Bhar.21/2017/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a./ pont) állapította meg. Ezért őt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta és kötelezte a bűnügyi költség viselésére. A kihirdetett ítélettel szemben a vádlott és védője fellebbezést jelentett be, míg a magánvádló a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a vádlott felmentést célzó fellebbezést alaposnak találta és a 2016. év december hó 12. napján megtartott tanácsülésen meghozott 20.Bf.11.581/2016/6. számú ítéletével a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletet megváltoztatta és a vádlottat az ellene rágalmazás vétsége /Btk. 226.

(2)bekezdés a./pont/ miatt emelt vád alól felmentette. Az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére a magánvádlót kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletével szemben a magánvádló jelentett be fellebbezést vádlott terhére, elítélése érdekében. Fellebbezését a magánvádló jogi képviselője írásban megindokolta. Indokolásában előadta, hogy a másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék egyetértett az első fokon eljárt bírósággal a megállapított tényállást illetően. Kizárólag a jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében ítélte meg úgy, hogy tévedett a Pesti Központi Kerületi Bíróság arra figyelemmel, hogy a törvényszék álláspontja szerint a társadalomra veszélyesség hiányzott a vádlotti magatartásból. A magánvádló álláspontja szerint a vádlott túllépte a házassági bontóperben a perbeli joggyakorlás megengedett kereteit, és nem a bontóperi eljárás 2015-ös megindításával összefüggésében nyilatkozott - egyébként valótlanul arról, hogy mi történt több, mint tíz évvel korábban közöttük - a bontóperi tárgyaláson. Teljesen egyértelmű, hogy aljas indokból valósította meg a vádlott a cselekményét, hiszen arra törekszik a polgári ügyben, hogy az utolsó közös lakás kizárólagos használatának jogát megszerezhesse. A vádlott kijelentése gyalázkodó jellegű volt és a magánvádló becsmérlését volt hivatott szolgálni. Hivatkozott a 30/

1. /V.26./ AB határozatra, úgy szintén a BH. 2009/
2. számú jogesetére. Összességében az írásbeli fellebbezés a vádlott bűnösségének megállapítását és büntetés kiszabását, valamint a bűnügyi költség megfizetésére kötelezését célozta. A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője az írásbeli fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. Észrevételezte, hogy a védelmi fellebbezés először kizárólagosan enyhítésre irányult, csak a későbbiekben változtatott a védő a jogcímen és kérte a vádlott felmentését. A magánvádló jogi képviselője továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a vádlott perbeli kijelenése túlment a rendeltetésszerű joggyakorlás keretein. A magánvádló semmit nem kívánt elmondani, csatlakozott jogi képviselője által elmondottakhoz. A védő perbeszédében előadta, hogy a másodfokú bíróság ítélete megalapozott, és helyesen állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségének hiányát. Mindezek alapján a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy bírói kérdésre az igazat válaszolta, egyebekben csatlakozott védőjéhez. A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a magánvádló fellebbezése folytán a másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást Be.)
3. §

(1)bekezdése alapján felülbírálta. Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és másodfokon eljáró bíróságok a perrendi szabályokat megtartották. Ügyfelderítési kötelezettségüket teljesítették, megalapozott tényállást állapított meg az elsőfokú bíróság, a másodfokú bíróság álláspontja szerint is hiánytalan és teljes körű volt a megállapított tényállás. E körben rendelkezésre állt a polgári eljárásban készült jegyzőkönyv, amely a vádlotti előadásban tartalmazta a sérelmezett tényállításokat. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és a vádlotti és magánvádlói előadások alapján feltárta és értékelte. Az első- és a másodfokú bíróság egyaránt eleget tett indokolási kötelezettségének. Az első- és másodfokú bíróság álláspontja között a cselekmény jogi megítélésében, a jogkövetkeztetés levonásában, tehát a vádlott bűnösségének kérdésében volt eltérés. E tekintetben a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság jogi okfejtésével értett egyet. A másodfokú bíróságnak a felmentő rendelkezéssel kapcsolatos jogi okfejtése teljes, azzal az ítélőtábla teljesen egyetértett, így annak kiegészítése sem szükséges. A magánvádló jogi képviselője fellebbezésének indokolásában tulajdonképpen korábban kifejtett jogi álláspontját ismételte meg, az abban foglaltakra a másodfokú ítélet egyértelmű és meggyőző válaszokat adott. A Fővárosi Ítélőtábla az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban:" Itv.") 52. §

(1)bekezdés és 74. §

(2)bekezdés alapján kötelezte magánvádlót a fellebbezési illeték utólagos lerovására. A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 20.Bf.11581/2016/6. számú ítéletét a Be. 397. §-a helybenhagyta. A harmadfokú eljárás során felmerült költségét a Be. 514. §

(4)bekezdése alapján - miután fellebbezése eredményre nem vezetett - a magánvádló viseli. Budapest,

1. év április hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke . Vincze Piroska s.k. előadó bíró Dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 20.Bf.11581/2016/
3. számú ítélete a vádlott vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.21/2017/
4. számú végzése folytán a mai napon jogerős. Budapest,
5. év április hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő