olyan nyilatkozatnak, amely szerint nem tagadhatná meg a teljesítést mindaddig, amíg a jogosult a kötelezettől meg nem kísérli a követelése behajtását. Az előszerződés érvényesen létrejött, mert a
  1. augusztus 2-i előszerződés megkötésekor az I. rendű alperes gazdasági társaságot a jogtanácsos képviselte, aki a szerződést alá is írta aláírói minőségben és eljárt továbbá a társaság képviseletében meghatalmazással S-né P. I., későbbi ügyvezető is. Az előszerződést a felek kezességgel nem biztosították. Kétségtelen, hogy az ugyanezen a napon létrejött megállapodás nevű szerződésben a néhai P. K-né haszonélvező azt ígérte az I. rendű alperes részére, hogy a tulajdonában álló gépjárművet vételár teljesítéseként átadja az I. rendű alperesnek, azonban a haszonélvező tulajdonát képező gépjármű nem került az I. rendű alperes részére átadásra, hanem azt eladta az S. Kft. cégnek, amely kereskedő cégtől vásárolta meg az A. 90 Zrt., vagyis nem az I. rendű alperes. [7] A
  2. január 4-i megállapodás elnevezésű szerződést, amely a 2007-ben kötött előszerződés közös megállapodással történő módosítása volt, az előszerződésben félként nem szereplő P. K. kötötte, aki az elhunyt P. K-né haszonélvező özvegye. Az I. rendű alperes képviseletében a II. rendű alperes járt el ügyvezetői minőségében. E szerződés megkötése maga is bizonyítja, hogy a felek a
  3. évi megállapodásaikat létrejöttnek tekintették. A visszafizetésre ezen okirat alapján ígéretet nem a felperes kapott, hanem a haszonélvező özvegye, P. K. magánszemély. E szerződés utolsó előtti bekezdése valóban tartalmazza, hogy egy év elteltével a szerződésben szereplő összeget a II. rendű alperes fizeti ki az I. rendű alperesen keresztül, vagy nélküle is. Ebben a megállapodásban az örökösnek kellett volna néhai P. K-né haszonélvező helyett eljárnia, hiszen ő volt a szerződő fél az előszerződésben, és ő ígérte a teljesítést az I. rendű alperesnek. A harmadikként megkötött szerződésben szereplő "az A. Kft. útján, vagy nélküle" megfogalmazás, ha a bíróság azt kezességvállalásnak is minősítené, nem a felperes felé áll fenn. A II. rendű alperes tehát a felperes felé nem vállalt fizetési kötelezettséget, neki részletekben nem is teljesített és kezesi kötelmet sem vállalt, ezért a keresetet el kellett volna utasítani. [8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria döntése és jogi indokai [9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [10] A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg és jogi következtetéseik is helytállóak. Nem volt vitatott a perben, hogy a felek
  4. augusztus 2-án előszerződést kötöttek, amely előszerződés alaki hibák miatt nem jött létre. A II. rendű alperes semmisségre is hivatkozott, ezzel kapcsolatban a Kúria megjegyzi, hogy a létre nem jött szerződésnek, a semmis szerződésnek, illetve annak, hogy ha egy szerződés teljesítése lehetetlenül, tartalmát tekintve ugyanazok a jogkövetkezményei, a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy az előszerződés aláírásakor az azt aláíró személyeknek meghatalmazása volt a képviseletre, erre a perben peradat nem merült fel. Nem vitás, hogy az I. rendű alperes nevében eljáró személy nem volt az I. rendű alperes ügyvezetője a perbeli időszakban, így az
  5. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  6. §
(1)bekezdése alapján álképviselőnek minősült és ez a hiba már nem orvosolható. [11] A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében határozottan tagadta, hogy a felperes részéről a lakások vételárának kifizetése az előszerződés alapján megtörtént volna, hivatkozott arra, hogy a haszonélvező eladta egy kereskedő cégnek a perbeli autót és azt nem az I. rendű alpereshez, hanem az érdekeltségébe tartozó A. 90 Zrt.hez került. A II. rendű alperes állítása a tényeknek ugyan megfelel, azonban ezekből nem lehet azt a jogkövetkezményt levonni, hogy a vételár kifizetése nem történt meg. Az előszerződésben az I. rendű alperes kifejezetten elismerte a vételár átvételét, az autó átadására vonatkozó külön megállapodásban is szerepel, hogy annak ellenértéke vételárul szolgál, a vételár kiegyenlítése ezáltal megtörtént. Emellett a perben során a II. rendű alperes több alkalommal személyesen is elismerte a vételár kifizetésének a tényét (
  1. sorszámú jegyzőkönyv,
  2. számú beadvány). [12] A II. rendű alperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a vételár, ha annak teljesítését a bíróság adottnak veszi is, a haszonélvező vevő örökösének járna vissza, nem pedig a felperesnek, figyelemmel arra, hogy a vételárat a haszonélvezetet szerző vevő, néhai P. K-né szolgáltatta. A Kúria ebben a körben utal a Ptk.
  3. §-ában foglaltakra, a szerződési szabadság elvére. Nem volt annak semmi akadálya, hogy a felperes mint állagvevő törvényes képviselője és a haszonélvező vevő megállapodása alapján a teljes vételárat a haszonélvező vevő szolgáltassa az I. rendű alperes részére. Ez a felperes és a haszonélvező közötti megállapodás kérdése volt, az I. rendű alperes jogait és kötelezettségeit semmiben sem érintette. A Kúria álláspontja szerint tehát a felperes jogosult a vételárat az I. rendű alperestől visszakövetelni, mivel a haszonélvező vevő a felperes helyett is teljesített és egymás között a vételár viselésének arányát nem határozták meg. A haszonélvező örökösei esetleges igényeikkel a felperes ellen fordulhatnak. A felperes törvényes képviselője ugyanúgy jogosult volt arról rendelkezni, hogy a vételár visszafizetése kinek a részére történjen meg. [13] Ugyanígy egyértelműen megállapítható volt, hogy az A. 90 Zrt. az I. rendű alperes rendelkezése folytán vált a gépjármű üzembentartójává. Az I. rendű alperes mint a vételárra jogosult jogi személy rendelkezett akként, hogy a vevő a cégcsoportjához tartozó másik cég javára teljesítsen a kereskedő cég közbeiktatásával. Dr. K. I. tanú, az I. rendű alperes akkori jogtanácsosa tanúvallomásában egyértelműen elmondta, hogy az autóból „céges autó" lett (
  4. sorszámú jegyzőkönyv). [14] A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében határozottan tagadta azt, hogy a
  5. január 4-i megállapodás alapján kezességet, különösen, hogy készfizető kezességet vállalt volna. Hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok a megállapodás szövegét nem a Ptk.
  6. §-ában foglaltak szerint értékelték. A Kúria az eljárt bíróságok jogi álláspontjával egyetértett. Az a kitétel, hogy Z.F. az I. rendű alperes nélkül is fizetési kötelezettséget vállalt egyértelműen arra mutat, hogy az II. rendű alperes kötelezettségvállalása a Ptk.
  7. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelt és a Ptk. 274. §
(2)bekezdés a) pontja alapján az készfizető kezességvállalásnak minősül. A megállapodásban foglaltakat egyébként a II. rendű alperes elkezdte teljesíteni, több alkalommal például a fián keresztül küldött P. K-nak pénzösszegeket, amelyekről a cégre való utalás nélkül átvételi elismervények is készültek. A készfizető kezességvállalásra tekintettel jogszerűen került sor az alperesek egyetemleges marasztalására a Ptk. 275. §- a alapján. [15] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta [16] A Kúria az ügyet tárgyaláson bírálta el. Záró rész [17] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért köteles megfizetni a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint a felperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségét. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján, az ügyvédi munkával arányban állóan határozta meg. [18] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a II. rendű alperes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)és
  1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
  2. február
  3. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.