Kbf.28/2017/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért 100 napi tétel, napi tételenként 3.000,- ft, összesen 300.000,- ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. ... II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.438.§

(1)bekezdésébe ütköző, szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért 100 napi tétel, napi tételenként 1.000,- ft, összesen 100.000,- ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd tudomásul vette az ítéletet. Az I.r. vádlott felmentés érdekében, míg a II.r. vádlott irányának megjelölése nélkül jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.177/2017/

1. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét tanácsülésen hagyja helyben. Átiratában utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet
2. oldal
3. pontja iratellenesen rögzíti, hogy a vádlottak a tanúvallomásokra érdemi észrevételt nem tettek. Álláspontja szerint az elsőfokú tárgyaláson készült jegyzőkönyv
4. és
5. oldalain az I.r. vádlottnak a tanúvallomásokra tett észrevételei rögzítésre kerültek. Utalt azonban arra, hogy ez az iratellenesség nem volt lényeges hatással az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységére, a tényállás megállapítására. Az I.r. és II.r .vádlottak által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló vádlotti fellebbezések nem alaposak. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az I.r. és II.r. vádlottak mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését. Vallomásaikban védekezést terjesztettek elő. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlottak tagadásával, illetve előterjesztett védekezésükkel szemben a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásai, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, ezek közül is elsődlegesen az ellenőrzés során készült fényképek, valamint az útvonalvizsgálati jelentés adatai alapján állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács ítélete

1. oldal közepétől, a
2. oldal
3. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlottak védekezését fogadta el a tényállás alapjául. A vádirati tényállásban rögzített vádlotti magatartástól eltérően, de a vádlottak védekezését is elvetve helytállóan rögzítette az elsőfokú katonai tanács, hogy a vádlottak a tényállásban írt időben egy mellékútra hajtva megálltak, a szolgálati jármű motorját leállították, lámpáit lekapcsolták, az üléseket hátra döntötték, és ténylegesen az ellenőrzés megkezdéséig a szolgálati gépkocsiban ülve semmilyen szolgálati tevékenységet nem végeztek. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, tehát az elsőfokú katonai tanács nem tudta megállapítani, hogy a vádlottak a szolgálati gépjárműben aludtak, azonban a konkrét bizonyítékokkal alátámasztott és a történeti tényállásban rögzített vádlotti magatartás olyan jogellenes magatartásként írható le, amikor a vádlottak szolgálati tevékenységet nem végeztek. Az ítélőtábla katonai tanácsa egyetértett a másodfokú ügyészség azon álláspontjával, hogy az elsőfokú ítélet ötödik oldal
4. pontja tévesen tartalmazza azt, hogy: a vádlottak H. Cs. és K.F. tanúk vallomásaira érdemi észrevételt nem tettek. A tárgyalási jegyzőkönyvből megállapítható ugyanis, hogy az I.r. vádlott mindkét tanú vallomásával kapcsolatban tett az ügy lényegére vonatkozó észrevételt. Megállapítható ugyanakkor, hogy ez az iratellenesség nem befolyásolta az elsőfokú bíróság értékelő tevékenységét, a mérlegeléssel megállapított történeti tényállást. Az elsőfokú katonai tanács helytállóan, logikus indok alapján utasította el az előterjesztett bizonyítási indítványt. A Be.351.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy az I.r és II.r .vádlott fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak, valamely konkrét megalapozatlansági okot sem jelöltek meg. Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért az a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felül mérlegelésére, és ezen keresztül a felmentésre irányuló vádlotti fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az irányadó tényállás alapján katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlottak bűnösségére, és helyes a cselekményük jogi minősítése is. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... I.r. és ... II.r. vádlottak bűnösségét a Btk.438.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében megállapította. A Btk.438.§

(1)bekezdésében írt bűncselekményt azt követi el, aki őr, ügyeleti, vagy egyéb készenléti szolgálatban az adott szolgálatra vonatkozó szolgálati intézkedés rendelkezéseit megszegve elalszik, vagy a szolgálat ideje alatt szeszes italt, illetve kábítószert, vagy kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyagot vagy szert fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi. A vádiratban írtaktól eltérően az elsőfokú katonai tanács a vádlottak bűnösségét a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként nem a szolgálatban történő elalvással látta megvalósulni, hanem azzal, hogy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegték. A bűncselekmény ezen negyedik fordulatának megállapítására akkor van lehetőség, hogy ha annak súlya azonos a bűncselekmény elkövetésének előző három, nevesített elkövetési magatartásával. Helytállóan hivatkozott a katonai tanács a gépkocsizó járőr útiránytervre, amely pontosan kezdő és befejező időpontok megjelölésével tartalmazza, hogy a járőröknek épp milyen konkrét feladatot kell ellátni. A vádlottak ezt a konkrét feladatot nem végezték. Megállapítható tehát, hogy a vádlottak által megvalósított magatartás azonos súlyú a szolgálatban kötelességszegés egyéb, nevesített elkövetési magatartásaival, például a rendeltetési hely elhagyásával, vagy az elalvással, hiszen a lényege ugyanaz, a szolgálati feladat nem kerül elvégzésre, a szolgálat célja rendeltetése ténylegesen meghiúsul. Az elsőfokú katonai tanács alapvetően helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket azzal, hogy hogy a bűncselekmény elkövetése óta eltelt idő a jelentős időmúlást még nem alapozza meg, azt enyhítő körülményként nem lehet értékelni. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I.r. vádlott esetében a jó színvonalú szolgálat teljesítéseére négy gyermek eltartására, míg a II.r. vádlott esetében elsősorban arra figyelemmel, hogy a törvénnyel még nem került összeütközésbe, lehetőséget látott a törvényben előírt szabadságvesztés büntetés kiszabása helyett, a Btk.33.§

(4)bekezdésében írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetés kiszabására. A katonai tanács a cselekmény tárgyi súlyához igazodva, azzal arányosan állapította meg a napi tételek számát, és a II.r vádlott esetében helyes a napi tétel összegének a törvényi minimumban történő meghatározatása is. Megállapítható ugyanakkor, hogy az I.r. vádlott esetében az egy napi tétel összege eltúlzott mértékben került meghatározásra. Az I.r. vádlott valóban jelentős vagyonnal rendelkezik, azonban azt igen jelentős hiteltartozás is terheli, továbbá négy kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. Ezért a másodfokú katonai tanács az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vele szemben kiszabott pénzbüntetést 100 napi tétel, napi tételenként 1.500,- ft pénzbüntetésre enyhítette. A Btk.51.§ -a alapján rendelkezett a 150.000,- ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai alapján - mindkét vádlott vonatkozásában helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete ... I.r. és ... II.r. vádlottak vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. április
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: Iván Erika bírósági ügyintéző