← Magyarország

P.20012/2015/32 – Balassagyarmati Törvényszék

A ...-i Törvényszék a ...(fél címe 3 szám) ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve. (...szám) I. rendű és II.rendű felperes neve. „fa" II. rendű felpereseknek az ...(...) ... által képviselt alperes neve (... szám) alperes ellen kártérítés iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A törvényszék a felperesek keresetét elutasítja. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak külön felhívására 1.500.000.- (Egymillióötszázezer) forint eljárási illetéket. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a ...-i Ítélőtáblához címzetten a ...-i Törvényszéknél lehet írásban három példányban benyújtott, vagy jegyzőkönyvbe mondani. A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy a ...-i Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha az kizárólag a perköltség viselésére, összegére, vagy az ítélet indokolására irányul. A felek kérelmére a bíróság tárgyalást tart. A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett kérelmük alapján kérhetik, hogy a ...-i Ítélőtábla fellebbezésüket tárgyaláson kívül bírálja el. Az ítélet ellen a fellebbezést előterjesztő fél számára a ...-i Ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. Indokolás: A törvényszék a perben az alábbi tényállást állapította meg: A ..Kft. 155.023/172.470 arányú tulajdonosa volt a ... ... hrsz.-ú természetben a ... szám alatti ingatlannak, melyen egy műemlékileg védett barokk lőportár is található. A II.rendű felperes több alkalommal értékesített a ... részére a tulajdonában álló ingatlan hányadból tulajdoni hányadokat, melyek vonatkozásában megállapodtak az ingatlanrészek elkülönült használatáról. A második értékesítéskor

  1. május 31-én két szerződés jött létre a felek között, az első szerződés XX. pontjában az eladó kijelentette, hogy a vevő „beépítési szándékát indokolatlanul akadályozni nem fogja, és amennyiben indokolatlanul (értsd: jogerősen elutasított) fellebbezéssel mégis hátráltatja a vevő beruházási tervét, úgy vele szemben teljes kártérítést tartozik megfizetni, melynek fedeznie kell a vevő készköltségein és többletköltségein túl annak elmaradt hasznait is". A szerződés XXI. pontjában kötötték ki a ... mellett szervezett választott bíróság hatáskörét, az ebből a szerződésből eredő, vagy azzal összefüggő kérdések elbírálására. Az eljárásra a választottbíróság saját eljárásrendjét, az alkalmazandó jogként a magyar jogot kötötték ki.
  2. október 29-én a felek a
  3. május 31-én kötött két ingatlan adásvételi szerződést módosították azért, mert a telekmegosztási vázrajz szerinti telekalakítás meghiúsult. Az eladó kötelezettséget vállalt arra, hogy a megosztás megvalósulását nem akadályozza, annak érdekében a vevővel együttműködik, a végleges telekmegosztási vázrajzot aláírja. A felek és a többi tulajdonostárs által aláírt megállapodás alapján a ...Hivatal telekalakítást engedélyező határozatát követően megindult földhivatali eljárásban a ...Földhivatala által ... számon hozott határozat ellen az eladó nyújtott be fellebbezést
  4. október 25-én. E fellebbezésben kifogásolta, hogy a földhivatal a megosztás következtében létrejött ... hrsz.-ú ingatlan esetében is bejegyezte a műemléki védettséget, holott az csak a ... hrsz.-ú ingatlanon található lőportárra vonatkozóan indokolt. A másodfokú hatóságként eljáró ...-i Földhivatal ... számú határozatában az egész határozatot felülbírálva azt megsemmisítette, és új eljárás lefolytatására utasította az első fokon eljárt földhivatalt. A ...Földhivatala a megismételt eljárásban hozott ... számú határozatával a telekmegosztást bejegyezte, mely ellen az eladó ismét fellebbezett, részben eljárásjogi hiba, részben a ... Hivatal határozatának hibája, részben pedig kártalanítási igénye érvényesítésének sikertelensége miatt. A fellebbezés alapján másodfokon eljárt ...-i Földhivatal ... számú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a telekalakítás iránt benyújtott kérelmet elutasította. Az elutasító határozat ellen a vevő által benyújtott keresetet a ...-i Bíróság ... számú ítéletével elutasította, a ... Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság azonban
  5. október 3-án kelt ... számú ítéletével azt megváltoztatta és az elsőfokú közigazgatási határozatot, azaz a bejegyzés elrendelését hagyta helyben. Időközben a felek, a tulajdonostársak és az érdekelt ...-i Önkormányzat
  6. június 6-án megállapodást kötöttek a közös tulajdon megszüntetéséről, melyet
  7. szeptember 14-én módosítottak. Ennek alapján a ...Hivatal
  8. október 18-án kelt határozatában engedélyezte a telekalakítást, ami az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre került. A ... mellett szervezett Választottbíróság előtt a fentiek kapcsán ... szám alatt volt eljárás folyamatban a ... Kft. felperes és a ... Kft. mint alperes között kártérítés, szerződés érvénytelensége és ingatlan-nyilvántartási bejegyzés iránt. A választottbíróság a
  9. november 21-én napján kelt ítéletével kötelezte az alperest, jelen per II. rendű felperesét, hogy 30 napon belül fizessen meg a ... felperesnek 4.988.000.000.- forintot és 2.813.000.000.- forint után
  10. január 1-től, 2.175.000.000.- forint után pedig
  11. január 1-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegének megfelelő mértékű késedelmi kamatot, továbbá 75.000.000.forint + Áfa ügyvédi munkadíjat, valamint 4.239.612.- forint szakértői költséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A ... Kft. felperes a keresetindításával választott bíróként ... jelölte, míg jelen per II. rendű felperese ... A felek által választott bírák és a megválasztott elnök egyaránt nyilatkoztak a jelölésre és a megválasztásra, kijelentve, hogy a felektől függetlenek és nem volt tudomásuk semmilyen olyan körülményről, amely az ügyben való pártatlanságukat és/ vagy függetlenségüket érintette volna. Kötelezték magukat, hogy amennyiben az eljárás során későbbiekben ilyen körülmény jutott volna tudomásukra, arról a választottbíróságot haladéktalanul tájékoztatják. A két fél által jelölt választottbíró az eljáró tanács elnökéül ... választotta meg, az ügyben tárgyalás
  12. február 4-ére került kitűzésre. A megtartott tárgyaláson a választottbíróság tanácsának elnöke tájékoztatta a feleket arról, hogy a .... Kft. felperes által jelölt választott bíró és a tanács elnöke ugyanazon a munkahelyen dolgoznak főállásban. A felek képviselői ezt a tájékoztatást tudomásul vették és ennek ismeretében kijelentették, hogy a választott bíróság összetételére észrevételük, kifogásuk nincs. Jelen per II. rendű felperese a
  13. május
  14. napján kelt beadványával kizárási indítványt terjesztett elő ..., az eljáró tanács elnökével és ..., a választottbíróság előtt folyó per felperese által jelölt választottbírákkal szemben, zon indokkal, hogy a két választottbíró barátinak tűnő beszélgetést folytatott a .... Kft. felperes meghatalmazottjával, ez a beszélgetés pedig önmagában is sértő volt rá nézve. Ezt meghaladóan a választottbíróság eljárási cselekményeit úgy értékelte, hogy azok egyoldalúan hátrányos helyzetbe hozták a választottbírósági eljárásban jelen per II. rendű felperesét. ... választottbíró a kizárási indítványra nyilatkozott, a kifogást alaptalannak nevezte. Az eljárási szabályzat alapján bejelentette, hogy a per első tárgyalásán a tanács elnöke tájékoztatta a feleket arról, hogy mindkét választottbíró az ... tanszékén dolgozik. Ezzel szemben a ... Kft. felperes meghatalmazott képviselője díjazás nélküli óraadó. A választottbíró utalt arra, hogy az óraadók nem vesznek részt a kar és a tanszék működésében, a meghatalmazottal sem közvetlen, sem közvetett munkakapcsolata a választottbírónak nem volt, nem is észlelt olyan körülményt, ami a pártatlanságát és függetlenségét kétségbe vonva a bejelentési kötelezettség teljesítését tette volna indokolttá. ... a tanács elnöke az eljárási szabályzat alapján szintén nyilatkozott a kizárási indítványra. Ezen választottbíró is előadta, hogy a ... felperes meghatalmazott képviselője az ... tanára, így jogosult oktatói tevékenységet folytatni. Ezen választott bíró is utalt arra, hogy az óraadókkal semmilyen munkakapcsolata nincs, az óraadók nem vesznek részt az egyetemi szervezet működésében. Azt nem vitatta, hogy a ... által jelölt választottbíró, ...valóban ugyanazon a tanszéken dolgozik, ahol a tanács elnöke, de ennek az információnak a birtokában a felek úgy nyilatkoztak, hogy a tanács összetételével szemben kifogásuk nem volt. A tanács elnöke a nyilatkozatában felidézte, hogy milyen beszélgetés folyt azon néhány perces időtartam alatt, amíg a tárgyalás jegyzőkönyvét leírták. Nyilatkozata szerint a beszélgetés nem a tanács tagjai kezdeményezték, hanem az érvénytelenítési per alperesének, a ... felperesnek a meghatalmazottja beszélt egy budai építkezésről, aminek nincs összefüggése a felek közötti jogvitával. A néhány perces űr áthidalására szolgáló beszélgetést semleges csevegésként jellemezte a tanács elnöke. A választottbíró szerint a kommunikáció merev elutasítása egyszerűen udvariatlanság lett volna, az nem lett volna elfogadható, ha a meghatalmazott által kezdeményezett beszélgetést hatalmi pozícióból kiindulva leállítják. A kizárási indítványt a ... elnöksége a
  15. június 18-i határozatával bírálta el, a kizárási indítványt egyhangúlag elutasította. A határozat indokolása szerint nem állhatott fenn a választottbírák és az érvénytelenítési per alperesének meghatalmazottja között olyan kapcsolat, amelyik befolyásolhatná a választottbírákat a döntésük meghozatalában, pénzügyi vagy érdekkapcsolatot eredményezhetne közöttük. A ... elnöksége is utalt arra, hogy az egyetemi tanszéken főállásban lévő beosztott munkatársak és eseti szerződéssel foglalkoztatott megbízottak között általában nem létesül munkakapcsolat, az óraadók megbízottként közvetlen munkakapcsolatban a megbízást adó tanszékvezetővel állnak. A választottbírák és a ... felperes meghatalmazottja közötti munkakapcsolat hiányában a választottbíróság elnöksége nem látott olyan tényt megállapíthatónak, amely a választottbírák pártatlanságát és függetlenségét érinthette volna. Nemzetközileg elfogadott irányelvre utalással tartalmazta a határozat indokolása, hogy az oktatási tevékenység során keletkező munkakapcsolat nem olyan potenciális érdekkonfliktus, amelyből a valószínűsége következne annak, hogy a választottbírót az ügy lényegétől eltérő egyéb tényezők is befolyásolhatnák, illetve pénzügyi vagy személyes érdekkapcsolat állna fenn. A választottbíróság elnöksége idézte a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényt, ami az oktatási tevékenységet a bírói tevékenységgel sem tekinti összeférhetetlennek, hanem kifejezetten megengedi. A tárgyalás szünetében folytatott kedélyes, baráti hangú beszélgetést szintén nem tekintette kizárási oknak, mert a választottbírósági eljárás résztvevői nincsenek eltiltva attól, hogy a jogvitától független bármilyen hangulatú és hangnemű társalgást folytassanak egymással. A
  16. augusztus 1-jén indult polgári nemperes eljárásban előterjesztett kérelmével a II. rendű felperes kérte a már korábban benyújtott kizárási indítványának megfelelően a két választó bíró kizárását. A bíróság a
  17. november 25-én meghozott végzésével a nemperes eljárásban a két választott bíró kizárását megtagadta. Jelen per II. rendű felperese
  18. december
  19. napján keresetet nyújtott be a .... alperessel szemben a ... mellett működő Választottbíróság ... számú perben meghozott ítéletének érvénytelenítése iránt. A felperes (jelen per II. rendű felperese) több érvénytelenítési okra hivatkozással terjesztette elő a keresetét: hivatkozott arra, hogy a választottbíróság ítélete a magyar közrendbe ütközik, illetve arra is, hogy a választottbíróság összetétele nem felelt meg a választottbíráskodásról szóló törvény rendelkezéseinek, illetve a választottbíróság eljárása sem felelt meg ezen törvényben foglaltaknak. A választottbíróság összetétele kapcsán azt kifogásolta, hogy az ellenérdekű fél meghatalmazottjának két kollégája vett részt a választottbíróság tanácsában, e három személynek nyilvánvaló lehetősége volt az egymással való kommunikációra, esetleges szimpátia kialakítására megvolt az esély ezen személyek között. Az alperesi bíróság a ... számú végzésével a bíróság a ... mellett szervezett Választottbíróság ... számú ítélete végrehajtásának felfüggesztésére irányuló felperesi kérelmet elutasította. A végzéssel szemben a felperes (jelen per II. rendű felperese) fellebbezéssel élt. Hivatkozott arra, hogy minden személynek joga van a pártatlan nyilvános bíráskodáshoz, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény tisztességes tárgyaláshoz való jogról szóló
  20. cikkelye értelmében. Igazságtalan és megengedhetetlen, hogy olyan grémium döntését kelljen elfogadnia, mely testület három tagja közül kettő a ... jogi képviselőjének tanszéki kollégája az ... tanszékén és amely információt utóbb tudtak csak meg. Ezen grémium zárt, a nyilvánosságot kizáró tárgyalásokat tartott, illetve a tárgyalás berekesztését követően 30 napon belül meghozott ítélet egy súlyos megtévesztésen alapuló vagyonszerzési kísérletet szentesített. Rámutatott arra is, hogy a fellebbezéssel megtámadott végzés soron kívül meghozó bíró járt el korábban abban az ügyben, amikor elfogultsági kifogást jelentettek be a kollegiális kapcsolat miatt. A ...Bíróság Gazdasági Kollégiuma a
  21. január
  22. napján kelt ... számú végzésével az eljáró bíró kizárását megtagadta. A ...-i Ítélőtábla a
  23. március
  24. napján kelt ... számú végzésével a ...-i Bíróság ... számú, a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasító végzését helybenhagyta. A ...-i Bíróság Gazdasági Kollégiuma ... számú,
  25. február
  26. napján kelt ítéletével a felperes (jelen per II. rendű felperese) keresetét elutasította és kötelezte, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 7.500.000.- forint + Áfa perköltséget. Az alperesi bíróság az ítéletében leszögezte, hogy a függetlenség és pártatlanság követelményét a választottbírákra a Vbt. 11.§- a írja elő. A választottbírák nem az Alkotmány 57.§

(1)bekezdésével szabályozott általános kötelezettséget, hanem a Vbt. 11.§- a szerint a felek és a választottbíróság magánjogi jogviszonyán belül érvényesülő konkrét előírást kötelesek megtartani. Ez az Alkotmánnyal nem ellentétben álló. A Vbt. kötelező rendelkezésével ellentétes lehet a választottbíróság tanácsának összetétele, ha akár egyes választottbírák függetlensége vagy pártatlansága tekintetében jogos kétségeket ébresztő körülmények álltak fenn. A nemzetközi választottbíráskodásra kidolgozott irányelvek (IBA Irányelvek) értelmében sem áll fenn tényleges érdekkonfliktus, ha a választottbírák valamelyike az egyik fél ügyvédjével ugyanabban a szakmai közösségben vagy társadalmi szervezetben fennálló tagsága révén áll kapcsolatban. Ebben az esetben a választottbíráknak nincs feltárási kötelezettsége. A választottbíróság ítélete alapján jelen per II. rendű felperesével szemben a végrehajtás elrendelésre került
  1. január
  2. napján. A II. rendű felperes magával szemben csődeljárás lefolytatását kezdeményezte. A meghozott ítélettel szemben a felperes (jelen per II. rendű felperese) felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő
  3. március
  4. napján. Felülvizsgálati kérelmében kérte a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését. A ...Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a
  5. április
  6. napján kelt ... számú végzésével a felperest (jelen per II. rendű felperesét) felhívta, hogy a végzés kézhezvételétől számított 15 napon belül a korábban lerótt 600.000.- forint illetéket kiegészítve rójon le további 1.900.000.- forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ... a
  7. április
  8. napján kelt, a ... Bírósághoz
  9. április
  10. napján kelt beadványában jelezte, hogy a ...-i Bíróság ... számú végzésével a ...„csa" vagyonfelügyelőjeként az ... jelölte ki. A vagyonfelügyelő tájékoztatta a ... Bíróságot, hogy az adós társaság a ...-i Bíróság ... számú ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be
  11. március
  12. napján. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelemmel érintett ...-i Bíróság és választott bírósági ítélet alapvető befolyással bír a 6.6 milliárd forinttal rendelkező 100 főt foglalkoztató adós csődeljárásában, hiszen olyan hitelezői követelést keleztet, mely meghatározza az adós további tevékenységét reorganizációját és a hitelezői igények számba vételét, csődegyezség megkötését illetően, a vagyonfelügyelő az eljárás rapid határidejére hivatkozva kérte a ... Bíróságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül hozza meg döntését. Előadta, hogy a gyors döntés jelentősen megkönnyíti a vagyonfelügyelő munkáját, egzaktabbá teszi a csődeljárást, és a legkisebb érdeksérelmet okozza mind a hitelezők, mind az adós számára, ezáltal a csődtörvény szellemiségének megfelelően a legteljesebb mértékben tudnak érvényesülni a hitelezői érdekek és sor kerülhet az adós fizetőképességének helyreállítására. A felperes (jelen per II. rendű felperese)
  13. május
  14. napján utalta át a felhívásnak megfelelően az 1.900.000.- forint eljárási illetéket. Kérte egyidejűleg a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a lehetőségekhez képest mielőbb döntést hozzon. Előadta, hogy január hónapban a két hét időtartam alatt sürgősséggel lefolytatott, a cég működését lebénító végrehajtási foglalási eljárás elől a felperesi társaság csődvédelmet kért, azonban ezen csődvédelemben a deklarált végrehajtás szünetelés ellenére a fizetési haladék nem érvényesül. Mindez azért, mert az eljáró önálló bírósági végrehajtó ugyan értesítette a kötelezetteket a szünetelésről, de egyidejűleg fel is hívta őket a végrehajtói letéti számlára való teljesítésre. Jelezte, hogy a felperesi társaság fizetési haladéka június
  15. vasárnapján lejárt. A ....Bíróság, mind felülvizsgálati bíróság a
  16. június
  17. napján kelt ... számú végzésével tájékoztatta a felperest, hogy az általa a ... sorszámú irat mellékleteként csatolt 1.900.000.- forintnak az állami adóhatóság részére történő átutalására vonatkozó megbízás nem alkalmas a felülvizsgálati illeték megfizetésének az igazolására, ezért felhívta a felperest, hogy a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül az illetéktörvényben foglalt rendelkezéseknek megfelelően igazolja az 1.900.000.- forint illeték megfizetését. A felperes (jelen per II. rendű felperese) a
  18. sorszámra, érkezett
  19. június
  20. napján kelt beadványában ismét kérte, hogy a... Bíróság a végrehajtást függessze fel. A ...Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a
  21. július
  22. napján kelt ... számú végzésével a ... mellett szervezett ... számú jogerős ítéletének végrehajtását a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig felfüggesztette. Ezen végzést tájékoztatásul megküldésre került a végrehajtást elrendelő ... Bíróságnak. A felperes (jelen per II. rendű felperese) a
  23. július
  24. napján érkezett beadványában igazolta az eljárási illeték megfizetését. A ... Bíróság az ügyben
  25. október
  26. napján 9 óra 30 perckor tartott tárgyalást. A tárgyalást határozathirdetésre halasztotta, a határozat kihirdetésének napját
  27. október
  28. napjának 14 órájára tűzte ki. A ... Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a
  29. október
  30. napján kelt ... számú, a
  31. október 28-án kelt ... számú végzéssel kijavított ítéletével a ..-i Bíróság ... számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a ... mellett szervezett Választottbíróság ... számú ítéletét érvénytelenítette. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 22.150.000.- forint elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A ... Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabálysértések közül elsődlegesen a VBt.
  32. §
(1)bekezdés e.) pontja szerinti érvénytelenségi ok körében megjelölt a választott bíróság összetételét, eljárását érintő jogszabálysértés megvalósulását kell vizsgálni. Ha ugyanis e körben a jogszabálysértés megállapítható, a választottbíróság eljárás- érvénytelenítési okot megvalósító szabálytalansága esetén a többi érvénytelenítési ok vizsgálatára nem is kerülhet sor. A ... Bíróság hivatkozott a Vbt. 17. §
(1)bekezdésére, leszögezve, hogy a feltárási kötelezettség azért alapvető eleme a választott bírósági eljárásnak, mert a választottbírósági ítéletek első fokon jogerőre emelkednek, érvénytelenítésükre csak igen szűk körben kerülhet sor. A feltárási kötelezettség lényege tehát az, hogy még a bizonyítási eljárás megindítása előtt teljes egészében tisztában legyenek a felek a választottbírónak a felekkel, illetve a többi választottbíróval fennálló személyes kapcsolatával s ennek tudatában bízhassák ügyük elbírálását a választottbírókra. A ... Bíróság álláspontja eltért az elsőfokú bíróság álláspontjától, hivatkozva arra, hogy a választottbírák pártatlanságával és függetlenségével foglalkozó jogirodalom egyöntetűen kiemeli, hogy „a függetlenség fogalmánál elsősorban objektív tényezőket kell vizsgálnunk, vagyis a választottbíró és a felek, vagy képviselőik között a kapcsolatrendszert, míg a pártatlanság-pártosság ezzel szemben főként szubjektív kategória, hiszen azt mutatja, van-e valamilyen szemléleti elkötelezettsége, előítélete a választottbírónak az ügy iránt, illetve elfogult-e (pozitív, vagy negatív irányban) valamelyik féllel szemben" (..., a választottbíró megválasztása és kizárása ... és ... ..., 2009. 320. oldal.) Pártatlan az a választott bíró, aki szubjektíve egyik felet sem részesíti előnyben a választott bírósági eljárás és a határozathozatal során azaz nem elfogult. A függetlenség objektív kritérium, amely kérdésessé teszi, hogy az a választott bíró, akit adott esetben rokoni, társadalmi, vagy munkakapcsolat fűz valamelyik félhez, tud-e az eljárás során elfogulatlan maradni. Mind a pártatlansággal, mind a függetlenséggel kapcsolatban leszögezhetjük, nem elég, ha egy választott bíró a követelményeknek megfelel, fontos az is, hogy az eljárás során külső szemlélő (a fél) is érzékelhesse a pártatlanság és függetlenség meglétét. (... Nemzetközi választott bíráskodás .. ..., 2010. 66.oldal) A ... Bíróság álláspontja szerint a választottbíró Vbt. 17. §
(1)bekezdése által előírt kötelezettsége (feltárási kötelezettség) megismertetni a felekkel azokat az objektív körülményeket, melyek jogos kétségeket ébreszthetnek a választott bíró függetlensége és pártatlansága tekintetében. Jogos kétségnek tekinthetjük azt, ha egy ésszerűen gondolkodó és tájékozott harmadik fél az adott körülményekből arra a következtetésre jutna, fennáll a valószínűsége annak, hogy a választottbíró döntése meghozatalában a felek által benyújtott ügy lényegétől eltérő egyéb tényezők is befolyásolhatják. Ez nem jelenti azt, hogy ilyen körülmények fennállása esetén a választottbíró ténylegesen elfogult, azonban a félre kell bízni annak az eldöntését, hogy elfogadja-e a körülmények ismeretének birtokában a kijelölt választottbírókat, vagy pedig kifogást jelent be velük szemben. Annak megítéléshez, hogy mely kapcsolatok azok, amelyeket a választottbíráknak fel kell tárniuk, segítséget jelentenek a választottbíróság elnöksége, az elsőfokú bíróság, továbbá a per alperese által is hivatkozott ... elnevezésű nemzetközi ügyvédi szervezetnek a nemzetközi választott bírósági eljárásokra kidolgozott irányelvében foglaltak. A ... Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak téves az az értékelése, hogy a jelen ügyben kifogásolt kapcsolat a „Zöld listában" felsorolt annak a helyzetnek felel meg (4.4.1.) amely szerint nem áll fenn feltárási kötelezettség, ha ugyanabban a szakmai közösségben, vagy társadalmi szervezetben fennálló tagság révén áll kapcsolatban a választottbíró és a fél. Utalt arra, hogy az ... irányelv konkrétan az egy tanszéken dolgozó választott bírák és a fél jogi képviselője közötti jelen eljárásban felmerült kapcsolattal azonos helyzetértékelésével nem foglalkozik, található azonban az ún. „Narancs listában" egy csoport, mely az „kapcsolat két választottbíró, illetve választottbíró és ügyvéd között" (3.3.) cím alatt sorol fel olyan viszonyokat, amelyeket fel kell a választottbíráknak tárniuk. Ezek között szerepel pld. a 3.3.
  1. pontban az a kapcsolat, hogy két választottbíró ugyanannak az ügyvédi irodának a tagja, továbbá a 3.3.
  2. pontban az a kapcsolat, amikor a választottbíró és egy másik választottbíró, vagy az egyik fél ügyvédje ugyanannak az ügyvédi kamarának a tagja. A ... Bíróság álláspontja szerint, ha két választottbíró azonos ügyvédi irodában történő működése, illetve a választottbíró és az egyik fél ügyvédjének azonos kamarai tagsága a kötelezően feltárandó tények között található, akkor a választottbírók és az egyik fél jogi képviselőjének az egy tanszéken belüli több évtizede fennálló munkakapcsolata mindenképpen ebbe a csoportba tartozik. Nem értett egyet a ... Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy az egy tanszéken való munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyok (munkaviszony és megbízott jogviszony) különbözősége miatt egy objektív szemlélőben nem merülhetnek fel jogos kétségek a választottbíró függetlensége tekintetében. Álláspontja szerint a felperes által választott bírónak és a választott- bírósági tanácselnökének a választottbírósági felperes jogi képviselőjével huzamos idő óta fennálló, egy tanszék keretében végzett oktatói munkakapcsolatukat is fel kellett volna tárniuk, mert a kapcsolat ténye is jogos kétségeket ébreszthet a félben a választottbírák függetlensége tekintetében. A kapcsolat feltárásának elmaradása miatt a választott bíróság összetétele, eljárása a Vbt
  3. §
(1)bekezdésébe ütközik és megalapozza a Vbt. 55. §
(1)bekezdés e.) pontjában foglalt érvénytelenítési ok alapján a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Mindezek alapján a ... Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a rendelkezésre álló adatok okszerűtlen értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az érintett választottbírákat nem terhelte a VBt. 17. §
(1)bekezdésében szabályozott feltárási kötelezettség, tévedett ebből eredően, amikor a Vbt. 55. §
(1)bekezdés e.) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulása ellenére nem érvénytelenítette a választottbíróság ítéletét. A ... alperes
  1. október
  2. napján az ítélet kiegészítése iránti soron kívüli kérelmet terjesztett elő, illetve kizárási indítványt is előterjesztett a ... Bíróság eljárt tanácsa vonatkozásában. Kizárási okként előadta, hogy a tanács elnöke évtizedek óta az ... azon polgári eljárásjogi tanszékén végez oktatói tevékenységet, ahol a választottbíróság tanácsának jelen felperes által jelölt tagja is évtizedek óta oktat. Az ügy előadó bírója éveken keresztül vett részt a polgári jogi tanszéken meghívottként államvizsga bizottságokban, mely idő alatt a tanszék vezetője a választottbírósági tanács két tagja volt. A tanács harmadik tagja az...-ban társasági jogot azaz polgárjogot tanít és 2003-ban a ...-tól címzetes egyetemi tanár kitüntetést kapott, azaz szintén a kar tiszteletbeli tanára. A ... Bírósága mint felülvizsgálati bíróság a
  3. október
  4. napján kelt ... számú végzésével az alperes kizárás iránti kérelmét elutasította. A ...-i Bíróság ... számú végzésével elrendelte annak a cégközlönyben való közzétételét, hogy a ... jelen per II. rendű felperese csődeljárással megszüntette. A végzés
  5. augusztus
  6. napján kelt. A ...-i Bíróság Gazdasági Kollégiuma
  7. augusztus
  8. napján kelt ... számú végzésével hivatalból megállapította, hogy az adós a II.rendű felperes neve. (jelen per II. rendű felperese) fizetésképtelen, ezért a felszámolását főeljárásként hivatalból elrendelte. Megállapította, hogy az ideiglenes vagyonfelügyeleti jogosítványokkal eljáró vagyonfelügyelő (...) 400.000.- forint díját az adós viseli. Az indokolás szerint az adós
  9. február
  10. napján csődeljárás lefolytatását kérte a bíróságtól. A moratórium időszaka alatt az adós bejelentette, hogy az adós és a hitelező között a
  11. május
  12. napján megtartott csődegyezségi tárgyaláson egyezség nem jött létre, ezért a bíróság az eljárást a ... sorszámú végzésével megszüntette. A ...-i Ítélőtábla ezen végzést a ... sorszámú végzésével a vagyonfelügyelő díja tekintetében megváltoztatta, egyebekben jóváhagyta, így a csődeljárást megszüntető végzés
  13. augusztus 5-én jogerőre emelkedett. Erre való tekintettel a bíróság hivatalból intézkedett a felszámolási eljárás megindítása iránt, a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló
  14. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/B. § szerint. A
  15. október
  16. napján érkezett iratában a ...„fa" jelen per II. rendű felperese egyezségi tárgyalás szándékát jelentette be a ...-i Bíróságnak. Ezen beadványában előadta, hogy számára érthetetlen, hogy a ... felkért jogászai napjainkban azonos időben ugyanazon fiktív kártérítésük ügyében két bírósági eljárást is folytathassanak a ... ellen. Utalt arra is, hogy a választottbíróság
  17. október
  18. napján tartott tárgyalást, ennek jegyzőkönyvét
  19. számú mellékletként csatolta. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az alperes (jelen per II. rendű felperese) ... választott bíróval kapcsolatosan kifogást terjesztett elő. ... egyébként az alperes (jelen per II. rendű felperese) jelölte választott bíróként. Az eljáró tanács kifogással nem érintett két tagja végzésével a kifogást elutasította. A ...-i Bíróság Gazdasági Kollégiuma ... számú végzésével az egyezségi tárgyalás kitűzése iránti kérelem elutasításának terhével felhívta az adóst, hogy a végzésben foglaltaknak a végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül tegyen eleget. Az adós (jelen per II. rendű felperese) a
  20. december
  21. napján érkezett beadványában bejelentette, hogy az egyezségkötés feltételeit a II.rendű felperes neve. „fa" teljesíteni tudja, a feltételek végrehajtását azonban a választottbíróság megakadályozta. A
  22. december 20-i tárgyaláson a választottbíróság bejelentette, hogy 30 napon belül az ítéletet megküldi. Kérte, hogy a választottbíróság ítéletének átvételétől kezdődően a 30 napos határidőt a bíróság indítsa újra.
  23. május
  24. napján került becsatolásra a felszámolási közbenső jelentés. A választottbíróság a
  25. január
  26. napján kelt végzésével eljárását megszüntette. A végzés indokolása szerint az ügyben a keresetlevél benyújtásakori eljárási szabályzatot kell alkalmazni. A kereset benyújtásakori eljárási szabályzat a választott- bírósági ítélet állami bíróság általi érvénytelenítése utáni választottbírósági eljárási szakasz lényegében megismételt eljárásnak, tehát új eljárásnak tekinti. Ezen eljárási szabályzati rendelkezés értelmében az I. és II. rendű felperes nevében
  27. szeptember 27-én kelt beadvány újabb keresetlevélnek és újabb igényérvényesítésnek minősül. A .. Kft.. és a ... Kft.
  28. október 13-án a felszámolási eljárás rendje szerint érvényesítette az alperessel szembeni valamennyi állított követelését, és azt a felszámolónak határidőben bejelentette. A felszámoló álláspontja szerint ezen követelések alaptalan követelések voltak, így azok nyilvántartásba vételére és besorolására nem látott lehetőséget, a felszámoló ezen intézkedésével szemben azonban a ... és jogutóda kifogással éltek. A felszámolást folytató ...-i Bíróság a kifogást jogerősen elbírálta és kötelezte a felszámolót arra, hogy a felperes és jogutóda követeléseit vitatott hitelezői igényként vegye nyilvántartásba, továbbá arra, hogy azokat elbírálás végett küldje meg a bíróságnak. A felszámoló ennek eleget tett és
  29. május 30-án a felperes és jogutóda valamennyi vitatott követelését felterjesztette a ...-i Bírósághoz elbírálás végett, amely a vitatott hitelezői igényekről, így a felperes és jogutóda jelen eljárás tárgyát képező kárigényéről is érdemben dönt majd. A tanács az eljárási szabályzat
  30. §
(2)bekezdés e.) pontja alapján azért szüntette meg az eljárást, mert a választottbíróságról szóló
  1. évi LXXI. törvény
  2. §-a szerint nincs helye választott írósági eljárásnak a Pp. XV-XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja. A felszámolás elrendelése olyan jogi tény, amely kizárja azt, hogy a felek magánjogi megállapodása érvényesüljön, mivel a csődtörvény
  3. §
(3)bekezdése, mint kógens jogszabályi rendelkezés előírja, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, ezen igények elbírálására pedig a felszámolást elrendelő bíróságnak van kizárólagos hatásköre és illetékessége. A ... Bíróság Gazdasági Kollégiuma a
  1. január
  2. napján kelt ... számú végzésével az egyezségi tárgyalás tartására irányuló kérelmet elutasította. A ...-i Ítélőtábla a
  3. szeptember
  4. napján kelt ... számú végzésével a ... Bíróság
  5. október
  6. napján kelt ... számú végzését fellebbezett részében az ügy főtárgya tekintetében helybenhagyta, az eljárási költség tekintetében megváltoztatta és kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az adósnak 15 nap alatt 2.000.000.- forint eljárási költséget. Az elsőfokú bíróság a
  7. sorszámú végzésével a ... hitelezői igényének részben helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 1.872.000.- forint összegű hitelezői igényét a végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül vegye nyilvántartásba és a hitelezőnek igazolja vissza. Egyebekben a hitelezői igényt elutasította. Az elsőfokú bíróság, mivel aggálytalanul megállapíthatónak találta, hogy az adós szerződésszegő magatartása és a hitelező beruházásának esetleges késedelme között okozati összefüggés nem áll fenn, további bizonyítást nem folytatott le, mellőzte szakértő kirendelését, illetve tanú meghallgatását, figyelemmel arra, hogy attól a tényállás megállapítására nézve releváns további adat, vagy információ nem várható. Nem tartotta alaposnak a hitelező kamat vesztés címén érvényesített követelését sem, illetve az építési költségek növekedésével kapcsolatos kárigényt sem. A felperesek keresetükben azt kérték, hogy a törvényszék kötelezze az alperest részükre egyetemlegesen 15.000.519.535.- forint vagyoni kártérítés megfizetésére. Felperesek részletesen ismertették a választottbírósági eljárásban, illetőleg a ...-i Bíróság, valamint a ... Bíróság előtti eljárásban történteket. A felperesek tényként szögezték le, hogy a választott bíróság a
  8. november 21-én kelt ítéletében az elsődleges kereseti kérelemnek részben helyt adva kötelezte a választott bírósági II.rendű felperes neve. alperest, hogy 4.000.988.
  9. -forint és ennek a kamatait, valamint a perköltséget fizesse meg a választott bírósági felperes részére. A ...-i Bíróság a
  10. február
  11. napján kelt ... számú ítéletével a felperes választott bírósági ítélet érvénytelenítése iránt benyújtott keresetét elutasította. A felperes
  12. szeptember 7-től felszámolás alatt áll, kijelölt felszámolója az ... ... Bírósága a
  13. október
  14. napján kelt ... számú ítéletével a ...-i Bíróság ... számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a ... mellett szervezet Választottbíróság ... számú ítéletét érvénytelenítette. A felszámolás végső oka a választott bíróság ítélete, melyet végrehajtás követett
  15. január
  16. napjától. A folyamatot megerősítette és helybenhagyta a ...-i Bíróság ítélete, mely okszerűtlen értékelésével kirívóan téves magatartásával jutott arra a következtetésre, hogy az érintett választott bírákat nem terhelte a Vbt.
  17. §
(1)bekezdésében szabályozott feltárási kötelezettség. A munkavállaló tulajdonosok továbbfoglalkoztatása indokolta a végrehajtók magatartása és tevékenysége megkövetelte az öncsőd bejelentését. Elengedhetetlen volt tehát az öncsőd indítása
  1. március
  2. napjával. A csődeljárás eredménytelen befejezését (
  3. augusztus 26.) felszámolás követte
  4. szeptember
  5. napjától, miközben a cég vagyona a felszámolás közbenső mérlege alapján a tizenötszöröse volt a nem vitatott hitelezői tartozásoknak. A felszámolást leállítani azonban már nem lehetett, a felszámolás a mai napig tart. A választottbírósági ítélet, majd a ...-i Bíróság ítélete következtében, ingatlan,- és vagyongarancia hiányában, a hitelszerződéseket felmondták, megszüntették, a cég finanszírozása kockázati felárral működött. A bizonytalan működési feltételek miatt az állami megrendelők és a legnagyobb vevők a vállalkozási szerződéseket, illetve a több éves szállítási szerződéseket szintén felmondták, a piac összeomlott, a cég hírnevét teljes egészében lerombolták, 250 munkahelyet megsemmisítettek, a vagyonukat elvesztették, a tulajdonosokat kisemmizték. Mindez a cég teljes összeomlásához vezetett. A felperesek hivatkoztak a Ptké.
  6. §-ára, a Ptk.
  7. §
(1)bekezdésére, 349. §
(1)bekezdésére, és
(3)bekezdésére, Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk
  1. bekezdésére, Magyarország Alaptörvénye
  2. cikkére, a BH
  4. számú eseti döntésre, a BH.
  6. számú eseti döntésre, a BH.
  8. számú eseti döntésére, az IH. 2004/3/
  9. eseti döntésére. Hivatkoztak arra, hogy a bírói jogkörben okozott kár megtérítésének feltételei a jogellenes magatartás a kár, az okozati összefüggés, a vétkesség, az, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve, hogy a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette. Sajátos és részleteiben a bírósági gyakorlatban kidogozott esete az államigazgatási jogkörben okozott kárnak az, amikor a kár téves jogalkalmazásból fakad, a felelősség alapja ebben az esetben csak kirívóan súlyos jogértelmezés és jogalkalmazási tévedés lehet. Mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelés kirívó okszerűtlensége vagy megalapozatlansága alapozhatja meg a kártérítési felelősséget. A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítása szempontjából a felróhatóság megítélése körében kettős követelmény érvényesül, elvárható egyrészt a lelkiismeretes bírói munka, másrészt azonban érvényre kell juttatni az ítélkezés függetlenségének garanciális elvét. Egymagában az a körülmény tehát, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek, akár törvénysértőnek is bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a határozat a bizonyítékok, vagy egyéb körülmények téves mérlegelésén alapul. Előadásuk szerint a választottbírók magatartása egyértelműen jogellenes, hiszen elmulasztották feltárni a köztük és a választottbírósági felperes között fennálló kapcsolatot, melynek következtében egy szabálytalan, jogszabálysértő, törvénytelen, a függetlenség és pártatlanság alkotmányos garanciális elvét sértő, az összetétel folytán ítélkezésre alkalmatlan összetételű tanács hozott olyan ítéletet, mely megpecsételte a II.rendű felperes neve. működését és jogi sorsát, mely végül a cég teljes összeomlásához vezetett. A ...-i Bíróság számára adott volt a lehetőség, hogy a választottbíróság összetételét megvizsgálja, a döntést felülbírálja, a választottbírósági eljárásban a választottbírók részéről elkövetett súlyos tévedést kiküszöbölje, korrigálja, s ezáltal megakadályozza a II.rendű felperes neve. ellen megindított végrehajtást, az öncsőd bejelentését, illetve a felszámolás elrendelését, valamint a cég teljes összeomlasztását, ezt azonban elmulasztotta megtenni. A ...-i Bíróság alperes is tisztában volt azzal a körülménnyel, hogy a választott- bírósági ítéletek első fokon jogerőre emelkednek, érvénytelenítésükre csak igen szűk körben kerülhet sor. Ezért álláspontjuk szerint jóval mélyrehatóbban kellett volna foglalkozni azzal a kérdéskörrel, hogy a feltárási kötelezettség mennyire alapvető eleme a választottbírósági eljárásnak. A ...-i Bíróságnak a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló kereset elutasítása egyértelműen téves jogalkalmazásból fakad, amely olyan kirívóan súlyos jogértelmezés és jogalkalmazási tévedés, amely megalapozza a kártérítési felelősséget. A ... Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a rendelkezésre álló adatok okszerűtlen értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az érintett választottbírákat nem terhelte a VBt.
  10. §
(1)bekezdésével szabályozott feltárási kötelezettség. Ebből eredően tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Vbt. 55. §
(1)bekezdés e.) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulása ellenére nem érvénytelenítette a választottbíróság ítéletét. Ez a mérlegelési jogkörben hozott okszerűtlen értékelésen alapuló határozat olyan kirívóan okszerűtlen és megalapozatlan, mely megalapozza a alperes neve kártérítési felelősségét. A bíróságok jogellenes magatartása következtében egy a ... Bíróság által érvénytelenített választottbírósági ítélet került végrehajtásra. A ... számú ítélete nem létezik a ... Bíróság érvénytelenítő ítélete következtében, ezért arra semmilyen jogot nem lehetett volna alapítani. A kár kapcsán előadták a felperesek, hogy a választottbírósági ítélet meghozatala előtt szakértői módszerrel kimutatott
  1. január
  2. és
  3. október
  4. közötti cégértékelés alapján az állapítható meg, hogy a társaság statikus nettó eszközértéke 6.032.861.000.- forint, a jövedelmezőséget és a kockázatokat is figyelembe véve becsült működési értéke 11.206.039.000.forint. A társaság összteljesítménye indokolttá teszi a progresszív értékelési eljárás alkalmazását is, az így számított működési érték 15.519.535.000.- forint. Piaci szempontból ezek a magasabb értékek tekinthetők reálisnak, vagyis a cég működési értéke szakértői rendszerekkel bizonyítva a választottbírósági, illetve a ...-i Bíróság ítélete előtt 15.519.535.000.- forint. A felszámolás
  5. szeptember
  6. napján indult, a cég teljes vagyona a felszámolónak átadásra került. A II.rendű felperes neve. által készített tevékenységet lezáró mérleg szerint a saját tőke negatív, mínusz 6.607.603.000.- forint. Vagyis a cég és az egyes üzletrészek értéke a felszámolás kezdetekor
  7. A bírósági ítéletek előtti és az azok hatására megindult végrehajtás öncsőd, felszámolás utáni cégérték közötti különbség a társaságnál és a tulajdonosoknál kárként jelentkezik. Az okozati összefüggés vonatkozásában előadták, hogy a jogellenesen meghozott választottbírósági ítélet, valamint az azt megerősítő ...-i Bíróság jogszabálysértő, jogerős ítéletének következtében, azzal okozati összefüggésben megindult a II.rendű felperes neve. elleni végrehajtás, felszámolás, majd a cég teljes ellehetetlenítése, mellyel összefüggésben a céget jelentős kár érte. A bírósági jogellenes magatartás nélkül nem következett volna be kár. A felperesek táblázatot csatoltak avonatkozásban, hogy milyen rendes jogorvoslati lehetőségeket vettek igénybe, ezekkel azonban a kár nem volt elhárítható, illetve előadták azt is, hogy ezt meghaladóan valamennyi igényérvényesítési lehetőséget megragadtak. A felperesek hivatkoztak arra is, hogy a ... Bíróság a ... számú végzésével a választottbíróság jogerős ítéletének végrehajtását a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig felfüggesztette
  8. június
  9. napján. Az alperes a ... számú végzésével
  10. augusztus 27-én kirívóan téves tevékenységét folytatta a felperes felszámolását elrendelte. Ezen határozat úgy született meg, hogy nem volt végrehajtható határozat. Ez szintén az alperes jogellenes magatartását téves és kirívóan súlyos jogalkalmazását jelenti. A ... Bíróság a felülvizsgálati kérelem ítéletét kihirdette
  11. október
  12. napján, az alperes ... számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a ... számú ítéletét érvénytelenítette. A ... a ... számú eljárást utóbb
  13. január 16-án megszüntette. Az alperes kirívóan téves tevékenységét igazolja a hitelezői egyezséghez a vitatott követelések 8,6 milliárd forint letétbe helyezésének előírása, amely teljesíthetetlen (
  14. január 8-i végzés, ... sorszámú végzés). A
  15. október 30-i keltezésű ... számú végzés a 8,6 milliárd forintos követelést eltörölte, ez fellebbezésre került, majd a fellebbezéseket visszavonták. A vitatott követelések jogerősen eltörlésre kerültek, melyek a felszámolást kiváltották. Az elismert hitelezői követeléseket a felperes felszámolás előtti eszközvagyona tizenötszörösen meghaladta, közbenső mérlegek hiányában a felperes vagyoni helyzete felszámolás alatt
  16. Az alperes így nem csak azzal járt el jogellenesen, hogy kirívóan súlyos jogértelmezés jogalkalmazás eredményeképpen kizárt választottbírák eljárás alapján született VB ítélet kapcsán utasította el az érvénytelenítés iránti keresetet, hanem a felszámolási eljárás elrendelése is jogellenes volt, mivel nem volt végrehajtható határozat a felszámolás elrendelésének tárgyában született végzés meghozatalakor, figyelemmel a ... Bíróság választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését elrendelő határozatára. Kérte ezért, hogy a törvényszék közbenső ítélettel állapítsa meg, hogy az alperest kártérítési kötelezettsége terheli azon magatartása miatt, hogy egyrészről a .... számú ítéletét nem érvénytelenítette a kizárt választottbírók eljárása okán, másrészről a felszámolást úgy rendelte el az alperes a felperessel szemben, hogy nem volt a ... számú ítélet végrehajtható. A jogerős választottbírósági ítéletet a ... azonnal végrehajtatta, azonnal elvittek minden mozdítható likvid értéket, amelyek jelentős részét az alperes által kijelölt felszámoló visszaszerezte. Az alperes által elrendelt rendkívül korai végrehajtás a pénzeszközök teljes elvonása alapvetően befolyásolta a csődeljárás fizetési moratóriumának és a csődegyezség megkötésének eredménytelenségét. A felszámolás eljárást megelőző csődeljárás azért nem vezetett eredményre, mert a csődegyezség elfogadását a ... választottbírósági ítélet elleni ... keresetet elutasító, az alperes által hozott ítéletre alapított hitelezői igénye alapján megakadályozta. Bizonyítható, hogy a ... a biztosított szavazatok 98 %-ával, a nem biztosított szavazatok 9 %-ával mindent eldöntő nyilatkozatot tett, semmilyen csődegyezséghez nem járult hozzá. A csődeljárás sikertelenségét a kirívóan téves jogértelmezésen alapuló alperesi ítélet okozta, a hitelezőkkel az egyezség bizonyítottan megköthető volt, melynek igazolására mellékelték a listát a csődegyezséget megkötőkről, illetve az előszerződés tartalmáról. A választottbíróság ítéletének kihirdetése előtti 13 év fejlődését, a folyamatos növekedés jellemezte. A 13 év alatt elért árbevétel meghaladja a 30 milliárd forintot, a mérleg szerinti adózott eredmény közel 2 milliárd forint, miközben megvásárolták Európa legkorszerűbb betontechnológiáját. Több száz családnak biztosítottak munkahelyet, munkásszállást, cafetériát. A ..., korábbi ... befizetések ezen időszakban meghaladták a 3 milliárd forintot. A társaság vagyona többszörösen meghaladta a kötelezettségeit, ide nem értve a ... számú érvénytelenített ítéleten alapuló követelést. A felperesek részletes előadást tettek továbbá a II. rendű felperesi cég vagyoni helyzetét illetően. Előadták, hogy a csődegyezség abból az okból nem jött létre, mivel a jogtalan követelés birtokosa a ... mindehhez nem járult hozzá. Az alperes jogellenes magatartása okozta a csődegyezség meghiúsulását, és egyáltalán a csődeljárás megindulását, így helytállni tartozik ezért. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy egységes a bírósági gyakorlat abban a kérdésben, hogy önmagában a téves bírósági döntés a bíróság kártérítési felelősségét nem alapozza meg. A felperesek ebben a körben helyesen hivatkoztak az irányadó bírósági döntésekre, azonban azokból téves következtetést vontak le. A perbeli tényállás alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróságnak egy nyilvánvalóan mérlegelési körbe tartozó jogértelmezés kérdésben kellett döntenie. Kirívóan súlyos jogértelmezési hibáról akkor lehet szó, ha a bíróság a jogszabály mérlegelést nem igénylő, egyértelmű rendelkezését alkalmazza helytelenül, azonban jelen esetben ilyen nem áll fenn. Egyrészt az érvénytelenítési pert megelőzően ilyen jellegű jogértelmezési vita fel sem merült, nem volt kialakult bírósági gyakorlata, tehát az elsőfokú bíróság elsőként foglalt állást a kérdésben. Másrészt a ... sem minősítette kirívóan okszerűtlennek a döntést, hanem lényegében más úton jutott el az elsőfokú bíróságétól eltérő álláspontra. Az alperes a döntés meghozatala során abból indult ki, hogy a felperesi kötelezettség elmulasztása önmagában nem érvénytelenítési ok, hanem csak ahhoz kell, hogy a fél előzetesen elhárítsa az érvénytelenségi okot. A felülvizsgálati bíróság pedig a Vbt.
  17. § e.) pontjának egy kiterjesztőbb értelmezését alkalmazva hozta meg a döntését. Azt, hogy kirívóan okszerűtlen jogértelmezésre nem került sor, alátámasztja az is, hogy a ... a végrehajtás felfüggesztését nem rendelte el, tehát a kérelem első vizsgálatakor maga sem tartotta a jogértelmezési tevékenységet okszerűtlennek, súlyosnak, vagy nyilvánvaló jogalkalmazási hibát nem észlelt, az eltérő eredményre csak behatóbb elemzést követően jutott. A felperesek vagyoni kártérítési igényét az alperes összegszerűségében is megalapozatlannak tartotta, előadva, hogy nem állapítható meg, hogy a felperesek a társaság teljes értékvesztésével egyező összegű, egyetemleges kárigényüket mire alapítják. A felperesek keresetlevelében az szerepel, hogy a felperesek, mint tulajdonosok a cég vagyonában bekövetkezett értékcsökkenésre tartanak igényt. Ezen az alapon az I. rendű felperes kizárólag a saját tulajdoni hányadával egyező mértékű vagyoncsökkenés megtérítését kérheti, a teljes összegre vonatkozó egyetemleges kötelezés kizárt, azonban az I. rendű felperes tulajdoni hányadának pontos mértéke az alperes számára nem ismert, a felperes erre vonatkozó nyilatkozatot nem terjesztett elő. A II. rendű felperes esetében pedig tulajdonostársként történő igényérvényesítés fogalmilag kizárt, hiszen a vagyoncsökkenés saját vagyonában következett be. Megjegyezte azt is, hogy az egyetemleges kötelezés feltételei egyébként sem állapíthatóak meg, figyelemmel arra, hogy a felperesek követelése osztható. A felperesek vagyoni kárigényét azon okból is megalapozatlan tartotta az alperes, hogy a felperesek által megbízott könyvvizsgálói jelentés ennek megalapozására nem szolgálhat, a kár meghatározására kizárólag a bíróság által kirendelt független igazságügyi szakértő véleménye alapján kerülhet sor. A felperesek a II. rendű felperessel szemben fennálló felszámolási eljárásban bejelentett követeléseket az alperessel szemben kárként nem érvényesítheti, mivel ennek kiegyenlítésére a felszámolási eljárástól függetlenül kötelesek lettek volna. Ebben a körben kárként legfeljebb az merülhet föl, hogy a felszámolás elrendelésének hiányában a II. rendű felperesnek elvi lehetősége maradt volna arra, hogy működése megőrzése mellett felszámolási eljáráson kívül teljesítse a tartozásait a hitelezők felé, amelyet azonban a tartozásainak feltehetően nagy volumene kétségessé tesz. A felperesek által hivatkozott cégértékelés megalapozottságát önmagában kétségbe vonja a felszámoló zárómérleg eredménye is. Teljes mértékben életszerűtlen, hogy a II. rendű felperes értéke a felszámolás kezdő időpontjában valóban 6.032.861.000.- forint volt, miközben a felszámolási eljárásban érvényesített követelések a társaság saját tőkéjét 6.607.603.000.- forinttal haladják meg. Amennyiben a II. rendű felperessel szemben a saját tőke összegét meghaladó ilyen mértékű követelés állt fenn már a felszámolás kezdő időpontjában, teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy a társaság értéke pozitív összegben kerüljön meghatározásra. Az alperes álláspontja szerint kárként kizárólag olyan értékcsökkenés érvényesíthető, mely a felszámolási eljárás elrendelése nélkül nem következett volna be, azonban a felperesek ilyen igényt nem jelöltek meg, az általuk érvényesíteni kívánt igény nem tekinthető ilyennek, hiszen annak alapját a felperessel szemben fennálló
  18. személyek által érvényesített jogszerű követelések képezik, melyek megtérítésére a II. rendű felperes egyébként is köteles lett volna. Feltételezve, hogy az alperes nem kirívóan téves jogértelmezése vezetett a felszámolási eljárás elrendeléséhez, azonban a felszámolási eljárásban ettől független, jogszerű követelések kerültek érvényesítésre a II. rendű felperessel szemben, a zárómérleg szemben a cégértékelés eredményével a II. rendű felperes valós értékét tükrözi. Vagyonvesztésről beszélni fogalmilag nem lehet, mert a felszámolásban érvényesített követelések korábban is fennálltak, azok nem az alperes magatartása folytán keletkeztek, a felszámolás csak a követelések lejárati idejét választotta meg. A felszámolás elrendelése csak a követelések lejárati idejét érinti, azonban a II. rendű felperessel szemben új követelés nem jött létre, a felszámolási eljárásban kizárólag korábban is fennállt, jogszerű követelések érvényesítésére került sor. A felpereseknek a felszámolás elrendelésével kapcsolatban előterjesztett keresetét érintően az alperes előadta, hogy a ...
  19. február 15-én csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő a alperes neveen (akkori elnevezése ...-i Bíróság). A bíróság az adós csődeljárását a
  20. március 8án kelt ... számú végzésével elrendelte. A végzés a cégközlönyben ugyanezen a napon megjelent, ettől az időponttól a II.rendű felperes neve-t 90 nap fizetési haladék illette meg. Mivel a fizetési haladék időtartama alatt a felek között nem jött lére csődegyezség, és a hitelezők a fizetési haladék meghosszabbításához sem járultak hozzá, a bíróság a II.rendű felperes neve. csődeljárását a
  21. június 2-án kelt
  22. számú végzésével megszüntette és a vagyonfelügyelő díját megállapította. Az adós fellebbezése folytán eljárt ...-i Ítélőtábla a ... számú végzésével a csődeljárást megszüntető elsőfokú végzést a vagyonfelügyelő díja tekintetében részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Az adós csődeljárásának megszüntetéséről szóló ... számú végzés
  23. augusztus 26-án jelent meg a cégközlönyben. A ...-i Ítélőtábla végzésével szemben a vagyonfelügyelő terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet
  24. október 11-én kizárólag a vagyonfelügyelői díj tekintetében. A ... a ...-i Ítélőtábla ... számú végzését a vagyonfelügyelő díjának megállapítására vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú végzést ebben a részében is helybenhagyta. Az alperes idézte a Cstv.-nek
  25. szeptember 1-től hatályos 21/B. §-át, illetve
  26. §
(2)bekezdés e.) pontját. Ezek alapján előadta, hogy az adós sikertelen csődeljárását követően a bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége az adós fizetésképtelenségét hivatalból köteles megállapítani és elrendelni a felszámolást. A felszámolást elrendelő végzés ellen a Cstv. 22. §
(2)bekezdés szerint fellebbezésnek nincs helye. A II.rendű felperes neve. csődeljárása a ...-i Ítélőtábla
  1. augusztus 5-én kelt ... számú végzésével jogerősen befejeződött, ezért a bíróság a
  2. augusztus 27-én kelt ... számú végzésével a fizetésképtelenséget hivatalból megállapította és elrendelte a felszámolását. A felszámolást elrendelő végzés
  3. szeptember 7-én jelent meg a cégközlönyben. A II.rendű felperes neve. felszámolásának elrendelésére tehát a saját maga által kezdeményezett sikertelenül zárult csődeljárás következményeként hivatalból került sor. A felszámolást elrendelő végzés meghozatalkor a bíróság nem vehette figyelembe azt a körülményt, hogy a II.rendű felperes neve. egyik hitelezője követelésének alapjául szolgáló választott bírósági ítélet végrehajtását a ... felfüggesztette. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperesi hivatkozással ellentétben a ... számú végzés nem kötelezte a II.rendű felperes neve.-t sem 8,6 milliárd forint sem más összeg letétbe helyezésére. Felperesek keresete az alábbiak szerint nem megalapozott. A törvényszék a perbeli tényállást a peres felek perben tett nyilatkozatai, továbbá a beszerzett ...., valamint a ... számú ügy iratai alapján állapította meg. A Ptk.
  4. §
(1)bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A 349. §
(1)bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A
(3)bekezdés szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A bírósági jogkörben okozott kár megállapíthatóságának feltételei a következők: - Jogellenes magatartás, felróhatóság - Kár - A jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés További feltétel továbbá, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve hogy a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A bíróságnak tehát elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes részéről megvalósult-e jogellenes magatartás. A felperesek az alperesek jogellenes magatartását egyrészt abban állították, hogy a alperes neve a ... számú ítéletében a jogot tévesen alkalmazta, amely olyan kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés volt, mely megalapozza a kártérítési felelősségét. A bírósági jogkörben okozott kárért fennálló felelősségek sajátos vonása, hogy nem minden károkozó magatartás vezet a bíróság felelősségének megállapításához. Önmagában a bizonyítékok téves mérlegelése, vagy a jogszabály téves értelmezése, illetve alkalmazása általában nem váltja ki a kártérítési felelősséget (BH. 2000.55.). A felelősség megállapításához olyan károkozó magatartás szükséges, mely nyilvánvalóan és kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedés, illetőleg a tények kirívóan okszerűtlen értékelését valósítja meg (EBH. 2002. 750). Jelen esetben tehát azt kellett vizsgálnia a bíróságnak, hogy a alperes neve azon magatartása, hogy az ítéletében azt állapította meg a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy az érintett választott bírákat nem terhelte a Vbt. 17. §
(1)bekezdésében szabályozott feltárási kötelezettség, kirívóan súlyos jogértelmezési tévedés volt-e. Le kell szögezni, hogy a alperes neve alperes a ... számú ügyben az eljárási szabályok maradéktalan megtartásával járt el. Határidőben döntött a II. rendű felperes végrehajtás felfüggesztése iránti kérelméről, illetve határidőben hozta meg ítéletét is. Ítélete teljes körűen kiterjedt a II. rendű felperes által a választottbíróság ítélete kapcsán felhozott valamennyi érvénytelenségi okra. A felperesek által felhozott azon - a bírósági jogkörben okozott kárárt való felelősség megállapítása szempontjából a felróhatóság körében vizsgálandó - követelmény, hogy a bíró a munkáját lelkiismeretesen köteles végezni, egyértelműen megvalósult. A bírói munka lényegét a jogszabályok alkalmazása, értelmezése adja. A alperes neve alperes ezen ítéletében pontosan ilyen tevékenységet végzett, akkor is, amikor a II. rendű felperes azon érvénytelenségi okra való hivatkozását vizsgálta, hogy a választottbírákat feltárási kötelezettség terhelte volna. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy e körben kialakult bírói gyakorlat nincs, az eljáró alperesnek elsőként kellett ilyen kérdésben döntést hozni és a jogszabályokat e vonatkozásban értelmezni. Mind az alperes, mind a ... Bíróság ezen jogkérdés értelmezésénél a nemzetközi választottbíráskodásra kidolgozott irányelvek (IBA Irányelvek) rendelkezéseiből indult ki. Az alperes ennek alapján úgy foglalt állást, hogy ezen irányelvek értelmében sem áll fenn tényleges érdekkonfliktus, ha a választottbírák valamelyike az egyik fél ügyvédjével ugyanabban a szakmai közösségben vagy társadalmi szervezetben fennálló tagsága révén áll kapcsolatban. Ebben az esetben a választott bíráknak nincs feltárási kötelezettsége, aminek az az indoka, hogy „az ésszerűségen alapuló határt kell szabni a feltárásoknak, bizonyos helyzetekben az objektív vizsgálatnak felül kell írnia tisztán a felek szemével végzett szubjektív vizsgálatot". A ... Bíróság a ... számú ítéletében maga is utalt arra, hogy a Vbt. 17. §
(1)bekezdése írja elő, hogy a választottbírónak javasolt személy és a kijelölt választóbíró haladéktalanul köteles feltárni a felek között minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében, kivéve, ha a feleket erről már korábban tájékoztatta. Az ehhez fűzött jogalkotó indokolás szerint azonban azok a körülmények, amelyek jogos kétséget ébreszthetnek a bíró pártatlansága vagy függetlensége tekintetében, rendkívül sokfélék lehetnek, így a törvényben szereplő kellő mértékben általános szabály bármely felsorolással történő megbontása célszerűtlen lenn. A ... Bíróság is rámutatott arra, hogy a megítélés alapjául a ... Bíróság, illetve a alperes neve alperes által is „használt" irányelv egy a Nemzeti Ügyvédi Szervezetnek a Nemzetközi Választottbírósági eljárásokra kidolgozott szöveg, amely nem jogszabály, azonban irányadó lehet annak megítélésénél, hogy a felkért választottbírónak milyen kapcsolatát kell feltárnia a felek előtt. Ezen irányelveket mind az alperesi bíróság, mind a ... Bíróság alapul vette, annak értelmezése alapján azonban eltérő végeredményre jutottak, ami azonban az alperes vonatkozásában kirívó jogszabálysértésnek nem tekinthető. E vonatkozásban az alperes részéről jogszabálysértés, jogellenesség sem állapítható meg, hiszen az alperesi bíróság az irányadó szabályok alapján hozott döntést, a vonatkozó irányelveket maga is alapjává tette az ítélkezésének, azt maga is értelmezte - a felperesi állítással szemben kellő alaposággal -, ennek folytán azonban más következtetésre jutott, mint a ... Bíróság. Pontosan a II. rendű felperes vonatkozásában jelentkező ezen joghátrányt küszöbölte ki a ... Bíróság azzal, hogy ezen irányelveket, illetve ennek tükrében a Vbt. 17. §
(1)bekezdését eltérően értelmezte. Önmagában az, hogy a ... Bíróság megállapítása szerint az alperesi ...-i Bíróság (alperes neve) a rendelkezésére álló adatok okszerűtlen értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az érintett választottbírákat nem terhelte a Vbt. 17. §
(1)bekezdésében szabályozott feltárási kötelezettség, nem jelenti azt, hogy az alperes olyan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési hibát vétett volna, amely kártérítési felelősség alapjául szolgálhat. A felperesek hivatkoztak továbbá arra, hogy az alperes a ... számú végzésével is folytatta kirívóan téves tevékenységét, amikor a felperes felszámolását elrendelte. Ezen határozat ugyanis úgy született meg, hogy nem volt végrehajtható határozat. Ez szintén az alperes jogellenes magatartását téves és kirívóan súlyos jogalkalmazását jelenti. A törvényszék e körben sem tudott azonban az alperes részéről jogellenességet megállapítani. A választottbíróság ítélete jogerős volt, annak alapján végrehajtásnak volt helye, mely
  1. január
  2. napján elrendelésre is került. Időközben a II. rendű felperes a ...-i Bírósághoz (alperes nevehez) keresetet terjesztett elő a választottbírósági határozat érvénytelenítése iránt. Az ügyben a bíróság a keresetet elbírálva
  3. február
  4. napján hirdette ki az ítéletet, amely a felek részéről ezen a napon átvételre is került. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére ehhez képest
  5. március
  6. napján került sor. Ezt megelőzően azonban a II. rendű felperes csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő,
  7. február
  8. napján a ...-i Bíróságon (alperes neveen). A bíróság az adós csődeljárását a
  9. március 8-án kelt ... számú végzésével elrendelte, a végzés a cégközlönyben ugyanezen a napon megjelent, ettől az időponttól a II. rendű felperest 90 nap fizetési haladék illette meg. Ezen időtartam alatt azonban a felek között csődegyezség nem jött létre, és a hitelezők nem járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához sem. Mivel a felek között csődegyezség nem jött létre és a hitelezők a fizetési haladék meghosszabbításához sem járultak hozzá,
  10. július
  11. napján kelt
  12. számú végzésével a bíróság a II. rendű felperes csődeljárását megszüntette és a vagyonfelügyelő díját megállapította. Az adós élt fellebbezéssel ezen végzéssel szemben, a ...-i Ítélőtábla a
  13. augusztus 5-én kelt ... számú végzésével a csődeljárást megszüntette és az elsőfokú végzést a vagyonfelügyelő díja tekintetében részben megváltoztatta, egyebekben azt helybenhagyta. Ezen végzés
  14. augusztus 26-án jelent meg a cégközlönyben. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Cstv. -nek a
  15. szeptember 1-től hatályos 21/D. §-a szerint, ha az egyezség nem jött létre, vagy az nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a bíróság a csődeljárást megszünteti, ezt követően a harmadik fejezet szerinti felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg (
  16. §
(2)bekezdés e.) pont) és elrendeli az adós felszámolását. A Cstv. 27. §
(2)bekezdés e.) pontja szerint pedig a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a korábbi csődeljárást megszüntette. Az eljárás ezen szakaszában már több hitelező is bejelentette az igényét. Az adós és a hitelezők között egyezség, csődegyezség nem jött létre és a hitelezők nem járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához sem. A csődeljárás megszüntetésének időpontjában egyébként a ... Bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását még nem függesztette fel és ezt követően sincs adat arra vonatkozóan, hogy a felszámolást elrendelő bíróság ezen felfüggesztésről a későbbiekben tudomást szerzett volna. Ezt meghaladóan - tekintettel arra, hogy több hitelező is érintett volt a csődeljárásban is, az alperesnek nem volt mérlegelési lehetősége - az alperesi bíróság az adós fizetésképtelenségét köteles volt hivatalból megállapítani és elrendelni a felszámolást. Ezen végzés ellen pedig fellebbezésnek nem volt helye. Helyesen hivatkozott arra is az alperes, hogy a II. rendű felperes felszámolásának elrendelésére a saját maga által kezdeményezett sikertelenül zárult csődeljárás következményeként hivatalból került sor és több hitelezőről is szó lévén a bíróság nem vehette figyelembe azt a körülményt, hogy a II.rendű felperes neve. egyik hitelezője a követelésének alapjául szolgáló választott bírósági ítélet végrehajtását a ... Bíróság felfüggesztette. A végrehajtás felfüggesztése vonatkozásában megjegyzi egyébként a törvényszék, hogy a felülvizsgálati kérelmében a II. rendű felperes valóban kérte a választott- bírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését. A felülvizsgálati kérelme azonban a törvényi előírásoknak nem felelt meg, ugyanis a szükséges mértékű illetéket nem rótta le, ezért e vonatkozásban két alkalommal is hiánypótlásra kellett felhívni. A felülvizsgálati kérelem alapján - mely felfüggesztés iránti kérelmet már maga is tartalmazott - a ... bíróság a végrehajtást nem függesztette fel, csak a második hiánypótlásra felhívó végzés után,
  1. július
  2. napján hozott végzést a felfüggesztés tárgyában. Eddig az időpontig tehát a végrehajtás folytatódhatott a választottbírósági ítélet alapján. Helytállóan mutatott rá az alperes arra is, hogy a ... számú végzésével nem hívta fel a II. rendű felperest arra, hogy helyezze letétbe a ..., illetve a ... vonatkozásában a hitelezői igényként nyilvántartásba vett összeget. A végzés arra vonatkozott, hogy ezen összeg elkülönítése történjen meg a II. rendű felperes részéről. E körben egyébként megállapítható, hogy ezen hitelezői igény elbírálására
  3. október
  4. napján került sor az alperesi bíróság ... számú végzésével. Ezt megelőzően a ... mint a ... jogutódja
  5. október 13-án jelentette be hitelezői igényét ismételten 4.988.000.000.- forint tőke és ezen összeg kamatai iránt. A felszámoló a
  6. október 29-én kelt levelével ezen hitelezői igény nyilvántartásba vételét elutasította. A felszámoló eljárásával szemben a hitelező kifogást terjesztett elő, amely alapján a bíróság a
  7. április
  8. napján jogerőre emelkedett ... sorszámú végzésével a felszámoló kifogásolt intézkedését megsemmisítette és kötelezte, hogy a hitelező bejelentett hitelezői igényét haladéktalanul vegye nyilvántartásba és igazolja vissza, ezt követően további egyeztetés lefolytatása nélkül vitatott követelésként elbírálás végett terjessze a bíróság elé. Erre az előterjesztésre
  9. június 3-án került sor. Az adós a
  10. augusztus 24-én érkezett beadványában azt adta elő, hogy a ... Bíróság ... számú ítélete nyomán a felek között továbbra is per van folyamatban, ... számon a ..., amely
  11. október 13-ra tűzte ki a soron következő tárgyalást. Előadta azt is, hogy a perben a felszámoló hatásköri kifogást terjesztett elő, azonban annak tárgyában a választottbíróság még nem hozott döntést. A bíróság felhívására a felszámoló csatolta a ... számú eljárásában
  12. január
  13. napján meghozott végzését, mellyel az eljárást megszüntette. A hiánypótlásra felhívó végzés kiadásakor tehát hitelezői igényként még a ... hitelezői igénybejelentésében megjelölt összeg volt nyilvántartva akkor is ha az vitatott követelésként kellett kezelni. A fentiek alapján tehát a törvényszék megállapította, hogy az alperes vonatkozásában a kártérítési felelősség egyik eleme a jogellenes magatartás hiányzik, mindezek alapján tekintettel arra, hogy közbenső ítélet csak a jogalap megállapítása esetén hozható - a felperesek keresetét elutasította. A kár és az okozati összefüggés vonatkozásában a bíróság a jogellenesség hiánya miatt vizsgálatot nem is folytatott le. A törvényszék osztotta az alperes azon álláspontját is hogy a felperesek vonatkozásában egyébként az egyetemleges kötelezés kizárt lenne, tekintettel arra, hogy az I. rendű felperes tulajdonnal rendelkezik a II. rendű felperesi cégben, így igénye csak ezen tulajdoni hányad erejéig terjedhetne. A felperesek pervesztesek lettek, ezért a törvényszék kötelezte őket a le nem rótt feljegyzett eljárási illeték megfizetésére a 6/
  14. (VI.26.) IM rendelet
  15. és
  16. §-ainak megfelelően. Az ítélet elleni fellebbezés jogosultsága a Pp.
  17. §
(1)bekezdésén alapul. ...,
  1. november
  2. napján Dr....sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.