A határozat elvi tartalma: A biztatási kárfelelősség megállapítását az önhiba bizonyítottsága kizárja. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.350/2016/4.szám A tanács tagjai: . Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Farkas Attila bíró A felperes: J Kft. A felperes képviselője: Dr. Helmeczy László ügyvéd Az alperes: Zrt. Az alperes képviselője: Dr. Tóth Tamás Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Tóth I. Tamás ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.637/2015/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Debreceni Törvényszék 9.G.40.185/2014/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 635.000 (hatszázharmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes a Vám- és Pénzügyőrség Regionális Ellenőrzési Központ által kiadott engedély alapján adóraktárat működtetett.
- december 3-án a NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága Jövedéki Osztálya (a továbbiakban: hatóság) a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
- évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.)
- §
(1)bekezdésére figyelemmel tájékoztatta a felperest, hogy
- január 23-áig megújított bankgaranciát kell benyújtania.
- február 19-én a felperes 20.000.000 Ft összegű bankgarancia biztosítása iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez. Az alperes hiánypótlásra hívta fel. A felperes, annak
- március 10-én tett eleget. [3] [4]
- február 25-én a hatóság azonnali hatállyal visszavonta a felperes adóraktári engedélyét. A felperes ez ellen nem fellebbezett. Bízott abban, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a határozat visszavonásra fog kerülni, ha a bankgarancia lejártát megelőzően annak meghosszabbítását bemutatja a hatóság részére.
- március 17-én az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a bankgarancia szerződés meghosszabbításának várható időpontja
- március
- További egyeztetéseket követően az alperes
- március 28-án küldte meg a felperesnek a
- március 26-ára dátumozott bankgarancia szerződés tervezetet. A felperes megkeresésére ekkor a hatóság azt a tájékoztatást adta, hogy már csak új adóraktár működtetésére szóló engedély iránti kérelem benyújtására van lehetőség. A bankgarancia összege azonban a Jöt.
- §
(7)bekezdése alapján 40.000.000 Ft. Az alperes ilyen összegű bankgarancia nyújtása elől elzárkózott. A felperes sikertelenül ajánlotta megvételre a készletét egy másik cégnek. Azt nem tudta más adóraktárban sem elhelyezni. A készletet ezért megsemmisítette. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes módosított kereseti kérelmével 51.268.179 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §-a, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:387 § alapján. Előadta, a bankgarancia iránti kérelmének befogadásával az alperes azzal biztatta, hogy megköti vele a bankgarancia szerződést, amit a rendelkezésre álló határidőben nem tett meg. A felperest e biztatás olyan magatartásra indította, amelyből eredően őt károsodás érte. Az adóraktári engedélye visszavonásra került, és a készleteit meg kellett semmisítenie. Az alperes a kereset elutasítását kérte, azt mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Az első- és a másodfokú ítélet [7] [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a felperes nem tudta bizonyítani a Ptk.
- §-a szerinti biztatási kár megállapítását megalapozó tényállási elemeket. Az elsőfokú bíróság utalt arra: a felperes nem bizonyította önhibájának hiányát, valamint az alperes olyan szándékos magatartásának tanúsítását, amely a felperest bármilyen károsodást okozó magatartásra indíthatta volna. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt hangsúlyozta: a felperes nem tudott eleget tenni az elsőfokú bíróság által helyesen meghatározott - bizonyítási [9] kötelezettségének. A másodfokú bíróság szerint a felperes kára abból származott, hogy nem fordult más pénzintézethez a bankgarancia iránti kérelmével, mivel bízott abban, hogy az alperes azt időre kiadja számára. Az ítélőtábla a felperes önhibájának minősítette azt, hogy nem élt jogorvoslattal a hatóságnak az adóraktári engedélyt visszavonó határozata ellen, a bankgarancia iránti kérelmét késedelmesen nyújtotta be, illetve nem tett lépéseket az áru értékesítése, máshol történő elhelyezése érdekében sem. A felperestől elvárható felelős üzleti magatartásának azt tartotta, ha nemcsak bízik a késve benyújtott kérelme határidőben történő, kedvező elbírálásában, hanem megtette volna az adóraktári engedély meghosszabbításához szükséges egyéb intézkedéseket is. A másodfokú bíróság kifejtette azt is, az alperes
- március 17én kelt levelét sem lehetett olyan ígérvénynek tekinteni, amelyre tekintettel - a GK.
- számú állásfoglalásra figyelemmel - az alperes Ptk.
- §-a szerinti felelőssége megállapítható lenne. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és kereseti kérelmének egészben vagy részben helytadó határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a Pp.
- §
(1)bekezdésébe ütköző módon, kirívóan okszerűtlenül mérlegelték a bizonyítékokat, jogszabálysértően vonták le azt a jogi következtetést, hogy az alperes Ptk.
- §-a szerinti felelőssége a perbeli esetben nem állapítható meg. A felperes szerint a raktári engedély visszavonásáról szóló hatósági határozattal szembeni fellebbezés benyújtásának mellőzése nem minősül önhibának. A határozat ugyanis fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtandó volt. A felperes előadta, ha az alperes úgy vélte, hogy a bankgarancia meghosszabbítása iránti kérelme elkésett, arról őt tájékoztatni kellett volna, vagy végleg el kellett volna utasítani a kérelmét. A felperes véleménye szerint nem állapítható meg az önhiba amiatt sem, hogy nem fordult más pénzintézethez. Azzal érvelt, az alperessel fennálló korábbi gazdasági és pénzügyi kapcsolataira figyelemmel megalapozottan bízhatott a
- március 20-áig ígért bankgarancia kiadásában. A perbeli raktári áru megsemmisítéséből eredő kárával összefüggésben hangsúlyozta, az eljárás során igazolta, hogy annak értékesítését, másik adóraktárba történő áthelyezését megkísérelte. Erőfeszítései azonban nem vezettek eredményre. A felperes vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, hogy az alperes
- március 17-én kiadott tájékoztatását nem lehet olyan ígérvénynek tekinteni, amely alapján az alperes Ptk.
- §-a szerinti felelőssége megállapítható. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [13] A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütköző módon, kirívóan okszerűtlenül mérlegelték, és így jogszabálysértően vonták le azt a jogi következtetést, hogy az alperes Ptk.
- §-a szerinti felelőssége nem áll fenn. A Kúria BH2013.126., BH2013.119., 2012.179., BH2002.
- számú eseti döntéseiben kifejeződő következetes joggyakorlata értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak kivételesen kerülhet sor. A bíróságoknak ugyanis a bizonyítékokat együttesen, a maguk összességében kell mérlegelniük, és meggyőződésük szerint kell a jogi következtetések alapjául szolgáló tényállást megállapítaniuk. A bizonyítékok felülmérlegelésére az sem adhat okot, ha az egyes bizonyítékokból akár eltérő megállapításokra is lehetett volna jutni. A felülmérlegelést kizárólag az alapozza meg, ha az egyes bizonyítékokból csak egy fajta következtetés lett volna levonható. [14] A Kúria ilyet a jelen eljárás során nem észlelt. A felperesnek tudnia kellett, a kérelmére
- október 16-án kiadott alperesi tájékoztató levél alapján, hogy a korábbi bankgarancia megújítására akkor kerülhet sor, ha a felperesnek az az iránt előterjesztett kérelme az alperes belső szabályzatai által támasztott követelményeknek megfelel. A vámhatóság
- december 3-án kelt határozatából az is tudomására jutott, az újabb bankgaranciát
- január 23-áig kell benyújtania. Ennek ellenére - általa sem vitatottan - cégszerűen aláírt és ekkor is a szükséges mellékletek kizárólag egy részének csatolásával, elbírálható beadványt csak a fenti határidőt követően, késedelmesen terjesztett elő. Az alperessel, illetve annak jogelődjével fennálló korábbi kapcsolatára, a jogelőd átalakulásának folyamatban létére tekintettel számítania kellett arra is, hogy az ügyintézési határidő el fog húzódni, a bankgarancia biztosítására vonatkozó megállapodás olyan időben történő létrejötte az alperessel bizonytalan, amely mellett a megelőző évi tapasztalatok alapján mód lenne elérni az adóraktári engedély visszavonásáról szóló határozat visszavonását. A felperes állításával ellentétben, a
- március 17-én kelt alperesi tájékoztatás is azt tükrözi, az alperes törekedett a korábbi bankgarancia lejártát megelőző időponttal az újabb bankgaranciát kiadni, de a banküzem sajátosságai miatt határozott ígéretet erre tenni nem tudott. Csak a kiadás várható időpontját tudta megjelölni. Jóhiszemű eljárását tükrözi, hogy ehhez képest csak pár nappal később küldte meg a felek közötti bankgarancia szerződés tervezetet a felperes részére, aki viszont azt már nem írta alá. [15] A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a felperestől az lett volna elvárható felelős üzleti magatartás, hogy a gazdasági tevékenységéhez szükséges hatósági engedély meghosszabbítása érdekében a maga részéről is megtegyen mindent a hatóság által megjelölt bankgarancia előírt határidőben történő beszerzése iránt. A felperes a késedelmes ügyintézéssel vállalta annak kockázatát, hogy bankgarancia, illetve adóraktári engedély hiányában nem tudja folytatni a gazdasági tevékenységét. E gondatlan kockázatvállalásból származó kárának viselését nem háríthatja át az alperesre. Felelőtlen üzleti magatartása önhibája kizárja az alperes Ptk.
- §-a szerinti kárfelelősségének megállapítását. Az alperes fizetésre kötelezését csak e jogszabályban írt együttes feltételek megvalósulása alapozhatta volna meg. Az önhiba hiányának bizonyítása eredménytelen volt, így a további feltételek meglétének, az arra vonatkozó bizonyítékok eljárt bíróságok általi értékelésének vizsgálata szükségtelen volt. [16] A Kúria mindezek alapján a felperes által megjelölt jogszabálysértéseket nem állapíthatta meg, és a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [17] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Annak mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései, a 4/A. §
(1)bekezdése alapján általános forgalmi adóval növelten határozta meg, figyelemmel az alperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységre is. A felperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján köteles az államnak megfizetni. [18] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,
- április
- Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Farkas Attila sk. bíró