Bf.861/2016/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat) állapította meg, és 5 évi szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Döntött a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. Az ügyész a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül az érdemi döntést tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezések folytán a törvényszék ítéletét a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében. A nyilvános ülésen a sértett jogi képviselője arról nyilatkozott, hogy ... sértett egészségi állapota jelenleg is változatlan, a koponyacsontok terjedelmes anyaghiánya jelenleg is fennáll. A védő jogorvoslatának irányát változatlanul fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen nem kívánt részt venni. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával eljárva ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott tényállást állapított meg. A bizonyítékokat teljes körűen és a logika szabályainak megfelelően értékelte. Indokolási kötelezettségét teljesítve részletesen számot adott arról, hogy a bűnösségét tagadó vádlott védekezését miért nem fogadta el és a tényállást mely tanúk vallomásaira az ezt alátámasztó mely objektív bizonyítékokra, a szemle jegyzőkönyv adataira és nem utolsó sorban az igazságügyi orvosszakértői véleményre és annak kiegészítésére alapozta. A mérlegeléssel megállapított tényállást egyébiránt az arra jogosultak közül senki sem támadta. Az ítélőtábla a Be. 351. §

(1)bekezdése alapján a felülbírálat során irányadónak tekintette. A sértettet a vádlott részéről egyetlen, a kerti kapa oldalra fordított élétől származó nagy erejű ütés érte, amely rendkívül súlyos koponyasérülést okozott. A közvetlen életveszélyes állapotban lévő sértett orvosi beavatkozás nélkül - mint ahogyan a törvényszék

1. oldal
2. bekezdésében megállapította - a többszörös, súlyos koponya üregi sérülés következtében a koponya üregi nyomás fokozódása miatt agytörzsi-kisagyi beékelődést, illetőleg légzés-keringés bénulást szenvedett volna. A törvényszék eljárása során elrendelte az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítését is a maradandó fogyatékosság megállapíthatóságát eldöntendő. A szakértői megállapításokat az ítélet
3. oldal utolsó bekezdésében rögzítette a következők szerint: „... sértett vonatkozásában a terjedelmes csontdefektus, mint testi jellegű károsodás, illetőleg a poszttraumás epilepszia, mint funkcionális károsodás összességében közepes súlyossági fokú munkaképesség csökkenéssel jellemezhető maradandó fogyatékosságként értékelhető. A sértett élete végéig viseli az őt ért bántalmazás következményeit. A koponyacsontok terjedelmes anyaghiánya, mint arra a sértetti képviselő utalt mai napig fennáll, szomatikus jellegű maradandó fogyatékosságként értékelhető, de poszttraumás sérüléses eredetű, epilepszia megbetegedést is diagnosztizáltak nála, ami ugyancsak maradandó fogyatékosságként jelentkezik. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításaival szemben kétely nem támasztható. A törvényszék a vádlott cselekményét helyesen a Btk.
4. §

(1)bekezdésében meghatározott, de a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként minősítette. A jogi minősítés sommás indokolását az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében adta, mely indokolás kiegészítendő, ugyanis felmerült annak lehetősége is, hogy a cselekmény súlyosabban, emberölés bűntettének kísérleteként minősíthető. Az elhatárolási kérdéssel a törvényszék nem foglalkozott, de megjegyzi az ítélőtábla, hogy a vádhatóság is életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat, amely módosításra nem került. Az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/
3. számú Büntető Jogegységi határozat I. pontja ad iránymutatást az emberölés és az élet, valamint testi épség elleni bűncselekmények elhatárolásáról. Az emberölés, illetve a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi és alanyi tényezőkből lehet következtetést levonni. A tárgyi tényezők körében az elkövetéshez használt eszköz mindig gondos értékelést igényel, mivel az emberölésnek vannak un. tipikus eszközei, amelyek önmagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra vonható következetést. Az eszköz ugyanis minden esetben összevetendő az elkövetés egyéb körülményeivel. Az un. különösen veszélyes eszközök, mint pl. a hosszúnyelű balta, nagy pengehosszúságú kés általában emberölésre irányuló szándékra engednek következtetni. Az elkövetés körülményeiből és módjából az elkövető szándékára vonható megalapozott következtetés, így az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés, annak mértéke, a véghezvitel száma meghatározó. Ugyancsak lényeges az életfontosságú szerverekre célzottság, amely szinte kivételt nem tűrően emberölési szándékra utal. Nem hagyható figyelmen kívül a sérülés helye és jellege, amely szintén következtetési alap lehet az elkövető szándékára. Az emberi testnek létfontosságú, életfontosságú szervei, mint amilyen a fej, a szív, a has, a mellüreg, nyaki területek, az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali, vagy rövid idő alatt bekövetkező esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve a sérülés helyéből az erőbehatással összefüggésben rendszerint következtetést lehet vonni arra nézve, hogy az elkövető ölésre, vagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett. Figyelembe veendők a szándékra utaló verbális kijelentések. Abból a körülményből, hogy pl. az elkövető a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta egymagában még nem lehet ölési szándékra következtetni. Amikor az akarat elhatározás és az elkövetés között alig van időköz előfordul, hogy hiányzik a halálos eredmény bekövetkezésének előrelátása. Az indító ok ismerete szintén segítséget nyújthat pl. az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének a testi sértéstől való elhatárolásához. Az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözőbb indító okokból is. A Btk.
4. §

(8)bekezdésének I. fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés nem „tiszta” veszélyeztetési bűncselekmény, mert az elkövetési magatartás csak az érintett egyik jogtárgyat az emberi életet veszélyezteti, a másik jogtárgyat, a testi épséget viszont ténylegesen sérti. Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetőségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerű beállásának lehetőségével. Életveszélyt okozó testi sértés megállapításnak van helye, ha testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövető szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja, vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Jól lehet az életveszély, mint eredmény tekintetében az egyenes szándék elméletileg nem zárható ki, azonban a gyakorlatban az életveszélyes eredményt érintő szándék eventuális formában jelentkezik. Jelen esetben az elkövetés eszköze, az erőbehatás mértéke és a támadott testtájék az emberi élet kioltásának szándéka felé mutat, azonban a cselekménysort elemezve és értékelve helyesen jutott az első fokon eljárt törvényszék arra a következtetésre, hogy a vádlott szándéka nem az emberi élet kioltására irányult, hanem testi sérülés okozására. A vádlott indítéka a vádlott testvérének és a sértett fia között kialakult szóváltás volt, amely közvetlenül lényegében a vádlottat nem is érintette. A későbbiek folyamán azonban a vádlott és testvére a sértett ingatlanához mentek, ahol a sértett fia észlelte közeledésüket és szólt a későbbi sértettnek, hogy menjen be a lakásba, azonban ő az udvaron állt és egy kerti kapát tartott a kezében, amely később az elkövetés eszköze lett oly módon, hogy a vádlott az ő kezéből vette ki az eszközt és egyetlen alkalommal, de nagy erővel fejen ütötte, majd segítségnyújtás nélkül a helyszínről eltávozott. Ezek a körülmények arra engednek következtetni, hogy a vádlottnak a szándéka nem irányult a sértett életének kioltására, verbális fenyegetés sem hangzott el a vádlott részéről. Mindezek alapján az ítélőtábla is úgy ítélte meg, hogy a törvényszék jogi minősítése helyes volt. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket az első fokon eljárt bíróság gondosan feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte. A büntetés tartamát a középmértékben határozta meg, amelynek további enyhítése az ítélőtábla álláspontja szerint nem indokolt, ekként a vádlott és védőjének enyhítést célzó fellebbezése eredményre nem vezethetett. Ennek az oka pedig az a körülmény, hogy a sértett életveszélyes sérülése olyan mértékű, amely mindenképpen indokolja a középmértékben meghatározott büntetés kiszabását tekintettel arra, hogy élete végéig viselni fogja a bántalmazás következményeit, a koponyacsontok terjedelmes anyaghiányával él jelenleg is együtt, és nem csak szomatikus, hanem funkcionális károsodást is szenvedett, amely poszttraumás epilepszia formájában nem csak mindennapjait nehezíti meg, hanem összességében közepes súlyossági fokú munkaképesség csökkenéssel jellemezhető, maradandó fogyatékosságként is értékelhető. Mindezen körülményekre tekintettel a középmértékben megállapított 5 évi szabadságvesztés büntetés eltúlzottnak nem tekinthető, annak további enyhítése nem indokolt. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a kifejtettek alapján helyes indokaira tekintettel, illetőleg a jogi indokolás kiegészítésével - járulékos rendelkezéseit is törvényesnek találva - a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. ,

1. február
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, dr. Kardos Dóra sk. a tanács tagja Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.797/2015/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. február
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke