A határozat elvi tartalma: A méltányossági alapon kérelmezett tartózkodási engedély esetében valódi méltánylást érdemlő körülményre kell hivatkozni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.37.290/2016/
- A tanács tagjai:. Tóth Kincső a tanács elnöke . Rothermel Erika előadó bíró . Márton Gizella bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője:. Mauritz András ügyvéd (címe) Az alperes: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal, mint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal jogutóda (1117 Budapest, Budafoki út 60.) Az alperes képviselője:. ... jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügy A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felpe A felülvizsgálni kért jogerős határozat:ővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.32.881/2015/
- Rendelkező rész A Kúria - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.32.881/2015/
- számú ítéletét hatályában fenntartja; - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; - kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A vietnami állampolgár felperes kereső tevékenység célú [2] tartózkodási engedélynek meghosszabbítása iránti eljárást a másodfokú idegenrendészeti hatóság
- december 8-án megszüntette. A felperes
- március 19-én tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem Magyarország területén történő előterjesztéséhez szükséges méltányossági kérelmet, valamint azzal egyidejűleg a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
- évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) végrehajtásáról szóló 114/2007.(V.24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47.§
(4a)bekezdése alapján kereső tevékenység folytatása célú tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet terjesztett elő az idegenrendészeti hatóságnál. A felperes tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmében munkáltatójaként a T. Kft.-t (a továbbiakban: Kft.) jelölte meg. Az elsőfokú hatóság mindenekelőtt a méltányosság kérelmében döntött, és a felperes kérelmét amelyet új munkáltatójával való megállapodásra hivatkozással terjesztett elő -
- március
- napján kelt 1061-18782/1/2015-T. számú határozatával elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes
- május
- napján kelt 106-T-22335/1/
- számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása szerint a felperes nem igazolt olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely a tartózkodási engedély magyarországi benyújtását indokolná. Az alperes határozatában kifejtette, hogy a kereső tevékenység folytatása, mint a tartózkodási célnak az igazolása önmagában nem kivételes méltánylást érdemlő körülmény, hanem a törvény által megkívánt, a tartózkodási engedélyhez szükséges minimum feltétel. Az alperes határozatában hivatkozott a Harmtv. 13.§
(1)bekezdés d) pontjára, illetőleg a Vhr. 47.§
(1),
(2),
(4)és
(4a)bekezdéseire. Az alperes utalt a töretlen bírói gyakorlatra a tekintetben, hogy önmagában az, hogy a külföldi állampolgár már Magyarországon tartózkodik, még nem jelent automatikusan lehetőséget a magyarországi kérelmezésre. A jogalkotó egyértelműen valamilyen releváns többlettényálláshoz kívánta kötni ezt a lehetőséget. Ezek közé nem tartozik az a körülmény, hogy a kérelmező már régóta tartózkodik Magyarországon, illetőleg hogyha Vietnamba kellene utaznia a kérelem benyújtása céljából, akkor elveszti munkahelyét, mivel munkáltatója kénytelen lesz helyette mást alkalmazni. A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [3] [4] A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezését kérte. Az alperes fenntartva a határozatának indokolásában foglaltakat, a kereseti kérelem elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. A méltányossági kérelemről a hatóság csak a felperes által tett nyilatkozat alapján dönthet, és a tényállás tisztázása is a kérelemben foglaltakhoz képest merülhet fel, ezért az alperesi határozat megfelelt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§
(1)bekezdésében foglaltaknak. Az alperes a következetes bírói gyakorlatot bemutatva okszerűen a Vhr. 47.§
(4)bekezdés a) pontjának helyes értelmezésével állapította meg, hogy a tartózkodási engedély anyagi jogi feltételeire hivatkozás - így a belföldi lakhatás, megélhetés állítása a méltányossági kérelem teljesíthetőségének nem elégséges feltétele, ahogy nem kivételes méltánylást érdemlő körülmény az idegenrendészeti előélet, így a méltányossági kérelem előterjesztését megelőző huzamos idejű belföldi tartózkodás sem. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] [7] A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntést meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. Az alperes a kérelem elbírálásának határidejét nem valós határidőben jelölte meg. A kérelem Vietnamban való benyújtása és a tartózkodási engedély elbírálásának ügyintézési határideje több hónapot venne igénybe és nem bonyolódna le az alperes által állított 21 napon belül. Ez alatt az idő alatt elvesztené a munkahelyét és mert Vietnamban munkahellyel nem rendelkezik, megélhetése is veszélybe kerülne. A felperes hivatkozott arra, hogy ezzel szemben Magyarországon jelenleg munkahellyel rendelkezik, és abból biztosítani tudja magyarországi megélhetését és lakhatását. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az ítélet mindenben megfelel a jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal, körültekintően tisztázta a tényállást. Kifejtette, hogy a megfelelően előkészített kérelem, illetőleg a hatóságokkal való együttműködés jelentősen lerövidíti a felperes által hónapokra tett vietnami ügyintézési határidőt, amely valójában 21 nap. Az alperes ismételten hivatkozott a Kúria által a méltányossági ügyekben hozott ítéletekre, és azok indokolását jelen perben is irányadónak értékelte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, miszerint az idegenrendészeti hatóságok eljárása a jogszabályoknak megfelelt, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§ rendelkezéseit betartották. A Kúria döntése és jogi indokai [8] [9] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. [10] A Vhr. 47.§
(4)bekezdés a) pontja szerint a Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély iránti kérelmét a szálláshelye szerint illetékes regionális igazgatóságon is előterjesztheti, amennyiben a belföldi kérelmezést kivételes méltánylást érdemlő körülmény így különösen családegyesítés vagy gyógykezelés - indokolja. A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes olyan elfogadható többlet indokra, amely a kivételes méltánylást alátámasztja, nem hivatkozott. [11] A Kúria mindenek előtt megjegyzi, hogy a felperes által előadott keresőtevékenységére vonatkozó szempontok figyelembe vételére nem kerülhet sor, mert a keresőtevékenység, mint tartózkodási cél nem értékelhető kivételes méltánylást érdemlő körülményként, ugyanis az a megalapozott kérelmezés utáni engedélyezés következménye. A felperes tartózkodási engedély hiányában jogszerűen nem is végezhet kereső tevékenységet, így e hivatkozás a javára nem szolgálhat. Ezzel összefüggésben a keresőtevékenység elvesztésének lehetősége, és a megélhetésének veszélybe kerülése bizonyítást nem nyert, ezért egyéb szempontokkal való együttes értékelésükre sem kerülhetett sor. [12] A külföldi kérelmezés esetleges elhúzódása a felperes olyan feltételezése, amelyet nem bizonyított, így annak nem lehet relevanciát tulajdonítani, tehát az elsőfokú bíróság e körben is helytálló megállapításokat tett. [13] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [14] A pervesztes felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel. [15] A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,
- március
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró