A határozat elvi tartalma: Nemzetközi árufuvarozási szerződés esetén a fuvarozó felel a megbízó felé az általa igénybe vett alfuvarozó által okozott kárért. 1959. IV. Tv. 207. §
(1),
- Tvr-rel kihirdetett CMR Egyezmény
- cikk
- Tvr-rel kihirdetett CMR Egyezmény
- cikk
- Tvr-rel kihirdetett CMR Egyezmény
- cikk
- A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.768/2016/
- A tanács tagjai: . Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Farkas Attila bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Bacsek György Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Bacsek György ügyvéd Az alperes: T Kft. Az alperes képviselője: Dr. Török Zsolt ügyvéd Más perbeli személyek neve és perbeli állása: C Zrt. alperesi beavatkozó Alperesi beavatkozó jogi képviselője: Dr. Bata Zoltán ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.086/2015/4-IV. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 1.G.40.411/2012/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 228.600 (kettőszáz-huszonnyolcezer-hatszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 809.500 (nyolcszázkilencezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperessel felelősségbiztosítási jogviszonyban álló cég (a továbbiakban: felperes jogelődje) az L S.P.A.-tól fuvarmegbízást kapott olaszországi felrakodási és luxemburgi kirakodási hellyel 5.768 kg csokoládé közúti fuvarozására 1.100 euró fuvardíj ellenében. A felperes jogelődje ezt a fuvarfeladatot meghirdette a TimoCom fuvarbörzén. Az alperes jelentkezését elfogadva, vele egyeztetve
- december 13-án fuvarmegbízást adott a fenti rakomány elszállítására.
- december 14-én a CMR fuvarlevélen fuvarozóként nevesített M Kft. átvette az árut fuvarozásra. A [2] rakomány azonban nem érkezett meg a címzetthez. A felperes jogelődje ezért a szerződés szerinti lerakási időpontban felszólamlással élt. A küldemény értéke az áruszámla szerint 26.060,76 euró volt. Ezt az összeget árukárként a feladó a felperes jogelődjének, utóbbi pedig az alperesnek számlázta ki. A felperes a jogelődje helyett biztosítóként helytállt, és az áruszámla szerinti kárösszeget a jogelődje bankszámlájára utalta át azzal, hogy azt a feladó cégnek továbbítsák.
- október 4-én a felperes jogelődje - ezen helytállásra tekintettel - a perbeli követelést a felperesre engedményezte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperes keresetében 26.060,76 euró árukár és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest az
- évi
- törvényerejű rendelettel kihirdetett a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben, az
- május
- napján kelt Egyezmény (a továbbiakban: CMR)
- Cikk
- pontja alapján. Állította, az alperes a CMR
- Cikke értelmében az igénybe vett alfuvarozó magatartásáért sajátjaként felel. Az alperes és az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó alperesi felelősségbiztosító a kereset elutasítását kérte. Az első- a és másodfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével 26.060,76 euró és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. A bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes jogelődje és az alperes között fuvarozási és nem szállítmányozási szerződés jött létre. A felperes jogelődjének akarata fuvarfeladat megrendelésére vonatkozott, az ellenszolgáltatást is fuvardíjként nevesítette. A nevében a szerződéskötés során eljárt személy írásbeli nyilatkozata is ezzel áll összhangban. Tekintettel arra, hogy az áru a címzetthez nem érkezett meg, a CMR
- Cikke alapján az általa igénybe vett alvállalkozó magatartásáért az alperes felelősséggel tartozik. Az áru elveszésének körülményeiből, abból a tényből következően, hogy az alvállalkozó azt szándékos magatartással tulajdonította el, az alperes a CMR
- Cikk
- és
- pontja szerint teljes kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: a felperes kereshetőségi jogát megalapozza, hogy jogelődjének követelését kielégítette. A felperes az átutalt kárösszegről úgy rendelkezett, hogy az nem a felperesi jogelődöt, hanem a perbeli áru feladóját illeti meg. A jogelőd bankszámlája csak teljesítési helyként szolgált. A másodfokú bíróság szerint a feladó szállítói számlája a CMR
- Cikk
- pontjában írtaknak megfelelően alkalmas az elveszett áru értékének a bizonyítására. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével kizárólag az a következtetés volt levonható, hogy az alperes és a felperes jogelődje között nemzetközi árufuvarozási szerződés jött létre. Nem tévedett továbbá az elsőfokú bíróság a CMR
- Cikkének, valamint a
- Cikk
- és
- pontjának alkalmazhatósága tekintetében, illetve abban sem, hogy a CMR
- Cikk
- pontja szerinti mentesülési okok fennállása nem volt megállapítható. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, a jogerős ítélet a Pp.
- §
(2)bekezdésébe, 164. §
(1)bekezdésébe, 235. §
(1)bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(2)bekezdésébe, 318. §
(1)bekezdésébe és arra figyelemmel a 339. §
(1)bekezdésébe, a 207. §
(1)bekezdésébe, az 514. §
(1)bekezdésébe, 516. §
(1)bekezdésébe, 520. §
(1)bekezdésébe és a
(2)bekezdés a) pontjába, a CMR
- Cikkébe,
- Cikkébe és
- Cikkébe ütköző módon jogszabálysértő. [8] Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a felperes kereshetőségi jogát. A jogvita tárgyát képező kár ugyanis nem a felperes, hanem a feladó cég vagyonában következett be. Az alperes e körben vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, hogy a jogelőd bankszámlája a felperes által átutalt pénzösszeg teljesítési helyeként szolgált. [9] Az alperes szerint a jogerős ítélet tévesen minősítette fuvarozási szerződésnek a felperes jogelődje és az alperes között létrejött szerződést. Az eljárt bíróságoknak mérlegelniük kellett volna, hogy az alperes nem rendelkezik fuvareszközzel és erről a felperes is tudott. Az alpeers állította, a bizonyíték okszerű mérlegelése alapján a perbeli szerződést szállítmányozási jogviszonynak kellett volna minősíteni. [10] Az alperes előadta azt is: ha a Kúria úgy ítélné, fuvarozási szerződés jött létre az érintett felek között, az alperes kártérítési felelőssége akkor sem állapítható meg. A fuvarozás teljesítése céljából igénybe vett személyek ugyanis nem a feladatkörükben jártak el, amikor az árut jogtalanul eltulajdonították. [11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [13] A Kúria először azt vizsgálta, hogy a felperes jogosult volt-e a saját nevében az alperessel szemben a perbeli követelés érvényesítésére. A felek nem vitatták azt a tényt, hogy a perbeli rakományt eltulajdonították. Az sem volt vitatott, hogy a károsult a felperes jogelődjével szemben az ezzel kapcsolatos igényét érvényesítette. Az is tény, hogy a felperes mint a jogelődjével létrejött felelősségbiztosítási jogviszony kötelezettje, azzal a meghagyással utalta át jogelődjének bankszámlájára a kártérítési összeget, hogy az köteles azt az áru feladójának továbbutalni. Az alperes által e körben hivatkozott, a kártérítési összegnek kizárólag a károsult részére történő biztosító általi kifizetés lehetőségéről szóló Ptk. 559. §
(2)bekezdésén alapuló jogszabálysértés nem volt megállapítható. Az említett jogszabály a károsult érdekeit védő rendelkezés. Olyan adat nem merült fel a perben, amely azt igazolta volna, hogy a károsult a javára szólóan átutalt pénzhez nem jutott hozzá. A felperes a jogelődjével kötött biztosítási szerződés alapján, a károsult részére történt teljesítésből eredő igényt jogosult volt az alperessel szemben érvényesíteni. Az ítélőtábla a Pp. 3. §
(2)bekezdésének és 235. §
(1)bekezdésének megsértése nélkül állapította meg ezért, hogy a felperes kereshetőségi joga fennállt. [14] A Kúria nem találta megállapíthatónak a Ptk. 207. §
(1)bekezdésének sérelmét sem. Az eljárt bíróságok a Ptk. 514. §
(1)bekezdésének, az 516. §
(1)bekezdésének megsértése nélkül minősítették a felperes jogelődje és az alperes közötti a perbeli jogviszonyt nemzetközi közúti fuvarszerződésnek. A megbízást tartalmazó okiraton feltüntetett, fuvarozási megbízás" elnevezésből, a „megbízásunkból átveszi az alábbi küldeményt" kitételből, a fuvardíj feltüntetéséből okszerűen következik, hogy a felperes akarata, a szavak általánosan elfogadott értelmezése alapján az alperes is csak fuvarozási és nem szállítmányozási megbízásként érthette a felperes nyilatkozatát. Nem volt ezért jelentősége azon tény vizsgálatának, hogy az alperes rendelkezett-e a rakomány szállítására alkalmas fuvareszközzel. Nem volt emiatt okszerűtlen az eljárt bíróságoknak az a következtetése, hogy az alperesnek is a szerződéskötéskori szándéka az áruszállításra terjedt ki, amit alfuvarozó igénybevételével kívánt teljesíteni. Ennek magatartásáért pedig helyt kell állnia a Ptk. 506. § szerint irányadó CMR 3. Cikke értelmében. [15] Az alperes a CMR 29. Cikk 2. pontja alapján nem hivatkozhat továbbá azokra a CMR rendelkezésekre, amelyek a felelősségét kizárják, vagy korlátozzák. Az általa igénybe vett személyek ugyanis az alperessel való megállapodás szerinti feladatkörben jártak el. Ez adott alkalmat, lehetőséget arra, hogy a fuvarozandó árut eltulajdonítsák, a címzettnek ne szolgáltassák ki. Az alperesnek a jelen eljárásban nem vitatott összegű kár megtérítésére kötelezése a CMR 3. Cikkével, 17. Cikkével összhangban áll, fel sem merülhetett a Ptk. 318. §
(1)bekezdésének,
- §-ának, az
- §
(1)bekezdésének, a
(2)bekezdés a) pontjának megsértése. [16] A Kúria mindezekre figyelemmel nem találta megállapíthatónak az alperes által megjelölt eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértéseket. A jogerős ítéletet ezért a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [17] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Annak mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései alapján határozta meg, figyelemmel a felperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységre is. Az alperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján köteles az államnak megfizetni. [18] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
- április
- Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Farkas Attila sk. bíró