Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.015/2017/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Szabó István Tamás Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék
- november
- napján meghozott .../
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám, a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyja. A felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított és a fellebbezés elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a peres felek
- május 29-én kölcsönszerződést kötöttek svájci frank alapú szabad felhasználású jelzáloghitelre, amellyel az alperes 95.815 svájci frank összegű kölcsönt nyújtott a felperes részére.
- augusztus 28-án kötöttek újabb kölcsönszerződést lakásfelújítás céljára egyenletes részletfizetéssel svájci frank elszámolási alapon, azzal, hogy az alperes 4.960.000 forint finanszírozás igénynek megfelelő 40.574 svájci frank összegű kölcsönt nyújtott a felperes részére. A
- május 29-én kötött kölcsönszerződés I.
- pontja, illetve a
- augusztus 28-án kötött kölcsönszerződés I.
- pontjának 3-
- bekezdései az alábbi egyedileg meg nem tárgyalt rendelkezést tartalmazták: „A felek kijelentik, hogy kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárta megállapítása, valamint egyéb, a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az adós banknál vezetett számlái és a bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az adós banknál vezetett számláiról, illetve a bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak. Felek/adós felkéri(k) a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőt, vagy egyébként illetékességgel bíró közjegyzőt, hogy a fenti kölcsönből fennálló kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozása mértékét, tovább a fent hivatkozott tényeket, adatokat, esetleges végrehajtás eljárás kezdeményezése esetén, a bank felkérésére az adós banknál vezetett számlái, a bank nyilvántartásai, könyvei alapján és nyilvántartásokba való betekintéssel közjegyzői tanúsítványba foglaltan tanúsítsa, e tekintetben a banktitok megtartásának kötelezettsége alól a felmentést megadják." A peres felek a kölcsönszerződéseiket teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták, a folyósításnak azonban feltétele volt a kölcsönszerződés és az annak biztosítékául szolgáló zálogszerződés közokiratba foglalása a szabad felhasználású jelzáloghitel tekintetében és a közjegyzői okirat elkészülte a lakásfelújítás célú kölcsönszerződés vonatkozásban. A felperes keresetében a szabad felhasználású kölcsönszerződés I.
- pontja és a lakáscélú kölcsönszerződés I.
- pontjának 4-
- bekezdéseibe foglalt egyező tartalmú szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását és az érvénytelenség jogkövetkezményeként az érvénytelen rendelkezések hatályossá nyilvánítását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a
- május 29-én kötött kölcsönszerződés I.
- pontjába és a
- augusztus 28-án kötött kölcsönszerződés I.
- pontjának 3-
- bekezdéseibe foglalt szerződési feltételek tisztességtelenek és mint érvénytelen rendelkezések nem jelentenek kötelezettséget és jogosultságot a felek részére. Ezt meghaladóan - a szerződés hatályossá nyilvánítása tekintetében - a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30.000 forint perköltséget és az államnak 36.000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felek közötti kölcsönszerződések fogyasztói szerződések. A Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban:
- évi Ptk.) 209.§
(1)bekezdése, 209/A.§
(2)bekezdése, illetve a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999.(II.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1.§
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontja alkalmazásával állapította meg, hogy a kölcsönszerződések fent idézett feltételei tisztességtelenek. E kikötések kizárólag az alperest jogosították fel annak megállapítására, hogy a felperes fogyasztó teljesítése szerződésszerű-e, mert a felperes elfogadta, hogy tartozása összegét az alperes számlái, nyilvántartásai, könyvei alapján kiállított ténytanúsítvánnyal, mint hiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékkal határozza meg, amelynek elfogadására is kötelezettséget vállalt. Ez a feltétel magában foglalja annak megállapítását, hogy a felperes fogyasztó szerződésszerűen teljesít-e, mert ennek meghatározására kizárólag az alperes jogosult csak a saját számlái, nyilvántartásai és könyvei alapján. Kifejtette továbbá, hogy a támadott feltételnek, a közjegyzői ténytanúsítvány kiállításának az is a következménye, hogy a közokirattal szemben a felperest terheli teljes körűen a bizonyítás. Megállapította azt is, hogy nincs olyan jogszabály, amely a támadott szerződési feltétel alkalmazását előírná. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. A fellebbezésében foglaltak szerint nem a támadott szerződési feltételben foglalt közjegyzői ténytanúsítványon alapul a közvetlen végrehajtás, ezért a szerződési feltétel nem jelent hátrányos eltérést a felperesre nézve, nem jelenti a bizonyítási teher R.1.§
(1)bekezdés j) pontja szerinti megfordulását sem a hátrányára. A R.1.§
(1)bekezdés b) pontja tekintetében hivatkozott arra, azt úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztói szerződésben annak alapján tisztességtelennek az a szerződési feltétel minősül, amely őt, mint fogyasztóval szerződő felet a saját teljesítésének szerződésszerűsége kizárólagos megállapítására jogosítaná fel, de nem minősülhet tisztességtelennek az őt az adós szerződésszerű teljesítésének megállapítására feljogosító szerződéses feltétel. Hivatkozott azonban arra is, a szerződési feltétel őt a felperes teljesítésének szerződésszerűsége kizárólagos megállapítására sem jogosítja fel. Fenntartotta azt a hivatkozását is, hogy a támadott szerződési feltétel az 1959. évi Ptk.209.§
(5)bekezdése alapján azért sem minősülhet tisztességtelennek, mert azt jogszabály előírásainak megfelelően határozták meg. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását úgy kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a zálogszerződések 8. pontja tisztességtelenségét, érvénytelenségét a R.1.§
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján. A felek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A fellebbezések nem megalapozottak. Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg és abból helyes jogi következtetéseket vont le. A másodfokú bíróság az érdemi döntésével és annak indokaival is egyetértett, azokat csupán az alperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel egészíti ki az alábbiak szerint: Az alperes fellebbezésében írtakkal ellentétben az elsőfokú bíróság nem jutott arra a következtetésre, hogy a végrehajtási záradék kiállításának lehetőségét biztosítja támadott szerződési feltételben meghatározott közjegyzői ténytanúsítvány. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, amennyiben a kölcsönszerződéseket közjegyzői okiratba foglalják, akkor végrehajtási záradékkal láthatóak el, mert tartalmazzák a végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C.§
(1)bekezdése szerint a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, a teljesítés módját és határidejét. A
(2)bekezdés szerint, ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa, ezért a közvetlen végrehajtás további feltétele a szerződés felmondásának közokirati tanúsítása. A másodfokú bíróság is egyetértett azzal, hogy a banki nyilvántartások alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány szükségtelen a kölcsönszerződések végrehajtási záradékkal ellátásához, hiszen a követelés összegét (a kölcsöntartozást) a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés, az esedékességét pedig lejárat esetén szintén a kölcsönszerződés, felmondás esetén a végrehajtást kérő közjegyzői okiratba foglalt felmondása tartalmazza. A kötelezettség összege vonatkozásában arra utal a másodfokú bíróság, ha az adós részben teljesített, a követelés tőkeösszege alacsonyabb lesz a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésekbe foglaltnál, de ennek csökkenését a végrehajtás elrendelésekor a közjegyzőnek nem kell vizsgálnia, mert a végrehajtás minden további vizsgálat nélkül elrendelhető a közjegyzői okiratba foglalt szerződések által meghatározott teljes kölcsöntartozásnál alacsonyabb összegre. Ettől függetlenül is megállapítható azonban, hogy a felperes által támadott, tartalma alapján bármely elszámolási vita esetére meghatározott feltétel a jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétesen, indokolatlanul és egyoldalúan az adós hátrányára megállapított olyan rendelkezés, amely az 1959. évi Ptk.209.§
(3)bekezdése felhatalmazása alapján a R. 1.§
(1)bekezdésében meghatározott olyan szerződési feltétel, amelynek tekintetében a bíróságnak meg kell állapítania az adott szerződési rendelkezés tisztességtelenségét. Annak vizsgálata során, hogy a támadott szerződési feltétel megvalósította-e a R.1.§
(1)bekezdésnek b), illetve j) pontjaiban meghatározott kikötéseket, a szerződéses nyilatkozatot az 1959. évi Ptk.207.§
(1)bekezdése értelmében úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A per tárgyává tett szerződési feltételek értelmezésével az állapítható meg, hogy a felperes megkövetelte a szerződéskötést követően kiállítandó ténytanúsítványok tartalmi elismerésére kötelezettséget vállaló felperes fogyasztótól, hogy a hitelező nyilvántartásait előzetesen és általánosságban elfogadja, az adóstól beszerzett hozzájárulással az alperes a saját mindenkori kimutatásaihoz azok helyességére irányuló konszenzus látszatát rendelte. A felperes, mint adós a teljesítéssel kapcsolatos adatok helyességét illetően a minősített okirati forma (közjegyzői ténytanúsítvány), mint egyetlen követelmény megléte esetére kötelezettséget vállalt arra, hogy az alperes által így megállapított összeget elfogadja, ezért a szerződési feltételek kimerítették a R.1.§
(1)bekezdés b) pontját, amely szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A R. ezen rendelkezésének értelmezésével kapcsolatban a másodfokú bíróság nem értett egyet az alperes fellebbezésében foglaltakkal. Tény, hogy a R.3.§
(2)bekezdése szerint a rendelet - a Ptk. irányadó rendelkezéseivel együtt - a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltétekről szóló
- április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: irányelv) való megfelelést szolgálja. Az irányelv
- cikk
- bekezdése szerint a melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők. A melléklet 1.m. pontja szerint tisztességtelennek tekinthetők azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy megadják a jogot az eladó vagy szolgáltató számára annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek. Az irányelv fenti tartalmára figyelemmel a R.1.§
(1)bekezdés b) pontja alapján nyilvánvaló a tisztességtelensége annak a szerződési feltételnek, amely a fogyasztóval szerződő felet feljogosítja a saját szolgáltatása szerződésszerűségének kizárólagos megállapítására. Ebből azonban nem következik, hogy ne minősülne a R.1.§
(1)bekezdésében meghatározott tisztességtelen feltételnek az a rendelkezés, amely a fogyasztóval szerződő felet a fogyasztó teljesítése szerződésszerűségének kizárólagos megállapítására jogosítja fel. Az irányelv mellékletében ugyanis nem a tisztességtelennek tekinthető feltételek teljes felsorolását tartalmazta a már idézettek szerint, ezen túl a 8. cikkében kifejezetten rendelkezett arról, a tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekben, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak. Ennek tükrében értelmezte a másodfokú bíróság a R.1.§
(1)bekezdés b) pontját úgy, hogy az abban foglaltakat sérti, ha a felperes tartozásának meghatározásakor a felek csak az alperes nyilvántartását tekintik hitelesnek és a szerződési feltétel feljogosítja az alperest, hogy annak alapján kizárólagosan állapítsa meg, hogy a felperes teljesítését szerződésszerűnek fogadja-e el. Ez az értelmezés felel meg a BDT 2015.3420.számú és a BDT 2017.3629.számú eseti döntésből is megismerhető bírói gyakorlatnak. A szerződési feltétel a hitelezői nyilvántartásnak, illetve az azon alapuló közjegyzői tanúsítványnak közhiteles és aggálytalan tartalmú bizonyítékként tulajdonít bizonyító erőt. Ennek az a következménye, hogy minden olyan eljárásban, ahol a hitelezőt követelése fennállása és összege tekintetében bizonyítás terhelheti, a saját nyilvántartásában szereplő, a szerződéses kikötés hiányában bizonyítékként a személyes előadása vagy egyszerű magánokirat bizonyító erejének megfeleltethető adatra közokirattal bizonyított tényként hivatkozhat, így a fogyasztói szerződésen alapuló, fogyasztóval szembeni igényérvényesítés során a polgári perrendtartás bizonyítási kötelezettségre és teherre vonatkozó, a Pp.3.§
(3)bekezdésében és 164.§
(1)bekezdésében foglalt általános szabályok nem érvényesülnek. A Pp.195.§
(1)bekezdése alapján a közokirat teljesen bizonyítja az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, azaz az adós tartozásának tényét és a tartozás mértékét. Azzal szemben a fogyasztó adós kényszerül a
(6)bekezdés szerinti ellenbizonyításként annak bizonyítására, hogy a közokiratba foglalt adat, tény - azaz a bankkal szembeni tartozásának a ténye vagy összege - nem felel meg a valóságnak. Márpedig ez a R.1.§
(1)bekezdés j) pontját kimerítően a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A fellebbezésnek az 1959. évi Ptk.209.§
(5)bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozó hivatkozását a másodfokú bíróság sem fogadta el, mivel a perbeli kikötés nem minősíthető a Vht. végrehajtási záradékolás feltételeire vonatkozó 23/C.§-a (illetve a szerződéskötéskor azonos feltételeket meghatározó 21.§-a) előírásainak megfelelő rendelkezésnek, de a fellebbezésben felhívott 196/2007.(VII.30.) Kormányrendelet 115.§
(1)bekezdés c) pontja sem értékelhető olyan jogszabályi rendelkezésnek, amely a hitelező saját nyilvántartásai és üzleti könyvei szerint fennálló mindenkori tartozás adós által előre történő elismerésének a szerződés részévé válását írná elő. A felperes a keresetét, az elsőfokú bíróság az érdemi döntését nem alapította arra, hogy a támadott szerződési feltételek a R. 1.§
(1)bekezdés a) pontja szerint tisztességtelenek, ezért a fellebbezésben a szerződés bármely feltételének értelmezésére való alperesi jogosultság hiányára vonatkozó érveket a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. Az alperes fellebbezése tehát alaptalan volt. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése kapcsán azt emeli ki, hogy az elsőfokú eljárás során határozott kereseti kérelme a kölcsönszerződések pontosan megjelölt rendelkezései érvénytelenségének megállapítására irányult, nem terjesztett elő azonban keresetet a felek közötti jelzálogszerződések 8. pontjai érvénytelenségének megállapítása iránt, azokat nem is csatolta az iratokhoz. Erre figyelemmel a fellebbezési kérelme olyan, a Pp.146.§
(1)bekezdése szerinti keresetváltoztatásnak minősült, amely a Pp.247.§
(1)bekezdésébe ütközött. E rendelkezés szerint a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. A meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősülő felperesi fellebbezési kérelem tehát ebből az eljárási okból a másodfokú eljárásban érdemben nem volt vizsgálható. A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - a Pp.253.§
(2)bekezdése és 254.§
(3)bekezdése alapján helytálló indokaira utalással helybenhagyta. Mindkét fél fellebbezése sikertelen volt, közöttük a pernyertesség és a pervesztesség aránya, valamint az előlegezett költségek tekintetében nem volt számottevő különbség, a másodfokú bíróság ezért a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a saját másodfokú költségét. A felperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 48.000 forint fellebbezési illetéket az Itv.74.§
(3)bekezdése folytán alkalmazandó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (29 bekezdése alapján köteles megfizetni az államnak. Pécs,
- március
- Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró