Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.86/2016/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- április hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt ... vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa
- május
- napján kihirdetett KB.I.5/2015/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottal szemben alkalmazott próbára bocsátást megrovás intézkedésre enyhíti. Egyekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. I n d o k o l á s: A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a
- május
- napján kihirdetett Kb.I.5/2015/
- számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.345.§ -ba ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ezért 1 évre próbára bocsátotta. Kötelezte a vádlottat 54.042,- ft bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője három napi gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő jelentett be fellebbezést a vádlott javára téves jogi minősítés miatt, felmentés érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.568/2016/
- számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a felmentés érdekében bejelentett fellebbezést fenntartotta. Előadta, hogy az elsőfokú katonai tanács részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Ténybelileg helyes történeti tényállást rögzített, azonban tévesen következtetett a vádlott részéről a cselekmény szándékos elkövetésére. Utalt arra, hogy védencének összesen három munkába járási költségek tekintetében előterjesztett kérelme volt, amelyből kettőt elutasítottak. A harmadikat viszont akkor fogadták el, amikor folyamatban volt a vádlott áthelyezése. Utólag visszamenőleg kellett csatolnia a vonatjegyeket egy olyan időben, amikor már nem volt lehetősége arra, hogy a számítógépen önmagát ellenőrizze, a vonatjegyeken szereplő adatokat összevesse a szolgálatteljesítésére vonatkozó dokumentumokkal. Ennek az eredménye az, hogy a vádlott nem megfelelő vonatjegyeket nyújtott be. Bízott abban, hogy ezeket a jegyeket használta fel utazásai során, azonban gondatlan magatartása eredményeként több olyan jegy tekintetében is költségtérítési igényt terjesztett elő, amelyek nem az ő utazása során kerültek felhasználásra. Ez a vádlotti magatartás azonban gondatlan cselekményként értékelendő. A vádlott terhére rótt bűncselekménynek viszont gondatlan alakzata nincs, ezért bűncselekmény hiányban történő felmentésére tett indítványt. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által előadottakhoz. A védői fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§
(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló védői fellebbezés nem alapos. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során megszegte a Be.278.§
(1)bekezdésében írt rendelkezést, mert az ügyet késedelmesen, a bíróságra érkezését követően csaknem egy év elteltével tűzte ki. Megállapítható ugyanakkor, hogy ez az eljárási szabálysértés nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására. Észlelte ugyanakkor a másodfokú katonai tanács azt is, hogy a törvényszék katonai tanácsa az ítélete rendelkező részében az ügyben megtartott tárgyalási napok dátumaiban az évszámot elírta, tévesen szerepeltette a
- évet, hiszen minden megtartott tárgyalási napja
- évre esett. Egyébként a törvényszék katonai tanácsa tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson vallomást tett. Mindkét vallomásában tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Nyomozati szakban tett vallomásában védekezést terjesztett elő, mely szerint a híváslista adatai sem vehetők figyelembe a bűncselekmény megállapítása során, mert a vizsgált hívószámú telefonját gyakran adta kölcsön, illetve hagyta más személyeknél, így családtagjainál. A tárgyaláson tett vallomásában a korábbi védekezését elvetve arra hivatkozott, hogy mintegy egy évvel az utazások után kellett vonatjegyeket leadnia, és már nem volt lehetőség arra, hogy azokat pontosan beazonosítsa, a szolgálatvezényléssel összevesse. Az elsőfokú bíróság az ügyben igen alapos bizonyítási eljárást folytatott le, kihallgatta a vádlottat, a tényállás megállapítása szempontjából releváns tanúkat, megkísérelte kihallgatni a vádlott élettársát és annak testvérét, akik azonban mentességi jogukkal éltek, ismertette a releváns okirati bizonyítékokat. azok közül is elsősorban a vádlott adott időpontokra vonatkozó szolgálatvezényléseit, illetve a szolgálatteljesítésével kapcsolatos dokumentumokat, az utazási költségtérítésre vonatkozóan előterjesztett, a vádlott által kitöltött iratokat, a hozzájuk tartozó vonatjegyeket, valamint az érintett időpontokra vonatkozóan a vádlott által használt telefon híváslistáját. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítélete
- oldal közepétől a
- oldal közepéig igen részletekbe menően, a vád tárgyává tett minden időponthoz kapcsolódóan értékelte a bizonyítékokat, és nem tévedett, amikor a
- november 27-i,
- március 17-i és
- március 24-i időpontokra vonatkozóan azt állapította meg, hogy ezen időpontok tekintetében a katonai ügyész kizárólag a vádlott telefonjának cellapozícióira kívánt tényállást alapozni. Ezt azonban a bíróság elfogadni nem tudta, mivel álláspontja szerint ezen bizonyíték nem elegendő annak bizonyítására, hogy a vádlott ezeket az utakat a valóságban nem tette meg. Tévedett azonban az elsőfokú katonai tanács, amikor ezeket az időpontokat, illetve a hozzájuk fűzött indokolásból következő megállapítást a történeti tényállásban nem szerepeltette. Figyelemmel azonban a Kúria Büntető Kollégiumának azon töretlen gyakorlatára, mely szerint az ítélet indokolásának a tényállásra vonatkozó megállapításai a tényállás részét képezik, a másodfokú katonai tanács az elsőfokú ítélet
- oldal utolsó és
- oldal első bekezdését az ítélet történeti tényállása részének tekinti. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott
- február 17-i, március 20-i, április 6-i, április 17-i és április 21-i, valamint
- május 15-i munkába járási költségek tekintetében elszámolni kért utazásaival kapcsolatban azt állapította meg, hogy ő ezeket az utakat a valóságban nem tette meg. A törvényszék katonai tanácsa a vádlotti mobiltelefon híváslista adatai, a vádlott adott időpontra vonatkozó szolgálati okmányai, valamint az egyéb szolgálati elfoglaltságra vonatkozó dokumentumok alapján helytállóan zárta ki annak lehetőségét, hogy a vádlott a kérdéses időpontokban haza vagy onnan visszautazott volna. Megállapítható tehát, hogy az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... vádlott bűnösségét a Btk.345.§ -ába ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétségében megállapította. Az elsőfokú bíróság ítélete 6. oldal utolsó két bekezdésében igen részletesen megindokolta a cselekmény jogi minősítésével kapcsolatos álláspontját. Ezt az álláspontot a másodfokú katonai tanács is osztja. A Btk.7.§-ban foglaltak szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában azt, hogy a vádlott belenyugodott abba, hogy az általa csatolt jegyek között olyanok is vannak, amelyekkel kapcsolatban az utat nem ő tette meg. Így terhére az eshetőleges szándékkal való elkövetés törvényesen került megállapításra. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a joghátrány meghatározatása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. A bűncselekmény elkövetésének körülményeire is figyelemmel indokoltan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottal szemben nem szükséges büntetés kiszabása, elegendő intézkedés alkalmazása is. Megállapítható ugyanakkor, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetésétől számítva újabb egy év, míg a bűncselekmény elkövetésétől számítva mintegy kettő és fél év eltelt. Ezért a másodfokú katonai tanács az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottal szemben alkalmazott próbára bocsátást megrovás intézkedésre enyhítette a Btk.64.§-a alapján. Megállapítató ugyanis, hogy a vádlott cselekménye az elbíráláskor már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indoka alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§
(1)bekezdésén alapszik. Budapest,
- április
- . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Szabó Éva hb. alezredes sk. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
- április
- Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül Iván Erika bírósági ügyintéző