Debreceni Ítélőtábla Bhar.III.89/2017/
- A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben,
- április
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság
- január
- napján kihirdetett 14.Bf.296/2016/
- számú ítéletét megváltoztatja annyiban, hogy a nyomtöredékek megsemmisítését rendeli el. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Miskolci Járásbíróság a
- február
- napján kelt 12.B.1032/2015/
- számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében, ezért őt 180 óra közérdekű munka büntetésre ítélte. Rendelkezett a bűnjelek elkobzásáról, illetve megsemmisítésükről és a bűnügyi költségről. A vádlotti és védői fellebbezés folytán a Miskolci Törvényszék felülbírálta a járásbíróság határozatát és a
- január
- napján kelt 14.Bf.296/2016/
- számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését, és a vádlottat - bizonyítottság hiányában - felmentette az ellene emelt vád alól. Az elkobozni rendelt bűnjeleket kiadni rendelte a vádlottnak, míg más bűnjelek „tárgyletétben történő kezelését” rendelte el. A felmentés következtében az eljárás során felmerült bűnügyi költség az állam terhén maradt. A vádlott és a védő tudomásul vette a törvényszék ítéletét, míg az ügyész a vádlott terhére, felmentése miatt, bűnösség megállapítása végett jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Kifejtette, hogy a törvényszék az ítéletében az iratok tartalmával ellentétes megállapítást rögzített és ebből téves következtetést levonva a tényállást megalapozatlan megállapítással módosította tárgyaláson, bizonyítás felvételét követően. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan és az indokolási kötelezettségének sem tett eleget a törvényszék, mivel elmulasztotta összevetni és az elvárt gondossággal értékelni a rendelkezésére álló bizonyítékokat, bizonyítási kötelezettségének a szükséges - elégséges mértékben - nem tett eleget. Ezen kívül a „leglényegesebb bizonyíték” tárgyában iratellenes megállapítást tett, amely meghatározó jelentőséget játszott a felmentő rendelkezés meghozatalában. Mindezek miatt álláspontja szerint - a törvényszék ítélete felülbírálatra alkalmatlan. A fellebbviteli főügyészség képviselője a harmadfokú eljárásban a jogi álláspontját továbbra is fenntartotta. A büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §-a
(1)bekezdésének c/ pontjára figyelemmel az ügyészi másodfellebbezés joghatályos. Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 393. §-a alapján nyilvános ülésen bírálta felül. A Be. 387. §-ának
(1)bekezdése értelmében megállapította a
(2)bekezdés szerinti teljes körű felülbírálat során, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság a perjogi szabályokat betartotta. A törvényszék észlelve a járásbíróság határozatának részbeni megalapozatlanságát, tárgyalást tartott és részbizonyítást vett fel. A tárgyalás anyagává tette a két biztonsági kamera felvételét és megszemlélte az eljárás során a vádlottól lefoglalt símaszkot. A törvényszék a tárgyaláson felvett részbizonyítás eredményeként a tényállást a Be. 352. §-a
(1)bekezdésének a/ pontjára figyelemmel, azzal módosította, hogy „az abban foglalt cselekményt az eljárás során nem tisztázható kilétű személyek követték el”. Az így megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, azt a Be. 388. §-a
(2)bekezdésének alkalmazásával - a másodfokú bíróság által felvett bizonyítás eredményeként - csupán annyiban szükséges kiegészíteni, hogy a bűncselekményt elkövető két személy a helyszínen kesztyűt viselt. Ezzel a tényállás az ítélőtábla számára irányadóvá vált. A bizonyítottság hiányában történő felmentő rendelkezés helyes és törvényes, annak indokolása azonban helyesbítést igényel, mert a törvényszék valóban iratellenes megállapítást tett az ujj- és tenyérnyom értékelésekor, amiből helytelen következtetést vont le, de ez az érdemi döntésére a következők miatt nem volt kihatással. A törvényszék határozatának
- oldal utolsó bekezdésében azt rögzítette, hogy a járásbíróság figyelmen kívül hagyta és a bizonyítékok tartalmának elemzésével sem rögzítette azon ujjnyomatszakértői megállapítást, mely szerint „a papírlapon fellelhető volt egy olyan tenyérnyom töredék is, mely kétséget kizáróan nem a vádlottól származott”. Ezt pedig azért tartotta lényegesnek, mert levonta - tévesen - azt a következtetést, hogy a vádlotton kívül más személy is kapcsolatba került azzal a papírlappal, amelyet a bűncselekményt elkövető egyik személy a borztetem elhelyezését megelőzően a parkoló személygépkocsi szélvédőjére helyezett. A szakértői véleményben írtakat azért értékelte tévesen a másodfokon eljáró bíróság, mert abban olyan megállapítás nincs, hogy a tenyérnyom-töredéket is a vizsgált papírlapról rögzítették volna. Ennek a rögzítési helye ugyanis az ... forgalmi rendszámú ... típusú személygépkocsi motorházteteje volt és nem az A/4 méretű papírlap. Ez utóbbin kizárólag a vádlottól származó ujjnyom töredékek beazonosítása történt, miként azt a járásbíróság ítélete helyesen tartalmazza is. E tényből pedig kizárólag az állapítható meg, hogy a vádlott a bűncselekményt megelőzően valamikor kapcsolatba került azzal a papírlappal, amelyet az elkövetők egyike a bűncselekmény helyszínén a kérdéses személygépkocsi szélvédőjére helyezett. Tény, hogy mindkét elkövető a bűncselekmény helyszínén kesztyűt és símaszkot viselt, ezért arcuk a kamerafelvételeken nem volt beazonosítható. A vádlottól lefoglalt símaszk nem köthető a bűncselekményhez, illetve annak a helyszínéhez. A papírlapon szereplő szöveg „nyomtatott anyagból kivágott és ráragasztott betűkből” volt összerakva. Ebből az következik, hogy létrehozása nem a bűncselekmény helyszínén történt, hanem azt már előre elkészítette valaki és így vitték a helyszínre. A papírlapon rögzített vádlotti ujjnyomok alapján nem zárható ki, hogy a vádlott vágta ki a betűket és ragasztotta rá az A/4-es papírlapra azokat. Ez azonban semmilyen büntetőjogi következménnyel nem jár, elkészítése a Btk. egyetlen törvényi tényállásába sem illeszthető bele. Arra tekintettel, hogy az elkövetők a bűncselekmény helyszínén símaszkot és kesztyűt viseltek, a vádlott a bűncselekmény helyszínével ítéleti bizonyossággal nem köthető össze. Más bizonyíték pedig a vádlott ellen nem volt. Mindezek alapján a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentésére törvényesen került sor. A másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem volt törvényes indok, ezért a fellebbviteli főügyészség ezen indítványa nem foghatott helyt. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményt két személy követte el, azonban sem a vádirat, sem az elsőfokú ítélet, miként a másodfokú határozat sem utalt arra, hogy ez a társtettesi elkövetés körébe tartozik, függetlenül attól, hogy csak egy személlyel szemben került sor a vádemelésre. A Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §-ában meghatározott keretdiszpozíciót a
- január 1-jén hatályba lépett, a hulladékról szóló
- évi CLXXXV. törvény tölti meg tartalommal. A törvényszék - tévesen - a 2.,
- és
- tétel alatti nyomtöredékek „tárgyletétbe történő kezeléséről” döntött egy régebbi Kúriai határozatra hivatkozva. A Be.
- §-ának
(9)bekezdése (
- augusztus
- napjától hatályos) értelmében, ha a dolog lefoglalására nem az elkobzás, illetőleg a vagyonelkobzás biztosítása érdekében került sor, és a lefoglalt dolgot szakértő már megvizsgálta, újabb szakértő kirendelését az arra jogosultak nem kérték és további szakértői vizsgálatot a bíróság, az ügyész, vagy a nyomozóhatóság sem tartott indokoltnak, akkor a lefoglalást meg kell szüntetni. A kérdéses nyomtöredékeket a szakértő megvizsgálta, további vizsgálatokat az eljárás során nem kértek, ezért az ítélőtábla ezek megsemmisítését rendelte el a Be.
- §-ának
(8)bekezdése alapján. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét - a rendelkező részben írtak szerint - a Be.
- §-a értelmében megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezéseit a Be.
- §-a alapján helybenhagyta. Debrecen,
- április
- Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Szabó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 14.Bf.296/2016/
- számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatással a mai napon jogerős és végrehajtható. Debrecen,
- április
- Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: -kiadó-