Kbf.14/2017/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségében, valamint a Btk.

1. §-ba ütköző cserbenhagyás vétségében, ezért 200 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint, összesen 400.000 forint pénzbüntetésre és 2 kettő évi járművezetéstől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásra. A járművezetéstől eltiltás időtartamába a
2. november
3. napja óta eltelt időt beszámította. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 106.689 forint bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott fellebbezést jelentett be az ittas járművezetés vétségében történő bűnösség megállapítása miatt. A védő szintén fellebbezett az ittas járművezetés vétsége esetében felmentés, valamint a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.104/2017/
4. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülésen nyilatkoztassa a vádlottat a személyi körülményeire, majd annak alapján egészítse ki az ítélet személyi részét a közlekedési előéletére vonatkozó adatokkal. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság a történeti tényállást egészítse ki azzal, hogy a vádlott megszegte a KRESZ
5. §

(1)bekezdésében írt kötelezettségét. A rendelkezésre álló iratok alapján a vádlott személyi körülményeit ki kell még egészíteni azzal, hogy

1. június 17-e óta rendelkezik „B" kategóriára érvényes járművezető engedéllyel. A másodfokú ügyészség a tényállás kiegészítését követően az ítélet helybenhagyására tett indítványt. Indítványában utalt arra, hogy az ittas járművezetés vétsége tekintetében előterjesztett felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadja, ezért az eredményre nem vezethet. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést kizárólag enyhítés érdekében tartotta fenn. Előadta, hogy védence jelenleg teljesen absztinens. Őszintén megbánta a cselekmény elkövetését és vállalja a büntetőjogi felelősséget. Jelenleg a vádlott rendkívül nehéz anyagi körülmények között él és a vele szemben kiszabott eltúlzott mértékű pénzbüntetés nem szolgálja sem az egyéni, sem az általános visszatartás szempontjait. Utalt arra, hogy védence 30 éve példamutatóan teljesít katonai szolgálatot. A cselekmény súlyát és a saját felelősségét belátja, erre figyelemmel a kiszabott pénzbüntetés mérséklését kérte. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy felelősségét elismeri és megbánta a történteket. Utalt arra, a bűncselekmény elkövetése óta nem fogyaszt szeszes italt. Elmondta továbbá, hogy eddig kb. 300.000 km-t vezetett, és a közlekedési előélete korábban kifogás alá nem esett. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyaláson érdemi vallomást nem, csupán rövid, bűnösséget tagadó nyilatkozatot tett. A nyomozás során érdemi vallomást tett, melyben tagadta a bűncselekmény elkövetését és védekezést terjesztett elő, mely szerint nem vezette ittasan a járművét, szeszes italt csak a lakására érkezését követően fogyasztott. Elismerte, hogy az autóbusszal történt érintőleges ütközést követően nem állt meg, azonban mintegy 50 méteren át lassú tempóban haladt, a visszapillantó tükörben nézte, hogy a balesettel érintett másik jármű sem áll meg a helyszínen, ezért ő is továbbhajtott. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlottnak a nyomozás során tett tagadó vallomása, valamint a tárgyaláson tett, bűnösséget tagadó nyilatkozatával szemben a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomása, az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye és nyilatkozatai, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács ítélete

1. oldal
2. bekezdésétől a
3. oldal
4. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlotti védekezést fogadta el a tényállás alapjául. Helytállóan hivatkozott arra, hogy a vádlott a baleseti helyszínelést is végző rendőrök előtt a felelősségét elismerte mind a járművezetést megelőző szeszes ital fogyasztásban, mind a baleset okozásában. Alátámasztotta még a vádlott bűnösségét a katonai baleseti helyszínelőnek a tárgyaláson tanúként tett vallomása, az
5. számú tanúnak a nyomozás során és a tárgyaláson tett következetes vallomása, illetve a baleseti helyszín önkényes elhagyása tekintetében még a balesettel érintett vétlen járművezetőnek a nyomozás során és a tárgyaláson tett - szintén következetes - vallomása. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a rendelkezésre álló iratok, valamint a vádlottnak a nyilvános ülésen tett nyilatkozataira figyelemmel a Be.
6. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a vádlott személyi körülményeit annyiban egészíti ki, hogy; „A vádlott

1. június 17-e óta rendelkezik „B" kategóriára érvényes vezetői engedéllyel. Eddig mintegy 300.000 km-t vezetett, közlekedési előélete korábban kifogás alá nem esett." A történeti tényállást annyiban egészíti ki, hogy; „A vádlott magatartásával megszegte még a KRESZ
2. §

(1)bekezdés c./ pontjában, valamint 58. §

(1)bekezdésében írt rendelkezéseit is." Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú katonai tanács által ekként kiegészített tényállás mindenben megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor vádlott bűnösségét a Btk. 236. §

(1)bekezdésébe ütköző ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségében és a Btk.

1. §-ban írt cserbenhagyás vétségében megállapította. A másodfokú nyilvános ülésen az utolsó szó jogán a vádlott maga is a rendelkező részben írt bűncselekmények tekintetében felelősségét elismerő nyilatkozatot tett. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú katonai tanácsnak az ítélet indokolása
2. oldal
3. és
4. bekezdéseiben kifejtett jogi álláspontját. A vádlottnak és védőjének az enyhítés érdekében fenntartott fellebbezése a következő szerint alapos. Az elsőfokú katonai tanács ítélete
5. oldalán felsorolta a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, melyeket a másodfokú bíróság a vádlott javára szólóan azzal egészít ki, hogy igen hosszú ideje vesz részt a közlekedésben, és a magatartása korábban kifogás alá nem esett, valamint a vádlott büntetlen előélete helyett azt értékeli enyhítő körülményként, hogy a törvénnyel eddig nem került összeütközésbe. Súlyosító körülményként értékelte azonban a másodfokú bíróság a súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor az enyhítő körülmények nagyobb számára és súlyára figyelemmel lehetőséget látott a vádlottal szemben a Btk.
6. §

(4)bekezdésében írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával a törvényi büntetési tételnél enyhébb joghátrány, pénzbüntetés kiszabására. A pénzbüntetés napi tételeinek száma a cselekmény tárgyi súlyával arányos, azonban a másodfokú bíróság a megnehezült anyagi és családi körülmények között élő vádlott esetében eltúlzott mértékben állapította meg az egy napi tétel összegét. Ezért a másodfokú katonai tanács az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintra enyhítette. A Btk. 50. §

(4)bekezdése alapján az ítélőtábla katonai tanácsa a pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett. A Btk. 51. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A törvény kötelező rendelkezése alapján a törvényszék katonai tanácsa indokoltan és a büntetési célok által megkívánt tartamban tiltotta el a vádlottat a járművezetéstől. Az elsőfokú bíróság ítélete rendelkező részében elmulasztotta feltüntetni, hogy a vádlottal szemben kiszabott büntetés halmazati büntetésként került kiszabásra, ezért azt a másodfokú katonai tanács pótolta. A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai alapján- helybenhagyta. Az ítélőtábla katonai tanácsa a járművezetéstől eltiltás időtartamába az elsőfokú ítélet kihirdetése napjától a másodfokú ítélet meghozataláig eltelt időt beszámította a Btk. 56. §

(2)bekezdése alapján. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. április
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke