Bhar.109/2016/20 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés) miatt indult büntető eljárást megszünteti. Az I. r. vádlott lakóhelye: -., tartózkodási helye: -. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. vádlottal szemben helybenhagyja. A harmadfokú eljárás során felmerült 10.880.- (tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A Dabasi Járásbíróság a 2014. év október hó 13. napján kihirdetett 1.B.555/2013/28. számú ítéletével az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében (Btk. 367. §

(2)bekezdés b./ pont) és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében (Btk.164. §

(3)bekezdés) állapította meg. Ezért az I. r. vádlottat halmazati büntetésül 3 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztére és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, míg a II. r. vádlottat halmazati büntetésül 3 évi és 4 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztére és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész a büntetés súlyosítása végett, míg I. r. vádlott és védője, valamint II. r. vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést. A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2015. év december hó 10. napján kihirdetett 3.Bf.36/2015/17. számú ítéletével az I. r. és a II. r. vádlottat az ellenük testi sértés vétsége (Btk.164. §

(2)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. I. r. és II. r. vádlottakkal szemben a börtönbüntetés tartamát 2 évre enyhítette, és a börtönbüntetés végrehajtását mindkét vádlott esetében 4 évi próbaidőre felfüggesztette, a halmazati büntetésre utalást mellőzte, az előzetes fogvatartás beszámítására és a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseket az utólagos végrehajtás elrendelése esetére szabályozta, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r. és a II. r. vádlottak terhére a testi sértés vétsége miatt emelt vád alóli felmentés, e körben a bűnösség megállapítása, valamint a büntetés súlyosítása érdekében. Az I. r. és a II. r. vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészég BF.228/2016/

1. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a bejelentett ügyészi fellebbezést, annak indokolásával együtt változatlanul fenntartotta. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárását, megalapozott tényállást állapított meg a törvényszék is és okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. Azt is helyesen állapította meg a törvényszék, ha az erőszak és fenyegetés kifejtése során más bűncselekmény is megvalósul, akkor azt a zsarolással halmazatban kell megállapítani. Hangsúlyozta, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint is a két bűncselekményt - zsarolás és a testi sértés bűntettének kísérlete - halmazatban kell megállapítani. (BH.1998/264.). A testi sértési cselekmények esetében akkor van helye a büntetőjogi felelősség megállapításának, ha az elkövető szándéka legalább eshetőlegesen 8 napon túl gyógyuló sérülés előidézésére irányul. Jelen ügyben az eset össze körülményéből arra lehet következtetni, hogy a vádlottak szándéka 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult, és az elkövetők szándékának vizsgálata nem a szakértői kérdés, hanem a bíróság feladata. A tényállást kiegészítését és ennek megfelelő jogi következtetések levonását indítványozta, amely I. r. és II. r. vádlott bűnösségének megállapítását eredményezi a társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében (Btk.
2. §

(3)bekezdés). Mindezek alapján a kiszabott büntetés mindkét vádlott esetében eltúlzottan enyhe, a bíróság a középmérték helyett a törvényi minimumot vette figyelembe, ugyanakkor ennek indokát nem adta. Indítványozta mindezek alapján, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét állapítsa meg súlyos testi sértés bűntettének kísérletében is, melyet társtettesként követtek el és ezért velük szemben - halmazati büntetésként - lényegesen hosszabb tartamú főbüntetést szabjon ki, mellékbüntetésül pedig közügyektől eltiltást is alkalmazzon. A nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője és a II. r. vádlott védője perbeszédében a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, mert álláspontjuk szerint a másodfokú ítélet teljes körűen megalapozott. Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által elmondottakhoz. Figyelemmel arra, hogy a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság megváltoztatta I. r. és II. r. vádlott bűnössége kérdésében az első fokú bíróság ítéletét és a vádlottakat az ellenük emelt testi sértés vétségének (Btk. 164. §

(2)bekezdés) vádja alól felmentette, a Be. 386. §

(1)bekezdés c./ pontja alapján harmadfokú eljárásnak helye van. A Fővárosi Ítélőtábla a harmadfokú felülvizsgálatot ennek megfelelően a Be. 387. §

(1)bekezdésében meghatározott terjedelemben folytatta le és megállapította, hogy a Fellebbviteli Főügyészség másodfellebbezése nem megalapozott. A Be. 387. §

(2)bekezdése értelmében, ha a másodfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a fellebbezés folytán a harmadfokú bíróság az ítélet minden rendelkezését felülbírálja, kivéve a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezést helybenhagyó részét. Ezért az ítélőtábla a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában a másodfokú ítéletet - az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt - a Be. 387. §-ának

(1)és

(2)bekezdésében írt terjedelemben felülbírálta. Ennek eredményeként - nem észlelve a Be. 399. §-ának

(1)-

(4)bekezdése alá eső, feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó szabálysértést - arra az álláspontra helyezkedett, hogy mind az első,- mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit. Az eljárt bíróságoknak a feltárt bizonyítékokkal összhangban álló tényállása megalapozott, és a szükséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek is. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat értékelte, és bár minimális terjedelemben, de indokolási kötelezettségének is eleget tett. A másodfokú bíróság az első fokú ítéleti tényállást az iratok tartalma alapján részben kiegészítette, részben helyesbítette. Az így kiegészített tényállás mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért a Be. 388. §

(1)bekezdése alapján irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. A bizonyítékok értékelése körében a másodfokú bíróság törvényesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének a felülbírálathoz szükséges minimális mértékben eleget tett, a másodfokú bíróság a vádlottak erőszakos vagyon elleni bűncselekménye elkövetése körében teljeskörűen egészítette ki az elsőfokú bíróság indokolását. Helytállóan jelölte meg, hogy a vádlottak bűnösségét a zsarolás bűntettének kísérlete vonatkozásában, milyen bizonyítékok támasztották alá. Az irányadó tényállásból okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére az erőszakos vagyon elleni bűncselekmény vonatkozásában, helyes annak megállapítása, hogy a cselekmény kísérleti szakban rekedt és helyes az elkövetői alakzat megállapítása és ennek megfelelően a minősítés is a törvényi előírások szerinti. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a rendelkezésre álló bizonyítékok és az ennek alapján megállapított történeti tényállásból olyan következtetést vont le, hogy az I. r. és a II. r. vádlott elkövette a terhére rótt testi sértés bűntette kísérletét. Helytállóan hivatkozott arra a másodfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása nem adott választ arra a kérdésre, hogy a kategorikus igazságügyi szakértői vélemény ellenében milyen bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottak szándéka a ténylegesen bekövetkezettnél súlyosabb, - vélhetően 8 napon túl gyógyuló - sérülés előidézésére irányult. A másodfokú bíróság e körben helyesen rögzítette, hogy kizárólag abból a tényből, hogy a vádlottak ökölütései a sértett fejére irányultak nem vonható következtetés arra, hogy a bekövetkezettnél súlyosabb, nyolc napon túl gyógyuló sérülés előidézésére irányuló szándékuk volt. E körben az ítélőtábla egyetért a másodfokú bíróság e körben adott indokaival és nem osztja az ügyészi fellebbezésben foglaltakat. Helyes az ügyészség megállapítása arra vonatkozóan, hogy a vádlotti szándékra vont következtetés levonása nem az igazságügyi szakértő, hanem a bíróság feladata a szakértői véleményre alapítottan. Jelen ügyben a vádlottak által fejre, így az arcrészre is leadott közepes erejű ütésekből, az erre vonatkozó kategorikus igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakon túl, nem vonható következtetés arra, hogy szándékuk súlyosabb - 8 napon túl gyógyuló - sérülés okozására irányult. Az ügyészi érvelés elfogadása azt jelentené, hogy önmagában minden fejre mért és arcot eltaláló, legalább közepes erejű ökölütés esetén meg kellene állapítani a súlyos testi sértés bűntettének kísérletét, arra figyelemmel, hogy a sértett orrcsont törésének elméleti lehetősége fennállott. Jelen ügyben a látlelet egyértelműen rögzítette azt, hogy a sértett fejének mely részén - szemöldök, halánték, - milyen és hány napon belül gyógyuló sérülések keletkeztek, e tényekből pedig a vádlottak súlyosabb következményre irányuló szándékára következtetés nem vonható. Észlelte ugyanakkor az ítélőtábla, hogy a törvényszék helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottak terhére megállapítható testi sértés vétségének kísérlete nem állhat halmazatban a zsarolás bűntettének kísérletével. A zsarolás bűntette ugyanis testi sértés okozása nélkül is megvalósítható, még abban az esetben is, ha a terhelt erőszakot alkalmaz, ugyanis a zsarolás esetében alkalmazott erőszak nem azonos a sérülés előidézésével járó testi bántalmazással. Ez áll összhangban az e körben megjelent Legf. Bír. Bfv. IV. 1118/1996. számú határozatával. „A konszumpció a látszólagos alaki halmazatnak az az esete, amikor az elkövető egyetlen magatartásával a Btk. különös részében foglalt több bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg, de a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett törvényi tényállás elnyeli az enyhébb jogtárgy sértést tartalmazó törvényi tényállást. Az alaki bűnhalmazat említett esetében beszélhetünk a halmazat látszólagos jellegéről, ha a törvényi tényállások találkozása szükségszerűen vagy legalábbis rendszerint magában foglalja a más - enyhébb büntetéssel fenyegetett - bűncselekmény törvényi tényállását is, és ez utóbbi az önálló bűncselekményként történő étékelhetőségét elveszíti. Az ítélkezési gyakorlat szerint erre általában a személy ellen irányuló erőszak vagy az élet avagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel elkövetett olyan bűncselekmények esetében kerülhet sor, amelyeknél az erőszak szükségszerű vagy legalábbis rendszerinti következménye a könnyű testi sértés vétségének a megvalósulása (pl. erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, rablás stb.). Ilyen esetekben az alaki halmazat látszólagos jellege folytán az erőszakos bűncselekmény mellett halmazatban a könnyű testi sértés nem állapítható meg. …….. a töretlen ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az önbíráskodással összefüggő könnyű testi sértés nem veszti el az önállóságát, ugyanis az önbíráskodás bűntette testi sértés okozása nélkül is megvalósítható. Az említett cselekmény értékelésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság még arra kíván rámutatni, hogy az adott esetben a bűnhalmazat megállapítása mindenképpen indokolt, mert nem látszólagos, hanem valóságos anyagi halmazatról van szó." (BH 1998. 572.) A zsarolás bűntette az önbíráskodás bűntettétől pedig csak annyiban különbözik, hogy itt az elkövetők jogtalan haszon megszerzése érdekében járnak el, nem pedig jogos, vagy jogosnak vélt követelés kielégítése érdekében. A sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseire vonatkozóan nem terjesztett elő magánindítványt, ezt pedig azt eredményezte, hogy az ítélőtábla a testi sértés vétsége miatt indult büntető eljárást a Be. 332. §

(1)bekezdés b./ pontjára alapítottan - figyelemmel a Be. 52. §

(1)bekezdésére megszüntette. A vádlottak terhén fennmaradó bűncselekménnyel kapcsolatban a büntetés kiszabása során az eljárt bíróságok részletesen és gondosan feltárták a súlyosító és enyhítő körülményeket. A büntetés kiszabása kapcsán is megállapította az ítélőtábla, hogy az enyhítő és súlyosító körülményeket megfelelően vette számba és értékelte az első- és másodfokú bíróság, a kettő évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő tételkeretű bűncselekményre figyelemmel a törvényszék által kiszabott büntetés megfelelő, ezért nem értett egyet az ítélőtábla az ügyészség súlyosításra irányuló indítványával. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta. Budapest,

1. év március hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke . Vincze Piroska s.k. előadó bíró . Varga Bea s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Bf.36/2015/
3. számú ítélete I. r. és II. r. vádlott vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.109/2016/
4. számú ítélete folytán a mai napon jogerős és a szabadságvesztés kivételével I. r. és II. r. vádlottal szemben végrehajtható. Budapest,
5. év március hó
6. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hitelül: tisztviselő