Bfv.1723/2016/8 – Kúria

(1)bekezdés, [2] [3]

(2)bekezdés bc) pont,

(6)bekezdés b) pont], folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont], 3 rendbeli sikkasztás bűntettében [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés b) pont], 3 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés b) pont], sikkasztás bűntettében [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont], folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(3)bekezdés b) pont], 6 rendbeli sikkasztás bűntettében [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(3)bekezdés b) pont], csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(3)bekezdés b) pont], gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetének elvonása bűntettében [Btk. 405. §

(1)és

(2)bekezdés] és 3 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §). A terheltet ezért halmazati büntetésül 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 100 napi tétel pénzbüntetésre, 5 év közügyek gyakorlásától eltiltásra és 5 év gazdasági társaság vezetője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés 1 napi tételének összegét 20.000 forintban állapította meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés 2/3 részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő napban jelölte meg. Ugyanakkor a terheltet 2 rendbeli sikkasztás bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés b) pont] miatt ellene emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a magánfél polgári jogi igényéről, az eljárás során lefoglalt tárgyakról és a bűnügyi költség viseléséről. A törvényszék ítélete ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a

1. szeptember
2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott Bf.I.83/2016/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. A tényállás I/
4. pontjában foglalt vagyon elleni bűncselekményt folytatólagosan elkövetettnek, a tényállás II/
5. és III/
6. pontjában foglalt cselekményt a Btk.
7. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont és

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő 2 rendbeli sikkasztás bűntettének, a tényállás III/1. pontjában foglalt cselekményt a Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) és

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének, a hamis magánokirat felhasználása vétségének minősített cselekményt 2 rendbelinek - melyből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett minősítette, a tényállás I/

1. pontjában foglalt cselekmény megnevezését tartozás fedezete elvonása bűntettének nevezte meg, a terhelt szabadságvesztésének tartamát 7 évre súlyosította, a terheltet gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól tekintette eltiltottnak, módosította az elsőfokú ítélet járulékos kérdésekben hozott rendelkezéseit, míg az elsőfokú ítélet fellebbezések folytán felülbírált további részeit helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen vádlott neveterhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványát a védő a Be.
2. §

(1)bekezdés b) pontjára alapította és arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a terhelt cselekményei minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a terhelttel szemben törvénysértő - eltúlzottan súlyos - büntetést szabott ki. Részletes jogi érvekkel alátámasztott indítványa elsődlegesen arra irányult, hogy a Kúria a megtámadott határozatot változtassa meg és - a terhelt valamennyi cselekményét az elkövetésükkor hatályban volt korábbi Btk. alapján minősítse; - a tényállás I/

1. pontjában írt cselekményeket a korábbi Btk.
2. §-a szerinti hitelsértés vétségének vagy a 297/A. § szerinti hitelezési csalás bűntettének minősítse; - a tényállás II/
3. pontjában írt cselekményt a korábbi Btk.
4. §-a szerinti hitelsértés vétségének minősítse; - mindezekre figyelemmel a terheltre kiszabott büntetés mértékét jelentősen enyhítse. Másodlagosan amennyiben a célzott határozat Kúria általi meghozatalára nincs lehetőség - a támadott határozat hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítására tett indítványt. [4] A Legfőbb Ügyészség BF.1634/2016/
5. számú átiratában a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg és a támadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt. Az átiratban foglaltak szerint törvényben kizártak a felülvizsgálati indítványnak azok az érvei, amelyek a jogerős határozatban rögzítettekkel ellentétes tényadatokon alapulnak. Az anyagi jogi támadásokat illetően a Legfőbb Ügyészség sem az egyes cselekmények jogi minősítését vitató, sem pedig az alkalmazandó jog kérdéskörét feszegető érvekkel nem értett egyet és részletes jogi érveléssel támasztotta alá a jogerős határozatban elfoglalt álláspontok helyességét. [5] vádlott neveterhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. [6] vádlott neveterhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a Be.
6. §-ában foglaltak szerint tanácsülésen, a felülvizsgálati indítványban foglalt okokból, valamint a hivatalból vizsgálandó, a Be.
7. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt feltétlen eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a támadott határozatot [Be. 423. §

(4)és

(5)bekezdése]. Felülbírálata során a Kúria az utóbb említett körbe eső eljárási szabálysértést nem észlelt, a védő felülvizsgálati indítványát pedig - maradéktalanul egyezően a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettekkel részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. [7] A védő felülvizsgálati indítványában foglaltakra figyelemmel is szükséges röviden rögzíteni a felülvizsgálat mint jogorvoslat jellegét, törvényi kereteit. [8] A büntetőeljárási törvényben a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, mely - szemben pl. a fellebbezéssel, mely bármely okra alapítható - érdemben kizárólag a törvényben meghatározott okokból megengedett. A Kúriának ekként elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a felülvizsgálati indítványban foglaltak érdemben vizsgálhatók-e. [9] A felülvizsgálat okai az eljárási törvényben tételesen megjelöltek, azokat a Be. 416. §

(1)bekezdése sorolja fel. A felülvizsgálati okok itteni köre teljes, az egyéb okkal nem bővíthető. [10] A Be. 423. §

(1)bekezdésében írtak értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. [11] A Be. 419. §

(1)bekezdése értelmében irányadó Be. 388. §

(2)bekezdése a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás lehetőségét kizárja. [12] E szabályokból következően a felülvizsgálati eljárásban csakis jogkérdések vizsgálhatók, melyek tényalapját kizárólag a jogerős határozat tényállásában megállapítottak képezhetik. Az ítéletben rögzített tényállás, az annak megállapításához vezető út, a bizonyítás teljessége, a bizonyítékok mikénti értékelése és elfogadása e jogorvoslati eljárásban vitássá nem tehető. [13] A védő felülvizsgálati indítványában annak törvényi alapjaként a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjára hivatkozott. E törvényhely a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a terhelttel szemben törvénysértő büntetést szabtak ki. A védő felülvizsgálati támadása e körbe eső, tehát törvényes felülvizsgálati okra hivatkozó, tehát a felülvizsgálatnak helye van. [14] Ugyanakkor a védő a felülvizsgálati ok taglalása során olyan érveket is felhozott, amelyek érdemi vizsgálata a korábban ismertetett jogi szabályozás tükrében érdemben nem megengedett. [15] A felülvizsgálati bíróság tényálláshoz kötöttsége, a tényállásban rögzítettek támadásának tilalma nem engedi meg azon kérdéskörök érdemi felülbírálását, amelyek a jogerős határozatban megállapított történeti tények mikénti megállapítását vitatják. [16] Az e körben kialakult bírói gyakorlat e körbe tartozónak tekinti a külvilágban megjelenő történések mellett az ehhez kapcsolódó pszichikai viszonyt, az érintettekben kialakuló ún. tudati tényeket is (szemben az ugyancsak a tudatban kialakuló, de jogi kategóriákhoz közvetlenül kapcsolódó ún. jogi tudati tényekkel). Az előbbiek jellemzője, hogy megállapításuk bizonyítás eredménye, azokkal kapcsolatos álláspontját a bíróság a bizonyítékok mérlegelésének eredményeként alakítja ki. [17] Az ekként kialakított bírói álláspont a felülvizsgálati eljárásban nem támadható, az e körbe eső támadások a törvény által kizárt körbe esőek, az ekkénti érvek ezért érdemben nem is vizsgálhatók. A kifejtettek a jogerős határozat valamennyi e körbe eső megállapítására vonatkoznak. Nincs jelentősége annak, ha - esetleg határozatszerkesztési hiba folytán - nem az ítélet tényállásként megjelölt részében, hanem az ítélet más részén, akár a jogi indokolás keretében szerepelnek. A rögzítés helyének ténye az említett körben tett megállapításokat nem teszi a felülvizsgálati eljárásban is szabadon elbírálható jogi tudati ténnyé, azok megmaradnak a felülvizsgálati eljárásban támadhatatlan történeti tudati tények körében. [18] A jelen ügyben hangsúlyosan e körbe eső - és a későbbieket előre vetítve a terhelt cselekményei minősítését meghatározó - az az ítéleti megállapítás sor, amelynek lényege szerint a terheltnek csalásként értékelt cselekményei elkövetésekor sem teljesítési képessége, sem teljesítési készsége nem volt. Az elsőfokú bíróság e körben az általa részletes bizonyítást követően a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállásként megjelölt részben meglehetősen szűkszavúan fogalmazott (elsőfokú ítélet 30. oldal utolsó előtti bekezdése), azonban a bizonyítékok értékelése körében tett tényállási értékű megállapítások (elsőfokú ítélet 59. oldala) nem hagynak kétséget e tekintetben: az elsőfokú bíróság itt egyértelműen rögzítette és bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a terhelt teljesítési képességének hiánya bizonyítást nyert és részletezett anyagi körülményei teljesítési képességének hiányának megállapítását alapozták meg. [19] A védő ekként felülvizsgálati indítványában érdemi felülvizsgálatot lehetővé nem tevő módon érvelt, amikor a terhelt teljesítési képessége és készsége kapcsán a terhelt telep 1-i, 2016. szeptember 15-i észrevételeire hivatkozott és jogi okfejtése során ekkénti tényeket vett alapul. [20] A kifejtettek tükrében nem lehet kétséges, hogy a tényállásban foglaltak meg nem engedett támadását jelentőek azok a hivatkozások, amelyek szerint a telep 1 ... helyrajzi számú ingatlan nem egyezik a város agrokémiai teleppel, ekként az áruk tárolási helye az eljárás során nem volt egyértelműen beazonosítva. [21] Mindebből következően a Kúria a terhelt védője által felvetett anyagi jogi kérdéseket (nevezetesen a terhelt cselekményei minősítését és az alkalmazandó anyagi jog kérdéskörét) a jogerős határozatban rögzített tényállás tényei alapul vétele mellett bírálta el, figyelmen kívül hagyva mindazon védői hivatkozásokat, melyek a tényállásban foglaltakkal ellentétesek voltak, vagy amelyek ott nem szereplő tényekre utaltak. [22] A terhelt védője a terhelt I/1. tényállásban írt cselekménye csaláskénti, illetve a I/2. pontbeli cselekménye gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetének elvonásakénti minősítését vonta kétségbe. [23] A Btk. 373. §

(1)bekezdése értelmében a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, míg a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetének elvonása bűncselekményét a Btk. 405. §

(1)és

(2)bekezdéséből következően az, aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja. [24] A Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróságok a terhelt védő által vitatott cselekményeit a büntető anyagi jog szabályaival összhangban minősítették az ismertetett törvényhelyek szerint. [25] A tényállás I/1. pontjában foglalt terhelti cselekmény tekintetében az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a terheltnek felrótt teljesítési képesség és teljesítési készség hiányában magatartása maradéktalanul illeszkedik a Btk. 373. §

(1)bekezdésében írtakba. A terhelt e vonatkozásban a sértettet megtévesztette, és magatartásával kárt is okozott. [26] A védő felülvizsgálati indítványában tulajdonképpen e megállapítást nem is vonta kétségbe, ellentétes minősítést célzó indítványa nem jogi, hanem ténybeli alapokon állt, amikor a terhelt teljesítési képességét és készségét állította. A korábban kifejtettek értelmében azonban az e vonatkozásban megállapított tények nem voltak érdemben vizsgálhatók, ekként a védő által hivatkozott hitelsértés bűncselekményének megállapítása fel sem merülhet, hiszen a terhelt nem a már felvett hitel fedezetét vonta el, hanem részéről a kölcsön csalárd felvétele történt. [27] A terhelt I/2. pontbeli cselekményének gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetének elvonásaként értékelése és az ennek megfelelő minősítés ugyancsak helytálló. Miként arra átiratában a Legfőbb Ügyészség is helytállóan rámutatott, a védő által hivatkozott 1978. évi IV. törvény 297. §

(1)bekezdése szerinti tartozás fedezetének elvonása a

1. § szerinti hitelsértés vétségéhez speciális bűncselekmény, mivel a hitelsértés bűncselekménye megállapítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a tartozás nem gazdasági tevékenységből származik, márpedig az irányadó tényállásból egyértelmű, hogy az a jelen esetben a cég 1 tartozása gazdasági tevékenységével összefüggő és abból származó. [28] Ugyancsak törvényes álláspontot foglaltak el az eljárt bíróságok a terhelt tekintetében alkalmazandó anyagi jogi szabály megválasztásakor is, amikor a korábbi Btk. rendelkezéseivel szemben a jelenleg hatályos törvény rendelkezéseit alkalmazták. A Btk.
2. §

(2)bekezdése értelmében ugyanis a bűncselekmény elkövetése idején hatályban lévő büntető törvénnyel szemben az elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvényt kell alkalmazni, ha annak alapján a cselekmény enyhébben bírálandó el. A jogerős határozatot hozó bíróságok maradéktalanul helyes érveléssel helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb szabályok miatt az új büntető törvény a terhelt vonatkozásában enyhébb elbírálást eredményez, ekként alkalmazandó. [29] A védő ezzel az állásponttal szemben arra hivatkozott, hogy a hatályos Btk. 80. §

(2)bekezdése értelmében határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, és mivel a terhelt cselekményei elkövetésekor hatályos Btk. ekkénti rendelkezést nem tartalmazott, az elkövetéskor hatályos szabályok enyhébbek voltak. Emellett hivatkozott a védő arra is, hogy a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok figyelembe vétele ugyancsak ezt az álláspontot támasztja alá. [30] A Kúria a védő érveivel e körben nem értett egyet. A mára egyértelműen kialakult bírói gyakorlat szerint a büntetés középmértékére vonatkozó rendelkezés nem jelenti a büntetési tételkeretek szűkítését és nem gátolja a bíróságot, hogy belátása szerint értékelje a büntetés szempontjából jelentős körülményeket a büntetési tételkereten belül (BH 2016.3.). A büntetési középmértékre vonatkozó rendelkezés ekként nem rontja le a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezések változásának hatályát, ugyanakkor a terhelt vonatkozásában a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok figyelembe vétele szóba sem jöhet, mivel e jogintézmény alkalmazása a terhelt vonatkozásában fel sem merült. [31] A kifejtettekből következően a Kúria az eljárt bíróságok részéről büntető anyagi jogszabálysértést nem állapított meg, ennek hiányában pedig a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjából következően a terhelttel szemben alkalmazott büntetés mértéke nem volt vizsgálható, ezért a Kúria a védő által hivatkozott bűnösségi körülmények értékelésébe nem bocsátkozott. [32] A kifejtettek érveken alapulóan a Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. [33] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. [34] A Be. 418. §

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdés

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,

1. március
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Pálosi-Magyari László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő