Pf.21426/2006/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §

(1)bekezdése alapján tartozik helytállási kötelezettséggel. Az alperes biztosítottja megszegte a közúti közlekedés szabályait, ez alapján a károkozás jogellenessége megállapítható. Aggálytalanul megállapítható a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés is, mivel amennyiben a károkozó szabályosan közlekedik, a baleset és ezzel együtt a felperes kára sem következik be. Az okozati összefüggés körében azt is vizsgálni kellett, hogy a felperes egészségi állapotában bekövetkezett változás kizárólag a baleset következtében állt elő, vagy a baleset mellett a természetes eredetű megbetegedések is szerepet játszottak. A büntetőeljárásban beszerzett és a per anyagává tett alap és kiegészítő igazságügyi szakértői vélemények alapján megállapítható, hogy a baleset következtében a felperes súlyos egészségromlást szenvedett, amely tartós. Emellett a korábbi egészségi állapotához képest romlást jelent (agy diffúz károsodására utaló személyiség zavar, emlékezeti zavarral járó személyiség károsodás). A pszichológiai vizsgálat is alátámasztotta a baleset által kiváltott késői organikus eredetű pszichés károsodás fennállását. Az elsőfokú bíróság a baleset és a felperes egészségkárosodása közötti okozati összefüggés tekintetében újabb orvosszakértő kirendelésére tett alperesi bizonyítási indítványt azért utasította el, mert a szakértő kirendelése a per elhúzódásához vezetne. A közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság döntését a felperes egészségkárosodása és a közúti baleset között okozati összefüggés megállapítása miatt támadta. Sérelmezte, hogy bizonyítási indítványa ellenére az elsőfokú bíróság mellőzte orvosszakértő kirendelését, és olyan, nem a perben, hanem a rendőrségi vizsgálat során beszerzett szakvéleményekre alapította döntését, amelyekkel kapcsolatosan nem volt módja a szakértőkhöz kérdést intézni. Emellett sérelmezte, hogy a az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításánál a felperes, valamint házastársa előadását vette alapul, annak ellenére, hogy a felperes házastársa a balesetnél nem volt jelen. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú közbenső ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a jogalap kérdésében az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg döntését is. Az alperes fellebbezésében tévesen sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításánál a felperes házastársa, Cs. Zs. A. tanúvallomását is alapul vette. Az nem volt vitás a peres eljárás során, hogy a közúti baleset akként következett be, hogy a felperes által vezetett gépjármű forgalmi okokból, a tervezett kanyarodás miatt állt, és ebbe figyelmetlenség, illetve a követési távolság betartásának elmulasztása miatt az alperes által biztosított gépjármű beleütközött. Rámutat az ítélőtábla, hogy e tekintetben Cs. Zs. A. tanú nem is tett vallomást. A balesettel összefüggő egyéb releváns körülményekről pedig saját személyes észlelése alapján szerzett tudomást, és nem volt olyan körülmény, amely vallomását aggályossá tette volna, ami a bizonyítékok közül történő kirekesztését indokolta volna. Helytállóan hivatkozott ugyanakkor az alperes arra, hogy a felperes egészségkárosodása és a baleset közötti okozati összefüggés tekintetében az elsőfokú bíróság olyan orvosszakértői véleményekre alapította közbenső ítéletét, amelyek elkészítése során kérdés feltevését nem indítványozhatta, illetve a véleményekre észrevételt sem tehetett. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési tárgyalásra megidézte az igazságügyi orvosszakértőket, lehetővé téve az alperes számára a kérdések feltételét. A szóban kiegészített szakértői vélemények, valamint az alperes által csatolt magánszakértői vélemény alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes károsodása a perbeli balesettel áll okozati összefüggésben. Az igazságügyi pszichiáter szakértő a felperes balesetet megelőző tünetei, a tompa fejfájás és rövid távú memória zavara tekintetében akként nyilatkozott, hogy azokra vonatkozó konkrét adatokat nem talált, csupán erre vonatkozó említést, ezért a szakvéleményében utalt erre. Fenntartották azonban a szakértők a korábbi véleményüket, mely szerint a felperes egészségkárosodásának döntő oka a perbeli baleset. A balesetet megelőző orvosi adatok híján az alperes által felkért szakértő sem tudta azt megállapítani, hogy a felperesnél a baleset után fennálló tünet-együttesből mely tünetei állhatnak összefüggésben a korábbi egészségi állapotával. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy amennyiben a felperes jelenlegi egészségi állapotában szerepet is játszik a korábban megvolt megbetegedése is, az - felperesi felróhatóság híján - kármegosztásra nem ad alapot. Ebből következően e körülmény nem is a jogalap kérdéskörében vizsgálandó, hanem esetleg a kártérítés mértéke körében vehető figyelembe. Az ítélőtábla mellőzte annak vizsgálatát, hogy a felperes egészségkárosodása enyhébb fokú lett volna-e abban az esetben, amennyiben első orvosi vizsgálata alkalmával helyes diagnózis alapján, megfelelő ellátásban részesült volna. Nem vitás ugyanis, hogy a felperes azzal, hogy a balesetet követően néhány órán belül nyomban orvoshoz fordult, a kárenyhítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, ezáltal a Ptk. 340. § alkalmazásával kármegosztásra nem kerülhet sor. Amennyiben a felperes állapotának súlyosságában a szakszerűtlen orvosi ellátás is közrehatott, úgy a felperes kárát az alperes biztosítottja és az ellátást végző egészségügyi intézmény közösen okozták. Közös károkozóként a Ptk. 344. §

(1)bekezdése értelmében egyetemleges felelősséggel tartoznak a felperessel szemben, aki a Ptk. 334. §

(2)bekezdése alapján választása szerint bármelyiküktől követelheti teljes kára megtérítését. Az esetleges szakszerűtlen orvosi ellátás kérdésének ezáltal az alperes és a felperes közötti kártérítési jogviszonyban nincs ügydöntő jelentősége, az csupán az alperes esetleges megtérítési igényét érinti az egészségügyi intézménnyel szemben. Olyan körülmény tisztázása nem tartozik a jelen eljárásra, amely a kettejük között e tekintetben kialakuló jogvitában lehet releváns. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta és az iratokat a

(4)bekezdés alapján megküldte az elsőfokú bíróságnak annak érdekében, hogy a tárgyalást a követelés összegére nézve folytassa. Budapest, 2007 szeptember 26. Dr. Molnár Ambrus s. k.a tanács elnöke Dr. Németh László s. k.előadó bíró Dr. Szücs József s. k.bíró A kiadmány hiteléül:Gosztola Edit Erzsébet tisztviselő