Bf.687/2016/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] mondta ki. A Szolnoki Járásbíróság 11.Fk.568/2013/
2. számú ítéletének I.rendű vádlott neve vádlott próbára bocsátását kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a próbára bocsátást megszüntette. A vádlottat a próbára bocsátás alapjául szolgáló bűncselekmény (társtettesként elkövetett lopás vétsége [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés f) pontja]) miatt is - halmazati büntetésül - 2 év 10 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A védő a fellebbezését írásban is indokolta, és ebben kiemelte, hogy a bűnösségi körülményeket okszerűtlenül és hiányosan mérlegelte az elsőfokú bíróság. Az, hogy az elsőfokú bíróság a próbára bocsátás hatálya alatti elkövetést súlyosító körülményként értékelte, a büntetőjog egyik alapelvének, a kétszeres értékelés tilalmának a megsértését jelentette. Hivatkozott arra, hogy a védence a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű és teljes körű beismerő vallomást tett, megbánást tanúsított. A vádlott alacsony értelmi színvonallal rendelkezik, és érzelmileg labilis, személyiségzavarral küzd. Kérte a bűncselekmény motivációját enyhítő körülményként értékelni, a vádlotti cselekményt a főbérlő hölgy védelme motiválhatta. Az életveszély közvetett, távoli volt, és a bűncselekményt a vádlott eshetőleges szándékkal követte el. Mindezekre figyelemmel a vádlottal szemben kiszabott büntetés jelentős enyhítését és a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő a védői fellebbezés írásos indokolását fenntartotta. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.406/2016/1-II. számú átiratában a tényállás helyesbítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés inkább enyhe, mint eltúlzottan súlyos. Az ítélőtábla a vádlott és védő fellebbezését alaposnak ítélte. Az ítélőtábla a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében felülbírálta, és ennek során - miután a felülbírálat az első fokú ítélet meghozatalához vezető eljárás szabályszerűségére is kiterjedt - megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. Eljárási szabályt sértett, amikor a sértett - az intézkedő rendőrnek tett - jelentésbe foglalt vallomását a Be. 168. §

(1)bekezdésében foglaltak ellenére bizonyítékként értékelte. Ezt a másodfokú bíróság mellőzte az indokolásból (ítélet

1. oldal harmadik bekezdésének második mondatát). Ez a tényállás megalapozottságát nem érintette, az ügy érdemére így nem volt kihatással. Egyebekben az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával járt el. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével többségében megalapozott tényállást állapított meg, az csak kis mértékben szorult helyesbítésre, illetőleg kiegészítésre az iratok alapján, a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva. Amint arra a fellebbviteli főügyészség is helyesen hivatkozott, mellőzni kellett a vádlott esetében a kábítószer fogyasztásra utaló jegyekre vonatkozó megállapítást, mert annak nem volt alapja a szakértői véleményben. Ki kellett egészíteni a tényállást azzal, hogy a vádlott jelenleg a (gazdasági társaság megnevezése) alkalmazásában dolgozik. Havonta 160.000,- forint összegű jövedelemre tesz szert. A Szolnoki Járásbíróság 11.Fk.568/2013/

1. számú határozata helyesen
2. szeptember
3. napján emelkedett jogerőre, és így a próbaidő
4. szeptember
5. napjáig tartott. A vádlott a cselekmény elkövetését megbánta. Az ítélet
6. oldalának második bekezdésében, a második mondat első tagmondatából mellőzni kellett „a vádlott ezen vallomásával szemben" megállapítást. A sértett vallomása ugyanis összangban állt a vádlott vallomásával. A fenti helyesbítéssel, illetőleg kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása hiánytalan és megalapozott volt, amelyet a vádlott és a védő sem vitatott. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekményt a törvényes rendelkezéseknek megfelelően minősítette. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a vádlott szándéka testi sértés okozására irányult, és a bántalmazás jellegére, az alvó sértett mellkasának rugdosására figyelemmel a vádlott tudata átfogta, hogy a sértettnek akár életveszélyes sérülése is keletkezhet, de abba belenyugodott, így az eredmény tekintetében eshetőleges szándéka állapítható meg. A bűnösségi körülmények kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorultak. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte súlyosító körülményként a próbára bocsátás próbaideje alatti elkövetést. A próbára bocsátás esetében a büntetés kiszabása elhalasztásra került. Az, hogy a próbaidő alatti elkövetés mellett a büntető törvényi rendelkezésekre figyelemmel a próbára bocsátást meg kellett szüntetni, és emiatt büntetést kellett kiszabni, nem jelent kétszeres értékelést. Ugyanez a helyzet a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetéssel, ami súlyosító körülmény, és egyben el kell rendelni a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtását. Ez a megállapítás összhangban áll az
7. BK. vélemény II/
8. pontjában foglaltakkal. Az ítélőtábla enyhítő körülményként a bűnösségre is kiterjedő részbeni beismerő vallomást értékelte, továbbá azt, hogy az eredmény tekintetében eshetőleges szándéka állt fenn a vádlottnak, az életveszélyes sérülés közvetett volt, valamint a vádlott megbánását. A fiatal felnőtt kor a korábbi eljárásra figyelemmel kisebb súllyal értékelhető. A védő által is hivatkozott motiváció nem tekinthető enyhítő körülménynek, az ugyanis tényként nem igazolódott. Mindezek után az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés a 18,5 éves életkorban történt elkövetésre, az életveszély közvetett voltára, az eshetőleges szándékra, és a munkahelyen történő elhelyezkedésére tekintettel eltúlzottan súlyos. A fokozatosság elvére is figyelemmel a szabadágvesztés tartamát két évre enyhítette, és az enyhítésnél figyelembe vett körülményekre tekintettel a Btk.
9. §

(1)bekezdése alkalmazásával a szabadságvesztés végrehajtását hosszabb tartamú [Btk. 85. §

(2)bekezdés] próbaidőre felfüggesztette. A vádlott terhes személyiségjegyeire, és a korábbi büntetőjogi felelősségre vonásra tekintettel a próbaidő eredményes elteltéhez a vádlott rendszeres figyelemmel kísérése szükséges [Btk. 69. §

(1)bekezdés e) pont], ezért elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét, amelynek tartama azonos a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejével [Btk. 70. §

(1)bekezdés c) pont]. Amellett, hogy a vádlott általános magatartási szabályként köteles a pártfogó felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartani, és a pártfogó felügyelő részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni [Btk. 71. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pont], ezen túlmenően a bíróság további magatartási szabályként szükségesnek tartotta előírni, hogy a vádlott italmérőhelyeket ne látogasson, és nyilvános helyen szeszes italt ne fogyasszon [Btk. 71. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pont]. A Btk. 87. §
3. b)és
4. c)pontja alapján a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha a vádlottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, vagy a vádlott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése mellett a közügyektől eltiltás alkalmazására nem kerülhetett sor [Btk. 61.§

(1)bekezdés], ezért azt az ítélőtábla mellőzte. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek voltak. A bűnjeleknél az 1-

1. sorszám alatti bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről az elsőfokú bíróság kétszer rendelkezett, de ez nem vált értelemzavaróvá, ezért azt csupán megállapította a másodfokú bíróság. A fentiekből következően a vádlott és védő fellebbezését az ítélőtábla alaposnak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint eljárva megváltoztatta, a helyes és törvényes rendelkezéseket a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélőtábla a vádlottat az elkövetett bűncselekmény súlyosságára és a korábbi büntetőjogi felelősségre vonásra tekintettel nem tartotta előzetes mentesítésre érdemesnek. A helybenhagyó rendelkezés mellett a vádlott új személyazonosító igazolvány számát feltüntette. A másodfokú eljárásban a vádlott védelmével összefüggésben merült fel bűnügyi költség, amelyet a másodfokú bíróság a Be. 381. §

(1)és

(2)bekezdésének megfelelően megállapított, és az eredményes fellebbezésekre tekintettel akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.

1. § megfelelő értelmezése zárja ki. Szeged,
2. április
3. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk.. Benedek Tibor sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.687/2016/
4. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 6.B.646/2016/
5. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Szeged,
6. április
7. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke