Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.032/2017/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - Dr. Nagy Gábor László Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék
- szeptember
- napján kelt, .../
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 12.700,- (tizenkettőezerhétszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a fellebbezés elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a felperes és házastársa, mint adósok az alperessel, mint hitelezővel
- február 15-én ingatlan célú kölcsönszerződést kötöttek, amely szerint a kölcsön összege 29.221,41 CHF-nek megfelelő forint összeg, amelyből legfeljebb a finanszírozási igény összegeként megjelölt 4.300.000,- forint erejéig történik a kölcsön folyósítása. Megállapodtak, hogy a kölcsön lejárata
- március hónap
- nap. E kölcsönszerződésből származó valamennyi fizetési kötelezettség biztosítására a peres felek ugyanezen a napon ingatlant terhelő jelzálogszerződést kötöttek, amellyel az alperes javára jelzálogjogot alapítottak a felperes tulajdonát képező ... helyrajzi szám alatti, .... számú és a ... helyrajzi szám alatti, ... számú ingatlanokra. A zálogszerződés általános feltételeinek
- pontja szerint: ha a zálogtárgy értékében a szerződés időtartama alatt a zálogjogosultnak fel nem róható ok miatt értékcsökkenés következik be, és a zálogjogosult megítélése szerint szükség van a biztosíték kiegészítésére, a zálogkötelezett és/vagy a kölcsönszerződés vonatkozó rendelkezése szerint az adós a zálogjogosult felhívására haladéktalanul köteles újabb, a zálogjogosult szerint erre megfelelőnek ítélt biztosítékot nyújtani. Ennek elmulasztása esetén a zálogjogosult a jelen szerződés által biztosított kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondhatja. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a zálogszerződés
- pontja érvénytelen, mert tisztességtelen szerződési kikötés. A tisztességtelenség okaként arra hivatkozott, hogy a támadott szerződési rendelkezés a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999.(II.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban R.) 1.§
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjába ütközik, mert nem határozza meg egyértelműen, milyen mértékű állagromlás esetén, milyen feltételekkel kell a kikötött további biztosítékadási kötelezettséget teljesíteni, ezért az alperest jogosítja fel a szerződés feltételének egyoldalú értelmezésére, illetve a fogyasztó teljesítése szerződésszerűségének kizárólagos megállapítására. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a vitatott szerződési kikötést jogszabályi előírásnak megfelelően határozták meg a jelzálogfedezet értékének védelmében, emiatt tisztességtelensége eleve kizárt, és nem is vizsgálható. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest 30.000,- forint perköltség megfizetésére kötelezte. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.évi IV. törvény (a továbbiakban 1959. évi Ptk.) 209.§ szerződéskötéskor hatályos
(5)bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a támadott kikötés nem minősült tisztességtelen szerződési feltételnek, mert azt a jogszabály előírásának, így az 1959. évi Ptk.260.§
(2)és
(3)bekezdésének, 261.§
(1)és
(2)bekezdésének, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban Hpt.) 78.§
(1)és
(4)bekezdésének megfelelően állapították meg. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset teljesítését kérte. Felvetette az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését is. Álláspontja szerint azért lett volna szükséges a támadott szerződéses feltétel tisztességtelenségének érdemi vizsgálata, mert az nem egyezik meg az
- évi Ptk.-nak a felek jogviszonyában irányadó normaszövegével. A szerződés nem rendezi, hogy az állagromlás mértéke miként számítható ki, azt az alperes milyen módon dönti el, ami miatt a feltétel nem világos és nem érthető, mert a fogyasztó annak hatásaival, következményeivel nem lehetett tisztában. Kiemelte, a fedezet kiegészítésére, és ennek elmulasztása esetén a kölcsönjogviszony felmondására akkor is sor kerülhet a felmondott szerződési feltétel alapján, ha a zálogtárgy értéke nem csökken, de a hitel aktuális összege megnövekedik, azt azonban nem lehet tudni, mit kell érteni a kölcsöntartozás jelentős növekedése alatt. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, a jelzálogszerződés támadott kikötése jogszabály rendelkezésének felel meg, ami miatt tisztességtelennek nem minősülhet. Hivatkozott arra is, hogy a zálogtárgy értékének meghatározása módját a 25/1997.(VIII.1.) PM rendelet határozza meg, az ennek megfelelő eljárási rendet az alperes üzletszabályzata tartalmazza. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, a bizonyítás megismétlése, illetőleg kiegészítése nem volt szükséges. Az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése nem volt megállapítható. Erre figyelemmel a felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését - amelynek indokait elő sem adta - alaptalanul kérte. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított ítéleti tényállásból helytálló jogi következtetést vont le, a másodfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival is egyetértett. Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy az
- évi Ptk. 209/A.§
(2)bekezdése kimondta, hogy a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. Az 1959. évi Ptk.209.§
(1)bekezdése szerint tisztességtelennek az az általános szerződési feltétel minősül, amely a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. Az 1959. évi Ptk.209.§-ának szerződéskötéskor hatályos
(5)bekezdése azonban kimondja, hogy nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. A jelzálogszerződés
- pontja arról rendelkezik, ha a zálogtárgyban a zálogjogosultnak fel nem róható ok miatt értékcsökkenés következik be, ami miatt szükség van a biztosíték kiegészítésére, a zálogjogosult a zálogkötelezettől és/vagy az adóstól újabb megfelelő biztosítékot követelhet. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, e szerződési feltétel megfelel az
- évi Ptk.261.§
(2)bekezdésében foglalt, zálogtárgy állagának romlása esetére, illetve a 260.§
(2)bekezdésében a zálogtárgy értékcsökkenése esetére előírt rendelkezésnek. A másodfokú bíróság az indokokat kiegészíti az 1959. évi Ptk. 525.§
(1)bekezdésének c) pontjával is, amely szerint a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, azzal, hogy a támadott szerződési feltételt fenti jogszabályi előírásoknak megfelelően határozták meg, ami miatt az nem minősülhet tisztességtelennek. A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy jogszabályban meghatározott szerződési feltételnek csak az állagromlás esetére előírt fedezetkiegészítés minősülne, hiszen az 1959. évi Ptk.260.§
(2)bekezdése és 525.§
(1)bekezdés c) pontja kifejezetten a zálogtárgy, illetve a biztosíték értékcsökkenése esetére rendelkezik a biztosíték kiegészítésének kötelezettségéről. A felperes fellebbezésében arra is alaptalanul hivatkozott, hogy a támadott szerződési rendelkezés szerint a kölcsöntartozásnak a futamidő során bekövetkezett jelentős növekedése esetén is megilleti a felperest a fedezet kiegészítésének követelése, mert arra feljogosítja akkor is, ha az árfolyamváltozás miatt a kölcsöntartozás a futamidő során jelentősen megnövekedne. A jelzálogszerződés 7. pontja ezzel szemben kizárólag a zálogtárgy értékében bekövetkezett változásra tekintettel teszi lehetővé, hogy az alperes felhívja a zálogkötelezettet, illetve az adóst a fedezet kiegészítésére, ezért olyan, jogszabályban meghatározott szerződési feltétel, amely nem minősülhet tisztességtelennek. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az ítélőtábla arra utal még, annak megítélése, hogy a zálogtárgynak csökkent-e az értéke, és ehhez képest a zálogjogosult hitelező megalapozottan kéri-e a fedezet kiegészítését - illetve, hogy erre irányuló felhívásának eredménytelensége esetén jogszerűen él-e a biztosított szerződés azonnali hatályú felmondásának jogával - a felek között valóban vitás lehet. Ez azonban nem jelenti a szerződési feltétel tisztességtelenségét, a szerződéses feltétel nem biztosít az alperesnek egyoldalú hatalmasságot a vitás kérdések eldöntésére, mert a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elveket jogszabály, a 25/1997.(VIII.1.) PM rendelet meghatározza, a felek egyetértésének hiányában pedig a fedezet kiegészítésére irányuló felhívás, továbbá az esetleges felmondás jogszerűségét bíróság hivatott elbírálni. A másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése és 254.§
(3)bekezdése alapján helytálló indokaira utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban is pervesztes felperes a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles a pernyertes alperes részéről felmerült másodfokú perköltség megfizetésére, mely a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alapján megállapított általános forgalmi adóval növelt ügyvédi munkadíj. Felperes viseli továbbá a saját másodfokú költségeit. P é c s,
- április
- . Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró