Pfv.21808/2016/3 – Kúria

(1), Alaptörvény IX. cikk

(2),

1. CIV. Tv.
2. §

(1),

1. CIV. Tv.
2. §

(3),

1. CIV. Tv.
2. §,
3. CIV. Tv.
4. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.21.808/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Baka András a tanács elnöke Dr. Pataki Árpád előadó bíró Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kovátsits László ügyvéd) Az alperesek: I. rendű II. rendű Az I.-II. rendű alperesek képviselője: D. Bodolai László ügyvéd A per tárgya: Sajtó-helyreigazítás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes A jogerős határozatot hozó bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla (32.Pf.20.358/2016/4-II.) Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék (64.P.25.303/2015/5.) Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint illetéket. meg az államnak külön felülvizsgálati eljárási Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű alperes által szerkesztett, a II. rendű alperes által [2] [3] [4] [5] üzemeltetett ..internetes portálon
2. január 29-én ..
3. február 1-jén .. továbbá
4. február 2-án a .. címek alatt jelentek meg cikkek. A cikkek alapvető témája a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
5. évi II. tv. módosításáról szóló
6. évi CCXX. Tv. létrejöttéről, az ún. letelepedési kötvények gyakorlatáról szól, kiemelve a felperes szerepét a jogalkotás folyamatában és a cégek kiválasztásában, kitérve a tevékenység jövedelmezőségére és a közvetítőcégek sajátos státuszára. A jogalkotási folyamatban a felperesnek, mint az .. kiemelkedő szerepe volt. A jogszabály kifejezetten nevesíti az országgyűlés ezen bizottságát, mint azt a szervet, amely jóváhagyásra jogosult abban a tekintetben, hogy mely vállalkozások vehetnek részt a kötvény értékesítésében. A kiadott időszakban a felperes az .. volt. A letelepedési kötvény iránti igény a felperes közlése értelmében is kínai üzleti köröktől származott. A törvényjavaslat
7. október 27-én került benyújtásra, egyik előterjesztője a felperes volt. Két nappal később az illetékes bizottságot kijelölték, és a felperes ismertette és szóbeli kiegészítéssel látta el a törvényjavaslatot, amely saját megfogalmazása értelmében az úgynevezett befektetői célú letelepedés jogintézményét teremti meg Magyarországon. A felperes
8. december 9-én zárószavazás előtti módosító javaslatot terjesztett elő. A törvényjavaslatot az ..
9. december 11-én elfogadta, az
10. december 27-én kihirdetésre került, és az ezt követő napon hatályba is lépett. A felperes által vezetett gazdasági és informatikai bizottság
11. március 4-i ülésén megtárgyalta és határozatot hozott a kötvényforgalmazásban részt vevő vállalkozások jóváhagyása esetén vizsgálandó szempontokról, majd ezt követően döntött a .. jóváhagyásáról, mely társaság a kötvények értékesítése körében a Kínai Népköztársaság területén kívánt tevékenykedni. Az előterjesztő mindkét napirendi pont esetében maga a felperes volt. A bizottsági ülés jegyzőkönyve szerint a felperes úgy nyilatkozott, hogy az alkalmazott jogkör valószínűleg a személye miatt ragadt a bizottságra (közreműködő vállalkozások jóváhagyása). Ugyanitt a felperes maga nyilatkozott úgy, hogy ő összerakott egy szempontrendszert. A szempontok között szerepel, hogy a működési terület szerinti ország hatóságai ezt a tevékenységet elfogadják. A felperes közölte, hogy a kínai nagykövetségtől már kapott egy visszajelzést. Az ülésről készített jegyzőkönyv azt is rögzítette, hogy a felperes nyilatkozott a .. kérelméről oly módon, hogy az „gyakorlatilag minden szempontnak eleget tesz", majd közölte, hogy „a legmegnyugtatóbb ebből a szempontból, azok a nevek". Ezt követőn ..-t az .. volt elnökeként és a .. cég vezetőjeként mutatta be, mint akinek „magyarországi helyismerete vitathatatlan", .. pedig azt közölte, hogy Brüsszelben élő, de Magyarországon több céget is jegyző üzletember, míg további két személyről szintén úgy nyilatkozott, hogy nem ismeri őket. A felperes az előzetes üzleti [6] [7] [8] számítások tekintetében azt közölte, hogy 1500-2000 főre számítanak .. területéről egy év alatt. Az első cikkben a felperes személyét illetően a letelepedési kötvény kapcsán azt közölték, hogy „Az egészet egyébként .. vitte rohamtempóban végig, ő igazolta az üzletembereket is, akik végül a legtöbbet kaszálhatnak a magyar papírok kiárusításán." Ugyanezen cikkben közölték, hogy „Az első és legjövedelmezőbb közvetítőcégeket az ötletgazda .. javasolta, és a többi is csak az általa vezetett gazdasági bizottság beleegyezésével kaphatott engedélyt. Az egész ügyet rohamtempóban kellett keresztülverni a parlamenten." A második cikkben (
12. február 1.) többek között az jelent meg, hogy „Nálunk a .. letelepedési kötvény kavart viharokat, óriási üzlet ugyanis, csak sajnos valamiért nem az adófizetőknek, hanem .. ismerőseinek." A cikk azt is közölte, hogy: „Az egészet egyébként .. vitte rohamtempóban végig, az ő ismerősei az üzletemberek is, akik végül legtöbbet kaszálhatnak a magyar papírok kiárusításán." A harmadik cikkben (
13. február 2.) többek között az szerepelt, hogy :"Bemutattuk a héten, hogy a .. -féle letelepedési kötvényeknél milyen furcsa, hogy úgy lett kialakítva a rendszer, hogy az államnak alig, vagy egyáltalán ne érje meg a kötvény..." „Másfél év alatt 51 milliárd forint bevételt realizálhattak a .. által engedélyezett közvetítőcégek úgy, hogy a .. alkotta szabályozás szerint tilos volt versenyezniük is..." „Ha idén is jön 2200 új ügyfél, tehát legalább annyi, mint tavaly, akkor idén beömlik 54,5 milliárd forint a közvetítőcégeknek. Azaz leginkább egynek, .. ismerőseinek, a .., hiszen eddig a jelentkezők 90 százaléka .. volt." A felperes törvényes határidőben
14. február 27-én terjesztette elő mindhárom cikkre vonatkozó sajtó-helyreigazítási kérelmét. A kérelemnek az alperes nem tett eleget. A felperes ezt követően keresetet nyújtott be a bíróságnál, amelyhez a kereset
15. március 18-án érkezett meg. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes keresetében olyan tartalmú helyreigazítás közzétételére kérte kötelezni az alperest, amelyből kitűnik, hogy valótlanul állították, hogy az egész folyamatot rohamtempóban vitte végig a felperes, valótlanul állították, hogy .. igazolta az üzletembereket, illetve hogy az első és legjövedelmezőbb közvetítőcégeket ötletgazdaként a felperes javasolta. A felperes azt is közölni kérte, hogy valótlan annak állítása, hogy a felperes ismerőseinek óriási üzlet lenne a letelepedési kötvény, illetve hogy az ő ismerősei lennének azok az üzletemberek, akik a kötvényen nyernek, valamint valótlanul állították azt is, hogy ismeretlen hátterű offshore cégeknek éri meg a letelepedési kötvény. Ezzel szemben való tényként a felperes azt kérte közölni, hogy a felperes normál eljárási rendben, tehát nem rohamtempóban vitte végig a javaslatot. A felperes előadta, hogy a három cikk egységet alkot, a későbbiek visszautalnak a korábbi közlésekre. Másodlagosan a helyreigazítás kötelezését oly módon kérte, hogy az egyes kifogásolt médiatartalmakat különálló közléseknek tekintve három különböző helyreizgató közlemény kerüljön közzétételre. [10] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset teljes elutasítását. Az alperes részben arra hivatkozott, hogy részben hiányzik a felperes kereshetőségi joga, részben véleményekről van szó, részben pedig a közöltek valós tényeket tartalmaznak. Valóságnak megfelelően történt az állítás az alperes szerint abban, hogy a felperes dolgozta ki a kiválasztás szempontrendszerét, ő volt az, aki a .. tulajdonosai közül két személyt, mint ismerőseit azonosította. A felperes tudomással bírt az előzetes üzleti számításaikról, hiszen saját maga közölte, hogy 1500-2000 főre számítanak .. területéről egy év alatt. Az alperes közölte, hogy a jövedelmezőséget illetően nem vitatott tényeken alapuló számítások alapozták meg a közlést, az üzlet nagyságát, ebben a körben hiányzik a felperes kereshetőségi joga, miként az offshore minősítés vonatkozásában is. A „rohamtempó" vonatkozásában az alperes úgy nyilatkozott, hogy ez vélemény, amelyet a rendelkezésre álló tények alátámasztanak, hiszen 2 hónap alatt vezettek be egy új jogintézményt szélesebb szakmai vagy társadalmi vita nélkül. Az első- és másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a bíróság elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogát vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az „ismeretlen hátterű offshore cégeknek éri meg a letelepedési kötvény" kijelentés vonatkozásában hiányzik a felperes kereshetőségi joga, mivel az nem az ő személyére vonatkozik. A „rohamtempó" vonatkozásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a jogalkotás folyamata köztudomásúan felgyorsult. A cikk csupán erre vonatkozó véleményt fejtett ki. Az elsőfokú bíróság szerint a gazdasági bizottság
16. március 4-i üléséről készült jegyzőkönyv alátámasztotta azt a kitételt, mely szerint a felperes igazolta a bizottság előtt a ..et megjelenítő személyeket, és nem járt el az alperesi cikk jogsértően akkor sem, amikor a felperes által bejelentett személyeket „.. ismerőseinek" aposztrofálta. Ugyancsak a kérdéses jegyzőkönyv alapján megállapíthatónak találta, hogy a kiválasztási szempontrendszer elfogadásáról és a .. jóváhagyásáról egyazon alkalommal egymást követően döntött a bizottság. A javaslatok előterjesztője pedig a felperes volt, így nem sértett jogszabályt annak közlése, hogy „az első és legjövedelmezőbb közvetítőcégeket az ötletgazda .. javasolta." [12] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. [13] A jogerős ítélet megállapította, hogy a letelepedési kötvény magyar jogrendszerbe történő bevezetésével kapcsolatos jogalkotási folyamat időbeliségére vonatkozó közlés. a „rohamtempó" kifejezés használata véleménynek tekinthető, így sajtó-helyreigazítás alapja nem lehet. A közlés nem állt ellentétben a tényszerű adatokkal. Önmagában az a tény, hogy más jogszabályok is hasonló gyorsasággal születnek meg, nem teszik indokolatlanná a közlést. A jogerős ítélet kifejtette, hogy a felperes nem sérelmezheti alappal azt sem, hogy a jogintézményt a közvélemény a személyéhez kapcsolja, hiszen a javaslat egyik előterjesztője a felperes volt, és annak továbbvitelében is jelentős szerepet játszott. A
17. március 4-i bizottsági ülésen kifejezetten maga a felperes nyilatkozott úgy, hogy a személyére tekintettel maradt a bizottság engedélyezési jogköre az általa vezetett parlamenti testületnél. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a
18. március 4-i jegyzőkönyv alapján alappal volt leírható az, hogy bizonyos ott megnevezett személyeket a felperes „mutatta be" a bizottság tagjainak. Figyelembe kellett venni azt is, hogy a felperes maga javasolta az ülésen egy meghatározott cég kérelmének elfogadását, maga állította, hogy a cég a bizottság által elfogadott szempontoknak megfelel. Ezzel mintegy igazolta a céget és az üzletembereket is, mint akik a szempontrendszernek megfelelnek. [14] A jogerős ítélet egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az arra vonatkozó közlés, hogy kinek jó üzlet a letelepedési kötvény, nem a felperesre vonatkozó közlés. A jogerős ítélet szerint a külső szemlélő számára maga a felperes keltette azt a látszatot, hogy azokat a személyeket, akik elsőként a letelepedési kötvény forgalmazására feljogosított cégben érdekeltek (..), ő ismeri. A bizottsági ülésen résztvevők kizárólag a felperes által elmondottak alapján hoztak pozitív döntést a cégről, a kérelmező által benyújtott iratokat nem kapták meg, csak lehetőséget kaptak arra, hogy azokba betekintsenek, de ezzel a lehetőséggel nem éltek. A felperes két személyről azt állította, hogy őket ismeri, másik kettő esetében pedig azt mondta, hogy az életrajzukat ismeri. Ebből levonható az a következtetés, hogy maguk a bizottsági tagok is úgy vélték, hogy a felperes ismeri őket, ezért tartja megbízhatónak és alkalmasnak az általa javasolt céget. A jogerős ítélet egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az offshore hátterű cégekre vonatkozó utalás nem a felperes személyére vonatkozik, azaz kereshetőségi joga hiányzik. Ugyanezt az álláspontot foglalta el a jogerős ítélet abban a kérdésben is, amikor a cikkek jó üzletnek minősítették a letelepedési kötvények üzletét. A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem [15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a cikkekben megjelenteket. Kihangsúlyozta, hogy valójában a gazdasági bizottság döntött az elé vitt kérdésekben, a felperes csupán előterjesztést tett, de nem az ő személyes döntése vagy javaslata volt az, amit megszavaztak. A megnevezett személyek nem voltak az ő ismerősei, csupán gondosságból utána járt néhányuknak. A felperes tehát az adott ülésen csak a bizottság elnökeként, illetve előterjesztőként beszélt a személyekről, mivel éppen ő volt a bizottság elnöke, de a döntés nem az övé volt. Az adott személyek, illetve szervezetek vizsgálata a bizottsági jóváhagyással nem zárult le, és az iratokba azért volt csak betekintési joga a képviselőknek, mert azok üzleti titkot tartalmaztak. A bizottsági tagok voltak azok, akik döntöttek arról, hogy betekintenek az iratokba, vagy sem. [16] A felperes kihangsúlyozta azt, hogy igen is szoros összefüggésbe hozták személyét a letelepedési kötvényekkel, illetve az egész üzlettel, és figyelemmel kell lenni a PK. 12-es számú állásfoglalásban rögzített szempontokra. Álláspontja szerint a közlemények nem feleltek meg a bizottsági ülésről történő valósághű tájékoztatás követelményének sem. [17] Az alperesek a tárgyaláson előterjesztett ellenkérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályában fenntartását, és a felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet helytálló mérlegeléssel megalapozottan döntött a kereset elutasításáról. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp.
19. §

(3)bekezdése alapján. [19] A Pp. 275. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A

(2)bekezdés értelmében a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárásban a bírói gyakorlat szerint érvényesül a felülmérlegelés tilalma, azaz nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH 1999. évi 44-es jogeset, BH. 2013. évi 119-es jogeset). [20] Az Alaptörvény IX. cikk első bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A

(2)bekezdés szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. A

(3)bekezdés szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. [21] A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (továbbiakban: Smtv.) 4. §

(1)bekezdése értelmében Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. A

(3)bekezdés szerint a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével. A

1. § foglalkozik a közönség jogaival. Ennek értelmében mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről.
2. §

(1)bekezdése szerint ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ehhez képest melyek a való tények. [22] A Legfelsőbb Bíróság PK. 12-es számú állásfoglalása értelmében a kifogásolt sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket nem formális megjelenésük, hanem valós tartalmuk szerint kell megítélni. A közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A jogosult személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi-gazdasági-politikai-tudományos-művészeti vita önmagában ugyancsak nem lehet helyreigazítás alapja. [23] A felperes ismert politikai, közéleti szereplő. A Ptk. 2:

1. § értelmében a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. A kialakult és következetesnek tekinthető bírói gyakorlat szerint a közéleti szereplőknek az átlagosnál jobban kell tűrniük a személyükkel szemben megnyilvánuló kritikát, különösen, ha az kifejezetten közéleti szereplésükkel kapcsolatos. [24] A Kúria álláspontja szerint a jelen esetben felülmérlegelésre alapot adó különös ok nem volt. A jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelően mérlegelte a rendelkezésre álló adatokat, bizonyítékokat, döntése mindenben megfelelt a bírói gyakorlatnak is. [25] A cikksorozat az úgynevezett letelepedési kötvények ügyével foglalkozott, alapvetően azt kritizálta úgy ítélve meg, hogy az intézmény az állam számára nem előnyös, az leginkább a közvetítő cégek számára kifizetődő. Erre vonatkozó jogszabály módosítás előterjesztője nem vitatottan a felperes volt. Ennek kapcsán megállapítható az, hogy előterjesztőként a javaslatok mintegy „nevére vette", ezáltal az intézménnyel kapcsolatos kritika a felperes személyére is koncentrálódhatott. [26] A konkrét kitételek kapcsán a Kúria szerint annak közlése, hogy a törvényjavaslatot „rohamtempóban" fogadtatták el a felperes közreműködésével, egyértelműen véleménynek, értékelésnek minősül, ami egyben lehet a felgyorsult jogalkotási folyamat általános kritikája is, azonban véleménynyilvánításként helyreigazítás alapja nem lehet. [27] Miután az .. felperes által vezetett ..
2. március 4-i ülésén a felperes vezette elő az első közvetítő cég (..) személyével kapcsolatos javaslatot, a Kúria szerint helyreigazítás kötelezettsége nélkül volt megfogalmazható az, hogy az „ötletgazda" felperes javasolta a céget. Nem helytálló a Kúria szerint az a felperesi érvelés, amely szétválasztaná a magányszemély felperest a gazdasági bizottság elnökétől azzal, hogy a felperes csak hivatali minőségében lett az előterjesztő, így nem személyes álláspontját, hanem a bizottság álláspontját közvetítette. A jegyzőkönyvből ugyanis nem állapítható meg egyetlen olyan körülmény, vagy akár csak utalás arra, hogy a felperes az előterjesztésekkel nem értene egyet, attól magánszemélyként elhatárolódna, sőt az volt a szöveg alapján megállapítható, hogy a felperes maga is javasolta a saját személyében elővezetett előterjesztések elfogadását. [28] Ezen ülés jegyzőkönyve tartalmazta azt, hogy az ott javaslatba hozott közvetítő cég két vezetőjét a felperes nevezte meg, és a felperes rendelkezésére álló adatok alapján róluk pozitív értékelést adott. Ennek nyomán nem kifogásolható alappal a Kúria szerint az a leírás, hogy az első és legjövedelmezőbb közvetítőcégeket a felperes javasolta. [29] A felperes nyomatékosan hangsúlyozta azt, hogy soha nem állította, miszerint a megnevezett személyeket személyesen ismerte volna, azokat tehát nem lehet az ő „ismerőseiként" aposztrofálni, ez a megjelölés ugyanis valamiféle kölcsönös, „interaktív" kapcsolatot feltételez, amelyre nézve semmilyen bizonyíték nem merült fel. A Kúria szerint alapvetően közéleti, közpolitikai kérdésben kifejtett véleményről van szó, amely leegyszerűsítéseket, képletes kifejezéseket is tartalmazhat, az alperes itt sem lépett túl a szabad véleménynyilvánítás közszereplővel kapcsolatban tágabban értelmezett határain. A felperes volt az, aki az adott személyekről információkat közölt a bizottsággal. [30] A közvetítő vállalkozások off-shore cégként történő minősítése tekintetében helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alapvetően minősítésnek tekinthető, illetve itt hiányzik a felperes kereshetőségi joga, közvetlen személyes érintettsége. Ugyancsak véleményként értékelhető az, hogy a letelepedési kötvény kinek és miért jelent óriási üzletet. Mindezekre figyelemmel a Kúria az érdemben helytálló jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a pervesztes felperest kötelezte a perköltség megfizetésére. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [31] Alaptörvény IX. cikk

(1),

(2)és

(4)bekezdés, Smtv. 4. §

(1),

(3)bekezdés,

1. §,
2. §

(1)bekezdés,

1. évi V. törvény 2:
2. §, Pp.
3. §

(1)bekezdés, 206. §

(1)bekezdés, 275. §

(3)bekezdés, 342-

1. §, 6/1986 (VI.26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdés,

1. évi XCIII. törvény
2. §

(1)bekezdés. Záró rész [32] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. március
2. Dr. Baka András s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: AM tisztviselő