Bf.151/2016/33 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés szerint minősít. II. r. és III. r. vádlott terhére megállapított társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettét a Btk. 194. §

(1)bekezdés, és

(2)bekezdés c/ pontja szerinti minősít, a testi épség elleni bűncselekményt testi sértés bűntette kísérleteként nevezi meg, a jogszabályi hivatkozása helyesen Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdés, melyet társtettesként követtek el. III. r. vádlott terhére megállapított összesen 3 rb. társtettesként elkövetett kerítés bűntettéből 1 rb. a Btk. 200. §

(1)és

(4)bekezdés a/, b/ és c/ pontja,

(5)bekezdés, 1 rb. a Btk. 200. §

(1),

(4)bekezdés b/ és c/ pontja,

(5)bekezdés és 1 rb. a Btk. 200. §

(1),

(4)bekezdés a/ és b/ pontja szerint minősül. IV. r. vádlott terhére megállapított társtettesként elkövetett emberkereskedelem bűntettét bűnsegédként elkövetett kerítés bűntetteként (Btk. 200. §

(1),

(4)bekezdés b/, c/ pontja,

(5)bekezdés) minősíti. A társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettét a Btk. 194. §

(1)bekezdés, és

(2)bekezdés c/ pontja szerint minősíti, a testi épség elleni bűncselekményt testi sértés bűntette kísérleteként nevezi meg, ennek jogszabályi hivatkozása helyesen Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdés, melyet társtettesként követett el. V. r. vádlott terhére megállapított, a Btk. 200. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b/ pontja szerinti kerítés bűntettét a Btk. 200. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b/, c/ pont,

(5)bekezdés szerint minősíti, melyet társtettesként követett el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottakkal vonatkozásában helybenhagyja. IV. r. vádlott előzetes letartóztatásának befejező napja

1. év december hó
2. napja, esetében az eddig, I. r., II. r., III. r. és V. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült 111.150,- (száztizenegyezer-százötven) forint bűnügyi költségből 31.750,- (harmincegyezer-hétszázötven) forintot I. r., 25.000,- (huszonötezer) forintot II. r., 27.200,- (huszonhétezer-kettőszáz) forintot III. r. és 27.200,- (huszonhétezer-kettőszáz) forintot V. vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A Budapest Környéki Törvényszék a
3. év november hó
4. napján kihirdetett 24.B.93/2014/
5. számú ítéletével I. r. vádlott bűnösségét emberkereskedelem bűntettében (Btk.
6. §

(2)és

(3)bekezdés c./ pont és e./ pont), kerítés bűntettében (Btk. 200. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a./, b./ és c./ pont,

(5)bekezdés), súlyos testi sértés bűntettében (Btk. 164. §

(3)bekezdés,

(6)bekezdés a./ pont) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 9 év szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A törvényszék a szabadságvesztés büntetést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett emberkereskedelem bűntettében (Btk. 192. §

(2)bekezdés), társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében (Btk. 194.

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b./ és c./ pont), súlyos testi sértés bűntette kísérletében (Btk. 164. §

(3)bekezdés), bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében (Btk. 200. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a./, b./ és c./ pont,

(5)bekezdés), kitartottság bűntettében (Btk.

1. §), gyermekprostitúció kihasználása bűntettében (Btk.
2. §

(3)bekezdés) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 9 év szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A törvényszék a szabadságvesztés büntetést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. III. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett emberkereskedelem bűntettében /Btk. 192. §

(2)bekezdés/, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében (Btk. 194.

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b./ és c./ pont), súlyos testi sértés bűntette kísérletében (Btk. 164. §

(3)bekezdés), 2 rendbeli társtettesként elkövetett kerítés bűntettében (Btk. 200. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b./ és c./ pont,

(5)bekezdés), kitartottság bűntettében (Btk.

1. §), gyermekprostitúció kihasználása bűntettében (Btk.
2. §

(3)bekezdés), társtettesként elkövetett kerítés bűntettében (Btk. 200. §

(1),

(4)bekezdés a./ és b./ pont) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 9 év szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. IV. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett emberkereskedelem bűntettében (Btk. 192. §

(2)bekezdés), társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében (Btk. 194.

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b./ és c./ pont), súlyos testi sértés bűntette kísérletében (Btk. 164. §

(3)bekezdés), kitartottság bűntettében (Btk.

1. §), állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. V. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett emberkereskedelem bűntettében (Btk.
2. §

(2)bekezdés), társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében (Btk. 194.

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c./ pont), kerítés bűntettében (Btk. 200. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b./ pont), kitartottság bűntettében (Btk.

1. §), társtettesként elkövetett kerítés bűntettében (Btk.
2. §

(1),

(4)bekezdés a./, b./ és c./ pont,

(5)bekezdés), társtettesként elkövetett kerítés bűntettében (Btk. 200. §

(1),

(4)bekezdés a./ és b./ pont) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztés büntetésre és 8 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. Rendelkezett valamennyi vádlott esetében az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról. I. r. és II. r. vádlottak vonatkozásában elrendelte a velük szemben korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség megfizetéséről. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész I. r., II. r III. r. és V. r. vádlottak terhére a szabadságvesztés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, míg I. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, II. r. vádlott, III. r., IV. r. és V. r. vádlottak az ok megjelölése nélkül, míg védőik elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1133/2014/

1. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és a bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségét teljesítette. Ezen irányadó tényállásból okszerűnek tartotta a vádlottak bűnösségére vont következtetést és törvényesnek a bűncselekmények jogi minősítését. Ellenben a helyesen feltárt bűnösségi körülményeket nem megfelelő súllyal értékelte az elsőfokú bíróság az I., II., III. és V. r. vádlottak vonatkozásában, mivel ténylegesen a súlyosító körülmények mind számukban, mind nyomatékukban jelentősebbek voltak az enyhítő körülményekhez képest. Erre tekintettel indítványozta, hogy I. r., II. r., III. r. és V. r. vádlottak esetében a középmértéket meghaladó tartamú fegyházbüntetést szabjon ki az ítélőtábla, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a bejelentett fellebbezését fenntartotta, azonban kiterjesztette az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése irányába is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, nem ismerhető meg, hogy részleteiben mire alapította a törvényszék az ítéletét, nem ütköztette, nem értékelte az egyes vallomásokat, a vádlotti védekezés nem jelenik meg az ítélet indokolásában. Az enyhítésre irányuló részében kiemelte a védő, hogy az I. r. vádlott részbeni beismerő vallomást tett, megbánását fejezte ki, továbbá hivatkozott arra, hogy az édesanyja súlyos beteg, illetve az édesapja meghalt, továbbá szabadlábra kerülése esetén tudna dolgozni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az I. r. vádlott korábban erőszakos cselekmények miatt nem volt büntetve. II. r. vádlott védője szintén kiterjesztette a fellebbezését az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése irányába, egyetértve az I. r. vádlott védőjének ekörben kifejtett álláspontjával. Emellett a II. r. vádlott részbeni beismerő vallomására is figyelemmel a büntetés enyhítését kérte. III. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a felmentésre, illetve enyhítésre irányuló fellebbezését fenntartotta, azonban elsődlegesen ő is az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az megalapozatlan, a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem értékeli részletesen, az indokolás felsorolásokat tartalmaz, a bizonyítás hiányos volt, szembesítések elmaradtak. A sértettet csak korlátozott mentességi jog illeti meg, ezt sem vette figyelembe a törvényszék. IV. r. vádlott védője fenntartotta az elsődlegesen felmentésre, másodlagosan enyhítésre irányuló fellebbezését. Kifejtette, hogy mindössze egyszer lépett fel erőszakosan a IV. r. vádlott, de az I. és a II. r. vádlott említést sem tett a IV. r. vádlottról, csak a sértett tett rá terhelő vallomást. V. r. vádlott védője, fenntartva a felmentésre és enyhítésre irányuló fellebbezését, a többi védővel egyetértve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését szintén felvetette. Álláspontja szerint az V. r. vádlott tagadó vallomását a bizonyítékok nem cáfolták, egyébként a minősítést is vitatta. Az I. r. vádlott írásban is indokolta fellebbezését, melyben továbbra is úgy nyilatkozott, hogy az emberkereskedelem bűntettét nem követte el, azonban a kerítést elismerte, míg a testi sértés kapcsán úgy nyilatkozott, hogy az baleset volt, a sértett leesett a korlátról. A II. r. vádlott ugyancsak indokolta a fellebbezését a másodfokú eljárásban, így kifejtette, hogy a kerítésben, illetve a súlyos testi sértésben nem bűnös, a kitartottságban, azonban elismerte a bűnösségét. Az V. r. vádlott az írásbeli fellebbezésében változatlanul tagadta a bűncselekmények elkövetését és további tanúkihallgatásra tett indítványt. Az I. r. vádlott az utolsó szó jogán az enyhítő körülmények nyomatékosabb figyelembe vételét kérte, illetve elmondta, hogy a sértett nem volt szavahihető. A II. r. vádlott utolsó szó jogán a megbánásának adott hangot. A III., IV. és V. r. vádlottak utolsó szó jogán a védőikhez csatlakoztak. A Fővárosi Ítélőtábla a nyilvános ülésen előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította, mivel a beszerzett bizonyítékok mellett a további bizonyítás szükségtelen volt, a tényállást megnyugtatóan meg lehetett állapítani. A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslatok alapján eljárva a Be.
2. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék eljárásában a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartotta. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor fiatalkorú tanút (sértettet) - mivel a törvényszék előtt élt a mentességi jogával - mentesítette a vallomástételi kötelezettség alól. E tanú mentessége alapvetően II. r. vádlott irányában állt fenn, azonban a II. r. vádlott terhére rótt cselekmények összefüggtek a vádlott társak cselekményeivel, azok nem voltak olyan mértékben külön választhatók, hogy a további vádlottakra vonatkozó kérdésekre adott válaszok kapcsán esetlegesen ne terhelte volna a II. r. vádlottat, azaz a mentességi jog sérült volna. A védelem által hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése kapcsán az ítélőtábla megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék annak még éppen elégséges mértékben eleget tett. A kétség kívül szűkszavú, helyenként felsorolás jellegű indokolásból mindezek mellett is világosan kitűnt az, hogy az elsőfokú bíróság milyen bizonyítékokat fogadott el, milyen vádlotti vallomásokkal szemben fogadta el azokat, illetve mi támasztotta alá a terhelő vallomásokat. Ez valójában az indokolásból követhető volt, így nem volt ok az indokolási kötelezettség megsértése miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. A sértetti terhelő vallomások, az azt helyenként megerősítő további tanúvallomások, illetve a vádlottak részbeni beismerő, illetve egymást terhelő vallomásai a szakvéleményekkel egyetemben, megnyugtató módon bizonyították a bűncselekmények elkövetését, a vádlottak terhére megállapított tényállást. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapvetően megalapozott, azt a másodfokú nyilvános ülésen elhangzottak, illetve az iratok alapján kell kisebb mértékben kiegészíteni, illetve pontosítani a Be. 352. §

(1)bekezdés a/ pontjára alapítottan az alábbiak szerint: - I. r. vádlott élettársi kapcsolata megszűnt. IV. r. vádlott szabadulását követően munkába állt, melyből jövedelme származik. Az ítélet

1. oldalán a II/C alatti tényállás második bekezdésében az utolsó mondatban
2. számú sértett helyesen 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el. Az így kiegészített, illetve pontosított tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és mentes a Be.
3. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, így a másodfokú felülbírálat alapját képezte. A Budapest Környéki Törvényszék a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekmények jogi minősítése is részben helytálló, azonban az több ponton helyesbítésre, illetve pontosításra szorul. Ekként I. r. vádlott esetében - nyilván elírás miatt került feltüntetésre a rendelkező részben a

(6)bekezdés a/ pontja - a terhére megállapított testi épség elleni bűncselekmény helyesen a Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdése szerint minősül, a bűncselekmény megnevezése helyesen testi sértés bűntette. II. r. és III. r. vádlott terhére megállapított személyi szabadság megsértése bűntette esetében (II/C pont) az elsőfokú bíróság a rendelkező részben helytelenül jelölte meg minősítő körülményként a

(2)bekezdés b/ pontot, ugyanis ez az aljas indokból elkövetést jelenti, amely viszont a halmazatban lévő cselekmények miatt a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Egyebekben a törvényszék jogi indokolásából pedig az tűnik ki, hogy valójában a

(2)bekezdés f/ pontot állapította meg a vádlottak terhére, azonban a tényállása erre vonatkozóan a vádirati tényállással ellentétben a kérdéses eszközt (baseballütő) nem rögzítette, és ezen eszköz megemlítésére az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában sem került sor, ekként a tényállásba azt onnan sem lehetett átemelni. Emiatt az ítélőtábla ezen bűncselekményt a Btk. 194. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés c/ pontja szerint minősítette. A testi épség elleni bűncselekményt szintén pontatlanul nevezte meg és a jogszabályhelyét sem megfelelően jelölte meg, így azokat szintén helyesbítette az ítélőtábla, az elköveti alakzat, a társtettesség feltüntetése mellett. III. r. vádlott esetében a terhére megállapított 3 rb. társtettesként elkövetett kerítés bűntette vonatkozásában az elsőfokú ítélet rendelkező része és jogi indokolása nem fedi egymást feltehetően elírás miatt -, az ítélőtábla erre tekintettel helyesbítette azt és a törvényszék ítéletének rendelkező részében 2 rb. társtettesként elkövetett kerítés bűntettének (Btk. 200. §

(1)és

(4)bekezdés b/ és c/ pont,

(5)bekezdés) minősített bűncselekmények közül 1 rb-t a Btk. 200. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés a, b/ és c/ pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés szerint minősített. E két rendbeli cselekmény esetén a jogi indokolás sem pontos, mivel mindkettő bűncselekmény esetében a

(4)bekezdés a/, b/ és c/ pontját tüntette fel minősítő körülményként az elsőfokú bíróság. Az ítélőtábla ezen pontosítással lényegében a vád szerinti minősítéssel egyetértve jelölte meg a bűncselekmények jogszabályhelyét. IV. r. vádlott tekintetében a személyi szabadság megsértése bűntettét és a testi épség elleni bűncselekményt ugyanúgy kellett pontosítani, miként II. és III. r. vádlott esetében, lényegében ugyanazon indokkal. A IV. r. vádlott terhére megállapított társtettesként elkövetett emberkereskedelem bűntettét az ítélőtábla bűnsegédként elkövetett kerítés bűntetteként minősítette, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból a IV. r. vádlott terhére nem állapítható meg emberkereskedelem bűntette, ellenben mindazon tényállási elemeket tartalmazza IV. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet, amely az eltérő minősítést lehető teszi. Meg kell jegyezni, hogy az emberkereskedelem bűncselekménye tekintetében az elsőfokú ítélet indokolásából sem lehetett az ítéleti tényállás hiányosságait pótolni, annak szűkszavú volta miatt. A bűnsegédként elkövetett kerítés bűntette kapcsán rögzíti az ítélőtábla, hogy a cselekmény átminősítése mellett a súlyosítási tilalom nyilvánvalóan kötette az ítélőtáblát, így a IV. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést az enyhítő szakasz, a Btk. 82. §

(1)és

(2)bekezdés b/ pontja szerint tekinteti kiszabottnak. V. r. vádlott esetében a terhére megállapított 3 rb. társtettesként elkövetett kerítés bűntettéből 1 rb. esetében a rendelkező részben megállapított bűncselekmény, annak minősítő körülménye, illetve az ítélet jogi indokolása szintén mást tartalmaz. Az irányadó tényállást figyelembe véve az V. r. vádlott terhére megállapított ezen cselekmény a Btk. 200. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b/ és c/ pontja, és

(5)bekezdés b/ pontja szerinti minősül, melyet szintén társtettesként követett el. A törvényszék a büntetés kiszabása során értékelendő bűnösségi körülményeket alapvetően számba vette és az ítélőtábla álláspontja szerint valamennyi vádlottal szemben megfelelő büntetést szabott ki, annak sem lényeges súlyosítása, sem lényeges enyhítése nem indokolt. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől az I., II., III. és V. r. vádlottak által előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján számította be az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetésbe. A bűnügyi költség viselésére a Be. 381. §

(1)bekezdése és a Be. 338. §

(1)és

(3)bekezdése alapján kötelezte az ítélőtábla az I., II., III. és V. r. vádlottakat külön-külön, a felmerülés arányában. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. Budapest,

1. év január hó
2. napján . Rédei Géza s.k. Dr. Bartkó Levente s.k. . Vincze Piroska s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Budapest Környéki Törvényszék 24.B.93/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.151/2016/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal I. r., II. r., id. III. r., IV. r. és V. r. vádlottakkal szemben jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
5. év január hó
6. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő