A határozat elvi tartalma: I. Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés esetén a másodfokú bíróságnak eljárásjogi kötelezettsége, hogy a folyamatban lévő ügyben felülbírálat keretében a büntetőjogi felelősségre vonás összes kérdésében - a súlyosítási tilalom szem előtt tartásával, annak keretén belül - az elsőfokú határozat rendelkezéseinek törvényességéről döntsön. II. A Be.
- §-a nem érinti a büntetés-végrehajtás körébe tartozó rendelkezések megváltoztatását. Ezért a másodfokú bíróság a súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában is megállapíthat szigorúbb végrehajtási fokozatot, ha attól az elsőfokú bíróság tévesen tért el, és ebből fakadóan eltérően rendelkezhet a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében is. Kúria végzés Az ügy száma: Bfv.II.1290/2016/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: . Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke . Krecsik Eldoróda előadó bíró Szalai Csabáné Dr. Horváth Katalin bíró Az eljárás helye: Az eljárás formája: Az ülés napja: Az ügy tárgya: Terhelt(ek): tanácsülés
- március
- zsarolás bűntette és más bűncselekmények ... I. rendű terhelt Elsőfok: Járásbíróság, 6.B.169/2013/51., ítélet, tárgyalás, március
- Másodfok: Törvényszék Bf.311/2015/13., ítélet, tárgyalás, november
- Harmadfok: Az indítvány előterjesztője: ... I. rendű terhelt Az indítvány iránya:
- a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a Keszthelyi Járásbíróság 6.B.169/2013/
- számú ítéletét, illetőleg a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.311/2015/
- számú ítéletét ... I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt ... és társa ellen indult büntető ügyben a Keszthelyi Járásbíróság a
- március 11-én meghozott és kihirdetett 6.B.169/2013/
- számú ítéletében ... I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki: - 2 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében, melyből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett [
- évi C. törvény – továbbiakban: Btk. –
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont], és - társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében [Btk. 367. §
(1)bekezdés]. [2] Ezért őt, mint visszaesőt – halmazati büntetésül – 4 év 10 hónap szabadságvesztés büntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben jelölte meg. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett a magánfelek által előterjesztett polgári jogi igényről, a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről és felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletét ... I. rendű terhelt tekintetében az ügyész tudomásul vette, az ítélet ellen az I. rendű terhelt és védője elsősorban felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. [4] A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. november 24-én tartott nyilvános tárgyaláson meghozott és kihirdetett Bf.311/2015/13. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta ... I. rendű terhelt cselekményeit: - 1 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének [1978. évi IV. törvény – továbbiakban: korábbi Btk. – 323. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont], - 1 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének [korábbi Btk. 323. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont], és - 1 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének [korábbi Btk. 323. §
(1)bekezdés] minősítette. Megállapította, hogy az I. rendű terhelt többszörös visszaeső, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, és kimondta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A polgári jogi igény tekintetében hozott elsőbírói rendelkezést pontosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. II. [5] A jogerős ítélet ellen ... I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Azt kifogásolta, hogy a másodfokú eljárásban a súlyosítási tilalom figyelmen kívül hagyásával, valamint a Büntető Törvénykönyv
- §-ában szabályozott, a törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés megsértésével került sor az elkövetéskori szabályok alkalmazása miatt: - a többszörös visszaesői minőségének megállapítására, - a végrehajtási fokozat fegyházban történő megállapítására, - a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményének a megvonására. Ezért törvényes határozat meghozatalát indítványozta. [6] A Legfőbb Ügyészség a BF.1301/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. Az eljárási szabálysértés támadása körében álláspontját azzal indokolta, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a terhelt terhére történő megváltoztatása nem esik súlyosítási tilalom alá. A terhelt előző elítéléseire figyelemmel a többszörös visszaesői minőség megállapítását aggálymentesnek ítélte meg. Ebből következően pedig a törvény kötelező rendelkezése folytán kellett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát megállapítani és terheltet a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből kizárni (BF.1301/2016.). III. [7]
- A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
- §
(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. [8] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány tartalma szerinti – a Be. 416. §
(1)bekezdés
- b)és
- d)pontjában meghatározott – okból, valamint – a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. §
(4)-
(5)bekezdés] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. [9] Elöljáróban jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre kizárólag a Be. 416. §
(1)bekezdésében tételesen felsorolt okok alapján kerülhet sor. [10] A Kúria a Be. 423. §
(4)bekezdésére figyelemmel csak az indítványban megjelölt felülvizsgálati ok, valamint – a hivatkozott rendelkezés
(5)bekezdése alapján hivatalból folytatandó vizsgálat keretében – a 416. §
(1)bekezdés
- c)és
- d)pontja szerinti eljárási szabálysértések tekintetében folytathatja le a felülvizsgálatot. [11] A tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. §
(1)bekezdés]. Annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása, vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállás vehető figyelembe. Eljárási szabálysértés vizsgálatára is csak akkor kerülhet sor, ha az a büntető eljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak helye nincs [Be. 419. §
(1)bekezdés, 388. §
(2)bekezdés].
- [12] A Be.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. [13] A büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés megsértésére való hivatkozással ennek megfelelően akkor van helye felülvizsgálatnak, ha azáltal – akár a bűncselekmény törvénysértő minősítése, akár a büntetőjog más szabályának megsértése folytán – a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy alkalmazott törvénysértő intézkedést. [14] A hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2. §
(1)bekezdése szerint a bűncselekményt – a
(2)-
(3)bekezdésben foglalt kivételekkel – az elkövetés idején hatályban lévő büntető törvény alapján kell elbírálni. A
(2)bekezdés értelmében, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni. [15] Az elkövetéskor hatályban volt
- évi IV. törvény (korábbi Btk.)
- §-a alapján a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. [16] Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a Btk.
- §-ának alkalmazása kapcsán az adott időpontban hatályban lévő büntető anyagi jogi szabály csak egységesen alkalmazható (BH 2006.383.). [17] Erre figyelemmel, abban a kérdésben, hogy az
- évi IV. törvény hatálya alatt elkövetett, de a jogorvoslat következtében a
- évi C. törvény hatályba lépését követően jogerősen elbírálandó bűncselekmény tekintetében az utóbbi törvény alkalmazása kedvezőbb-e, elsősorban a bűncselekmény – e két törvény szerinti – minősítéséhez tartozó büntetési tételek összevetésével kell állást foglalni. Ehhez képest vehetők figyelembe a büntető törvény általános részében írt egyéb, a büntetés kiszabásával összefüggő, és az elbírálásra kiható rendelkezések, amelyek a kedvezőbb büntetési tételkeret alkalmazása folytán előálló előnyösebb helyzetet akár közömbösíthetik is, és ezáltal a fő szabály, az elkövetéskor hatályos törvény szerinti elbíráláshoz vezethetnek (BH 2014.129.). [18] Annak a kérdésnek az eldöntése során tehát, hogy melyik törvény tesz lehetővé enyhébb elbírálást, a következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem csak az alkalmazandó büntetés neme és mértéke alapján, hanem a büntetőjogi felelősségre vonatkozó összes rendelkezés egybevetésével kell dönteni. [19] Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés elbíráláskor a másodfokú bíróságnak eljárásjogi kötelessége, hogy a felülbírálat keretében – a súlyosítási tilalom tiszteletben tartásával – a büntetőjogi felelősségre vonás összes kérdésében megvizsgálja az elsőfokú határozatot és döntsön rendelkezéseinek törvényességéről. A jelen ügyben is ez történt. [20] A védelmi fellebbezések folytán másodfokon eljárt Zalaegerszegi Törvényszék észlelte, hogy az I. rendű terhelt korábbi elítéléseinek feltüntetése hiányos, ezért azt kiegészítette. Rögzítette, hogy ... I. rendű terheltet - a Zalaegerszegi Városi Bíróság a
- június 28-án jogerős 4.B.22/2002/
- számú ítéletével adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt 9 hónap börtönre, és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt a szabadságvesztésből
- november 8-án, azt kitöltve szabadult. - a Keszthelyi Városi Bíróság a
- február 15-én jogerős 8.B.406/2004/
- számú ítéletével ittas járművezetés vétsége miatt – mint különös visszaesőt – 7 hónap börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 5 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A terhelt a szabadságvesztés büntetéséből
- július 27-én, azt kitöltve szabadult. [21] Ezekből az adatokból viszont egyértelműen megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság az I. rendű terhelt különös visszaesői minőségének a megállapításakor tévedett. Az elítéléssel érintett cselekmények elkövetésekor hatályban volt
- évi IV. törvény (korábbi Btk.)
- §
- pontjában, illetőleg az elbíráláskor hatályban lévő
- évi C. törvény
- §
(1)bekezdés
- pont b) alpontjában foglaltak szerint többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. [22] A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Bf.311/2015/
- számú ítéletében ennek megfelelően egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az I. rendű terhelt korábbi elítéléseinek azokkal az adataival, amelyek viszont már a terhelt többszörös visszaesői minőségét alapozzák meg. Miután a jelen ügyben elbírált cselekményeket a terhelt 2001 és 2011 év első fele között követte el (tényállás
- pontja:
- július
- –
- első fele; tényállás
- pontja: 2009 márciusától – 2010 májusáig; tényállás
- pontja:
- évtől –
- március 4-ig), a Keszthelyi Városi Bíróság 8.B.406/2004/
- számú jogerős ítéletéből pedig különös visszaesőként
- július 27-én szabadult, ezeknek az adatoknak a tükrében ... terhelt többszörös visszaesői minőségének megállapítása megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. [23] A másodfokú bíróság tehát helyesen állapította meg, hogy – azon túl, hogy az I. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekmények büntetési tétele mind az elkövetéskor hatályos, mind az elbíráláskor hatályos Btk.-ban azonos – az I. rendű terhelt többszörös visszaeső (korábbi Btk.
- §
- pont), ezért a törvény kötelező rendelkezései folytán a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház [korábbi Btk.
- §
(3)bekezdés], és feltételes szabadságra nem bocsátható [korábbi Btk. 47. §
(4)bekezdés a) pontja]. [24] Amint azt a Legfőbb Ügyészség átiratában helyesen állapította meg, az I. rendű terhelt vonatkozásában az elbíráláskor hatályos (
- évi C. törvény) Btk. a fenti büntetőjogi felelősségre vonást érintő kérdések közül egyikben sem tartalmaz kedvezőbb rendelkezést. [25] Ugyanakkor a másodfokú bíróság a Btk.
- §-ának helyes értelmezésével választotta ki az alkalmazandó jogszabályt. Miután a cselekmények elbírálásakor hatályos Btk.
- §-ának
(4)bekezdése a halmazati büntetés szabályozása körében a korábbi Btk.-nál a többszörös (és a különös) visszaesők tekintetében lényegesen súlyosabb rendelkezéseket tartalmaz, ezért az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezéseit kellett alkalmazni. 3. [26] A terhelt alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati indítványában a Be. 416. §
(1)bekezdés d) pontjában megjelölt súlyosítási tilalom megsértésére. [27] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban mindenek előtt azt vizsgálta meg, hogy az ügyben az ügyész a terhelt terhére jelentett-e be a súlyosítási tilalmat feloldó fellebbezést. A Be. 324. §
(2)bekezdése értelmében az ügyész a terhelt terhére és javára is fellebbezhet, jelen ügyben azonban az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. [28] A súlyosítási tilalom alapvető szabálya, hogy az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be [Be. 354. §
(1)bekezdés]. ... I. rendű terhelt terhére viszont az ügyész fellebbezést nem jelentett be, ezért a súlyosítási tilalom beállt. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság eljárásában a terhelt büntetésének a súlyosítására törvényesen nem kerülhetett sor. [29] A Be. 354. §
(2)bekezdése szerint a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésénél súlyosabbnak a megállapítására vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul. [30] A Be. 354. §
(2)bekezdésében meghatározott körön kívüli hátrányosabb rendelkezést célzó fellebbezés a súlyosítási tilalom szempontjából nem tekinthető a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek. Így pl. nem oldja fel a súlyosítási tilalmat az olyan fellebbezés, amely a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, vagy a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésnek a vádlott hátrányára történő megváltoztatására irányul. [31] Ennek megfelelően nem is minősül a súlyosítási tilalom megsértésének, ha a másodfokú bíróság a súlyosítási tilalmat feloldó rendelkezés hiányában az elsőfokú bíróság által megállapított szabadságvesztés végrehajtási fokozatnál súlyosabb fokozatot állapít meg, vagy a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést a terhelt hátrányára változtatja meg. [32] Mindez az ellenkezőből való következtetés (argumentum a contrario) alapvető logikai értelmezési szabályával a Be. 354. §
(4)bekezdésében foglalt rendelkezésekből is levezethető. E bekezdésben a törvény tételesen meghatározza, hogy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában, a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság mit nem szabhat ki. Miután pedig e taxatív felsorolásban a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, valamint a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés terhelt hátrányára történő megváltoztatás nem szerepel, ennél fogva az nem is ütközik a súlyosítási tilalomba. [33] Általánosságban is megállapítható, hogy a büntetés végrehajtásának körébe sorolható rendelkezések hátrányos megváltoztatása a Be.
- §-ában szabályozott súlyosítási tilalom körén kívül esik. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában is megállapíthat szigorúbb végrehajtási fokozatot, ha attól az elsőfokú bíróság – mint jelen esetben is, vagyis a visszaesés téves meghatározásából következően – tévesen tért el (BH 1997.160.), és ebből fakadóan eltérően rendelkezhet a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében is (BH 2005.130.II.). [34] A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság tehát akkor, amikor az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatva kimondta, hogy a terhelt többszörös visszaeső, ehhez igazodóan a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a törvény kötelező rendelkezéséhez igazította, és a törvénynek megfelelően rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában, ezzel a súlyosítási tilalmat nem sértette meg. [35] Mindezekre figyelemmel – s miután nem észlelt olyan más eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
- §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles – a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat – a Be.
- §-a alapján – ... I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. [36] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
- §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 418. §
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdés
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
- március
- Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. előadó bíró, Szalai Csabáné Dr. Horváth Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Lévai Viktória tisztviselő